Olykor vannak őrült pillanataink az életben, mikor úgy érezzük, a döntésünk jó, számunkra hasznossá fog válni, azonban az idő múlásával rádöbbenünk, hogy tévedtünk, jobban át kellett volna gondolnunk a döntésünket. Számomra az egyik ilyen, az alkohol. Ritkán iszom, de ha mégis, az általában felejtés címszó alatt teszem, másnap pedig rájövök, hogy az egész mit sem ért, semmi sem változott, a problémáim ugyan úgy megmaradtak csak volt néhány önfeled pillanatom, ami néha újabb problémákat szül.

Pontosan így jártam aznap is, mikor Matt kocsmatúrára hívott. Akkor, azt hittem, jó ötlet egy kis lazítás, felejtés, de másnap, mikor iszonyatos fejfájással ébredtem és úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger – kétszer – és valaki a tusolóm alatt fütyörészett, akkor elgondolkoztam azon, hogy nekem maradt-e némi eszem, vagy elittam a múlt este azt a maradékot is. Kómásan, fájdalomtól ittasan és szomjasan csoszogtam el a pultig, ahol nagyot kortyoltam az ásványvizes palackból. Addigra a víz csobogása elállt, így némi kétellyel vártam, hogy ki is az, aki birtokba vette a fürdőmet.

– Jó reggelt Csipkerózsika – köszöntött Matt, ahogy kilépett a fürdőből. Testét mindössze egy fehér törölköző borította, barna tincseiből csepegett a víz, mely aztán kalandos utakon csurgott le izmos felsőtestén. Tudtam, illetve láttam, hogy Matt jól néz ki, de nem gondoltam, hogy ennyire, Vállától egészen a csuklójáig nonfiguratív tetoválás borította a bőrét, melyet eddig észre sem vettem.

– Szia – köszöntem vissza. Kissé zavarban voltam, furcsa volt az, hogy velem van, és szinte pucér. Abban biztos voltam, hogy semmi ostobaságot nem csináltam, mert az előző napi ruhám teljes egészében rajtam volt, de nem értettem, Matt miért van nálam és az igazat megvallva, az is érdekel, hogyan jutottam haza, mert ez a rész teljesen kiesett.

– Hoztam neked reggelit. Remélem nem baj, hogy letusoltam, mindjárt mennem kell dolgozni és én is későn keltem fel, már nem lenne időm haza menni úgy, hogy ne késsek el. – Mondta, miközben zavartalanul kezdett el öltözködni, mintha ott sem lennék. Törölközőjét ledobta az ágyra, így többet láttam annál mennyit szerettem volna – nem, mintha nem nyűgözött volna le a látvány.

– Matt, az Istenért – rivalltam rá, miközben kezemet a szemem elé kaptam, és hátat fordítottam neki.

– Mi az, tegnap este nem ezt mondtad – nevetett.

– Mi? – fordultam felé kétségbe esve. Akkorra már a nadrágja is a helyén volt, épp a haját törölgette.

– Csak vicceltem, nyugi. Semmi sem történt. – Válaszolt mosolyogva. – Téged elég egyszerű átverni.

– Egyszerű, ha nem emlékszem arra, hogy jutottam haza – válaszoltam az orrom alatt motyogva, majd gyógyszer után kezdtem kutatni a táskámban.

– Már raktam az éjjeli szekrényedre fájdalomcsillapítót – hívta fel rá a figyelmem, melyre én rögtön az említett hely felé indultam, ahol tényleg várt egy advil és egy nagy pohár víz.

– Tudod Matt, te olyan rendes srác lennél, ha nem löknéd állandóan a hülye poénjaidat – Mondtam, miközben letettem a kiürült poharamat a pultra.

– Jó, ne legyél már morcos. Ittunk, aztán hazahoztalak. Kétszer majdnem kitörted a nyakad, de én, mint a daliás herceg, megmentettelek a kórházi számláktól, aztán pedig hazahoztalak. Azt kérted, hogy maradjak, így megettem. Ennyi. – Közölte, majd felvette a cipőjét és a kabátját, én pedig csendben figyeltem őt. – Mennem kell dolgozni. Hoztam neked reggelit, kávé pedig a pulton. Látod, még kedves is voltam veled, szóval te is megpróbálhatnád ezt. – Közölte.

– Igazad van, sajnálom, de úgy érzem, mindjárt meghalok – válaszoltam, miközben a pultra könyököltem, fejemet a kezeimre támasztva.

