"- Nem szúrom el. Mindent helyre hozok. Lehet, hogy nem tűnök olyan típusnak, de van egy tervem.

Igen. Volt egy jól átgondolt tervem, amit már hónapok óta lassan szövögetek, hogy mindenki megszabaduljon a kínzó fájdalomtól, amibe belekevertem őket. Eunjoo és Hoseok. Sőt, még Jaeul is. " - Jimin

EUNJOO

Szinte alig zárták le a fiúk az éves fellépéseiket, de máris el kellett kezdeniük a következő album munkálatait. Komolyan, még egy napot se kaptak pihenni ami engem nagyon felbosszantott. Nem is csupán azért mert nem lehettem Jiminnel, hanem mert láttam, hogy mind a heten mennyire fáradtak és ráadásul a barátom fogyott, méghozzá rengeteget.

- Semmi gond - mosolyodott el, egy alkalommal amikor megjegyeztem, hogy nyúzott és nem gondolt e az alvásra. - Nem tudok aludni, amúgy is most még egyszer mindent bele kell adnom, oké? - megfogta a kezem és egy apró csókot hintett a homlokomra.

Hihetetlenül átkoztam magam amiért nem tűnt fel akkor az a bizonyos "most még egyszer", a halovány fény a szemeiben, az, hogy kérte, ne zavarjam, inkább saját magammal törődjek. Aztán a hajnali üzenetek sokasága, majd végül egy nagyon hosszú Twitter poszt, pontosan az MV forgatasának befejezedtével.

Aznap mindig hatalmas partit csap a stáb, néha meghívják a gyakornokokat is, így most mind a négyen ott ültünk, még a fiatal srácok öten is, akik TXT project néven futottak jelenleg.
Jimin túlzottan jókedvű volt, bár az is biztos, hogy sokat ivott. Valahol úgy hajnali egy körül hívta ki Hoseok-ot a folyosóra.

- Mika, menj mit beszélnek, gyorsan - hesegettem el a lányt.
- Miért én? - duzzogott egy kicsit.
- Pici vagy - hadartam és megpaskoltam a fejét, mire kelletlenül biccentett. Alig pár másodperc múlva visszatért.
- Nem hallottam mindent, meg amúgy is már befejezték. Csak valami "Vigyázz rá" volt benne, meg láttam, hogy adott neki egy borítékot.
- Mi a fene... - egész éjjel próbáltam megkörnyékezni őt, de mindig valaki lógott a nyakán, így nagyon nehéz volt. Olyan kettő tájt sikerült. Szorosan magamhoz húztam, a kezeim közé vettem nyúzott arcát és megcsókoltam.
- Gratulálok! Szuperek lesztek, már alig várom a dalt.
- Eunjoo - sóhajtott fel - Megígértem, hogy többet nem hagylak cserben így legyél jó kislány, oké? Bármi is történik, az elkövetkező napokban, NE tégy semmit. Semmit. - Ezután felállt és megköszörülte a torkát. - Köszönöm srácok az élményeket, főleg a csapatnak. Én most pihenni fogok, elfáradtam. Jó éjszakát.
- Hyung, máris - biggyesztette le a száját Jungkook.
- Holnap találkozunk.

Ez az egész fura volt, de nyilvánvalóan kimerült volt, hisz alig volt benne élet már az utóbbi időben. Ahogy kilépett az ajtón, elfogott valami sürgető érzés, hogy utána menjek, de Hoseok az utamat állta.

- Hagy pihenjen, Eunjoo - mondta halkan és óvatosan ért hozzám, mintha valami törékeny bábu lennék.

Hajnali ötkor került ki a Twitter poszt.

▬▬▬▬▬

JIMIN

Amikor kiötlöttem a nagyszabású tervet, amivel többet nem sérül meg senki általam, sose gondoltam volna, hogy végülis ennyire nehéz lesz kivitelezni, de lassan és csendben készültem fel rá. Úgy döntöttem, hogy Hoseok lesz az akit beleavatok, legalábbis részleteiben. Azt mondtam neki, hogy elutazom egy kis időre. Átadtam neki a fotókat, amik Jaeul-ről készültek, a leveleket amiket tőle kaptam. Átadtam neki Eunjoo-t. Legalábbis megkértem, hogy óvja meg a lányt mindentől ami következni fog. Ahogy rámnézett talán tudta, hogy mennyire messzire utazom mégis, de nem mert semmit szólni.

Hoseok volt az egyetlen aki igazán megértett. Egyre inkább belefáradtam ebbe az életbe, a rajongók akiknek annyit köszönhetek, megölték a Park Jimin-t aki voltam, már fogalmam se volt, hogy mit és miért is teszek, csak egy báb voltam amit meggondolatlanul rángattak és drága ruhákba öltöztettek. Van aki a gyűlöletével ölt, van aki a szeretetével fojtott meg és én már nem bírtam tovább.

