EUNJOO

Végre.

Végre.

Végre eljött ez a nap is, annyi idő után láthatom őt, mégha csak egy kevés időre is. A srácok éppen Európában voltak, tehát önző liba módon számoltam a napokat, amikor újra Jimin karjaiba vethetem magamat és elmélyedhetek a csókjaiban.

Eddig szinte élni se hagytak minket, miután a vezetőség a csapatunk januári debütálása mellett döntött. Rejtélyes fotókat posztoltak a hivatalos Twitter oldalukra, amiket a rajongók kitartóan próbáltak megfejteni. Bevallom, egy kicsit vicces volt, hogy milyen nyakatekert teóriákat voltak képesek belemagyarázni egy női csizmába, de azért egyben örültem is neki, hogy mivel a legtöbb ARMY semmit se sejtett ezért egy hatalmas meglepetés várja őket. Nos, nagyon reméltem, hogy pozitív értelemben, ugyanis mi még annál is többet gyakoroltunk, mint valaha bármikor.

Mika tökéletesre fejlesztette a rap tudását, azt hiszem esélyes a legjobb női rapper címre egész Koreában, japán létére. Hihetetlen gyorsan tanult és lelkesen, ami egyszerre döbbentett meg és nyűgözött le.

Jaeul természete továbbra is szörnyű volt, sokszor úgy nézett rám mintha fel akarna falni, vagy a képemmel felmosni a padlót, sőt, egyszer közölte, hogy megbánom még azt is, hogy megszülettem, de mivel egyelőre csak így van lehetősége debütálni, visszafogja magát és együtt működik.

Hara csodálatosan énekelt, de ezt mindig is tudtam, a hangja egyszerre volt lágy és mégis erőteljes, szinte libabőrös lettem, amikor felvettük az első számunkat, még a soraimat is elfelejtettem. Akkor úgy éreztem egy senki vagyok mellette, fogalmam se volt miért is tettek minket egy csapatba.

Én pedig... hátradőltem az ágyban és bekapcsoltam a Kakaotalk beszélgetésünket Jiminnel, ahol néha a „Szeretlek" és az „Aludj jól" mondatok voltak csak elvétve, nyolc órás különbségekkel. Ahogy a fiúra vártam azon gondolkodtam, vajon én fejlődtem e valamit. Sokan azt mondták, hogy én vagyok a cégnél a női Jung Hoseok, de csak nevettem rajtuk. Mármint, hé, hogyan lehetne valaki annyira eltökélt és fantasztikus táncos, mint ő?

- Sistaaaah - Mika befúrta magát mellém az ágyba. Nagyon viccesnek tartotta mostanában, hogy különböző nyelveken hívott a nővérének. Ezúttal a sister szót próbálta angolul kiejteni, de erősen beütött a japán akcentusa és rosszabb volt, mint eddig bármi.

- Mika, ne most, Jiminnel fogunk beszélni - böktem oldalba, de erre csak még izgatottabb lett. Mika se beszélt Jungkookal, amióta elmentek és tudom, hogy nagyon hiányzott neki a fiú, mert éjjelente álmában rendszeresen az ő nevét motyogta. Egyszer még egy kósza könnycsepp is legurult az arcán, bár amikor reggel megkérdeztem miért, megesküdött rá, hogy azért mert nem tudta fejből Usagi szövegét amikor Sailor Moon-ná változik.

- Csak hagy köszönjek, na - pislogott a lány ártatlanul.

- Jó, de aztán menj zuhanyozni, vagy valami, csak ne húzd le magad a lefolyón.

- Értettem főnök - Mika széles mosolyra húzta az ajkait és még közelebb húzódott, nehogy elmulasszon akár egy másodpercet is.

Ekkor megjelent a képernyőn, amire annyira vártam: Mochi arca.

- Jimin hív! - mutattam a telefonra.

- Vedd már fel - morogta Mika és helyettem is megnyomta a zöld gombot, mert én még mindig sokkot kapva vigyorogtam. Nos, a kezdeti vigyor azonnal lelohadt az arcomról.

