EUNJOO

❝ Most pedig elviszlek valahová, hidd el, tetszeni fog. ❞

Hiába álltam az idegösszeroppanás szélén a fiú vezetése megnyugtatott, pedig fogalmam se volt hova visz. Egy halk zene szólt csupán, ami a dalaik zongora feldolgozása volt. Behunytam a szememet, hogy a zenére koncentráljak, s habár a szívem majd ketté szakadt közben, visszatartottam a könnyeimet és csak vártam, hogy mikor érünk oda. A helyre, ami tetszeni fog.

Hoseok egy domb tetejére vezetett, majd kinyitotta előttem az ajtót és kérdés nélkül átfogta a derekam, a kocsi motorháztetőjére ültetett, majd mellém mászott ő is, és kinyitott egy üveg sojut.

- És mégis ki vezet hazafelé?

- Szóltam a menedzsernek, nem kell aggódnod - mondta  a fiú és felém emelte a poharát. - Koccintsunk a bátorságodra. A barátságra.

Nem voltam ünnepi hangulatban, koccintani meg pláne nem akartam de Hoseok sugárzó mosolya mint mindig most is rávett, hogy tartsak vele.

- Nézd szuperhold - mutatott az égre. - Hamarosan valami jó fog történni veled.

Hoseokran néztem ahogy előre fókuszálva ámulatba esett  a Holdtól. Sose tudtam eldönteni, hogy mit gondol, hogy mi a valódi énje. Vajon ezt a vidám arcot most csak azért viseli, hogy ne hozzon engem kényelmetlen helyzetbe? Egyre piszkosabbul éreztem magamat.

- Nem iszod meg? - bökött a poharamra Hoseok, mire lassan bólintottam és lehúztam az egészet. - Ne haragudj rám kérlek - mondta halkan még mindig a Holdat nézve. - Nem akarom tönkretenni a kapcsolatotokat, de a kemény munkátokat sem. Tudom, hogy Mika is mennyit gyakorol és persze Hara is. Nem lehet, hogy egy ilyen valaki miatt ne debütáljatok időben vagy még rosszabb, soha. Hidd el, és őszintén mondom - a fiú átfogta a vállamat, mert közben magam se vettem észre, de halkan sírni kezdtem és közelebb húzott magához. - Jiminnel is rendet teszek köztetek. Esküszöm, nem akarom tönkretenni azoknak a kapcsolatát akiket szeretek. Én pedig mindkettőtöket nagyon szeretlek, Eunjoo.

Hoseok a mellkasára húzott és szorosan magához ölelt belőlem pedig kitört az az igazi zokogás amire már olyan régen szükségem volt. Mintha minden fájdalom egyszerre szakította volna szét a szívemet. Az ahogy Jaeul bánik velünk, hogy Jimin nem beszél velem, hogy Mikát bántották miatta és igen, akármennyire is fájt beismerni fáradt voltam, egy éve folyamatosan ugyanazt a napot éltem újra és újra, hogy debütálhassunk. Sokszor futott át az agyamon a gondolat, hogy feladom és hazamegyek, de valami mindig erőt adott.

De ma este...ha nincs ott Jung Hoseok, az első dolgom lett volna összepakolni a ruháimat és a hajnali busszal visszamenni a nagymamámhoz. Megragadtam az ingjét és csak erősen szorítottam, gondoltam milyen látványt nyújthatok a sírástól kifulladva és zihálva, vörös, puffadt szemekkel.

- Köszönöm - motyogtam rekedten és a kistáskámból előhalásztam egy zsepkendőt amivel megtöröltem az arcom és kifújtam az orrom.

- Ugyan már, nincsmit. Én nem látom magam előtt a boldog életet, de nektek még lehet - Hobi megborzolta a hajamat.

- Miért...miért ne lenne boldog életed?

Annyira féltettem őt, ezek a véletlen elszólásai ijesztettek meg leginkább, majd az azt következő reakció, ahogy szélesen elmosolyodik.

- Nyelvbotlás - vigyorgott. - De szép helyre hoztalak, igaz? Tetszett?

- Igen - bólintottam. Sírni hozott ide, egy olyan helyre, ahol egy lélek sincs. Mindennél hálásabb voltam neki ezért, és eldöntöttem, hogy ha nem látja maga előtte a boldog életet, majd én megmutatom neki, hogy mennyire csodálatos ember.

