[Két nappal később]

Épp a közelgő vizsgáimra készülők gőzerővel, körülbelül már két napja. Márcsak kettő van vissza, ezért nem engedhetem el magam, különben mit sem érne az eddigi kemény munkám. A napom nagy részét az esszém kidolgozásával töltöttem, ami minden elfogultság nélkül eddig egész jónak ígérkezik. Scarlett-tel pont váltjuk egymást, ő jön a munkából én pedig megyek. Hiába lakunk együtt, szinte sosem látjuk egymást, csak lopott pillanatokra.

— Elegem van! — nagy hanggal viharzott be az ajtón, a szemei duzzadtak a sírástól.

— Mi a baj? — kétségbeesetten hozzáléptem.

— Kirúgtak. Egyik pillanatról a másikra, érted ezt!? Semmi előrejelzés, semmi figyelmeztetés, semmi Maya! — háborgott.

— Hé, nyugi — gyorsan magamhoz öleltem — Beszéljek a főnököddel?

— Isten ments, hogy én valaha is oda visszamenjek! Ki is iratkozhatok az egyetemről, mert nem fogom tudni fizetni...elcseszett vagyok Maya! — ismét sírva fakadt, a fejét a mellkasomba fúrta.

— Ne beszélj már hülyeségeket, tudod jól, hogy ezt is megoldjuk mint minden mást is. Beszélek Juliette-tel, hátha tud valami munkát. — próbáltam bíztatni.

— Mi lenne velem nélküled tesó? — motyogta bágyadtan.

— Tudod, hogy egymást tartjuk életben. — humorosan igyekeztem jobb kedvre deríteni.

[Az irodában]

Johnnyt egész nap nem értem el, csak egy SMS erejéig, amiben az állt, hogy órákig tartó megbeszélése van és nem tud hívni. Nagyon fontos lett volna, hogy beszéljünk, mivel Juliette sajnos nem tudott szabad állást nyújtani. Ahogy telt az idő egyre inkább bűntudatom lett, mivel annak ellenére, hogy megígértem Scarnak, hogy szerzek neki munkát, mégsem tudok semmit felmutatni. Nekem nincsenek olyan meghatározó kapcsolataim, mint például Johnnynak, ezért bízok benne, hogy ő jó hírekkel tud majd szolgálni. Alig tudtam a munkámra koncentrálni, szerencsére nem is volt túl nehéz napom, amikor végeztem egyből mentem Johnny irodájához. Útközben azonban egy olyan emberbe botlottam, akit a hátam közepére nem kívánok.

— Maya, micsoda meglepetés! — David szólított le hirtelen kilépve az egyik kávézóból.

— David.

— Megkaptad a virágomat? — pökhendin vigyorgott.

— Igen meg, nem kellett volna. — vissza mosolyogtam szarkasztikusan.

— Hallom a barátnőd munkát keres.

Meghökkentem. Olyan egyszerűen vetette fel, mintha az imént olvasta volna egy újságban. A lepettségemet hamar ijedtség váltotta fel, mivel Juliette-en kívül senki sem tudja, hogy Scarnak keresek munkát. Próbáltam megtartani a higgadtságom, bár legszívesebben letöröltem volna azt az átkozott vigyort a képéről.

— Igen.

— Szerintem tudnám alkalmazni. — folytatta.

— Johnny már alkalmazta, de köszönjük az ajánlatod.

— Ebben nem vagyok biztos.

— Mi a francot akarsz még David?! — dühösen eléléptem.

— Mindent. További szép napot, Maya. — mielőtt elment volna, egy puszit lelehelt az arcomra.

A hideg is kirázott, egy helyben álltam és néztem, ahogy kihúzva magát elsétál. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit ért az a bizonyos "minden" alatt, de már bőven megelégeltem a szánalmas játszadozásait. Összeszedtem magam és újra megindultam az iroda felé.

Johnny a bejárat előtt társalgott egy elegáns férfival, de még mielőtt oda értem volna elköszöntek egymástól. Egy nagy mosollyal és csókkal köszöntött, annyira jó kedve volt, nem volt szívem lelombozni, de hiába hamar észrevette, hogy valami nem oké.

— Mielőtt megosztom a jó hírem, hadd halljam mi bánt. — mondta miközben beszálltunk az autóba.

— David pár napja virágot küldött nekem, rajta egy cetlivel, amiben gratulál és megemlíti, hogy Jules jó mentor számomra, valamint biztosan sok mindent tudunk egymásról. Egyértelműen ránk célzott. Ma pedig idefele leszólított és munkát akart adni Scarlettnek, mivel ma kirúgták, de elképzelésem sincs, hogy honnan tudhatta meg. — magyaráztam hadarva. A mondandóm végéhez érve egy hatalmas kő esett le a s szívemről.

