Az igazgatói irodán kívül a folyosón egy kislány és egy nála egy évvel idősebb kisfiú ült.

A kislány keresztbe tett lábakkal, az egyik kezével a haját pödörte, ami két copfba volt kötve fehér masnikkal.

A fiú előre volt dőlve a székben mellette. Mérgesen tördelte kezeit, amik - akár csak a kislányé - véresek voltak.

Nem az ő vérüktől.

Mindketten felkapták a fejüket, ahogy egyszercsak léptek hangja hallatszott a folyosón.

Nem kellett sokat várniuk mire a léptek egyre hangosabbak lettek és a tulajdonosaik végre előbukkantak a látókörükbe.

A fiú vidáman pattant fel a két férfi láttán. "Apuk!" Rohant oda megölelni őket.

A két férfi nagyon különbözően volt öltözve. Az egyik orvosi köpenybe, a másik hősruhába volt.

A kislány csak egy laza "Csá."-val köszöntötte őket, majd folytatta a haja tekergetését.

"Miho, Bakugou apu kérlek ne legyetek dühösek! Csak védtük magunk!" Mentegetőzött a fiú.

Az orvosi köpenyt viselő férfi, Miho apu leguggolt a fiúhoz és megsimogatta a fejét, miközben mosolyogva azt kérdezte, hogy "Az igazgató bent van?"

A fiú bólintott.

A két férfi odament az ajtóhoz, bekopogtak, majd beléptek rajta. A gyerekek addig kint maradtak.

Ahogy beléptek egy giccses iroda tárult eléjük, egy pökhendi emberrel az irodai asztal mögött.

Köszöntötték egymást egy kézfogással, majd leültek az asztallal szemben lévő két üres székbe.

"Nos," kezdte az igazgató. "Mint azt már tudják a gyermekeik verekedtek. Ennek az lett a következménye, hogy most hat másik gyerek fekszik a sürgősségin, ezt mind azért, mert az egyikük valahogy megsértette a lányukat."

Bakugou csak ült tovább, ahogy dühösen nézett maga elé, Miho viszont bólintott egyet és felállt, majd odasétált az ajtóhoz, hogy kinyissa.

"Uram most meg hová megy?" Kérdezte az igazgató.

"Sehová, csak behívom a gyerekeket, hogy halljam a történet másik oldalát is."

Úgy is tett és fél perc múlva már bent voltak a gyerekek is.

"Szóval, mi történt?" Kérdezte tőlük az orvosi köpenyes Miho.

A lány csak hátracsapta a haját, majd a fiú felé fordult. "Nekem nincs kedvem, szóval te mond el."

A fiú bólintott és belekezdett. "Szóval van ez a banda nagyon gonosz felsős fiú és az egyiküknek tetszik hugi, szóval elhívta randira, de ő nemet mondott."

Mesélte, míg a többiek figyelmesen hallgatták.

"És utánna?" Kérdezte az orvos.

"Hát a felsős fiú nagyon megharagudott és mondott egy csúnya szót hugira."

"Ami?" Kérdezte ezúttal a hősruhás Bakugou.

A fiú nyelt egy nagyot. "Lekurvázta."

Bakugou erre dühösen felpattant a székéből. "Hol van az a kis geci?!"

Erre az igazgató is felállt. "Az intenzíven! A fia a szart is kiverte belőle, míg a lánya szétcsapta a barátait!"

Bakugou erre a fiához fordult és a vállaira tette a kezeit. "Fiam," kezdte. "Büszke vagyok rád!"

A fiának, majd kihulltak erre a könnyek a szemeiből. "Köszi apa!"

"Hát úgy tűnik ez ennyi." Mondta Miho, ahogy felállt a székéből.

"Várjon! Még nem beszéltük meg mi legyen a gyerekekkel!" Kiabált rá az igazgató.

Mihonak eltűnt az addigi halvány mosoly is az arcáról. "Mégis mi lenne velük?! Természetesen átíratom őket egy másik suliba! Mit gondol, hogy majd ezen a szar helyen hagyom őket ezek után?!"

"Mit képzel ki maga, hogy így beszéljen?!" Kérdezte az igazgató.

Miho felhúzta az egyik szemöldökét, mintha csak azt kérdezné: Ez most egy komoly kérdés?

"Én kedves uram, a legjobb orvos vagyok az országban, ahogy valószínűleg a többiben is, Bakugou Miho."

"M-maga az az orvos?!" Sápadt le az igazgató Miho teljes neve hallatán. "Akkor az ön férje az egyik legjobb hős, Bakugou Katsuki?" Kérdezte mostmár falfehéren.

"Úgy van! Viszlát!" Zárta le a beszelgetés Miho, ahogy megfogta a kislánya kezét a férje pedig a kisfiúkét.

"Kérem ne mondjanak semmi rosszat az iskolánkról! És hagyják itt a kicsiket! Ez a legjobb iskola, itt van a legjobb helyük!" Kérlelte az igazgató, de a négyes csak szótlanul kisétált az ajtón.

· · • • • ✤ • • • · ·

Ahogy sétáltak végig az utcán az autójuk felé Mihonak támadt egy ötlete. "Ki kér fagyit?"

"Én kérek!" Kiáltotta duóban a két gyerek.

Ahogy irányt váltottak a fagyizó felé a kislány megtorpant.

"Mi a bajod?" Kérdezte Bakugou, mire a lány hátralökte a válla fölött a haját és úgy válaszolt neki. "Vigyél! Ez a föld nem méltó a lépteimre!"

Bakugou ránezett Mihora, aki csak mosolyogva megvonta a vállait.

Nem volt más választása, a lánya úgy tűnik most pont abban a korban van... ami bármilyen kor is volt Bakugou csak reménykedett benne, hogy hamar kinövi majd.

Megfogta és felemelte a lányát, majd a nyakába tette, Miho meg megfogta a kisfiúk kezét és úgy sétáltak tovább.

"Miho apu, mesélj valamit!" Parancsolta a kislány.

"Hát legyen, akkor elmesélem nektek, hogy a nagyi mit mondott Bakugou apunak az első verekedése után..."