- Park Jimin - húztam össze a szememet. - Milyen fogadást vesztettél el?

- Fogadást?

- Ne is haragudj, de ez a hajszín kiakaszt - ráztam meg a fejemet. Ki volt az, aki szerint a félig szőke, félig kék szín jól néz ki? Nagyon szerettem volna megtudni, hogy melyik stylist-ot kell megfojtanom.

- Mi? Egy hónapja nem beszéltünk és a hajamon akadsz ki? Azt hittem tetszeni fog, a kék a kedvenc színed.

- Mindegy, a rajongókért mindent - intettem le aztán. Tényleg borzalmasan állt neki, olyannak tűnt mintha ráöntöttek volna egy adag festéket, ami nem mindenhol fogta meg, de igaza volt, annyira régen láttam, nem ezzel kellett volna kezdenem. Valójában a nyelvem hegyén volt, az a bizonyos „Annyira hiányoztál", de egyszerűen sokkot kaptam a hajától. Oké, Eunjoo, felnőtt nő vagy ideje bocsánatot kérn...

- ÚRISTEN JIMIN VAN VALAKI MÖGÖTTED! - sikított fel Mika halálra sápadtan és a fiú széke mögé mutatott. Fülön csíptem a lányt.

- Hagyd már, tudod, hogy mennyien elsütötték ezt a gáz poént? - mordultam rá, de Mika csak azért se hagyta abba a sipítozást.

- Jimin Oppa, esküszöm, hogy van mögötted valaki.

Ekkor a fiú támlájának oldalán megjelent négy-négy hosszú ujj, felül pedig egy kócos, fekete hajkorona és hátrarántotta a barátomat mindenestül. Na, itt tört ki a teljes pánik, legalábbis Mika részéről. Kitépte a telefont a kezemből, mielőtt felfogtam volna bármit is és elkezdett bőgni.

- Usaaa - sírt a lány. Amikor nagyon kiakadt japánul beszélt, Usa pedig Jungkook beceneve volt, amit önhatalmúlag adott neki, a nyúl japán megfelelőjéből az usagi-ból eredeteztetve.

- Mika - hallottam Jungkook hangját. Remek, szóval kivételesen tényleg volt valaki mögöttük. - Hogy vagy? Annyira szép vagy. Úgy hiányzol.

- Minden éjjel azt álmodom, hogy velem vagy és... - Mika kifújta az orrát - és reggel, amikor üres az ágy és hideg van...

- Nem mintha amúgy együtt aludnátok - szakította félbe Jimin. - Kookie, add ide a telefont, vagy nem állok jót magamért.

- Jó, várj már egy másodpercet.

- Jungkook, gyere haza hamar és add át Yoongi... ömm... add át neki, hogy felmosom vele a padlót. Oké, ő mossa fel velem, de mondd meg, hogy már én is tudok padlót mosni - hadarta Mika gyorsan, mert már épp a kezéből téptem ki a mobilomat.

Mivel Jimin és én is visszaszereztük a sajátjainkat, végre belenézhettem a meleg barna szemeibe, amelyek mindig megnyugtattak és erőt adtak, ahhoz, hogy sose adjam fel az álmaimat.

- Berlinben vagytok?

- Ühüm, holnap pedig már Párizsban - biccentett. - Nagyon szuperek az itteni fanok is, lelkesek és élettel telik, remélem, visszajöhetünk még.

- Aaah, én is úgy szeretnélek megnézni titeket élőben. Vagy csak téged - lebiggyesztettem az alsó ajkamat és reménykedve pislogtam rá.

- Még hátra van körülbelül négy nap és a tied vagyok.

- Miért most nem vagy az enyém?

- Dehogynem, szeretlek, Eunjoo - ekkor valaki kopogtatott a fiú ajtaján. Egy vékonyka lány hang kérdezte, hogy mostmár bejöhet e. - Öh, most le kell tennem. Szia, Eunjoo.

