"...És Mileena ismét nyert..."

Lacey ledobta a kontrollert a kanapéra, majd a dohányzó asztalra nyúlt a poharáért.

"Mileena a legjobb." rántottam vállat.
"Lófaszt. Skorpió a legjobb karakter..."
"Ha te mondod."

Felálltam, hogy összeszedjem az üres chipses zacskókat és szétdobált üdítős üvegeket. Jézusom...

"Ne  haragudj, de mennem kell. Most írt a munkatársam, hogy elfelejtettek  szólni, hogy megváltoztatták a beosztást... 20 perc múlva műszakba  vagyok."
"Semmi gond."

Lacey kiszaladt az előszobába és magára rángatta a kabátját és a bakancsát.

"Ne felejts el félre tenni nekem egy 7-es szürke bakancsot!" kiabáltam az ajtót feltépő lány után.

Lacey felmutatott egy like jelet, majd kiviharzott az ajtón.
Nevetve a fejemet csóválva kimentem a konyhába, majd kidobtam a szemetet és elkezdtem mosogatni.

Lacey csupán 2 napot töltött itt, de mégis akkora kuplerájt csináltunk...

Elzártam a csapot, majd megtöröltem a kezemet, a falra akasztott törülközőben.

"Dawn."

Szemöldök ráncolva indultam el a nappaliba, a hang irányába.

"Dawn!"

Gyorsítottam a lépteimen és a szobám felé indultam.

"Peter?"
"Tudom,  hogy hibát követtem el, mikor nem mondtam el, de nem mondhattam el.  Azok után, ami történt, te lettél volna a gyenge pontom és nem lehettél a  gyenge pontom mert túlzottan szeretlek. Viszont az hogy nem mondtam el  pedig a kapcsoltunk végéhez vezetett, amit már nem bírtam tovább  elviselni, hogy nincs mert nem is tudom hogy éltem eddig nélküled-"
"Peter!" szakítottam félbe az erősen hadaró srácot. "Te ittál?"
"Egy kicsit..."
"Szombat délután 2 óra van..."
"Neddel gyakoroltuk a sörpongot arra a bulira, de nem ez a lényeg. Dawn. Én vagyok Pókember."

A szememet forgatva, meg fogtam Peter vállát, majd elkezdtem kitolni a nappali felé.

"Hozok egy kis vizet."

Leültettem Petert a kanapéra, majd kimentem a konyhába egy pohár vízért.

"Peter?"

Szólítgattam a srácot a nappaliba menet.

"Peter."

Értetlenül néztem körbe a nappaliban, mikor a plafonról egy piros alak zuhant le.

"Mondtam, hogy én vagyok Pókember!"

Ijedtemben egy aprót sikoltottam és elejtettem a Peternek szánt vizet, amit ő egy fehér nyaláb segítségével elkapott.
Mikor felocsúdtam az ijedtségből, egy lépést közelebb léptem a fiúhoz.
Peter levette a maszkját, majd csillogó szemekkel rám nézett.

"Meg tudsz bocsájtani amiért titkolóztam?"
"Meg. Így visszagondolva egy barom voltam. Sajnálom Pete..."

A fiú ajkai mosolyra húzódtak, majd lassan lehajolt hozzám és megcsókolt.