A mostani napok folyamán, számtalanszor elgondolkodok, hogy mégis, hogy jutottam el idáig.

Egy asztalnál a bátyámmal és a tanárommal az ő saját házában.

"Aizawa annyira szeretem a főztjeidet!" Jelentette ki a bátyám, Ichiro miközben egy újjabb falat ételt rakott a szájába.

"Tanulhatnál tőle az biztos." Jegyeztem meg, mire mérgesen nézett rám egy másodperc erejéig, majd ismét beszélni kezdett. "Tudjátok arra gondoltam, mi lenne ha ma itt aludnék?"

"Rendben." Egyezett bele Aizawa. Gyorsan. Wow, de tényleg. Én még fel se fogtam mit kérdezett, de ő már bele is egyezett.
És maga a tény, hogy beleegyezett... Mi a fene? Ezek tényleg ennyire jóba vannak? Azt hittem csak szimpla ismerősök.

A bátyám, mintha leolvasta volna ezeket a gondolatokat az arcomról hadarásba kezdett. "Hát, p-persze, nyilván csak, azért, öhm h-hogy Miho ne sírjon utánnam."

"Mi?? Én nem is sírok utánnad!" Fakadtam ki. Igen, így van esténként nem azért sírom magam álomba néha, mert hiányzol, hanem mert túl kényelmetlen az ágyam.

"És egyébként is" folytattam. "Aizawa-sensei hívogat mindig téged nem én!"

Erre Ichiro fejének a színe olyan lett, akár egy paradicsom.

Mi. A. Fene? Biztos vagyok benne, hogy nem a dühtől lett olyan...

Aizawa erre csak megköszörülte a torkát. "Csak azért telefonálok mindig, hogy beszámoljak, arról, hogy hogy vagy."

Ez a kettő... Már nem tudok mit mondani nekik, csak forgatni a szemem. Komolyan azt hiszik elhiszem ezeket a gyenge kifogásokat?

Van valami amiről lemaradtam?

Ránéztem a bátyámra, akinek a feje még mindig hasonló volt egy paradicsomhoz, aztán Aizawára, akiről semmit nem tudtam leolvasni.

Mondjuk... most, ahogy tovább nézem...

Kicsit sokszor keresi a bátyámmal a szemkontaktust... nem, nem is ez a jó leírás arra, amit csinál. Ő egyenesen bámulja Ichirot.

Szuggerálja!!

"Azt hiszem!" Kiáltottam fel, miközben hirtelen minden előzmény nélkül felpattantam az asztaltól. "Azt hiszem, jól laktam! Megyek is a szobámba!"

"De még meg sem etted." Értetlenkedett Ichiro.

Nem igazán tudtam erre, mit mondhatnék, már így is túl kínosan éreztem magam. "Jaah, hát igen, de mondom, hogy jól laktam."

Ichiro csak tovább nézett összezavart arccal, de nem vártam meg, hogy megint mondjon valamit, hanem megfogtam és olyan gyorsan bezárkóztam a szobámba, ahogy csak tudtam.

Ők...

Együtt vannak?!

Oké, egyáltalán nem akarok menni, de azt hiszem inkább elkezdek a kirándulásra pakolni, hogy eltereljem a gondolataimat erről az egész témáról.

De most komolyan az osztályfőnökömmel? Honnan ismerik egyáltalán egymást?

Tudtam, hogy már az elején fura volt itt valami!

Ahogy befejeztem a pakolást lefeküdtem a szobám padlójára, elővettem a telómat, majd megnéztem az üzeneteket válaszoltam rájuk, majd amikor már nem volt mit csinálnom unalmamból végigtekertem a híreken.

Körülbelül minden hír ugyanarról szólt. A sorozatgyilkosnak új áldozata van. Most egy lány. Ez hanyadik is? 5 vagy 6?

Az ilyen emberektől rosszul vagyok. Néha csak azt kívánom bár kinézne magának és, amikor azon van, hogy lecsapna rám, hát... Utánna egy életre megbánatnám vele az biztos.

