JIMIN

Hiába mondtam neki, hogy ne törődjön velük, hogy ne olvasson cikkeket, blogokat meg pláne nem, Eunjoo törökülésben ült a gyakorlóterem padlóján és megszállottan görgette a telefonját.

- Káosz a Valkyrie körül - motyogta az orra alatt, esküdni mertem volna, hogy megint sír - Jaeul vajon a tagok belső nyomására omlott össze? A Dispatch információi szerint, Jaeul majdnem mindennap zokogva távozott és érkezett meg a frissen debütált lánycsapat kollégiumába. Rajongók szerint, Eunjoo, aki jelenleg Park Jimin barátnője, verbálisan bántalmazta csapattársát. A Dispatch... 

Ennél a pontnál lett elegem a sok zagyvaságból és kikaptam a kezéből a telefont.

- Édesem, látod ezért nem használnak a gyakornokok és a frissen debütált idolok telefont. Hagyd abba ezeknek az olvasását, amíg szépen kérlek. 

- Jimin - Eunjoo szorosan átölelt, éreztem, hogy rázkódik a válla. Egy hete szabadult el a káosz, s úgy nézett ki, hogy Jaeul terve, miszerint mindent bevall nyilvánosan, teljesen visszafelé sült el. Eunjoo lett minden egyes rajongó és anti-rajongó célpontja, mindenki úgy gondolta, hogy a lány egy igazi bully, még hamis infókat is elkezdtek szivárogtatni, hogy már általános iskolában kihúzta valaki alól a széket, aztán meg, hogy középiskolában pénzért bújt ágyba fiúkkal. Legszívesebben Weverse live-ot indítottam volna, hogy megvédjem, de megtiltották, hogy egy hónapig posztoljak vagy bármilyen formában megjelenjek online. Várjunk, és ha nem online tenném mindezt?

- Eunjoo - kisimítottam az arcából a haját és egy apró csókot nyomtam az orrára. - Szeretnéd, ha tennék valamit az érdekedben? Megígértem, hogy nincs több magánakció, de fáj, hogy szenvedsz. 

- Semmit se tegyél. Majd elmúlik - mondta a lány és egy halvány mosollyal ajándékozott meg. Tudtam, hogy nem a legőszintébb, de ha már mosolygott, boldoggá tett. - Szeretlek.

- Én is téged, bármi is történik. Mindig szeretni foglak, ha egy bully voltál, akkor is, ha mindennap képen vered Jaeul-t...még akkor is.

Eunjoo végre elnevette magát és ez akkor többet jelentett számomra mint bármi más a világon.

EUNJOO

Fáradtan, leszegett fejjel indultam vissza a szobánkba. Jelenleg egyedül Jimin volt az aki mellett lenni akartam, tudom, hogy Mika mennyire aggódott és, hogy a legpozitívabb hatással lenne rám, de valahogy nem voltam abban a hangulatban, hogy most vele beszélgessek. 

Egyre többször fordult meg a fejemben, hogy megérte -e mindez? Megéri a sok szenvedés, amit már most kapunk, a hírnévért? Az idejét se tudtam mikor beszéltem utoljára Subinnal. Vagy, hogy mikor csináltam valami olyat amit igazán szerettem. A saját dalaimat énekelni, gitározni. Mintha egy állatkerti mutatvány lettem volna. Tökéletes, makulátlan, szeplőtlen. 

Mindig is becsültem az idolokat, de egyben irigyeltem is őket. Csillogás és annyi, de annyi szeretet. Ha tudtam volna, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és közben mennyire sok fájdalom jár mellé, talán soha nem jöttem volna a városba.

Mélyet sóhajtottam, megpróbálkoztam egy póker arccal és benyitottam a kis lakhelyünkbe.

- Sziasztok - motyogtam és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Nem is figyeltem ki van ott, vagy ki nincsen, bár azt tippeltem, hogy Mika Jungkook-al van, Hara pedig alszik. Jaeul jelenleg nem érdekelt, nem tudtam hová tenni a lányt, hiába tette azt amit. Irtózatos módon viselkedett velem és az egész csapattal. Egyenlőre az egyszerű tervem volt, hogy zuhanyzok és bedőlök az ágyba, aztán meglátom mivel vág arcon a holnapi nap.

