EUNJOO

- Biztos vagy benne? - kérdezte a férfi előrehajolva. Biztosan megdöbbent a határozott válaszomon. 

Nemet mondtam.

Sose fogom elfelejteni, amikor a városba jöttem teli álmokkal. Szerettem ezt az életet, szerettem énekelni, táncolni, de nem akartam feláldozni érte mindent. Tudtam, ha most egy teljesen új csapatban debütálnék, kétszer olyan keményen kellene dolgoznom. Talán ha nem lenne Jimin, másképp döntöttem volna, de nem szerettem volna elveszíteni őt. Az, hogy jegyesek voltunk pedig csak még jobban megerősített abban, hogy abba kell hagyjam.

A táncot akár oktatni is tudom, ha megszerzek egy képesítést, fiatal vagyok még, előttem az élet. Két év tapasztalatával távozom a cégtől, amit soha nem fogok elfelejteni és örökké hálás leszek azért, hogy itt lehettem.

Mélyen meghajoltam.

- Igen, a döntésem végleges. Köszönök mindent.

Mika és Hara igent mondtak, az új csapattagokkal már a délután folyamán meg fognak ismerkedni. Állítólag nagyon fiatalok voltak mind, és volt köztük problémás trainee is, de Mika mint büszke rangidős, majd helyre teszi őket.

Én még egy hétig maradhattam volna a közös kollégiumi szobánkban, de úgy döntöttem, jobb, ha elmegyek és Sabinnal töltök egy kis időt, plusz így Jiminnel se leszünk annyira időkorlátokhoz kötve.

Éppen a ruháimat gyömöszöltem a bőröndömbe, amikor a lányok visszajöttek, eléggé morcos hangulatban.

- Te ezt fel tudod fogni, hogy az a Garam így beszólt nekem, csak mert alacsony vagyok? - sipákolt Mika. - Én nem akarok egy szobába költözni velük... Eunjoo maradj itt, könyörgöm, kérlek? - hatalmas szemekkel nézett rám. Valamiért úgy gondolta, csak átmenetileg ellenkezem és úgyis (szó szerint) visszatáncolok majd az idol élethez. 

- Nem, szó sem lehet róla - ráztam meg a fejem, de azért leültem a lányok közé és átkaroltam őket. - Azért tartjuk a kapcsolatot, ugye? 

- Azt hiszed megszabadulhatsz tőlem? - mordult rám Mika és megpöckölte a homlokomat. - Soha, de soha!

- Én is igyekszem bejelentkezni - mosolygott Hara szélesen. - Nagyon fogsz hiányozni. Ki fog motiválni amikor már felkelni sincs kedvem? 

- Én leszek az első számú rajongótok - magamhoz húztam őket. Soha nem lettem volna képes elfelejteni a lányokat, de valamiért mégis egy kő esett le a szívemről. Tudtam, hogy boldogulni fognak ketten is, Mika egyre erősebb személyiség lett, Hara pedig sokkal kitartóbb és ügyesebb volt mint amikor kezdtük.

Azért, nem tagadom, pityeregve adtam le a kulcsokat a portán, zokogva szálltam fel a buszra, majd holtfáradtan és kimerülve estem Sabin karjaiba.

- Hát hazajöttél - simogatta meg a lány a hajamat. - Ügyes voltál, Eunjoo. Igazán.

- Mhm - biccentettem. - Itthon vagyok.

EUNJOO

» három hónappal később «

- Jövök máris - elaludtam, basszus az egyetlen napon amikor Sabin végre rám bízta a kávézót, én képes voltam elaludni, valaki nagyon vadul rázta a csengőt. Az órára lestem és dühösen állapítottam meg, hogy fél óra van hátra nyitásig, szóval az illetőt jogomban áll elküldeni melegebb éghajlatra. - Jó reggelt és viszlát. Még huszonnyolc perc - kezdtem amikor az illető hirtelen megcsókolt és beljebb tolt, majd nemes egyszerűséggel berúgta az ajtót. - Ah! Jimin - a fiú nyakába vetettem magamat és agyon puszilgattam. Sokkal, de sokkal többet találkoztunk mint amennyit eddig, többet beszélgettünk és persze...több minőségi időt töltöttünk együtt az ágyban is, többek között. 

