Békés szundításomat a reggeli nap erős sugarai zavarták meg, amint erőszakosan melegítették az arcomat.
Mocorogtam egy kicsit, majd kezemmel az én BuckyMacimat kerestem, hogy az ő ölelésében nyugodtan visszaaludhassak, de a kékszemű félisten nem volt az ágyban.

Az első gondolatom az volt, hogy valami szörnyűséges rémálom zavarja megint szegénykémet így gyorsan felültem és az ágy végére vezettem tekintetem. Bucky nem volt ott. Következőleg az erkélyünket kezdtem pásztázni, de Bucks ott sem volt.

Már-már kezdtem megijedni, hogy vajon hova tűnt, mikor meghallottam Bucky jellegzetes "A kurva életbe már! Miért nem működik ez a nyamvadt masina?!" morgását, mire akaratlanul is felkuncogtam.

Kimásztam az ágyból és gyors léptekkel igyekeztem a konyha felé hátha még elcsíphetem Bucky egyik imádnivaló morgásának egyikét.

Bucky szerencsére nekem háttal állt így nesztelenül mögé lopóztam és hátulról átkaroltam a derekát.

"Mi a vita tárgya?" kuncogtam a fülébe.
"Felébresztettelek?"
"Nem hiszem. Hacsak nem te voltál annak a szomszédbácsit is megszégyenítő morgáshullámnak az indítója."

Bucky elnevette magát és felém fordult. Kezeimet a nyaka köré kulcsoltam és jól kihúztam magam, hogy minél kisebb legyen a magasságunk közötti különbség, Bucky pedig finoman a derekamra helyezte kezeit.

"Én csak kávét akartam neked csinálni. Tudom, hogy reggel mindig az a legelső."
"Nem, a legelső az, hogy puszit adok neked. Vagy éppenséggel, hogy jót szórakozok a morgásodon. Esetleg mind a kettő."

Egy lágy puszit nyomtam Bucks szája sarkába, majd elengedtem és a kávéfőzőhöz léptem.

"Mindent úgy csináltam ahogyan mutattad. Esküszöm. De ez az izé mégsem működik."
"Kicsim, azért nem működik ez az "izé", mert nincs bedugva a konnektorba."

Nevetve felemeltem a kávéfőző dugóját és a konnektorba helyeztem.
Megnyomtam a start gombot és a kávé máris főzésnek indult.

"Látod?"
"Ezek nekem túl bonyolultak."
"Tudom Bucky. És nem is várom el, hogy megtanuld kezelni őket."

Bucky egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra, mire én már-már reflexszerűen a nyakába kulcsoltam a kezem.
Már éppen kezdtünk belemélyedni a csókunkba mikor valami meleg folyadékot éreztem a lábamnál.

"Bucky?"
"Hm?" nézett rám a kábult férfi.
"Nem raktál bögrét a kávéfőzőbe , igaz?"

Bucky lesütötte a szemeit én pedig kacagva eleresztettem és egy random bögrét nyomtam a kávéfőző alá, míg Bucks egy felmosót hozott a földön heverő kávétócsához. Elkezdte feltörölni a tocsát én pedig egy rongyért mentem, hogy a pultot is megszabadítsam a barna folyadéktól.

Mikor megvoltunk a feltakarítással beledobtam a rongyot a mosogatóba, Bucky pedig visszavitte a felmosót a helyére.

"Tudod Bucky. Te vagy az egyetlen férfi a világon, aki egy ilyen mozgalmas reggelt tud szervezni teljesen akaratlanul."

Bucky felnevetett, majd egy kaján vigyor jelent meg az ajkain.

"Ennél mozgalmasabbá is tehetem. De azt viszont már teljes akaratomból fogom tenni."

Elnevettem magam, majd lágyan megütöttem Bucks vállát és megráztam a fejem, jelezve, hogy amit szeretne az bizony most nem fog megtörténni.
Lekanyarította ajkait, de gyönyörű kék szemeiben, most is ott volt a pajkosság.

"Nem veszem be."

A férfi továbbra sem hagyta abba a bűntudat keltő nézést, mire megragadtam a csuklóját és a hálószobánk felé kezdtem húzni.

"Az isten áldjon meg James Buchanan Barnes!"