– Jobb lesz, csak egyél – felelte, majd közelebb jött és kedvesen végig simított az arcomon, majd egy puszi után elköszönt és távozott, míg én csodálkozva figyeltem a gesztust. Matt tényleg kedves volt velem, egész este vigyázott rám, aztán reggel is gondoskodott rólam. Bevallom jól esett ez a figyelmesség, és bár furcsa volt, hisz nem is ismerjük egymást csak két napja, a szívem mélyén olyan volt, mintha már ezer éve barátok lennénk.

Nehézkesen néztem körül, az említett reggeli után kutatva, ami inkább már egy késői ebédnek is betudható lenne, tekintve, hogy már fél kettő is elmúlt, mikor kiszúrtam a Subway-es papírzacskót a konyhapulton. Kíváncsian kukkantottam bele, örömmel vettem magamhoz a szendvicset, mely a régi tojásos-szalonnás kedvencem volt. Talán csak beletrafált, hogy ez a kedvencem, de nagyon jól esett, hogy pont azt hozta, így gyorsan be is tömtem, és mire az utolsó falatot is lenyeltem, tényleg jobban voltam. A fejem már kevésbé hasogatott, és a közérzetem is jobb volt már. Végül egy jó habfürdő mellett döntöttem. Éppen ellazultam, nem gondoltam semmire, csak élveztem a meleg víz nyújtotta lazító érzést mikor a mobilom csörögni kezdett. Bosszankodva nyúltam a kád mellett lévő kis szekrényre, megtöröltem az előtte odatett törölközőbe a kezem, majd a kijelzőre pillantva nagy sóhajjal vettem fel a telefont.

– Igen – szóltam bele unottan.

– Ki a franc az a Matt, és mióta játszik neked telefonközpontost korán reggel? – Csengett dühödten Tim hangja, mikor köszönés nélkül szólt a telefonba.

– Őőőő, meg tudom magyarázni – szólt belőlem a régi rutin, de aztán rájöttem, hogy Timnek jelenleg semmi köze ahhoz, hogy kivel és mikor töltöm az időmet – Vagy tudod mit? Nem kell neked megmagyaráznom semmit! – Vágtam rá kis szünet után.

– De, igen, meg kell, mert ha elfelejtetted volna, még mindig a feleségem vagy és attól függetlenül, hogy most haragszol rám, talán tudnom kellene róla, ha van valakid. – Folytatta ugyan azzal az ideges hanglejtéssel.

– Talán tudnod kellene róla, ha lenne, de mivel nincs, így nem tartozom neked magyarázattal. Matt egy barátom és kész. – Válaszoltam.

– És együtt szoktál aludni a fiú barátaiddal?

– És ha igen? – Provokáltam, melyre a vonal végén csend lett. Nem tette le, hallottam, hogy nagyot sóhajt, majd kicsit nyugodtabban folytatta.

– Ebony, kérlek, ne csináld ezt. Gyere haza, beszéljük meg. Bármit megteszek.

– Kérlek, hagyj már egy kicsit békén. Minden nap fel fogsz hívni, hogy könyörögj? Felfogtam. Azt akarod, hogy haza menjek és beszélgessünk, de Tim, már megbeszéltük, nincs ezen mit tovább taglalni. Nekem gondolkoznom kell, hogy mit szeretnék, és ha rájöttem, hidd el, te leszel az első akivel megosztom.

– Rendben, megértettem. – Felelte letörten, majd folytatta. – Azért hívtalak reggel, mert Dr. Jackson keresett. Azt akarta tudni, hogy akarsz-e még nála dolgozni, mert ha igen, akkor hétfőn vár. – adta át az üzenetet. A munkára mèg pár hèttel az utazásom előtt adtam be a jelentkezèsem, de akkor mèg nem tudtam, mi vár rám.

– Jó, holnap felhívom, köszi- válaszoltam és ezzel hosszú, kínos csend állt közénk. Végül Tim megköszörülte a torkát, majd elköszönt és bontotta a vonalat.

A munkára még pár héttel az elutazásom előtt jelentkeztem de mivel szükségem van még egy kis időre, így kijelenthetjük, hogy az életem minden pontján kipipálhatom a szerencsétlen jelzőt, mert erről is lecsúsztam. Ha nem lennék egy kicsit babonás, akkor most azt kérdezném magamtól:" Mi jöhet még?"

A vizem már kihűlt, a hangulat is elillant, így inkább úgy döntöttem, ma is meglátogatom anyut a kávézóban ezért összekaptam magam és harmadik próbálkozásra fogtam egy taxit.