· · • • • ✤ • • • · ·

Az osztályunk egy nagy csoportként várakozott a busz előtt, amivel, majd menni fogunk. Tudom, hogy nem is akartam jönni, de mégis kicsit azért izgatott vagyok.

Ránéztem a mellettem álló Todorokira. "Ülünk, majd egymás mellé?" Kérdeztem.

Todoroki vissza nézett rám. "Persze."

Megőrültem a válaszának, mint kisgyerek a cukorkának. Komolyan... ha nem kérdezem meg, még úgyis egymás mellé ültünk volna, szóval nem tudom miért tettem.

"Akkor én és elektromos idióta mögétek ülünk." Jelentette ki Bakugou, ahogy odalépett hozzánk Denkivel.

Mi ez a jó érzés? Őrülnék, hogy látom? Jézusom, miért? Most idegesnek kéne lennem és elkezdeni ellenkezni vele.

Ehelyett csak szimplán megvontam a vállam.

Megérkezett a buszsofőr. Kinyitotta az ajtót, felszállt, majd mi is elindultunk utánna.

Ahogy mentünk az ülések között megláttam egy négyes helyet. Todoroki ment előttem és csak kérleltem magamban, hogy ne üljön oda.

Aztán lehuppant az egyik ülésre a négy közül.

Ahogy leültem volna mellé valaki megfogott és a Todoroki előtti ülésre lökött, majd leült mellém.

Nem. Vagyok. Egy. Kibaszott. Rongybaba!!

Mérgesen néztem oldalra. Persze, hogy Bakugou volt az!

Hamarosan Denki is megérkezett és leült arra a helyre, ami az enyém lett volna.

Ahogy az összes diák felszállt a buszra útnak is indultunk.

Nem telt el öt perc se, de már megölt az unalom. Nem beszélgettünk, mindenki csak bámult ki az ablakon. Engem nem érdekel az út!

"Játszunk!" Mondtam, mire mindhármuk tekintete rám irányult.

"Jó." Egyezett bele Todoroki.

"És mégis mi a francot, tökfej?" Kérdezte Bakugou.

Szerencse! Azt hittem Bakugou nem lesz benne, de egyikük se tiltakozik.

Így bele is kezdtem a játék magyarázatába. "Szóval, a játék neve az, hogy 'Ki a legvalószínűbb, hogy...?'. A lényeg az, hogy például kérdezem, hogy 'Ki a legvalószínűbb, hogy híres lesz?' és mindenkinek rá kell mutatnia valakire, akinél a legvalószínűbbnek tartja, hogy az lesz."

"Hát nem nagyon értem..." Mondta Denki, mire nem bírtam ki és egy nagy sóhaj mellett megforgattam a szemeimet. "Csak kérdezek valamit, te meg rámutatsz arra, akire szerinted az igaz."

Denki erre bólogatott, Bakugou és Todoroki nem mondtak semmit. Gondolom értik.

"Jó, akkor mondom" kezdtem bele a játékba. "Ki a legvalószínűbb, hogy egy dráma királynő?"

Én egyből Bakugoura mutattam, az a három másik meg el sem hiszem, de rám.

"Mivan?!" Akadtam ki az eredményen.

"Ez de kínos." Jegyezte meg halkan Denki.

"Bocs Miho, de az egyértelműen te vagy." Mondta Todoroki.

Pedig én azt hittem barátok vagyunk!

"Nem is! Egyértelműen Bakugou az!" Vitatkoztam.

Bakugou a vállamra tette az egyik kezét. "Nézz szembe a tényekkel pulcsis gyökér."

"Chh..." löktem le a kezét magamról. "Rendben, akkor itt a következő. Ki a legvalószínűbb, hogy hülyeséget csinál?"

És akkor mindenki Denkire mutatott, még szegény fiú maga is.

"Ez elég egyértelmű volt." Fonta össze a kezét maga előtt Bakugou.

