Szegénynek lenni nos hogy is fogalmazzak...öhm nem a világ legjobb dolga. Kicsi házban élünk, de legalább van tető a fejünk felett. Alig jut pénz ételre, ruhákra, szórakozásra. Erre felhoznék egy gyors példát. Nagyon sokszor megesett az hogy elmentünk a boltba viszont a legolcsóbb termékeket voltunk kénytelenek beszerezni, mellettünk pedig egy család konkrétan nem is nézte hogy mit vesz le a polcról, csak lekapták, és dobták is bele a kosarukba. Többször ránk pillantottak mert mi viszont alaposan megnéztük minek mennyi is az ára. Látszott rajtuk az a lenéző, elítélő tekintet amivel minket méregettek de nem tudtam vele foglalkozni mert nem érdekelt. Nagyon szigorúan be kell osztanunk a pénzt mert sajnos nem futja mindenre és a családból pedig csak apu dolgozik. Anya sajnos nem tud a lába miatt, a nővérem Lara pedig egyszerűen életképtelen arra hogy dolgozzon. Oké, nem szószerint értendő az életképtelen. Csak ő a gazdagságra vágyik és ahelyett hogy apának segítene a kávézóban, inkább itthon ül és ábrándozik a jobb életről na meg persze Bodnár Ricsiről. Bodnár Ricsi és a családja egy igazi szemétláda. De komolyan. Ők a városunk leggazdagabb hírességei és ezt igyekeznek is minden egyes nap a többi ember orra alá dörgölni a tévén keresztül. Utálom, baromira utálom az ilyen embereket akik szerintem szádékosan mutogatják azt hogy ők mennyire előkelőek és jómódúak, nekünk pedig egy rohadt falat kenyérre alig telik. Napról-napra élünk mert apa egyedül kénytelen dolgozni. Néha én segítek be neki a kávézóban amíg ő plussz munkát vállal valahol máshol hogy legalább a villanyt és a gázt és a vizet ki tudjuk fizetni, bár arra is volt már példa hogy lekapcsoltak mindent mert nem bírtuk kifizetni. Úgy voltunk vele hogy inkább együnk, és ezeket a dolgokat nélkülözzük. Sokszor a szomszéd Marika néni tart el minket. És ezt komolyan mondom. Volt hogy hónapokig Marika néni vásárolt be nekünk. Az ő pénzéből éltünk. Ezek a gazdagok meg közszemlére teszik hogy jaj de nagyon sok pénzük van és milyen jó életük. Fogalmam sincs hogy a nővérem mit eszik ezen a Ricsin de annyira odáig van érte mint még soha semmiért és senkiért se.
- Úristen Kami nézd már milyen lakásuk van! És nézd meg Ricsit mennyire elképesztően helyes! - áradozott Lara a nappaliban ülve a tévé előtt.
- Őszintén kérdezem tőled Lara: Mi a francot eszel ezen a felvágós barmon?! - néztem rá mérgesen.
- Azt hogy nagyon helyes. Na de csönd! Hadd hallgassam!
Én is a tévé felé kaptam a fejemet ugyanis Ricsit kezdték faggatni.
- És mondd csak Ricsi mennyire élvezed a gazdagságot?
- Jaj Barbara te is tudod hogy nagyon. A gazdagság a legnagyobb boldogság. Ha nem vagy gazdag akkor egy nagy nulla vagy. És ha egy nagy nulla vagy akkor nincs is életed. A pénz és a hatalom a minden.
- Szóval azt mondod hogy a pénzzel együtt hatalmatok is van? - tartotta a riporter Ricsi felé a mikrofont.
- Igen Barbara. Csak nézz körbe mindenünk meg van ami kell. -mosolygott bele a kamerába.
- Micsoda egy baromarc! Ezt mondtam neked Lara! - mutattam a tévére de Lara nem figyelt rám.
- Annyira imádom. - nézte ábrándozva a tévét. - Remélem egyszer a felesége lehetek.
- Hallod magadat Lara?!
- Jaj fogd már be!!
Néztem tovább ezt a nagyon érdekfeszítő kiselőadást arról hogy miért jó ha gazdag vagy, és miért vagy szar ha szegény családba születtél.
- Megengeded hogy körbenézzünk kicsit nálatok? - kérdezte Barbara.
- Természetesen. Gyertek csak. - szólt Ricsi és elindult befelé.
Nos. A házuk konkrétan egy palota. Az ajtón belépve legalább három szobányi tágas előtérrel találtam szembe magamat.
- Ez lenne az előtér mint látod.
- Elképesztően gyönyörű. - ámuldozott Barbara.
A Palotában való virtuális séta utolsó állomása Ricsi szobája volt.
