Miután ismét csatlakoztam a többiekhez azon kezdtem rágni magam, hogy vajon mi lenne a jobb döntés. Inni és felejteni, legalább erre az estére, vagy megállni a már lecsúszott mennyiségnél és hagyni, hogy a józan eszem irányítson.

A többiek jól érezték magukat, ezt semmiképp nem akartam elrontani a saját problémáimmal, ezért az éberség mellett döntöttem. Egy kevés táncolás után letelepedtem az asztalunknál és vártam, hogy kifárasszák magukat.

— Húgi! — egy ismerős hang kiabált a fülembe.

Winston, a nagybátyám vetődött le mellém egy nagy öleléssel köszöntve.

— Te mit csinálsz itt?! — kérdeztem vidáman. Rég találkoztunk már, jó volt újra látni.

— Mi? Nem hallak!— próbálta átkiabálni a hangos zenét — Menjünk ki! — azzal fel is pattant és engem is magával rántott.

— Egyedül jöttél? — kérdeztem miután kiléptünk az utcára.

— Egy barátomat várom — körbe nézelődött, aztán elővette a telefonját — Várj egy pillanatot, felhívom gyorsan.

Miközben tárcsázott, előhalászta a cigarettás dobozát, megkínált, majd rágyújtottunk. Pár pillanaton belül beszélni is kezdett a telefonba. A barátja holléte felől érdeklődött, majd megemlítette, hogy ő a bár előtt van az unokahúgával. Ezután hatásszünet, csak bólogatott, majd azzal zárta a beszélgetést, hogy hamarosan ott van.

— Feltételezem nem jön. — mondtam miután eltette a mobilját.

— Nem — egy mélyet szívott a cigarettába — Mi megyünk.

— Mi? Hova?

— Fiatal az este, te pedig ott ülsz az asztalnál, mint aki büntiben van. A barátaid miatt ne aggódj, felnőtt emberek tudnak magukra vigyázni. — magyarázott — Látom hoztad magaddal a táskádat, szuper! — tekintett az említett tárgyra.

Fel sem fogtam, hogy miről beszél, de már leintett egy taxit. Winston az a későn érő típus, amit az öcsémről feltételeztem. Annyi különbséggel, hogy ő már bőven harminc felett van. Tisztességesen dolgozik a közös cégnél, de ezen kívül semmi állandó nincs az életében. Se feleség, se gyerekek, csak a szórakozás és munka. Ettől függetlenül szeretem az energiáját, ő az a tipikus menő nagybácsi.

Tízpercnyi utazás után a taxi megállt egy nagy ház előtt, sosem jártam még efelé korábban. Csak követtem Winstont, és reméltem, hogy nem valami elvetemült partiba hozott. Egy fiatal férfi üdvözölt minket, sármos volt, szép mosollyal megáldva. Winston már az első szemkontaktusunkat követően letisztázta, hogy ki vagyok és ne is álmodjon róla, hogy bármi lehet kettőnk között. Szegény pasi azt sem tudta miképp reagáljon.

Az előszobában haladva felmértem a helyet. Stílusos bútorok és drága berendezés, egyből arra gondoltam, hogy üzletemberekkel fogok társalogni. Igazam is lett. A tágas nappali meg volt töltve biliárd és pókerasztallal, illetve más-más szerencsejátékokkal. Mintha egy kisebb kaszinóba léptünk volna be. A felszolgáló lány épp előttünk haladt el, Winston habozás nélkül leemelt két pezsgőt a tálcájáról, végül rákacsintott, a lány pedig egy nagy mosollyal sétált tovább.

— Na látod húgi, ez az élet — a kezembe adta az egyik poharat és elégedetten vigyorgott.

Egy nagyot nevettem, közben nézelődni kezdtem az emberek között. Megakadt a tekintetem egy csinos, magas nőn, aki egyenesen felénk tartott.

— És itt van ő — mondta a nagybátyám a nőre célozva. Két arcra puszival köszöntötték egymást.

— Nem gondoltam, hogy társaságod lesz Winnie. És milyen szemrevaló hölgy. — mért végig, egy halvány mosoly kíséretében.

— Ő az unokahúgom, Maya. Maya ő itt Florence. — mutatott be minket egymásnak.

Kezet ráztunk. Úgy nézett rám, mintha egy rejtvényt tártak volna elé, ő pedig rögtön megakarná fejteni.

— Örülök kedvesem. — a hangja kellemes volt, nem tükrözött ellenszenvet, én mégis különösen éreztem magam a jelenlétében.

— Apropó, hogy van a fiad? — kérdezett tőle Winston.

— Nem rég vittem át az apjához. Johnny csak a munkájával van elfoglalva, mostanában százszor szétszórtabb, mint alapból. Attól tartok, hogy ez nincs jó hatással Wyattre.

Csak ámultam, amikor meghallottam, hogy Johnny, utána pedig hogy Wyatt. Azt gondolnám, hogy túlságosan babonás vagyok, de nem. Sikerült találkoznom Johnny ex-nejével, ráadásul még fel is keltettem az érdeklődését. Uram hova kerültem én...