JAEUL

Eunjoo rám se nézett, ahogy belépett, pedig őt vártam. Direkt megkértem a lányokat, hogy hagyjanak kettesben vele, Mika megint meg akart ütni, de aztán addig könyörögtem, hogy beadta a derekát.

A helyében én nem bocsájtottam volna meg magamnak. Az utóbbi hetekben jöttem rá, hogy mennyi mindent tettem, amit nem szabadott volna. Amit senki nem érdemelt meg. Mindig is egy vesztes voltam, az iskolában állandóan csak piszkáltak, nem tudom, hogy miért lettem én is ennyire...ennyire gonosz. 

Eunjoo a haját törölgetve csoszogott ki a zuhanyból, a kis rózsaszín pizsamájában. Egyre inkább üresedett a tekintete, szinte már alig csillogott, pedig emlékszem amikor először találkoztunk, mennyire lelkes volt. Valójában irigy voltam rá. Csinos volt, tehetséges... és az övé volt életem szerelme.

- Eunjoo - szólítottam meg halkan. A lány kérdően nézett rám, mintha nem tudná beazonosítani, hogy honnan származik a hang. Aztán biccentett egyet és lehuppant az ágyára.

- Jaeul, kérlek, nagyon fáradt vagyok - sóhajtott fel.

- Én... csak mondani akartam valamit. Esetleg...melléd ülhetek?

- Gyere - egy picit beljebb húzódott és felhúzta a térdeit. 

- Eunjoo... nem is tudom, hogy kezdjem - leszegtem a fejemet, basszus megint sírni fogok. - Lehet jobb ha az elején, igyekszem rövidre fogni... hisz már nem sok időm maradt. Mindig is féltékeny voltam rád, de persze Jimin miatt leginkább. Féltékeny voltam a tartásodra. Az akaraterődre. Azokra az erényekre, amikről én csak álmodhatok. A külsőmön dolgozhatok a végtelenségig, ha belülről csak rohadok - ez még nekem is erős volt, de igaz. Életemben talán először mondtam csakis a teljes igazságot, irónikus, hogy annak az embernek akit a legjobban gyűlöltem. Eunjoo elkerekedett szemmel nézett rám és egy picit mintha lazított volna a pozícióján is. Mivel nem mondott semmit, jelnek éreztem, hogy folytassam. - Remek ember vagy. Komolyan. Őszintén így gondolom, csoda, hogy össze tudtad tartani a csapatot. Sajnálom, hogy balul sült el...amit tettem. Nem gondoltam volna, hogy ez történik. 

- Mit szeretnél, Jaeul? - kérdezte a lány óvatosan.

- Bocsánatot kérni. Meg tudsz nekem bocsájtani?

- Nem - Eunjoo szemébe könnyek gyűltek. - Még nem. De talán egyszer képes leszek. 

- Értem - igaza volt, butaságot kértem tőle. Én se felejteném el magamnak amiket tettem. De az, hogy talán egyszer képes lesz... már egy kicsit feloldozott. - Mennem kell. Kérlek, maradj mindig ilyen. Tisztaszívű, makacs és... szeressétek egymást Jiminnel.

Hát, ennek is vége. Az ágyam alól kihúztam a már teljesen összecsomagolt piros bőröndömet, és belebújtam a dzsekimbe. 

- Várj, hová mész? - Eunjoo értetlenkedve felállt és megfogta a kezemet.

- Messzire. Nem fogsz rólam többet hallani... illetve még egyszer talán. Ne aggódj, többé nem ártok senkinek. Add át üdvözletem Mikának és Hara-nak is. 

- Jaeul - a lány átölelt. Víz csepegett a hajáról a kabátomra. - Még mindig haragszom. De remélem, hogy megtalálod az utad, bármerre is visz ezután.

- Őszintén? Én is. Köszönöm, hogy a Valkyrie tagja lehettem - a telefonom pont ekkor rezgett a zsebemben, hogy itt van értem a taxi. Megveregettem a csapattársam hátát és kiléptem az ajtón. 

Elhatároztam, hogy új ember leszek. 

Ha a múltamat nem is törölhetem ki, a jövőmön még változtathatok.

EUNJOO

- Egyszerűen elment - magyaráztam Mikának. Hara azóta sem került elő. 

