EUNJOO

Magamban akartam tartani az érzést, amit átéltem, de alig léptem be az ajtón, Mika máris csillogó szemekkel pisszegett nekem. Széttártam a karomat, mire a lány villámsebességgel felém rohant, kézen ragadott és behúzott az egyik gyakorlóterembe.

- Igen? - kérdezte azonnal, még arra se hagyott időt, hogy a villanyt felkapcsoljam. - Mondd, hogy igen.

- Igen, hát persze, hogy igen - feleltem ahogy kitapogattam a gombot a vaksötétben. - De tudod, hogy már el voltunk jegyezve... ez amolyan második alkalom...

- Ez a hivatalos - nyomatékosított a lány. - Annyira örülök nektek! Istenem, mindjárt sírok. A legjobb barátnőm...

- Na ezért nem kell sírni - öleltem át. Mika és én hosszú utat tettünk meg idáig. Ha belegondoltam mennyire utáltuk egymást a kapcsolatunk elején, szinte olyan mintha egy másik ember lettem volna. Meg Mika is. - És ez tudod még mit jelent? Nekem lesz a legszebb koszorúslányom a világon.

A lány még jobban bőgött és csak azt ismételgette, hogy köszönöm.

- Eunjoo, azt hittem soha nem lesznek barátaim - szipogta. - De ha rád nézek... nemcsak a legjobb barátnőm vagy, de a testvérem is. Mármint úgy szeretlek mintha az lennél. Basszus, talán még jobban mint Jungkook-ot. Komolyan.

Teljes üres volt a fejem, mintha minden gondolat kiszállt volna belőle, csak a mérhetetlen hálát éreztem, amiért olyan emberek vettek körül akik szerettek. Próbáltam az elmúlt évekre visszagondolni, teljesebb ember lettem mint előtte voltam. Mindenki akivel találkoztam valamennyire megformált, talán némelyikük jobb, némelyikük rosszabb értelemben, de végülis nyertesként távoztam a csatáimból.

Mika és én úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza a hálóba és táncolunk egy pár koreot, egy kicsit versenyeztünk is, hogy melyikünk többet, végülis én győztem 51 - 48-ra Mika ellen. Hajnali négy lehetett, mire elfáradtunk annyira, hogy egyszerűen csak a padlóra feküdtünk és lehunytuk a szemünket. Mika még motyogott valamit és megfogta a kezem, azután teljes sötétségbe borult minden és elnyomott az álom.

▬▬▬▬▬

- Jó reggelt madárkáim - Hara egészen az arcomba hajolt, hosszú haja csikizte az orromat. - Nem szeretném megzavarni az idilli pihengetést, de ezt látnotok kell.

Mika a szemét dörzsölgetve ült fel, Hara pedig befúrta magát közénk és felnyitotta a telefonját. Egy YouTube live ment, nagyjából ezren nézték, de folyamatosan emelkedett a szám.

- Jaeul - mormoltam ahogy felismertem a hevesen gesztikuláló lányt. Egy pillanatra görcsbe ugrott a gyomrom, de próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy megígérte, nem árt többet.

- ... szóval eljöttem a cégtől - Jaeul a kamerába nézett. - Igen, nem várok tovább. Be akartam jelenteni valamit, elegen vagyunk. A videót feltöltöm majd a csatornára, akinek hiányoznék, itt leszek aktív az elkövetkezőkben. A nevem Jaeul, a Valkyrie lánycsapat és a HYBE volt tagja vagyok. Tegnap hagytam el az ügynökséget, ahogyan azt pár perce említettem. Azért indítottam a live-ot, hogy elmondjam mindenkinek az igazságot. Ez még nekem is nehéz, pedig hozzá vagyok szokva ahhoz, ha utálnak - a lány zavartan nevetett. - Kim Eunjoo, egy csodálatos művész és ami még ennél is fontosabb: elképesztő ember. Fogalmatok sincsen arról, hogy miket élt át, és hogy még mindig emelt fővel áll ki az emberek elé. Azért mert soha nem tett, semmi rosszat. Még velem is kedves volt, amikor képes lettem volna átgázolni rajta.