- Én is... - kezdtem, de ekkora már csak önmagammal néztem szembe a sötét képernyőn. Azért gyorsan lepötyögtem egy üzenetbe, hogy alig várom a találkozást és, hogy szeretem, de ahogy írtam a sorokat, egyre inkább a furcsa félelem kúszott fel a gerincemen, egészen addig, amíg a fülembe nem ültette magát és kellemesen dudorászva hitegetni, mérgezni kezdte az agyamat.

Féltékenység.

Ki volt az a lány? Lehet, hogy csak egy sminkes. Vagy stylist. De ők nem szoktak a privát szobáikba jönni. Akkor egy szobalány? Persze, de nem nyomta volna ki a telefont.

- És egyetlen gondolat járt a fejemben: ki az a kis liba - suttogta a fülembe Mika mintha a gondolataimban olvasna.

- MIKA.

- Tudom, hogy ezen eszed magad, az ajkaidat harapdáltad, miközben a hajad tekergetted az ujjaid köré ÉS a hűtőre meredtél.

Kim Namjoon lehet, hogy 148-as IQ-d van, de az én barátnőm pedig maga Sherlock Holmes.

- Szerinted?

- Hmm, szerintem szeret téged, de nekem is furcsa volt - értett egyet a lány, majd a hűtőhöz guggolt, kivett belőle egy kalória mentes, apró doboz fagyit és a kezembe nyomta. - Ez a legféltettebb titkom, de megosztom veled. A mangósat kéred vagy a vaníliásat?

- A vaníliásat...- motyogtam meghatottan.

- Az jó, mert én úgyis a másikat akartam. Na, tömd be és jobb lesz - Mika odadobott egy kanalat, majd egy csókot röptetett felém. Sose hittem volna, hogy ez a lány a legjobb barátnőm lesz valaha. És, hogy ennyire jó lesz valakivel megosztani minden titkomat, mert tudom, hogy sose adná tovább, hisz az ő titkai százszor rosszabbak. - Mmm... Nem akarsz eléjük menni a reptérre? Holnap elmehetnénk Bang Ahjusshihoz.

- Ne hívd annak - sápítoztam.

- Minek? Ahjusshi? De hát az.

- Még nem olyan öreg, lehetne csak Bang Úr?

- Jó - forgatta a szemét a lány. - Mindenesetre a szünetben tegyünk nála egy próbát, hátha belemegy.

- Én benne vagyok, biztos a srácok is meglepődnének - bólogattam, majd egy szép mozdulattal a szemetesbe dobtam az üres fagyisdobozt. - Viszont jobb ha most alszunk, reggel fotózás.

- Óh, hogy az a... - mordult fel Mika és felém fordulva átölelte a plüss pandáját. - Jóéjt Eunjoo.

- Jóéjt Mika. Ne aggódj, csodás leszel holnap.

- Ugyan, miattam katasztrófa minden fotózás.

- Aludj csak, ma beszéltél Jungkookal, bizonyítsd neki, hogy neked minden megy.

- Igazad van, onee. Oyasumi.

A következő pillanatban Mika békésen szuszogott, és egyre erősebben szorította magához a plüssét. Egy klassz lány volt, de belülről talán még mindig csak egy gyerek. Ahogy közeledett a debütálásunk napja, egyre jobban aggódtam miatta. Féltettem, hogy Jaeul vagy bármi külső rossz hatás éri, egy sasaeng, egy rosszul rappelt mondat a színpadon és belülről darabokra törik, mint egy porcelán.

EUNJOO

Igazából az egész felhajtásban, a legjobban a fotózásokat élveztem a legjobban. Sosem voltunk túl gazdagok és bár nem vágytam régen soha akármilyen extra márkás göncre, néha irigykedve néztem az újságok címlapjain feszítő idolokat.

Nos, most én voltam az az idol. A BigHit valószínűleg hatalmas reményeket fűzött hozzánk, olyan szállingózó pletykákat hallottam, hogy a Valkyrie project fogja uralni a lány csapatokat és még a BlackPink-et vagy a Twice-ot is ledönti a trónjáról.