Három hete vettem meg a faszenet. Persze nem én, hanem egy koldusnak fizettem érte, aki megszerezte nekem a boltból. Ezután csak az következett, hogy annyi időt töltsek Eunjoo-val amennyit lehet, hogy leforgassam a videót, hogy a fiúkkal legyek, hogy Taehyung legalább egyszer elvigyen még sojuzni és boldogan nevessünk a butaságain.

Volt ami talán hiányozni fog, de összességében a három hét alatt elég időm volt átértékelni mindent, s azt is, hogy jobb lesz így mindenkinek.

Azért tartoztam még egy utolsó üzenettel. Gondosan írtam meg, tudtam, hogy a faszén körülbelül két óra alatt lehet halálos, így az utolsó öt percre időzítettem, amikor már nem volt rá esély, hogy az ajtó betörésével együtt megmentsenek.

Az a két óra sem volt elég, hogy meggondoljam magam. Gondosan be volt minden zárva, egyetlen lámpa égett mellettem, Eunjoo fotóját fogtam a kezemben, amit még akkor készítettem róla, amikor a kávézóban dolgozott.

" Itt Park Jimin, a BTS énekese.
Kedves ARMY, ne szomorkodjatok. Az élet mindig van tovább, a többi tag értetek van.
Sajnálom az önzőségemet, de nem látom már azt a kiutat ami rajtam segíthetne.
Senkinek nem mondhatom el mennyire fáj, hogy mennyire sok már a nyomás.
Nem kiálthatom a levegőbe, hogy szeretem Kim Eunjoo-t, hogy mindent érte teszek.
Gyűlölhettek amiért itt hagylak titeket.

"Cause I'm in the stars tonight
So watch me bring the fire and set the night alight."

Küldés.

▬▬▬▬▬

EUNJOO

Öt óra után egy perccel szabadult el a káosz, amikor sikítva ejtettem el a telefonomat. Hoseok azonnal derékon ragadott és lenyomott a kanapéra, hogy mozdulni se tudjak. Jungkook zokogni kezdett, és vöröslő arccal rohant a többiek után. Fogalmam sincs mi történt, csak hangokat hallottam, de az biztos, hogy betörték a folyosó ajtaját, Jimin szobájáét. Istenem, hogy lehettem ennyire ostoba?

- Nem a te hibád - mondogatta Hoseok. - Ez az ő döntése volt.
- Hogyan is érthetnéd - rivalltam rá, de ahogy megláttam a könnyáztatta arcát, legszívesebben pofon ütöttem volna. Neki talán jobban fájt mint nekem.

Egy végtelennek tűnő perc múlva Namjoon visszaszaladt hozzánk, zilált volt a haja, alig kapott levegőt és erősen köhögött.

- Betörtük az ajtaját és... A francba.

- ÉS? - sikítottam és egyre erősebben próbáltam kibújni Hoseok kezei közül. Csak oda akartam menni hozzá, ha kihozták akkor jól van, nem igaz?

- Eszméletlen, hívtuk a mentőt. Bármelyik pillanatban itt lehetnek.

- NAMJOON ÉL MÉG?

Sose láttam őt ennyire elveszettnek és szétszórtnak, ahogy remegve nyitotta szét ajkait és halkan motyogva válaszolt.

- Nem tudom, Eunjoo. Nem tudom.

Valóban senki nem tudta. Később amikor már megérkeztek a mentők, Hoseok elengedett és együtt siettünk a helyszínre. Az orvos elmagyarázta, hogy ha túl is éli, igen magas az esélye a maradandó agykárosodásnak, a szén égésekor zárt térben nagy mennyiségű szén-monoxid szabadul fel, ami gátolja az oxigén szabad áramlását.

Őszintén rohadtul nem érdekelt, csak azt akartam hallani, hogy jól van, de ilyet nyilván senki se mondott.

- Valaki vele jöhet - mondta a mentős ahogy betolták a mozdulatlan testét az autóba. Jimin menedzsere azonnal jelentkezett, de könyörgően csimpaszkodtam a férfiba. Nekem kellett ott lennem, ha elmegy...ha nem éli túl...hogy köszönhetnék el, ha csak a hotelben várok? Nagy nehezen beleegyezett, aztán hozatott egy autót ahova öten belefértek és követték a mentőautót.

Már ültem ilyenben, csak akkor eszméletlen voltam. Viszont most elnézve, kritikus volt a helyzet. Hárman lélegeztették a fiút, a vezető úgy taposott a gázra, mintha más élete nem számítana. Infúziót kapott, én pedig a jéghideg kezét fogtam.