- Ahjusshi tud róla? - kérdezte aggódva a lány. - Mi lesz a csapattal...mi lesz velünk?

- Bárcsak tudnék rá válaszolni - horgasztottam le a fejemet. - Nem tudom. Azt se tudom, hogy kelek fel holnap. Kimerültem, Mika. 

- Eunjoo, ugye nem fogod itt feladni? Amikor éppen most léptük át a küszöböt?

- Akármennyire is kínos beismernem, lehet nem vagyok idol-nak való. Szeretek enni, inni, normális dolgokat csinálni. Akkor és annyit táncolni, amihez kedvem van, anélkül, hogy ezer dühös ember köp arcon, amiért szerelmes vagyok. 

- Jungkook és én pont most beszéltük meg, hogy titokban tartjuk ameddig csak lehet. Holnap beszélni fogunk Ahjusshival. 

- Jól teszitek - mormoltam és az ágyba dőltem. Lehunytam a szemem, tényleg csak aludni akartam, már semmi másra sem vágytam ma. - Bárcsak... ha visszamehetnék az időben... én is ezt tettem volna.

Mika még mondott valamit, de csak elmosódottan hallottam. Talán Hara is visszajött a szobába. Egy pillanat múlva elnyomott az álom.

JIMIN

- Csak ne csinálj semmi hülyeséget megint - rázta a fejét Taehyung, amikor vázoltam a tervemet. Az volt a nagy ötletem, hogy mivel én nem indíthatok live-okat, nyilvánosan fogok felszólalni a hazugságok ellen.

- Semmit se csinálj - Namjoon nagyon csúnyán nézett rám. Végig nem szólt egy szót se, sőt, egyáltalán nem szólt bele eddig a dolgokba, de nála is betelt a pohár. - Eunjoo megkért, hogy hagyd. Igaz?

- Igaz...de...

- Melyik részét nem értetted meg annak, hogy bízd rá? "A párkapcsolatban fontos az őszinteség. Ha nincs, közös úton jártok, mégis két ellentétes irányú ösvényen."

- Hagyj ezekkel a mély idézeteiddel - Joon állandóan valami filozófus könyveit olvasta mostanában, és ha tehette minden alkalommal idézett belőle.

- Ez a Jóbarátokból van - tette hozzá elégedetten és hátradőlt. Oh. - Én mindig mondtam, hogy nézzétek meg, a Pókember helyett.

- A Pókember is tele van mély kérdésekkel - kontrázott rá Jin hangosan.

- Például, hogy balra vagy jobbra lője a hálóját?

Jin ezt személyes sértésnek vette és fejbe dobta Namjoon-t egy díszpárnával.

- Oké, de akkor mit tehetnék érte? - kérdeztem megint, ezúttal Jungkook felé fordultam, Yoongi aludt, Hobi pedig jelen se volt, mert egy új koreot gyakorolt. Már a szám neve is vicces volt, a tánc meg kész öngyilkosság volt, már az a pár másodperc amit belőle láttam is felért egy kínzással.

– Semmit - vont vállat Jungkook. - Mika és én úgy döntöttünk, hogy nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat. Bocs, de remek példája voltatok annak, aminek én nem akarom kitenni a szerelmemet.

– Ezt a sok bölcsességet mind én neveltem bele - bökött rá Jin büszkén. 

– Akkor csak üljek és várjam mi lesz?

– Pontosan - felelték kórusban egyszerre.

Talán igazuk volt, eddig mindig csak visszájára sült el amit tettem. Gyorsan előkaptam a telefonomat és írtam egy üzenetet Eunjoo-nak.

Chimmy: jagi, ha felkelsz írj

Chimmy: szeretlek

Chimmy: szeretlek

elküldve. 

[ olvasva: 23:59 ]

Eunjoo: csak vizet inni keltem fel, baj van?

Chimmy: nem, rámérsz egy kicsit?

[ olvasva: 00:02] 

Oké, most miért nem válaszol? Tudom milyen zombi szokott lenni és biztos hulla fáradt, de látni akartam, legalább pár percre.

Eunjoo: 10 perc múlva, parkoló? ahol Namjoon széttörte a kamerákat.