- Eunjoo, lekapcsoljam? - Hara keze remegett ahogy a telefonját tartotta és a kommenteket vizslatta a szemével. Jaeul, igaz ez? Vagy most is kényszerít erre valaki?

- Nem, dehogy - ellenkezett a lány türelmetlenül a képernyőn. - Az a lány még egy szúnyogot se merne leütni. A pókokat kirakta az ablakba a szobánkból basszus, pedig majd bepisiltem úgy utálom őket. A lényeg... kérlek ne terjesszetek róla hamis dolgokat gyűlöletből. Tudom, hogy lehet ezzel most megint nem a legjobbat teszem de... Eunjoo ha nézed... - Jaeul felállt, majd térdre ereszkedett és mélyen meghajolt. - ...őszintén sajnálom. Kérlek, légy boldog Jiminnel. Legyetek nagyon boldogok. Ne törődjetek senkivel. Csak féltékenyek, én is az vagyok. Kibaszottul féltékeny.

- Nem hiszem el, hogy van bőr a képén...mindjárt olyat írok neki - Mika megpróbálta lenyúlni Hara telefonját, de lefogtam a kezét. Már így is jó pár ember halmozta el csúnyábbnál, csúnyább kommentekkel a lány chat-jét.

- Hagyd csak - ráztam meg a fejem. - Nem hinném, hogy rosszat akart. Tegnap amikor elment, olyan őszintének tűnt. Ha meg tud változni, nekem már bőven elég.

Hara egyetértően bólogatott és kinyomta az élő adást a telefonján. Mindhárman tudtuk, hogy nincs értelme tovább nézni, így is véletlen volt, hogy a bocsánatkérését láttam.

- Talán nem ez a legjobb pillanat - mondta Mika tűnődve és keresztbe fonta a mellkasa előtt vékony karjait. - De mi lesz így velünk? Mi lesz...a csapattal? Megint új tagot fogunk kapni?

Én se tudtam. Mintha az "úr" is Mikát hallotta volna, mindhármunk Kakaotalk-ja egyszerre jelzett a már jól ismert katok! hangocskával.

Baljósan néztünk egymásra amikor megláttuk kitől jött az üzenet.

JIMIN

- Akkor végre odaadtad neki - ölelt át Jin mosolyogva, ahogy visszatértem A lánykérésből. Azt hittem már rég mindenki alszik majd, de legalább olyan izgatottak voltak mint én. Majd ki szakadt a szívem a helyéről, ha Eunjoo arca eszembe jutott, ahogy kipirultan ismét igent mondott.

- Gratulálok - Jungkook megrázta a kezemet. - Szerinted illetlenség lenne, ha én is...

- Igen - vágott közbe Namjoon.

- És én le mertem volna fogadni, hogy először Taehyung-nak lesz családja, tudjátok, hogy dajkálgatja a gyerekeket állandóan - Jin egy takarót csavart a kezébe és úgy cuppogott neki mintha egy kisbaba lenne. Taehyung a szemét forgatta felé és egy szót se szólt.

- Tetszett... - Hoseok hangja rekedtes volt, ahogy megszólalt. - Nos, tetszett neki a gyűrű?

Hobi volt az aki eljött velem kiválasztani az ékszert. Mikán kívül talán ő volt aki a legjobban ismerte a lány ízlését, bár utólag belegondolva, elég kegyetlen dolog volt megkérnem rá, hogy segítsen még úgy is, hogy állította, már rég túl van Eunjoo-n. Viszont másrészről pedig tökéletesebb gyűrűt választott mint, amit én képzeltem. Én valami nagyon extravagáns és csillogó darabot akartam, de Hobi emlékeztett rá, hogy Eunjoo az egyszerűbb dolgokat kedveli. Így végül egy apró gyémántokkal kirakott, smaragdköves ékszerre esett a választásunk.

Ugyan Eunjoo méltatta a gyűrűt, de tudtam, hogy ha jobban megnézi imádja majd.