Johnny csak nagyra nyílt szemekkel bámult, nem tudtam eldönteni, hogy azért mert nem is értette amit beszélek, vagy mert túl sok információ volt ez neki egyszerre. Egyik pillanatról a másikra az arca teljesen elváltozott, a szemeiben pedig mérhetetlen düh jelei voltak láthatók.

— Hozzád ért? — kérdezte rezzenéstelen arccal.

— Nem... — válaszoltam bizonytalanul, azonnal rossz érzés töltött el, de nem mondhattam el az igazat.

— Hozzád ért? — tette fel ismét a kérdést.

— Megpuszilt, de persze teljesen váratlanul ért, időm sem volt eltolni magamtól, nem számíto—

— Oké, ennyi volt. Most hazaviszlek, aztán átmegyek
Brooklynba. — félbeszakította a jelentéktelen magyarázkodásom. Dühösen elfordította a kulcsot és a gázra lépett.

— Johnny, kérlek ne csinálj olyat amiből nem származik jó! Ennél te sokkal intelligensebb vagy. — próbáltam nyugtatni.

— Nem, akkor nem amikor rólad van szó. — rám sem nézve mormogott.

Tudtam, hogy szavakkal képtelen lennék meggyőzni, ezért más módszert alkalmaztam. A kezemet lassan a combjára csúsztattam és apró mozdulatokkal simogatni kezdtem. Ezután áthelyeztem az arcára és a borostás állát masszíroztam az ujjaimmal. Egy mély levegővétellel jelezte, hogy hatásos a nyugtató műveletem.

Megérkeztünk a lakásom elé, de rettegtem kiszállni az autóból. Csak ültem, bámulva őt, várva, hogy igéretet tegyen. Hogy megigérje, nem keveredik bajba miattam, hisz rengeteg a vesztenivalója, és nem élném túl, ha miattam kockáztatna csak egy dolgot is.

— Gyere fel. — szólaltam fel végül én.

— Akkor sem ussza meg, hogy elbeszélgessek vele. — forgatta a szemeit.

— Rendben. — helyeseltem— Mehetünk? — a kezem az övere tettem türelmetlenül.

— Maya nem vagyok kis gyerek.

— Tudom, de attól még aggódhatok érted, nem?

— Nem kell. Nem engem zaklat egy idióta barom.

— David nem zaklat. Abba fogja hagyni, ha rájön, hogy nem törödünk vele. Ha most vagy bármikor máskor odamennél hozzá, azzal csak neki tennél szívességet.

— Régebb óta ismerem Erskine-t mint te. Tudom, hogy milyen, és meddig képes elmenni a céljai érdekében. Nem szeret veszíteni akarácsak én, de velem ellentétben ő valóban képtelen elfogadni a vereséget. Mániákus módon hajta a sikervágy, és szinte már a rögeszméjévé vállik az amit nem tud megszerezni.

— És úgy hiszed, ha "elbeszélgetsz" vele, akkor majd abba hagyja?

— Ajánlom neki.

Megráztam a fejem és részemről lezártam a beszélgetést. Egyértelműen nem voltunk egy véleményen, és ahogy én sem, úgy Johnny sem engedne a saját igazából. Végül azt sikerült elérnem, hogy feljöjjön velem és ne a saját feje után menjen. Scarlett nem volt otthon, ami kissé aggasztott, mivel nagyon lehangolt volt a munkája miatt, és egy üzenetet sem hagyott, hogy el megy valahova.

Mivel a David téma miatt nem volt lehetőségem segítséget kérni Johntól, egyből erre tértem rá ahogy leültünk a kanapéra. Nem tudott pontos választ adni, de azt mondta, hogy az egyik ismerőse munkaerőt keresett a napokban, majd nála rákérdez. Nem garantálta biztosra, hogy meg van még a munka, de nekem akkor is egy kő esett le a szívemről.

Gyors zuhanyzás után összedobtunk egy egyszerű vacsorát, megbeszéltük, hogy marad éjszakára. Az egyik esszémet pont egy ügyvéd életéről kell megírjam, így nagyon sokat segíthet a haladásban.
A hálóba készülve lekapcsoltam a nappali lámpáit, pont ekkor kinyílt a bejárati ajtó. Még a kapcsolón volt a kezem, ezért könnyedén váltottam. Scarlett lépett át a küszöbön, David követte.
Egy szál selyem hálóingben meredtem magam elé, David azonnal kapott az alkalmon és végigmért.
Scarlett vidáman vetette rám magát, de nem tudtam vele tőrödni, csak azt hallottam meg ahogy a vállam felett motyogja: Van munkám!
David szemébe néztem, aki egy győzedelmes mosollyal az arcán kacsintott egyet.