Chimmy: ott leszek

EUNJOO

A jelenlegi lelkiállapotomon bőven túlmutatott a külsőm, sőt egész vállalhatóan néztem ki. Lófarokba fogtam a hajamat és magamra ráncigáltam a melegítőmet. Fogalmam se volt mi jutott Jimin eszébe éppen most, de nem kockáztatok meg még egy olyat, hogy figyelmen kívül hagyom ő meg szó szerint fejest ugrik a Han folyóba.

Kicsit jobban is felöltözhettem volna, mert vacogva melengettem a kezemet, ugyanis Jimin még nem volt ott. Időközben a hó is elkezdett esni, mintha még az időjárás is a Dispatch vagy a véresebb szájú Army-k mellett állna.

- Hé - ölelt át hátulról hirtelen Jimin. Vanília illata volt, mintha most zuhanyozott volna. Óvatosan megfordultam és visszaöleltem. - Ne haragudj, volt egy kis dolgom.

- Nem várhatott volna holnapig? - suttogtam, de azért örültem, hogy itt voltunk, a hideg ellenére, a hó ellenére - vagy éppen mind emiatt.

- De, sőt, viszont úgy éreztem most a legalkalmasabb.

Állandóan csak elvesztem a szemeiben, azokban a gyönyörű sötétbarna szemeiben. Lábujjhegyre pipiskedtem, ő pedig automatikusan lehajolt hozzám és megemelte az államat. Az ajkai puhák voltak, kétségbeesetten csókolt meg mintha nem lenne holnap, mintha minden porcikámat érezni akarná. A csókja végig azt súgta, könyörgött, hogy felejtsek, hogy ne aggódjak. Ne ebben a pillanatban.

Mindig azt éreztem vele mintha egy filmben lennék, túl tökéletes volt, ahogy az ujjaival a hótól nedves hajamba túrt és egy picit az alsó ajkamba harapott. Belemosolyogtam a csókba, de nem szakadtam el tőle egy millimétert sem, sőt ha lehet még közelebb húzódtam. Az egész testem égett a tűztől, hirtelen már nem is éreztem a hideget sem, annyira vágytam rá. Percekig, órákig, a végtelenségig tudtam volna csókolni, amikor egy picit elengedett.

Hirtelen megint fáztam.

- Jimin...

- Eunjoo - kezdte a fiú rekedten. - Fizikailag kínoz, hogy el kellett engedjelek, de muszáj kérdeznem valamit. Emlékszel amikor...nos, arra amit vidéken mondtam?

Jimin letérdelt elém a hóba, és egy zöld bársonydobozt húzott elő a zsebéből. 

- Nézd, Eunjoo - mondtam - Amikor először megláttalak, csak egy buta lányt láttam, az unokatestvérem barátnőjét. Ahogy jobban megismertelek, azt kívántam, hogy én lehessek a férfi aki boldoggá tesz. Olyan furcsa, hogy milyen sokszor olvasunk szerelemről első látásra, de igazából senki sem hiszi el, hogy létezik, amíg meg nem történik. Már akkor szerettelek, amikor egy szál törölközőben álltál előttem, olyan naivan, a nagy barna szemeiddel. Mintha megértettem volna, hogy azért sodort ide az élet, hogy megismerjelek, és, hogy veled tölthessem az életem hátra lévő részét. Már tudom, hogy megkérdeztem, de most itt térdelek előtted. Lennél a társam, lennél az aki fogja a kezem, akkor is ha már öreg és ráncos?

Soha nem hallottam ennél gyönyörűbbet. Minden egyes gond megszűnt létezni, ha csak arra a pár percre is. Csupán Jimint láttam és mögötte a ragyogó holdat. 

Akkor értettem meg, hogy mindennek oka volt, hogy rá vártam egész életemben.

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Hálásán köszönöm mindazoknak akik még mindig követik a történetet. Lassan érezhetitek, hogy a finálé következik, hiszen minden elvarratlan szál kezd lezárulni, épp ahogy Jaeul története is.

 Ő az egyik legkevésbé kedvelt karakterem, de szerettem volna ha ő is megkapja a végső lezárást, ahogyan a többiek is (azért még egyszer felbukkan majd). Már tényleg csak kevés van hátra, az epilógust megírtam előre, igazából még az Idol elején. :)

Érdekelne Titeket egy extra rész érdekességekkel a történet lezárta után? Vagy maradjon inkább csak kerek sztoriként a szívetekben?

Köszönöm! 💜