- Enyhe szívhangok - vetette oda az egyik orvos a másiknak.

- Ez szuper! - jelentettem ki tudatlanul és ostobán lelkesen.

- Nem akarom elszomorítani, de az agyával vannak bajok, nem a szerveivel. Bár szerencsésnek mondható, hogy nem mondta fel a teste teljesen a szolgálatot. A tüdő károsodott, 30%. - Ezt már megint nem nekem címezte, így jobbnak láttam ha csendben is maradok.

Szerencsére a sofőr sebessége meghozta a sikerét, mert alig pár perc múlva a kórházban voltunk, Jimint kivették a kocsiból és azonnal ordibálva utat csináltak neki, hogy az intenzív osztályra vihessék. Oda már akkor sem engedtek volna be, hogyha odavarrom magam a fiúhoz. Kint ültettek le azon az ocsmány kékes folyosón, a gyűlölt, tipikus kórház szaggal együtt. Tíz perc múlva érkeztek meg a többiek, mindenki egyszerre beszélt. Jungkook és Taehyung folyamatosan sírtak, Sejin telefonált, hogy a médiát rendezze, merthát persze mi volt most fontosabb azoknak a mocskoknak mint a hatásvadász cikkek? Mika a nyakam puszilgatta és a vállára hajtotta a fejemet.

- Szeret téged, nem fog elmenni - suttogta a lány.

Erre sem feleltem csak meredtem a ronda padlóra, ahol valaki elnyomott egy régi rágót.

- Nem, NE ÍRJANAK SEMMIT...MI...HOGY...MEGMONDTAM, HOGY TÖRÖLJÉK...HONNAN TUDJÁK MELYIK KÓRHÁZ?

- Nem tettem semmit érte, semmit, semmit; egy idősek vagyunk éreznem kellett volna...

- Az én hibám, meg kellett volna hallgatnom...

Yoongi belerúgott a kávéautomatába, majd leroskadt előtte és olyan zokogásban tört ki, amit még sose láttam.

Látod Jimin? Senki nem kívánta ezt. Mit tettél, mondd mit?

- Ki a legközelebbi hozzátartozó? - jelent meg az orvos úgy egy óra múlva, egymásra néztünk, Hoseok hosszan fújta ki a levegőt majd rám mutatott. - Bejöhet.

Zombi módjára követtem a nőt a kórterembe, de még mielőtt beléptünk volna megállított az ajtó előtt.

- Kérem ne pánikoljon. Az életét megmentettük, nincs veszélyben egyetlen vitális szerve sem, viszont nem ébredt fel, azt se tudjuk valaha fel fog e. S ha igen...nos, a károsodás ami az agyát érte, igazán súlyos. Nem vagyok benne biztos, hogy mi fog történni, még korai megmondani.

- Mi a legrosszabb? - kérdeztem.

- Lebénul. Újra kell tanulnia beszélni. Talán nem fog megismerni senkit, károsodhatott maradandó szinten is. De talán a legrosszabb, hogy kómában éli le a további életét. Egyik sem jó opció.

- És mi a legjobb?

- Felébred. Kisebb károsodásokkal megússza. De, akkor sem lesz képes tovább folytatni az eddigi életmódját. Fel kell hagynia az idol élettel, örökre. Megérti ezt, kisasszony?

A francokat értettem meg. Mi az, hogy Park Jimin nem lehet többet idol? Ezt akkor se fogadtam el, ha soha nem létezne más opció. A tánc és a zene volt az élete. Soha.

Aztán két hét múlva kaptam a legnagyobb pofont az élettől.

Felébredt.

Én azonnal hozzásiettem.

Ahogy meglátott elmosolyodott.

De már nem tudta ki vagyok, csak halványan rémlett neki az arcom.

- Sz-sz-sz-szép - dadogta.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Ironikus, hogy ezt kértétek, ez volt az egyik olyan fejezet, aminek meg volt a vázlata tavaly óta, de nem akartam eljutni idáig (mivel a 13 baljós szám, így hát...egy baljós fejezetet terveztem). Főleg azért sem mert ezután tényleg csak csontvázaiban létezik a sztori és csak halvány elképzelésem van róla, mi lesz a vége így most saját magamnak is öngólt rúgtam, mert megint nem tudom mikor lesz folytatás. Azért remélem nem egy évbe telik,mert ez bizony annyi volt.

Nos remélem tetszett mindezek ellenére, vagy legalább volt benne valami minimális élvezet, hogy újraolvashattátok mi történik a szereplőkkel - még ha nem is volt annyira pozitív.

Azt hiszem a Stay Gold-al folytatom, abban fele ennyi dráma és kegyetlenség sincs, mint amiket itt elkövettem.

Csók.