『 Kaeya | Razor | Childe / Tartaglia | Kaveh 』

❣ ❣ ❣

『 Kaeya Alberich』

   Minden párkapcsolatban megesnek a veszekedések, ez nálatok is előfordul, és mindenki nagyon is tisztában van vele, mivel olyan jeges pillantásokat küldesz felé, amihez a Dragonspine éghajlata kánikulának tekinthető.

  - Ez alkalommal mit tett? - Jean lép melléd, ahogy Diluc kocsmáját hagyjátok el, és miután Kaeya-t nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagytad.

   - Faképnél hagyott. - Morgod orrod alatt, ahogy megkavarod koktélodat, miután helyet foglaltatok az egyik kinti asztalnál. - Ráadásul ő tervezte el, és ő nem jött el! Csak azért, mert összefutott néhány barátjával és beült inni! - Pufogsz  mérgesen, mire Jean együtt érzően megszorítja a kezedet.

   - Biztos vagyok benne, hogy bántja a dolog.

   - Bánthatja is. - Duzzogsz tovább, ám haragod apró lánggá csillapodott már. - Csak azt nem értem miért nem szólt, hogy halasszuk el...

   - Mert igazán nagy idióta vagyok. - Válaszol költői kérdésedre Kaeya, mire rögtön felé kapod a fejed. Ott áll melletted, bocsánatkérő mosollyal az arcán, és egy csokor virággal a kezében. Lassan nyújtja feléd a csokrot, ahogy letérdel melléd, és ujjait kezed köré kulcsolja. - Sajnálom, hogy nem jöttem el tegnap és hogy aggódnod kellett miattam. Nem akartalak megbántani, T/N. Remélem megbocsájtasz nekem.

   - Azt hiszed, hogy ilyen könnyen elfelejtem a tegnapit? - Bosszúval teli hangon szeretted volna kiejteni ezeket a szavakat, de elveszik az éle. Barátod felnevet a kérdés hallatán, puszit nyom arcodra, hiszen tudja, sikerült megtörni a jeget.

   - Nem, de első lépésnek jó lehet.

  - Még mindig tartozol egy vacsorával... - Motyogod orrod alatt, elnyomva egy mosolyt, ahogy belesimulsz Kaeya ölelésébe.

『 Razor 』

   A találkozásotok bele illik egy romantikus könyvbe: bajba kerültél az erdőben, miközben gyógynövényeket gyűjtöttél, ő pedig megmentettet. Így kezdődött kettőtök szokatlan, de annál is aranyosabb kapcsolata. Idő kellett ahhoz, hogy összebarátkozzatok, ám Razor-t vonzod valamilyen furcsa oknál fogva (, amit egyedül csupán ő nem ért), és képtelen távol maradni tőled. Egyáltalán nem zavar a fiú társasága, sőt kifejezetten várod mikor bukkan fel, valahányszor egy sétát teszel az erdőben.

   Úgy mint  például most: sikerült Albedo-t rávenni, hogy  hamarabb befejezd a munkádat -, igaz ebben Sucrose sokat segített -, így némi ennivalót pakolva, az erdőfelé vetted az irányt. Sose tudod miképp talál meg Razor, de egyszer sem kellett amiatt aggódnod, hogy nem találkoztok. Kiérve egy tó parthoz, megállsz, körül nézel, hátha megpillantod az ismerős ezüstös hajkoronát, de teljesen egyedül vagy. Aprót sóhajtva, letelepedsz a közelben álló fának a tövébe, és neki döntöd a fejedet.

   Bármiféle zaj vagy előjel nélkül szólal meg valaki nem messze tőled: - T/N.

   Rémülten kapod fel a fejedet, a riadalom pedig rögtön szerte foszlik, ahogy felismered a várva várt fiú arcát. Széles mosolyt eresztesz meg felé, ahogy intesz neki, amint követően közelebb jön hozzád.

   - Később jöttél. Történt valami? - Razor megáll előtted.

   - Albedo-tól nehezen tudtam elszabadulni - feleled, miközben tekinteted lesiklik a karjára, amit háta mögött tart. - És a boltba is elmentem, hogy hozzak valamit ebédre.

   - Mhm... - Rubinvörös íriszei végig futtatja az arcodon, keresve bármiféle kellemetlenségre utaló jelet. Nem említetted neki, de eszméletlenül aranyosnak találod ezt benne. - Hoztam neked ajándékot. - Szólal meg, aztán hirtelen leguggol eléd és egy csokor virágot nyújt feléd.

   - M-Mi? Miért? - Dadogod, miközben egész mellkasodat furcsa melegség önti el.

   - Hallottam, hogyha egy fiúnak fontos egy lány, virágot ad neki, hogy boldoggá tegye. - Magyarázza, ahogy átveszed a csokrot, reménykedve benne, hogy nem veszi észre a hevesen dobó szívedet, de amint tudatosul benned a szavai,még inkább kalapálni kezd.

   - Szóval azt mondod, hogy fontos vagyok neked? - Pillantasz rá  félénken. Razor bólint egyet, csupán most veszed észre a halvány pírt arcán. Elmosolyodsz, amitől még inkább elpirul, de tetézed a dolgot. - Köszönöm, nagyon boldoggá tettél vele. - És arcon puszilod.

   Ha eddig nem, viszont ezután biztosan olyan vörös lett az arca akárcsak az íriszei.

『 Childe / Tartaglia 』

   Sült hús ínycsiklandozó illata körbe lengi a konyhát. Elkészítetted a vacsorát, most már csak párodra vársz, hogy egyetek, viszont Tartaglia  késik. Nem aggódsz miatta,  előfordul, hogy a sok munka miatt később ér haza. És mielőtt agyalhatnál ezen, inkább neki állsz mosogatni, hogy annyival is kevesebb munkád legyen.