- Hogy van az én gyönyörűséges menyasszonyom? - Jimin felült a pulthoz és a kezébe támasztotta az állát. Nem győzte kihangsúlyozni amikor csak tudta, hogy jegyben járunk. Egy hónapja jelentette be a cég a nagy nyilvánosság előtt is, szerintem olyan sokkot kaphattak a rajongók, hogy még gyűlölni se volt erejük, sőt egészen támogató üzeneteket is kaptam. Bár az elég ijesztő volt, amikor elárasztottak üzenetekkel az éjszaka közepén. Az ARMY kiszámíthatatlan fandom volt. 

- Különösen jól - egy puszit nyomtam a szájára. - Kérsz valamit?

- Egy americano jól esne, dupla jéggel.

- Máris, máris.

- Eunjoo, tudod... nos, ugye tudod, hogy már nem igazán élünk egy fedél alatt a tagokkal? Csak a promó időszakok alatt vagyunk együtt, amikor sokat próbálunk és gyakorlunk. Jinnek van az a hatalmas villája, Namjoonnak az a lakásnak álcázott múzeuma, nekem meg...hát...tudod.

- Tudom - mosolyogtam rá és elé toltam a kávéját. - Ezzel célozni szeretnél valamire?

- Hát veheted célzásnak - a kezébe fogta a hajamat és játszani kezdett vele. - Mostanában egyre többször eszembe jut, hogy mennyire jó lenne ha reggelente együtt ébrednénk. Lehetne egy kutyánk... mindennap látnálak. 

- Mindennap látsz így is -  nem akartam, hogy lássa rajtam mennyire szeretnék összeköltözni vele, mert képes és bepakol a kocsijába így ahogy vagyok. Megígértem Sabinnak, hogy segítek, emellett tudtam, hogy az új album miatt Jimin rettentő sokat dolgozik és nem akartam elvonni a figyelmét, mert tudtam, hogy én kapnék a rajongóktól érte. 

Amúgy is, sose bocsájtanék meg magamnak egy rossz BTS dalt - nem mintha nem imádnám mindegyiket.

- Eunjoo, kérlek költözz hozzám - Jimin megint megcsókolt, csak ezúttal hosszabban és erőteljesebben, mintha nyomatékosítani akarná a dolgot. Mindig ilyenkor kezdtek remegni a térdeim, mert legszívesebben rávetettem volna magamat. Főleg az elmúlt hetekben éreztem így, mintha a hormonjaimmal nem lett volna minden rendben, de betudtam annak, hogy túlságosan kiéheztetett az idol élet. 

- Még egy kicsit várj édes és a tied vagyok - mostmár tényleg ki kellett nyitnom a boltot, Hobi meg valószínűleg a perceket számolta, hogy mikor ér már oda a kedvenc táncosa. - Este?

- Este - egy utolsó csókot váltottunk még mielőtt elment én pedig átfordítottam a táblát a "Nyitva" feliratra. 

Ahogy Jimin elment és elkezdtek özönleni a vendégek, egyre rosszabbul voltam. Valamiért hányingerem volt egész nap, egy csokis-fahéjas fánk láttán még a mosdóba is el kellett rohannom. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy felhívom Sabint, hogy jöjjön haza mert valami irtózatos vírus fogott ki rajtam, szerencsére megértő volt és ágyba tuszkolt. Neki sem hiányzott, hogy a megfertőzzem a vásárlóit.

A nap végén egy bögre teával jött fel hozzám, de attól is rosszul lettem, úgyhogy a víznél maradtunk.

- Mikor kezdtél el ilyen rosszul lenni drága? - Sabin a kezemet paskolgatta, mellettem ült, de még így is megtartotta a tisztes távolságot. 

- Hát úgy igazán ma. De már lassan egy hete rosszul vagyok egy-két kajától, még azoktól is amiket eddig szerettem...például a ramyeon... - szomorúan sóhajtottam. Na igen, már a Shin Ramyeon se ment, pedig imádtam.

- Várj, várj, várj - vágott közbe a lány hevesen. - Van más tüneted?

- Mire gondolsz? Nem vagyok lázas, meg ilyesmi.

- Nem fáj semmid?

- Az izmaim...a mellem egy kicsit - vallottam be szégyenlősen. - Meg sokszor érzem magam kimerültnek. Mintha állandóan fáradt lennék.

- Te jó ég, Eunjoo - Sabin felsikkantott és kiviharzott a szobából, majd alig pár perc múlva a kezembe nyomott egy rózsaszín dobozt. - Azonnal nyomás a mosdóba.

Kezdett összeállni a kép, de továbbra is erősködtem, hogy csak egy vírus. 

