Egy jó bögre feketeteához semmi nem érhet fel reggel. Tegnap este szerencsére megúsztam Ichiro haragját, mert amikor hazaértem még ő maga sem volt itthon és csak valamikor hajnaltájt jött meg, amiről ki is fogom kérdezni.

Ahogy bejött a konyhába, hogy elkezdjen szendvicset csomagolni nekem, akcióba is lendültem.

"Hol voltál tegnap este?" Kérdeztem egy csíntalan mosollyal.

Ichiro erre kiejtette a kezéből a vajazó kést, de megpróbálta gyorsan vissza felvenni, mintha semmi nem történt volna.

De én láttam ám... Ha-ha!

"Biztos valami nő van a dologban." Mondtam.

És megint. A kés leesett.

"Dehogy!" Tagadta, ahogy hátra fordult hozzám. "Inkább kapcsold be a tévét. Nem leszek így kész a kajáddal."

"Hát jó." Adtam fel, de csak erre a reggelre. Később viszont még visszatérek.

Megfogtam a távirányítót és bekapcsoltam a tévét, ahogy kérte. A reggeli hírek mentek benne, azon belül pedig épp valami gyilkosságról volt szó.

"Elég durva. Most is egy tizenéves fiút kapott el." Mondta Ichiro, ahogy letette elém az uzsonnás zacskót.

"Most is?"

"Aha, ez volt már a harmadik, ezzel hivatalosan is egy sorozatgyilkossal van dolgunk. Tudom, hogy nem kéne ezt mondanom vagy biztatnom rá, de ha arra kerül sor... használd, kínozd vagy akár öld meg vele, akármi csak ne hagyd magad."

Ichiro szavai megleptek, de így legalább, hogy ő most konkrétan engedélyt adott, nyugodt szívvel ki fogok tenni bárkit az erőmnek, aki komolyan ártani akar.

Nos, nem mintha eddig nem tettem volna ezt.

Persze ez a sulira nem vonatkozik és ezt tudtam is. Ott még mindig nem keverhetek bajt, mert leszedi a fejem.

"Ne felejtsd el, hogy ezt mondtad nekem." Kacsintottam rá, mire ő finoman vállon ütött.

"Tudod hogy értettem! Csak, ha például az életed a tét!"

"Tudom, tudom..." legyintettem, majd felkaptam az asztalról a szendvicseket és elindultam az iskolába.

De bár otthon maradtam volna.

· · • • • ✤ • • • · ·

Ebédszünetben, ahogy elmentem amellett az asztal mellett, ahol Bakugou ült az megfogta a pulcsim éppen, ahol érte, azaz az alját és nem engedte el.

"Most meg mivan?" Kérdeztem ingerülten.

"Te itt ülsz." Mondta, mintha az egyértelműt lenne. Pár másik osztálytársunk, Kirishima és Denki is, akik vele együtt az asztalnál ültek értetlenül néztek rá.

"Öhm... Nem, nem itt ülök?!" Mondtam kérdező hangsúllyal. Todoroki pár asztallal arrébb már vár. Semmi kedvem ezzel a szőke dührohammal foglalkozni.

"De, szóval ülj le ide mellém, még mielőtt megfogom ezt a levest és eláztatom vele a pulcsid." Fenyegetett meg.

Egy övön aluli fenyegetéssel, amire még emlékezni fogok Bakugou Katsuki és esküszöm, hogy egyszer még visszaadom neked.

"Ahj, rendben van!" Adtam be a derekam, majd letettem a tálcám az asztalra és leültem mellé. "De miért is kell nekem most itt ülnöm?"

"Mert addig akarok a nyakadon lógni, amíg nem használod rajtam azt a nyamvadt képességed!"

"Akkor örökre. Tök jó, majd vetetek egy plusz ágyat a bátyámmal a szobámba és minden egyes kibaszott este ottalvósdit játszunk!" Jelentettem ki olyan szarkasztikusan, ahogy csak kitelt tőlem.

Ekkor Todoroki bukkant fel. Ahogy megtalált a szemével odajött hozzánk, leült az asztalhoz és Bakugouhoz fordult. "Neked megint mi a problémád?"

Bakugou helyett én szólaltam meg. "Le akarta önteni a pulcsim levessel!" Árulkodtam, mint egy kisgyerek az anyjának.

Todoroki erre csak rámnézett, mint aki azt kérdezi, hogy 'Most tényleg fontos ez?', de nem szólt semmit rá.

"Elintézem, hogy használja rajtam a képességét." Mondta neki Bakugou.

"Reménytelen esett vagy, ugye tudod?" Kérdezte Todoroki belefáradtan.

"Azt majd meglátjuk."

· · • • • ✤ • • • · ·

Szünetben Todorokival beszélgettem, ahogy vártuk, hogy kezdődjön a következő óra. Aizawa-Sensei helyett viszont a saját bátyám lépett be a terembe.

"Elnézést..." mondta halkan, ahogy bejött, majd ahogy látta, hogy nincs bent tanár a tekintete a diákokra meredt és megakadt rajtam. Az addig komoly arca megváltozott egy vidámabbra. "Miho! Pedig már azt hittem rossz helyen járok!"

Oké, de mit keresel itt? Összenéztem Todorokival, de az arca ugyanolyan értetlenséget tükrözött vissza, mint nekem.

"Úristen az ott nem, nem a kis Todoroki?" Kérdezte a bátyám és, ha eddig nem vonta volna magára szinte az egész osztály figyelmét azzal, hogy bejött a terembe, akkor most megtette.

Odasietett hozzánk, majd megfogta Todoroki vállait és szinte könnyes szemmel beszélt tovább. "Hogy megnőttél!"