   Az edények felét már elmostad, amikor meghallod a bejárati ajtó nyitódását, azt követően pedig párod "Haza értem!" köszönését. - T/N-chan, merre vagy?

   - Konyhába! Mindjárt végzek ezzel, és vacsorázhatunk. A kedvencedet csináltam. - Meséled neki, és hallod, hogy besétál a helyiségbe. - Milyen napod volt?

   - Borzalmas, de most már, hogy ölelhetlek sokkal jobb. - Puszil arcon, miképp átkarolja a derekadat.

   - Még mindig ugyanúgy flörtölsz, mint amikor kikezdtél velem. - Kacagsz.

   - Észre sem vetted, hogy flörtöltem veled. - Csikizi meg az oldaladat, mire felsikítasz, és elhúzódsz tőle. - De vettem neked valamit.

   - Ajax... Olyan sokszor megkértelek, hogy ne költsd rám a pénzedet! - Ráncolod össze a szemöldöködet rosszallóan, ahogy megtörlöd a kezedet. - Remélem nem volt drága, mert mérges leszek.

   - Aranyos vagy, amikor pufogsz. - Incselkedik Childe, amitől elpirulsz, de igyekszed elrejteni zavarodat. - És mondtam már, szeretlek meglepni téged.

   - Lepj meg egy vacsorával.

   - Észben tartom. - Kacsint rád, mielőtt háta mögül előhúzna egy virág csokrot, amit eddig a háta mögött rejtegetett. - De most maradok ennél. - Adja át a kezedbe, amelyet csodálkozva elfogadsz. - Tetszik?

   - Igen, nagyon is. - Mosolyogsz rá, ahogy közelebb lépsz hozzá, hogy egy csókkal megháláld kedvességét. - Nagyon gyönyörű! Pont ilyenre vágytam már hetek óta!

   - Mindent észben tartok, édes. - Húz közelebb magához, puszit nyomva halántékodra. - Ideje megteríteni, még vannak veled terveim.

『 Kaveh 』

   A hold ezüstös fénnyel világítja meg a szobát, elűzve a sötétséget. Egyedül feküdtél le aludni, párod a munka miatt tovább maradt fent dolgozni, viszont éjfél elmúlásával zajokra riadsz fel. Rögtön elönt a félelem, attól tartva, hogy valaki betört a házban, azonban ahogy meghallod Kaveh halk szitkozódását, minden ijedtséget szerte foszlik. Visszahajtod fejedet a párnára, lehunyod a szemeidet, és tovább pihensz - nem tudsz visszaaludni,  addig legalábbis nem, amíg Kaveh nem bújik be melléd az ágyba.

   Szerencsére  nem kell sokat várnod rá, mivel alig tíz perc elteltével kinyílik a hálószoba ajtaja. A félhomályban megpillantod párodat, nem tudod igazán kivenni arcát, viszont rakoncátlan frizurájából és zilált ruhájából meg tudod mondani, hogy részeg.

   - Habibi... T/N, hoztam neked valamit... - Suttogja halkan, ahogy az ágy felé botorkál. És mielőtt  megszólalhatnál, Kaveh megbotlik a saját lábába és egyenesen rád zuhan.

   - Kaveh... - Jajdulsz fel, mire nagy nehezen és ügyetlenül lemászik rólad. - Mégis mit csinálsz?

   - Oh, szia. Felkeltethettelek? - Suttogja, mielőtt elnevetné magát.  Érzed leheletén az alkohol bódító szagát - haragudnod kéne rá, ám túl édesen viselkedik, hogy mérges legyél rá.

  - Igen, mielőtt rám estél volna.

   - Ó... Sajnálom, Habibi. - Fogja meg finoman az arcodat, és puszit nyom a homlokodra. - Hoztam neked valamit.

   - És mégis micsodát? - Vonod fel  a szemöldöködet kíváncsian, mire rögtön felpattan az ágyról. Persze ettől megszédül, de sikerül megtartani az egyensúlyát és kibotorkál. Fülelsz, ám nem hallasz semmit sem, ami jól jel, mert nem törte össze magát. - Kaveh?

   - Itt vagyok, itt vagyok. - Siet be a szobába, majd megáll az ajtóban. Idióta mosoly terül szét az arcán, kezében pedig ott pihen egy csokorral. - Nézd mit hoztam neked! - Botorkál oda hozzád, kezedbe nyomva a virágokat.

   - Ezt mégis mikor szerezted? - Nevetsz fel, ahogy elfogadod ajándékát, és megszagolod a virágokat, ekkor jössz rá, hogy a kedvenceidet hozta. - És mégis mire kaptam?

   - Mert nagyon szeretlek. És mindig mellettem vagy: támogatsz, kiállsz mellettem, szeretsz, ápolsz. Nem is tudom elképzelni már az életemet nélküled. - Magyarázza lelkesen, már-már hadarva, és minden egyes szava hallatán jobban bele szeretsz.

   - Én is szeretlek... Nagyon is. - Puszilod arcon, amivel eléred, hogy csendbe marasson.

   - Tényleg? Nem bántál meg semmit sem?

   - Miért bántam volna meg? Te vagy az egyetlen, aki éjszaka szerez valahonnét virágot, csak azért, mert meg akart lepni. - Szorítod meg a kezét, ahogy közelebb araszolsz hozzá és puszit nyomsz a homlokára. - Átöltözöl és bebújsz mellém az ágyba, hogy összebújjunk?

   - Te leszel egyszer a vesztem, T/N... - Motyogja álmosan, arcán még mindig ott az az idióta szerelmes mosoly, és fogalmad sincsen róla mennyire is boldoggá tetted abban a pillanatban.