- Rendben, ha jobban vagy, menjünk haza, kezdek fázni - a fiú leugrott az autóról és a kezét nyújtotta felém.

- Dehát nem a menedzser...

- Bocsi, hazudtam. Én nem ittam egy kortyot sem. Hazaviszlek, amúgy is, hogy hagyhatnám, hogy bárki más vigyázzon rád?

Elnevettem magam. Főleg ilyen arccal nem akartam, hogy még a menedzser is elhalmozzon kérdésekkel ott volt nekem estére Mika, aki biztos voltam benne, hogy az ágyon ül törökülésben, mint egy szamuráj vezér a középkorból és a szemeit becsukva fülel, hogy mikor hallja meg a lépteimet.

Egy kicsit elmosolyodtam a gondolatra. Annyira a lányra vallott volna.

HOSEOK

Örültem Eunjoo mosolyának, bár nem tudtam miért nevetgél annyira magában, de nagyon aranyos volt. Őszintén szégyelltem magamat, hisz csak a fél igazságot mondtam neki. Őt szerettem, de jelen pillanatban Jimint nagyon nem. Hirtelen ötlet volt amikor a barátnőmnek neveztem őt mindenki előtt és eszembe se jutott, hogy ezzel fájdalmat okozok Jiminnek, de utólag belegondolva se érdekelt.

Megérdemli mindazt ami következni fog, még akkor is ha tettetni fogjuk a kapcsolatunkat és nem egy igazi párt alkotunk. Eldöntöttem, hogy még magamnak is hazudni fogok. Úgy fogom őt kezelni mintha az igazi barátnőm lenne. Ő volt az egyetlen aki meglátta, hogy belül mennyire szenvedek és valamiért mindig úgy éreztem, hogy ő megért, mert hasonlóak vagyunk.

- Eun... - szóltam hozzá, de a lány az üvegnek döntötte a fejét és hangosan szuszogva aludt. Nem baj, talán jobb ha nem hallja. - Nagyon szeretlek, Eunjoo.

EUNJOO

-...joo!

Sajgó fejjel ébredtem az éjjel közepén, és ami még rosszabb volt, hogy valaki egyenesen a fülembe ordibált, olyan hangon mint a nagyanyám amikor iskolába kellett mennem. - EUNJOO, EUNJOO!

- Nagyi, ne ugrálj az ágyon - fogtam a fejemet.

- NAGYI? - ekkor kipattantak a szemeim és Mika tüzes tekintetével találtam szembe magamat.

- Szia, Mika...chan? - hebegtem.

- Hol voltál? Kivel voltál? Miért piros a szemed? Jaeul már nem él. Ha igen nem sokáig. Tényleg randiztok? Vagy csak védeni akart? Jimin majdnem elsírta magát, aztán részegen elaludt a kanapén és Usa cipelte haza. Magadtól jöttél vissza? Miért hívtál a nagyanyádnak? - hadarta a lány egy szuszra, néha beszúrva egy két infot. Cseles volt, tudta, hogy ezzel felkelti az érdeklődésemet, például azzal, hogy Jimin majdnem sírt, olyan volt mintha tőrt döfött volna az amúgy is száz sebből vérző sebembe.

- Hoseok csak...csak...elvitt sétálni és, nem vagyunk együtt...nem tudom, azt hiszem elaludtam...hány óra?

- Hajnali három - fújta ki a levegőt a lány. - A biztonságis hozott ide és vagy egy órát aludtál, és nem tudtalak sehogy se felkelteni, közben meg majd megölt a kíváncs...mármint ugye az aggodalom.

- Aludj csak - legyintettem. - Minden oké, megoldjuk.

- Dehogy alszok, én eldöntöttem vagy Jaeul megy vagy én lépek ki. Nem fogok valakivel együtt lakni akit gyűlölök.

- Mika, kérlek ne kezd te is - fújtam ki a levegőt hosszan. - Holnap beszélek a főnökkel. Kitalálok valamit, csak kérlek ne hagyj el.

Mika elkomorodott, majd a két tenyere közé fogta az arcomat és a homlokát az enyémhez érintette.

- Azt terveztem, hogy lefejellek - motyogta maga elé. - De aztán rájöttem, hogy a legjobb barátnőmet nem illik lefejelni.

- Mi vagy te valami yakuza?

- Olyasmi - vigyorodott el, majd egy kicsit meghúzta az arcomat. - Egyébként kiderítettem mi baja van Jiminnek. Ha érdekel.

