Kisírt szemekkel ültem az ágyam szélén.

"Egy senki vagy. Egy kísérleti egér. "

Sikítva próbálom kibogozni magam a bőrszíjjak szorításából. A dokik valahogy eltompították a képességeim...

"Senki nem fog segíteni rajtad. Még a drága katonád se."

Minden  erőmet beleadva megpróbáltam a gondolataim segítségével egy széket  hajítani az orvoshoz, de minden próbálkozásom sikertelennek bizonyult.

"Nyisd ki szépen a szemeid..."

A doki valami féle hajszálvékony fém pálca szerűséggel közelített felém.
Korábban már láttam ezt... Ahogyan máson gyakorolt, hogy mikor rám kerül a sor tökéletesen menjenek a dolgok...

"Hát legyen. Ha nem működsz együtt..."

A doki szétfeszítette a szemhéjaim, majd lassan a könnycsatornámba dugta a pálcát...

Mély levegőket véve igyekeztem nem felébreszteni az ágyban alvó Buckyt. Ha meg tudja hogy még mindig visszatérnek a rémálmaim...

Kimásztam  az ágyból, majd a fürdő felé igyekeztem. Ruhástul beültem a kádba és  folyatni kezdtem a zuhanyból a vizet. A víz hangos csobogása kicsit  eltompította a emlékeket, de nem szüntette meg őket.

Bucky nehéz léptei foszlátták el az emléket a szemeim elől. Széttépte a zuhanyfüggönyt, majd kirántott a víz alól.

"Jég hideg vagy!" Bucky a szekrényhez lépett és kivett belőle egy törülközőt.
"Tudtam, hogy még mindig nem vagy rendben..."

Bucky megfogta a kezeim, majd lesütötte a szemét.

"Sajnálom, hogy nem segítettem időben..."

Bucky szorosan magához ölelt és hajamat simogatva nyugtatgatott.

"Megtalálom a dokit..."