Sutton Blare

Nagy csendben voltam.Preston beszélt én pedig ettem.Mindenki helyett is.Istenien főz az anyukája.
Preston a kezemre simította a kezét és elmosolyodott.
-Jól vagy?
-Mhm.-nyeltem le egy nagyobb falatot a sütiből.Leraktam a villámat és hátra dőltem.Preston felkuncogott.
-Jól laktál pocok?
-Jól és te kincsem?-kezdtem simogatni az arcát.
-Tökéletesen.-mosolygott.Elvigyorodtam és az anyukájára néztem aki a tányérokat vitte ki.
-Segítek anyudnak.-álltam fel és a mi tányérhainkkal kifele igyekeztem a konyhába.Preston édesanyja a tányérokat letette.
-Jajj kincsem nem kellett volna!
-Ugyan.Szívesen segítek.-tettem le a tányérokat.
-Ma meglehetősen sokat ettél.-mosolyodott el.
-Nagyon kívános vagyok mostanában.Megfog jönni.-mosolyodtam el.
-Oh már értem.Hát a menstruáció ilyen dolog.
-Valóban.-mosolyogtam.
-Nagyon boldog vagyok,hogy te meg Preston együtt vagytok.Ti egymáshoz valóak vagytok.
-Nagyon szeretem Prestont.
-Ahogy ő is téged Sutt.-simogatta meg a vállam.Ha nem jön neg azért menj el orvoshoz.
-Rendben.-bólogattam.
Mintha Preston édesanyja belelátott volna a hasamba.Két hónapja bizony kiderült,hogy terhes vagyok.Pontosítok két hónapja kiderült,hogy négy hónapos terhes vagyok.Mondanom sem kell.Preston mégjobban vigyázni kezdett rám és a babucinkra is.De az utóbbi pár napban Preston feszült és egyre idegesebb lett.
Ma Washingtonba ment én pedig Lexel vásárolni indultam.
-Olyan cukin festesz ebben a ruciban.Mint egy terhes hercegnő.-felkacagtam.
-Oh hát nagyon köszönöm.-nyitottam be egy ruházati boltba.
-Nem tudjátok a nemét ez olyan furi.Miért akarod,hogy majd csak a szülésnél derüljön ki?
-Mmmm mert az izgisebb.Azért veszünk krém,barna,bézs rucikat.Így nem lesz baj.-mosolyodtam el.
-Preston nem lesz totál mérges,hogy eljöttél?-ásított és elkezdte nézegetni a cumikat.
-De.Az lesz.Nagyon mérges.
-Lassan haza is ér.Öt óra van angyalom.
-Tudom.-húztam fel a lépcsőn a barátnőm.
-Végre nem csak baba holmit látok.-felnevettem.-Szexeltek ti egyáltalán?
-Persze.-kuncogtam fel.
-Uuu!!-szaladt oda egy sárga színű ruhához.Felnevettem és oldalra mentem ahol pulcsik díszelegtek.Elkezdtem őket nézni aztán oldalra pillantottam mert úgy éreztem,hogy figyel valaki...ami beigazolódott.
Ijedten néztem...
-Sutton...micsoda meglepetés!-jött közelebb.
-Mi a francokat keres maga itt?-Mr.White....Preston mostoha öccse.
-Hát...nem is tudom.-nézett a hasamra.Aztán a kezemre.Reszkettem a félelemtől.-Ugye tudod,hogy tönkre tetted az életemet te kis ribanc?Erre nézzenek oda...most hirtelen minden a tiéd.
-Hagyjon békén!-menten volna el mellette de elkapta a karom.Erősen szorított.
-Nem hagylak ennyivel elmenni.Tönkre tetted a tervemet!Minden az enyém lehetett volna...te pedig...mindent tönkre tettél!Nem úszod meg kis csillag!Ezt nem!-nevetett fel.Lex közeledett és ahogy kiszúrta a férfit mellém lépett de azonnal.
-Maga takarodjon el és eressze el Suttont!-fenyegető tekintetén a férfi felnevetett.A babám rúgdosni kezdte a hasam.A kezem a hasamra simítottam és simogatni kezdtem.
-Mi lesz ha nem?Két kis ribitől nem félek.-elresztett.Lex azonnal húzni kezdett maga után.
-Semmi baj kicsim nyugodj meg.-motyogtam és dörzsöltem a hasam azon a ponton ahova a kis fejét tette.
-Nem menekülhetsz el!-a férfi utánunk jött és engem magához rántott.Egy pisztolyt rántott elő amitől megrémültem.Lexre szegezte.-Ott maradsz kurva!-Lex nagyot nyelt.
-Lex maradj ott!-súgtam és a férfira néztem.-Nem én tettem tönkre az életét.Én csak megvédtem a férfit akit szeretek!-megrázta a fejét.A boltban az eladó hölgyek felkapták a fejüket a dologra.Az egyik úgy tűnt a rendőrséget kezdte hívni.A férfi oda pillantott.
-Tegye le a kurva telefont!-már késő volt.A biztonsági őr riasztotta a rendőrséget.
-Eressze el!-kiabálta.
-Eresszem el?Nem...nem...ez a kis kurva az egész életemmel tartozik!
-Azt mondtam eressze el!-kiabált ismét.A rendőr autó hangja már ide hallatszott.
-Sutton Bell remélem boldog leszel.-eresztett el.Lex a bolt másik végében remegett.Oda igyekeztem de hirtelen lővés gördült a levegőben.Csak álltam és figyeltem ahogy a vérem mézzé folyik a testemen.Minden gyorsan történt a következő pillanatban még a lábaimon álltam de a másikban a mocskos férfi aki rám lőtt lelökött a lépcsőn.Csillagokat láttam és erősen fájt a hasam alja.Sokak vettek körül.A hallásom annyira tompa volt,hogy csak újabb lővések hangját hallottam.Magamban imádkoztam,hogy ne haljak meg de éreztem,hogy ebből most nem jövök ki.A férfi ármánya utól ért pont úgy ahogy a halál is miatta.Csak Prestonra tudtam gondolni és arra,hogy haza vigyen és azt mondja nekem nem lesz baj.Minden lejátszódott a fejembe.Preston szomorú lesz.Nagyon ki lesz bukva...az agyam egy darabig pörgött majd teljesen kikapcsolt és megszűnt létezni...

Szép napot mindenkinek!Hamarosan a végéhez érünk a történetnel!
Remélem ez a rész is tetszett ha igen,mindenképpen jelezd.🥰💞