- Már hogyne érdekelne - sipítottam fel idegesen. Majdnem kiugrott a szívem a helyéről, te jó ég ez a lány fog a sírba vinni, mégis miért nem ezzel kezdte. -Honnan tudod?

- Részegen elkotyogta Usának - vont vállat. - Ő meg azonnal meg akarja beszélni valakivel ha valamit hall, általában Jinnel szokta, de ő is ki volt ütve ezért engem hívott fel.

- ÉS?

- Az a csaj, az egyik részvényes lánya. Usa mondta, hogy már nem egyszer találták meg őket gazdagok, hogy pénzért töltsenek egy éjszakát lányokkal, de eddig mind visszautasítható volt. Viszont Jaeul valamiért nagyon utál téged és ha nem tudnád leeegjobb barátnők ezzel a kis...olyanok mint banán meg a héja, mint a Hold meg a csillagok, mint a vámpír meg a koporsója...

- Értem, mennyire közel vannak, mi a lényeg? - ráztam meg Mikát mielőtt még jobban elkalandozna valahová nagyon messzire.

- Ja, igen. Szóval begyógyszerezték és nem volt tudatánál...mármint ébren volt, de talán azt is hihette, hogy te vagy, oké? Nem vagyok drogos, nem tudom... Mindenesetre tényleg lefeküdtek. De Jimin nem akarta. Nem védeni akarom, legszívesebben átrohantam volna megverni, mint mostanában mindig, ha meglátom, de...rossz kimondani, de ártatlan. Azzal zsarolják, hogy tönkretesznek Téged. Hogy kirugatnak a cégtől, mert megtehetik.

- Akkor ezért provokált ma annyira Jaeul - forgattam a szemem és még egyszer hálásan fejet hajtottam J-Hope előtt gondolatban.

- Ezért. Viszont...most elég fura helyzet állt elő, mivel Hoseok védelme alatt vagy - ráncolta a homlokát a lány. - Nem tudnak kirugatni, mert elvileg nem vagy együtt Jiminnel. Úgyhogy... - Mika nyelt egyet. - azt hiszem mást fognak kitalálni. Eunjoo, nagyon vigyázz magadra.

A lány mélyet sóhajtva bevackolta magát az ágyába, még gyorsan pötyögött egy pár sort a telefonján, majd jóéjszakát kívánt és lehunyta a szemét. Iszonyú kimerült lehetett, főleg, hogy engem várt végig. És én paraszt még meg sem köszöntem neki.

Persze én egy szemhunyásnyit se tudtam aludni, egész éjjel csak azon zakatolt a fejem, hogy most mi lesz. Mit fogok mondani Jiminnek? Mikor mehetek a Főnökhöz? Egyenlőre felvettem egy farmert és egy laza polót, mert úgy döntöttem, hogy összeszedem minden maradék bátorságom és beszélek magával, Bang Hyung Sik-el.
Jiminnel pedig majd...utána törődök. Vagyis ez volt a terv, de a fiú az ajtómnak támaszkodva állt reggel alighogy kiléptem rajta és szó nélkül intett, hogy kövessem.

Udvariasan, de továbbra is némán kinyitotta az autója ajtaját, hogy üljek be, majd ő is bemászott mellém és szemembe nézett.

- Igaz?

- Mi igaz, Jimin?

- Hyung és te...

Szerettem volna ha érzi ugyanazt a fájdalmat amin én mentem keresztül, ha egy kicsit is szenvedne, de ahogy vörös, dagadt szemeire néztem én is ellágyultam, képtelen lettem volna őt tovább bántani. Elég mocskosul bánt vele az élet mostanában így is.

- Nem, semmi nincs köztünk. Azért jött mert Jaeul jelenetet rendezett és valahogy le kellett állítania a balhét. És hálásnak kellene neki lenned - böktem őt oldalba. - Nem használt ki, sőt ezzel még téged is megmentett annak a hárpiának a karmai közül...Hisz miattam fenyegetett, nem igaz?

A fiú lehajtotta a fejét és a pulcsijával kezdett babrálni.

- Igaz. De csak félig. Van egy másik ok amit nem akarok elmondani. De ígérem, ha eljön az ideje, megtudod, de nem most. Kérlek bízz bennem, Eunjoo. Mindennél jobban szeretlek. Sosem felejtettem el egy pillanatra se az érintésed. Ne haragudj rám.

