közel 5 napos haldoklás utána, visszatértem （￣︶￣）↗　

Rosaria lehet OCC-re sikerült, nézzétek el nekem (¬_¬")

❣

『 Xiao | Lisa Minci | Rosaria | Zhongli 』

❣ ❣ ❣

『 Xiao 』

   Szereted hallgatni, amikor barátod mesél a múltjáról, viszont azt már kevésbé kedveled, hogy mennyire lehordja saját magát. És az egyetlen módon tudod megállítani, hogy tovább korholja magát, ha megcsókolod. Nem először fordul elő, ám sosem szokja meg, ahogyan gyengéden szájon csókolod és azonnal elhallgattatod. Elsőnek a düh önti el, ám csókodnak sose képes ellen állni, így visszacsókol.

  - Ha zavar, hogy beszé−

  - Nem szeretem, amikor rosszakat mondasz önmagadról, és ez az egyetlen módja, hogy elhallgassalak. - Kacsintasz rá pimaszul, mielőtt bocsánatkérően arcon puszilnád.

『 Lisa Minci 』

  Barátnőd előszeretettel imádja szívni a véredet, és minél inkább zavarba hozni, amíg szinte az egész arcod olyan vörös nem lesz, mint egy paradicsom. Most is ezt szeretné elérni, ám megelégeled a dolgot − bosszant, hogy csak te pirulsz el nap, mint nap. Így azzal, hogy beszéd közbe megcsókolod, reméled, hogy legalább annyit elérsz, hogy ledöbbenjen és néhány pillanatra csöndbe maradjon.

   - Úgy látszik ma igazán bátor vagyok, édesem. - Kacsint rád barátnőd, mire unottan megforgatod a szemedet.

   Nem veszed észre, hogy fülei élénk vörös színűek lettek a merész húzásod után.

『 Rosaria 』

   Párod nem a csacsogásról híres, legalábbis, ha társaságban van, akikkel nem igazán ápol szoros kapcsolatot. Ha kettesben vagytok, míg így is nehezen mesél hosszú percekig magáról vagy a napjáról, viszont egy kis alkohol sok gátat felold benne, főleg, ha kettőtök közül, éppen te vigyázol rá. Olyankor pedig igazán aranyosság válik, akár egy édes kis cica, úgy bújik hozzád az ágyba, miközben lyukat beszél a hasadba.

   - Hogyha virággá változhatnál, te mit választanál? Mert én szerin—

   Arcát tenyered közé fogod, miután egy puszit nyomtál ajkaira, és fáradtan felsóhajtasz.

   - Nagyon szeretlek, és imádom, hogy ennyi mondani valód van, viszont hajnal két óra van, és holnap reggel mindkettőnknek munkába kell mennie. Holnap megbeszéljük, de most aludj, kérlek. - Motyogod álmosan, mielőtt újabb puszit nyomsz az arcára, majd szorosan magadhoz húzod. Rosaria pár percig csöndben marad, legbelül pedig meg is örvendsz neki, hogy végre elalszik, ám nem sokkal később motyogva megszólal:

   - És mi lenne, hogyha ki hagynánk a holnapi napot? Tudnék egy sokkal izgalmasabb dolgot is mutatni, mint a munkahelyeden valaha is látnál...

『 Zhongli 』

   Zhongli telis-tele van történetekkel, néhányat kevés emberrel osztott meg, ám neked mindegyiket elmeséli valahányszor megkéred rá. Ugyanakkor néhányszor annyira belemerül, hogy észre sem veszi, hogy lassacskán elszunyókálsz mellette (a kellemes hangja miatt, nem pedig, mert unalmasnak találod a sztorijait!). Te viszont nem akarsz még aludni, több időt szeretnél pároddal tölteni, így megállítva a történet mesélésébe, egyszerűen megcsókolod.

    - Szeretem, amikor mindenfélét mesélsz, de fejezd be máskor a történetedet, kérlek. - Motyogod álom ittasan, amin csak kuncog Zhongli. Máskor bosszús szokott lenni, de túlságosan is édesen viselkedsz, hogy haragudjon rád.

    - És mit csináljak helyette, szerelmem? - Von gyengéden az ölébe, puszit nyomva az arcodra, elérve, hogy lassacskán felébredj és igazán elevennek érezd magad.