- Látom itt a plakát az új filmedről a Szeress most! - ról. Tudnál néhány szót mondani róla?
- Neked mindent drága Barbara. Szóval, kedves nézők az új filmem a Szeress most! egy gimnazista fiúról szól aki beleszeret egy teljesen más habitusú lányba. A fiú szülei ellenzik a lánnyal való kapcsolatát. A preimert két hét múlva mutatjuk be a Varga moziban. Ha van kedvetek gyertek el. És még egy dolog: ne felejtsétek el, a pénz hatalom! Ha pénzed van mindened van. - fejezte be majd Barbara átvette a mikrofont.
- Kedves nézők ez volt az Egy óra Molnár Barbarával! Mai vendégemet láthattátok és hallhattátok, a gazdag és előkelő Bodnár Ricsit. Én Molnár Barbara voltam. A jövő héten találkozunk.
- Hát ezt fájt nézni is. - szólaltam meg mire Lara magyarázni kezdett.
- Ugyan már Kami! Csak azért utálod Ricsiéket annyira mert tudod hogy soha nem lesz olyan életed mint amilyen nekik. Ugyanúgy vágysz a gazdagságra mint én!
- Kurvára nagyot tévedsz! Nem azért utálom őket mert gazdagok! Hanem azért mert taplók, bunkók, beképzeltek és azt hiszik hogy akármit megtehetnek pedig rohadtul nem! A másik dolog pedig az hogy én nem te vagyok Lara. Én nem vágyom arra az életre amiben ők élnek! - emeltem meg a hangom mire anyu begurult a kerekesszékével.
Azért van kerekesszékben mert nem tud lábra állni. Mindkét lába megvan, csak éppen nem tudja használni. Volt egy elég komoly agyvérzése fél évvel ezelőtt ami sajnos ebbe a kerekesszékbe kényszerítette.
- Lányok! Min megy a vita megint? - sóhajtotta és odagurult hozzánk.
- Nem fontos. - álltam fel és bevonultam a szobámba, magamra zártam az ajtót és ki sem mozdultam. Egyedül akartam lenni ám ez sajnos meghiúsulni látszott köszönhetően apa telefonhívásának.
- Kincsem! Kérlek gyere be azonnal a kávézóba. Tudom hogy szinte sosincs forgalmunk de kicsit segítened kellene néhány dologban.
Nos igen. Ez az mikor be kell mennem egy lepukkant kávézóba ahova betéved néhány ember és az egész havi bevétel semmire se elég. Milliószor mondtam apának hogy adja el azt a kócerájt abból legalább lenne valami kis pénzünk de nem akarja. Elvileg benne van a szíve-lelke. Ez egy örökség az apjától és semmiért sem hajlandó megválni tőle. Alig vagyunk nyitva mert nem tudunk személyzetet felvenni, ezért csak akkor nyitunk ki ha ráérünk. És ma apu is ráért na meg persze én is.
- Jól van apa! Öltözök és megyek!
Gyorsan magamra kaptam valami göncöt majd útnak indultam a kávézóba. Pont ahogy sejtettem össz-vissz négy ember volt jelen. De az egyik panaszkodni kezdett.
- Uram! Nem elég hogy ez a rohadt kávézó úgy néz ki mint egy patkánylyuk, ráadásul a kiszolgálás is minősíthetetlen de hogy még a kávé is gusztustalan az azért már mindennek a legalja. Ennyi pénzt elkérni ezért a szarért nagyon mocskos dolog! Kérem vissza a pénzemet! Soha az életben be nem teszem a lábamat ide!
Apa semmit sem szólva odalépett a kasszához és kivette belőle a pontos összeget amit a férfi fizetett majd lehajtott fejjel átnyújtotta. A férfi kikapta apa kezéből a pénzét és még egy megjegyzést tett.
- Ajánlom hogy adja el vagy zárja be örökre ezt a ganédombot mert ez embertelen.
Ezzel kiviharzott, engem majdnem fellökve. Odasétáltam apához.
- Apa mi volt ez?
- A fickónak nem ízlett a kávé és kiakadt. De most ne beszéljünk erről édesem. Gyere segíts nekem. - mondta és elindult a konyhába.
Késő este volt mire hazaértünk a kávézóból de még a fejemben járt annak a férfinek a kiabálása. Az a baj hogy igazat kell adnom neki. Tényleg el kell adni ezt a helyet. De apa nagyon nem akar megválni tőle.
Ezen gondolkozva zuhanyoztam le, ó ugyan! Mit szépítek hiszen zuhanyzónk sincs! Lavórban fürödtem, a szobámban! Tessék! Ennyire nincsen semmink se!
Fogalmam sincs mikor, de valamikor elnyomott az álom.