Az arcát a ruhám szélébe temette, én pedig lassan végigsimítottam puha haján. Jimin soha nem akart volna rosszat, legalábbis önmagától nem. Valaki manipulálja és nagyon sikeresen. Nagyon nem tetszett viszont, hogy még több dolog miatt forog veszélyben a karrierje, nem csupán miattam. Már ez az egy elcsípett mondat több volt mint elég, hogy hevesebben verjen a szívem.

- Chimmy - emeltem fel a fiú fejét. - Mindig legyél velem őszinte. Van amit meg tudok bocsájtani. Van amit nem. Még éppen biztonságban van. Nem kell félned tőlem. - egy apró csókot nyomtam a szájára, ami még őt is meglepte, hisz lassan egy fél év eltelt azóta, hogy bármilyen testi kontaktus történt köztünk. - Szeretlek, Chim. Az én, naiv Jiminem. Kérlek tudd, hogy bármit is teszünk Hoseokkal a nyílvánosság előtt, attól még a szívem teljes egészében a tiéd.

- De azért...vigyázz vele. Hyung lehet nem olyan ártatlan mint amilyennek hiszed - motyogta Jimin komoran. - És? Hova indultál?

- A főnök irodájába. Jaeul miatt akartam vele beszélni.

- Rendben, veled tartok, én is kérdezni akartam valamit tőle.

Egymás mellett kullogtunk szótlanul, míg végül felérkeztünk a rettegett legfelsőbb emeletre, ahonnan viszont legnagyobb meglepetésünkre, egyenesen a főnök irodájából, asztal csapkodásra emlékeztető hangok szűrődtek ki és Bang Úr hangja mintha eltorzulva ordibált volna valakivel.

- Bang Rae Yin, mégis kinek hiszed magad? A lányom vagy de ilyet nem engedhetsz meg magadnak. Vagy viselkedsz vagy innentől fogva kegyvesztett vagy a szememben. Nyilvánosan kell bocsánatot kérni a pártól..te jó ég, most még ezzel is foglalkoznom kell miattad.

- Menj a francba, apa - hallottam egy nagyon ismerős hangot és megláttam Jaeult szinte kirobbanni az irodából, hangosan zokogva. Jimin és én tátott szájjal bújkáltunk a szobanövények védő árnyékéban, de nekem egyre jobban szorította az érzés a szívemet. Talán mégse a másik lány manipulált mindenkit, hanem Jaeul. Épp Jimin felé fordultam amikor a fiú felállt, mert épp ekkor megjelent Hoseok is, gondolom hasonló céllal jött beszélni a főnökkel mint én.

- Ha egy újjal is hozzáérsz - fenyegette meg Jimin hidegen. - Halott vagy.

Ezzel hátatfordított és ökölbe szorított kézzel elviharzott.

- Utál - jegyeztem meg.

- Utáljon csak - mondta Hoseok magától értetődően, majd udvariasan bekopogott.

- Szabad - a főnök hangja rekedtes volt a kiabálástól, az arca pedig paprikavörösen virított. - Nocsak, Hoseok. Szépen megemelkedtek  a tőkéink nektek köszönhetően. A csodaszép Eunjoo és Jung Hoseok egymásra talál - elénk dobott egy bulvárlapot. - A twitteren 10 országban az #EunHope #SunshineCouple #JungKim #Sunshinegoals  hashtegek a legnépszerűbbek, ügyes fogás volt. Mindenki odavan értetek.

- Mondtam, igaz? - mormolta Hoseok halkan.

- Délutánra szerveztem egy sajtótájékoztatót, addigra jó lenne kitalálni a sztorit, hogyan szerettetek egymásba és fenntartani a látszatot, legalább a lányok debütálásáig.

- Dehát az... - kezdtem, mire Bang egyenesen a szemembe nézett és még soha nem láttam ilyennek ezelőtt.

- Ha egy kicsit is fontos neked Jimin, megteszed. Fogalmad sincs mibe ásta magát. És ehhez mindannyian kellünk, hogy kiszedjük őt onnan.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s🌺

Huh ez a rész az örökkévalóságig tartott és sok minden nem is történt benne, viszont Jiminnek még több titka van.

Vajon Eunjoo meddig tudja tettetni, hogy együtt vannak Hoseok-al, ráadásul a debüttal a küszöbön?

Na és Jaeul megváltozik vajon az apja hatására vagy továbbra is a lányok alá tesz mint ahogy eddig is? 🤔