Még ha belegondoltam is elfogott a nevetőgörcs, de azért viccnek nem volt rossz.

- Jaeul egy kicsit lépj hátrébb... mondom hátrébb, nem te vagy a leader - a fotós intett a lánynak ugyanis közvetlen előttem állt, valami furcsa pózban, amit képtelenség volt megismételni deréktörés nélkül. - Eunjoo középre, nyisd el az ajkaidat és lépj, úgy mintha el akarnál taposni egy bogarat. A többiek ugyanezt, a háttérben, csak kisebb mozdulatokkal.

Egy kép. Két kép. Három.

Majd egy hatalmas zörej és Mika a földön hevert. Jaeul mellette megvetően meredt rá.

- Nem lehetne, hogy Miss. Totálbéna nem vesz részt a fotózásokon?

- Fejezd be, ezúttal te lökted el - reccsent rá Hara, mire Jaeul harciasan szembefordult vele és kis híján nekiesett a lánynak.

- Mika, jól vagy? - guggoltam le a lányhoz és megsimogattam a karját, mert elég pocsékul nézett ki. A lány megrázta a fejét és nehézkesen felállt.

- Talán meghúztam a bokám - motyogta Mika szégyenkezve, majd fejet hajtott a stábtagok előtt és bocsánatot kért.

- Elnézést, kaphatnánk egy fél óra szünetet? - én is meghajoltam a menedzserünk előtt. - Egy kis pihenés és minden rendben lesz.

- Persze, magatokra hagylak titeket, addig kávészünet - a nő hangosan tapsolt és kiterelte a fotósokat meg a stylistokat. Nagyon kedves volt, mint mindig, de kellőképp szigorú is. A BigHit arról volt híres, hogy az idolok maguk között oldják meg a problémákat és ez alól mi sem voltunk kivétel. Bár még nem voltunk egy család, maximum egy csapatnyi amatőr, próbáltunk összekovácsolódni.

- Elviszem őt az orvosiba - mondtam. - Tíz perc, aztán beszéljünk erről a félreértésről.

- Milyen félreértés? - fintorgott Jaeul. - És egyáltalán ki akar veled beszélni bármiről is? Máris vezetőnek érzed magad és utasítgatsz? Te meg - Mikára mutatott. - Azt hittem sántítani akarsz, mint a pasid ezért véletlen meglöktelek. Nagy ügy. Nekem kellett volna a szélén állnom.

- Mondtam, hogy ő volt az - sziszegte Hara. Ökölbe szorítottam a kezemet, szinte már fájt, a bőrömbe hasított a körmöm, de nem tehettem semmit. Nem akartam vitát, nem akartam, hogy botrány legyen belőle. Jaeul is ember, meg tudjuk beszélni.

Azt hittem, meg tudjuk beszélni.

De ekkor Mika olyat tett, amire nem számítottam. Tiszta erőből arcon csapta a lányt, olyan erővel, hogy a tenyere nyoma láthatóan ott maradt a bőrén.

- Ne vedd a szádra Jeon Jungkook-ot, te nagyvárosi kurva - sziszegte gyűlölet teljesen. - Magamtól megyek az orvosiba, köszönöm Unnie.

Jaeul arca olyan volt mintha éppen felrobbanni készülne, tátott szájjal meredt Mika után. Hara vállat vont és a lány háta mögött a nyelvét nyújtogatta rá.

Szerintem is szép mozdulat volt, de egyben nagyon ostoba is. Jaeul eddig csak engem gyűlölt.

Mostantól pedig, Mika lesz a terítéken.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Nos, visszatértem a folytatással, amit remélem legalább annyira fogtok szeretni, mint az első részt. Nagyjából húsz fejezetes lesz és ebben le is lesz zárva a lányok és a fiúk története is. De erről majd sokkal később, ugyanis addig még rengeteg romantika, bonyodalom fog az útjukba állni.

A következő részben már meg is jelenik az első...második...és még a harmadik probléma is a két szerelmes és a lányok életében, azt hiszem az kettőt már ki is találtátok, de egy még mindig titok maradt. ;)