Sabinnal együtt meredtünk a tesztre, majdnem nyugodtan hátra dőltem, mert egy árva csík jelent csak meg, amikor Sabin elbőgte magát.

A második kis csík is egyértelműen kivehető volt.

Pozitív.

Pozitív.

Jimin mindjárt itt lesz.

- Mit mondjak... mit mondjak? - hebegtem.

- Mit mondanál, mégis mit? Az orra alá dugod!

- De Sabin nem tehetem! Hisz még...még... 

Lent kinyílt az ajtó és Jimin hangosan köszönt. 

- Fent vagytok?

- Igen, gyere - kiabált le Sabin kipirulva. - Elmondod neki. Most.

- Eunjoo, nem festesz jól, minden rendben? - Jimin leguggolt elém, mire elkezdtem hüppögni. Nem tudom Sabin mikor ment ki, de a fiú percekig próbált lenyugtatni mire a kezébe nyomtam a tesztet.

Először semmit se szólt, te jó ég, tudtam, hogy mérges lesz rám. Miért nem védekeztünk mindig? Miért... miért... úristen, lehet most szakítunk? Nagyi meg fog ölni. 

- Apa leszek? - kérdezte hitetlenkedve hosszú csend után.

- Jimin, ha nem akarod...nem muszáj...mármint...

- Már hogyne akarnám! Csak most...olyan sok érzelem rohant le egyszerre, hogy nem tudom melyikkel kezdjem. Szeretlek. Szeretem a gyermekünket is. Készek vagyunk mi erre? Azt hiszem igen, de...hozzám kell költöznöd. Minél előbb. Már holnap. Veszünk egy házat Szöul külvárosában... mit szólsz?

- Hogy lassíts? És, hogy igen, költözzünk össze.

- Várj, fel kell hívnom a többieket - Jimin felült mellém az ágyra és a legszélesebb mosollyal az arcán csöngette meg Taehyungot - Ah, ott van mindenki?

- Mindenki plusz egy fő... - forgatta a szemét a fiú. - Mika átjött és Jungkook-al egymást falják. Eunjoo igazán leállíthatnád...

- Eunjoo! - Hobi kikapta Tae kezéből a mobilját. - Olyan rég láttalak. Hogy vagy? 

- Jól van, légyszi hívjátok össze a srácokat és Mikát. Valami fontosat kell elmondanom 

- HYUNG - ordította el magát Tae, mire Yoongi és Jin kicsoszogtak a szobáikból. - Tessék. Namjoon a konyhában van. Odaviszlek titeket.

Namjoon nyakig állt valami tésztaszerűségben, lisztes hajjal nagyon szerencsétlenül festett. Mindenesetre mindenki aki számított egy helyen volt. Mika éppen szőke volt, apró fonatokkal és irtó aranyosan festett, még nem is láttam az új frizuráját.

- Oké - kezdte Jimin, de a barátnőm gyorsabb volt és felsikkantott.

- Eunjoo babát vár!

- Mi?

- Komolyan?

- Jimin az apja, ugye Chim?

- Miért ki lenne? 

- Honnan tudtad Mika?

- Úgy csillog a bőre mint a kismamáknak, basszus de irigy vagyok. Jimin meg sír!

- Úristen ezt meg kell ünnepelnünk!

- Eunjoo nem ihat, Usa!

- Majd iszik narancslevet!

- Lehetek én a keresztapja? 

Mindenre csak bólogattam, Jiminre néztem, valóban könnyes volt a szeme.

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Nagyon félek, hogy mit szóltok ehhez a fejezethez. Eunjoo döntése, hogy abbahagyja a szakmát, mint idol, számomra magától adódott. Amennyire vágyott az elején a színpadra, annyi pofont kapott az élettől közben, és még Jimint is majdnem elvesztette. Deee cserébe nyert valamit.  

Ha a helyében lennék, én is ezt tettem volna. Remélem nem haragszatok a leánykámra. :D 

Azért jött gyorsabban mint ahogy ígértem, mert a vázlata meg volt írva, csak be kellett fejeznem és ma csodák csodájára egy csomó időm maradt erre.

Ezzel pedig elérkeztünk az utolsó részhez.

Holnap publikálom az epilógust, illetve két "extrát". 

Köszönöm, hogy velem tartottatok és Eunjoo-val, ráadásul ennyire sok éven át.

Ugyan még lesz egy szeretet rohamom Felétek, de nagyon-nagyon remélem, hogy egy másik történetben is találkozunk majd!

f.