- Nagyon örült, Hyung. Köszönök mindent.

- Remek - a fiú végre elmosolyodott. - Akkor én is boldog vagyok. Szerencsés ember vagy Jimin, és persze Eunjoo is az.

- Erre innunk kell - Yoongi volt aki meglepő módon megtörte a szomorkás hangulatot, amit Hobi okozott és elővette a legdrágább whisky-t, amit csak nagyon különleges alkalmakkor ittunk, mint például a Grammy jelölés vagy születésnap. - Jimin-re és Eunjoo-ra!

- Rejtélyes dolog a szerelem. Azt se tudjuk, mit akarunk, és egyszer csak ránk talál - Namjoon megemelte a poharát és biccentett. - Arra, hogy mindannyiunk életébe egyszer betoppanjon a nagybetűs Igazi.

- Hyung, ez megint valami idézet volt? - sandítottam rá. Mintha már hallottam volna ezt valahol.

- Nem egészen, de számít ez?

Valóban nem számított.

Boldog voltam.

Abban a pillanatban értettem meg, hogy igenis megéri élni. A sorsunkról csakis mi döntünk és nem mások. Az életet eldobni ostobaság, különben nem lennénk képesek átérezni olyan pillanatokat, mint például ezt, a hat legjobb barátommal. Vagy a másikat, kint a hideg éjszakában a szerelmemmel.

Soha nem szabad gyáván elmenekülni és feladni a boldogságot.

EUNJOO

Reszkető lábakkal álltunk Bang Si Hyuk irodája előtt, ritkán hívtak be eddig, de semmi jó nem származott belőle. Hara volt a legbátrabb, aki óvatosan kopogott az ajtón, amikor egészet ütött az óra.

- Gyertek be!

- Elnézést - dugtuk be a fejünket megszeppenve.

- Üljetek csak le, megenni nem foglak benneteket.

Hát ha megenni nem is, attól még nem volt kellemes a légkör. Remegtek a térdeim, ahogy az iroda sarkában lévő baromi drágának látszó bőr kanapéra huppantam.

- Mint látjátok és tudjátok, Jaeul elhagyta a céget. A saját lányom, nem tudok vele mit kezdeni. Azt hiszem sminkes karriert akar építgetni, még engem se avatott be - kezdte a férfi. - Gondolom megfordult a fejetekben a kérdés, hogy mi lesz ezután. Nem kell magyaráznom, hogy a Valkyrie egy ígéretes, de annál problémásabb csapat. Ott követtük el talán a legnagyobb hibát, hogy négy taggal debütáltattunk titeket. Egy háromtagú csapat nem képes helyt állni az iparban.

- Akkor... - Mika megnyalta a szája szélét. - Fel...felbomlik az egész? Ennyi volt?

- Nos, sokat gondolkodtam. Mindhármatokban rengeteg potenciál van, végtelen sok. Egy új lánycsapatot akarunk alakítani, hamarosan debütálni fognak. Nagyjából öt hónapon belül. Azt szeretnénk, ha a csapat részei lennétek és velük folytatnátok. Vagy ha nem szeretnétek...

- Igen? - néztem rá komoran.

- Szabadon elhagyhatjátok a céget. A szerződést én magam bontom fel. A kezetekben a döntés Eunjoo.

Egy másodpercet sem kellett gondolkoznom a válaszon.

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Huh. Sajnálom, hogy később jött a fejezet mint szerettem volna, de így az ünnepek közeledtével mindig egy kicsit több minden történik mint várná az ember. Viszont jó (vagy rossz?) hír, hogy jövőhéten jön az utolsó fejezet és az epilógus is, meg még egy-két külön rész.

Ez amolyan karácsonyi csoda, meg ajándék tőlem, hogy a történet elérkezett a végéhez és lezárást kap végre. Még van egy nagyon kevés megválaszoltalan kérdés függőben hagyva, erre szánom az utolsó fejezetet.

Szerintetek mi Eunjoo válasza?

És a többieké?

Legyetek jók!

F.