"Ha ennyire jobban tudod, akkor most mondj te!" Förmedtem rá. És igen, tudom, hogy egyértelmű volt. Nem véletlenül!

"Jó." Egyezett bele Bakugou, majd folytatta. "Kire a legvalószínűbb, hogy verekedést kezdeményez?"

Én és Bakugou egyből egymásra mutattunk, míg Denki és Todoroki senkire.

"Mi lesz már?" Sürgettem őket.

"Nem igazán tudok dönteni." Mondta Todoroki.

"Én sem." Értett egyet vele Denki. "De most mondok én egyet!"

Senki nem tiltakozott, szóval Denki folytatta. "Ki a legvalószínűbb, hogy szupermodell lesz?"

Egyikünk se nézett ki rosszul de, ha választanom kell...

Todorokira mutattam.

És nem voltam egyedül, mert Denki és Bakugou is.

"Ezzel nem értek egyet." Mondta a legjobb barátom.

"Senki nem kérdezte!" Kiabált rá Bakugou. "Én jövök! Kire a legvalószínűbb, hogy megöli egy sorozatgyilkos?" Kérdezte, de teljesen más hangsúlyban, mint az eddigieket.

Senki nem emelte fel a kezét.

"Dühítő." Jegyeztem meg.

"Szóval ti is felfigyeltetek rá..." Fürkészte az arcunk Todoroki.

Éreztem, ahogy Bakugou teste befeszül mellettem az ülésen. "Ha csak a kezeim közé kerülne!"

Denki Todorokihoz fordult. "Miért nem kapták még el? Az apád pro hős. Nem mondott semmit?"

Todoroki sóhajtott egyet. "Nem szivesen beszélek vele, de a napokban odamentem és megkérdeztem tőle. Azért nem kapták még el, mert... chh... mert rohadtul fogalmuk sincs róla, hogy ki lehet! Nem tudnak semmit!"

Denkinek erre támadt egy elég vitatható ötlete. "Öltözzünk be mi diákoknak és kapjuk el!"

Belecsaptam a kezem az arcomba, ahogy lelkiekben a másik kettő is, akik ezt végig hallgatták.

"Először is," kezdtem bele. "Mi már alapból diákok vagyunk... Másodszor mi a garancia arra, hogy pont minket nézne ki magának a sok gyerek közül?"

Most Todoroki szólalt fel. "Szerintem a beöltözés nem is olyan rossz ötlet, hisz nem vettétek észre? A UA-ből eddig egyik diákot sem támadták meg. Valószínűleg azért, mert az egyenruhájukon látja, hogy oda járnak és nem meri megtámadni őket."

"Én úgy vettem észre" szólalt fel Bakugou "hogy van egy bizonyos környék a suli közelébe és csak ott vadászik."

Ebben van valami. Lehet, hogy az elején indult random ötletből most egy egészen kivitelezhető terv lett?

"Megvan!" Kiáltottam fel. Mind a hárman rámnéztek és várták, hogy folytassam, szóval úgy is tettem. "Mi lenne, ha az egyikünk vagy valamelyik osztálytársunk, aki egy kicsit ártalmatlanabb külsővel rendelkezik felveszi a közelben lévő szakács suli egyenruháját, és odamegy arra a környékre. Mi négyen természetesen a távolból figyelnénk és vigyáznánk rá, aztán amikor az a rohadék lecsap, mi is rá."

"Működhet." Mondta elgondolkodva Todoroki.

Bakugou megint felém fordult és mélyen a szemeimbe meredt. "Akkor neked kell lenned annak a valakinek, pulcsis gyökér."

Értetlenül néztem vissza rá. "Mi?! Miért!"

"Mert alacsony vagy és sebezhetőnek tűnsz." Válaszolta.

Dühösen elfordultam tőle. Franc! Tudom, hogy igaza van. Ezzel nem vitatkozom, ha kell beöltözöm én.

"Akkor azt hiszem már van is programunk, ha visszatértünk az osztálykurándulásról." Mondtam, mire mind a hárman egyetértően bólintottak.