Todoroki láthatóan kellemetlenül érezte magát. "Uhm... köszönöm?"

"Most miattad öregnek érzem magam!" Jelentette ki a bátyám.

"Mert az is vagy." Húztam az agyát.

"Csak 22 vagyok!" Mondta dühösen.

"Akkor mit is keresel most itt?"

"Az osztályfőnököd, Aizawa hívott be valamiért, de úgy tűnik ő nincs itt. Mindjárt megyek és tovább keresem." Válaszolta, mire újra nyílt a terem ajtó és most Aizawa lépett be rajta.

A szokásosnál is fáradtabbnak tűnt. "Ti ketten." Mutatott Ichirora és rám. "Gyertek velem."

Ahogy közelebb értünk hozzá Ichiro halkan megkérdezte tőle, hogy baj van-e.

"Nem is kicsi." Válaszolta Aizawa.

Erre Ichiro hozzám fordult. "Mit tettél?"

Én? Miért már megint én? Annyira vigyáztam, hogy ne okozzak semmi bajt és nem is okoztam. Kikérem magamnak! Miért mindig én vagyok itt a probléma?!

"Semmit!" Jelentettem ki felindultan.

"Ezt most ne itt, menjünk." Vágott közbe Aizawa.

Egy ismerős útvonalon vezetett végig, egy ismerős helyre, a tanáriba.

Ahogy beléptünk az iskola tanári karán kívül volt bent egy ismeretlen arc is.

"Najó, miről van szó?" Kérdezte a bátyám türelmetlenül.

"Mr. Sasaki Ichiro, üdvözlöm az iskola igazgatója vagyok Nezu." Mutatkozott be az alacsony egér keverék. "Ezek a hősök az itt dolgozó tanárok, az az úriember pedig ott." Mutatott az idegen arcra. "A hatóságoktól jött Mr.Cho.
Most pedig, meg kell kérnem, hogy vessen egy pillantást erre."

Azzal megfogta és hellyel kínálta, ahogy engem is. Az asztalon előttünk egy lap-top feküdt felnyitva.

Ahogy Nezu igazgató lenyomta az space gombot a billentyűzeten elindult a képernyőn az előre megnyitott videó.

Amikor megláttam végre miről is van szó éreztem széthullani az egész életem.

A videó egy utcai kamera felvétele volt és én voltam látható rajta, ahogy egy sikátorból hátrálok ki, majd utánnam kilép a csöves fickó, aki múlt éjjel zaklatott, ami persze nem látszik rakta, csak az ahogy kilép utánnam, mire én mondok valamit és ő összeesik és vergődni kezd a földön.

Ahogy a végére értünk eltelt pár másodperc csend, amikor a bátyám végül felszólalt. "És?"

"És??!" Ismételte a hatóságoktól származó faszkalap. "Arra a hajléktalanra ma reggel holtan találtak."

"Mivan?! Én-" kezdtem volna a magyarázkodásba, de Ichiro közbe vágott.

"Csend." Parancsolt rám, én meg szót fogadtam, majd felállt a helyéről, hogy egy szinten legyen Cho-val, a hatóságos csávóval.

"Nem látom az összefüggést." Mondta.

"Pedig az a videó magáért beszél." Válaszolta Cho.

"Én nem látok mást azon a videón, csak a kisöcsém, ahogy védi magát attól a zaklató csövestől. Hogy is halt meg?"

"Leszúrták." jött a válasz.

"Hmm... én nem látok kést."

"Nézzék," kezdett bele Cho. "Ez nem változtat a tényen, hogy iskolán kívül használta a képességét. Vagy kicsapják Sasaki Mihot az iskolából vagy találnak valami más alternatívát, különben ez az egész dolog jogi útra terelődik, ami által kitudódik és gondolom nem akarnak rossz hírt az iskolának vagy tévedek? Egy ilyen gyereknek nincs helye itt. Meg kell tanulnia, hogy a tetteinek következményük van."

Szemét. Van egy megoldatlan gyilkosság a nyakában és mit csinál? Megpróbálja az egészet az öcsémébe varrni.

Meg se kell kérdeznem Mihot, így is jól tudom, hogy önvédelem volt.

És, hogy természetesen semmi köze a csöves halálához.

Soha, de soha nem láttam még felelőtlenül használni a képességét, mégha bántották, akkor sem.

"Alternatív megoldás?" Kérdeztem, mert nem volt teljesen világos, hogy mit ért ez alatt.

"Igen, bár aligha talál, majd olyat." Válaszolta a retek csimbók. Jobban mondva terelte a kérdést.

"Akkor én mondok egy alternatívát." Szólalt meg mellettem Aizawa.

Cho erre felkapta a fejét. "Oh, igen?"

"Igen. Én Aizawa Shouta, pro hős kezeskedem Sasaki Mihoért ezentúl." Jelentette ki határozottan.

"Kezeskedik? Értem én, hogy az iskolában rajta tudja tartani a szemét, de nézze mi történik, ha a fiú az iskolán kívülre lép."

"Az nem probléma. Mondtam, hogy kezeskedem érte, szóval majd hozzám költözik és iskolán kívül is egy pro hős mellett fog tartózkodni."

"Hát-" kezdte volna megint Cho, de Aizawa közbevágott.

"Vagy esetleg kételkedik a képességeimben?" Kérdezte halvány felindultsággal.

"Nem! Én? Dehogy kételkedem. Rendben van! Mától az ön felelősége, ha bármi bajt okoz." Adta fel Cho, mert látta, hogy itt már semmi esélye.

Én meg már előre láttam, hogy Mihonak lesz ehhez az egészhez még egy-két szava.