A kávézóan lassan a szokásos helyemre huppantam le, a pultnál és egy eddig ismeretlen sráccal találtam szemben magam. Fiatal volt, abban sem lennék biztos, hogy elérte már a húsz éves kort. Gyermeteg arca a pubertás kort sem heverte ki. Itt-ott piros foltok jelezték a pattanások jelenlétét, és ha ez nem volna elég, fogszabályzója is bizonyította fiatalságát.

– Jó napot hölgyem, mit adhatok? – Kérdezte udvariasan a fiatal fiú.

– Egy teát szeretnék. Az anyám.. – vagyis Mrs. Holis bent van? – Kérdeztem kedvesen.

– Akkor maga Ebony – világosodott meg a srác.

– Te pedig George – pillantottam a névtáblájára, majd kedvesen mosolyogtam rá, melytől kissé elpirult.

– Sajnos nincs bent. Ha jól tudom megbeszélése van. – Világosított fel.

– Jaj Georgie, ne untasd a hölgyet – szólalt meg Matt, ahogy kilépett a raktárból. Szegény fiú ügyetlenül ment arrébb, hogy Matt le tudja tenni a rekeszeket. – Ezeket pakold ki a hűtőbe, és ne felejtsd el előtte megtörölni az üvegeket – adta ki parancsba a teendőket.

– Mi szél hozott Csipkerózsika? – könyökölt elém, miközben előre dőlt, túl közel hozzám.

– Ne hívj így és miért vagy ilyen gonosz szegénnyel? – Kérdeztem, miközben George-ra mutattam.

– Nem vagyok – válaszolta lazán.

– De, az vagy. És még én lehetnék kedvesebb. – Jegyeztem meg. – Ha egy kérleket hozzátennél, máris jobban hangzana. – Oktattam ki, és egy helyeslő hümmögéssel George is alátámasztotta a hallottakat.

– Te csak pakolj – szólt rá durcásan, majd kis szünet után hozzátette – Kérlek. – melyre George mosolyogva folytatta a munkáját.

– Máris jobb – jegyeztem meg Mattre mosolyogva.

– Ezért most tartozol nekem, és már tudom is, hogy hogyan egyenlíthetnél. – Dőlt újra a pultra, és csillogó, mosolygós kék szemeivel nézett rám. – Gyere el velem egy randira!

– Tessék? – Döbbentem le.

– Jól hallottad, gyere velem randizni – ismételte meg.

– Te nem tudsz rólam semmit, igaz? – Kérdeztem döbbenten, mert azt hittem tudja, hogy férjnél vagyok.

– Nem, de szeretnék.

– Nem. – feleltem egyszerűen, majd beleittam a teámba, amit pár perce George tett le elém.

– Várj, te most visszautasítottál? – Kérdezett vissza meglepetten.

– Matt, nem ismersz, nem tudod ki vagyok, azt sem, hogy honnan jöttem és főleg, hogy egyáltalán szabad vagyok-e, szóval a válaszom, nem.

– De hát pont arra van a randi, hogy ezeket megtudjam, az pedig, hogy van-e valakid, nem különösebben érdekel, mert a; vagy nincs senkid, vagy b; nem vagytok jóba, mert tegnap mellettem lettél hulla részeg, és egy szót sem szóltál róla. Így hát, majd megoldod, ez már nem az én dolgom, csak az, hogy szeretnélek elvinni egy randira, virágot venni, megismerni téged, elmondani milyen gyönyörű vagy és megadni az esélyt arra, hogy megkedvelj. - Sorolta, miközben végig a szemembe nézett, és bevallom: jó volt a szövege. Már szinte elgondolkoztam a lehetőségen, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot.

– Jaj Matt, csak ágyba akarsz vinni.

– És az baj? – Kérdezett vissza, arcáról pedig le sem lehetett törölni az önelégült mosolyt.

– Szerintem neki igen – szólt közbe George, ahogy becsukta a hűtő ajtaját.

– Ne szólj bele Georgie – Szólt rá újra.

– Csak gondold át, aztán ki tudja, lehet, hogy fülig szerelmes leszel belém, de az is lehet, hogy csupán jó barátok leszünk. Csak adj nekem egy esélyt, és magadnak is. – Győzködött.

– Gondold át ezt - gondold át azt, húú de unlak már titeket! -– Húzta fel magam rögtön. Komolyan mondom, zsibbad az agyam tőletek! – Közöltem, majd a teámat magamhoz vettem és otthagyva a furcsán bámuló Mattet és George-ot, egy sarki asztalhoz ültem és egy magazint kezdtem el lapozgatni. Kis idő múlva anya is megérkezett és leült mellém.

– Szia Drágám, hogy vagy? – Üdvözölt.

– Azon kívül, hogy másnapos vagyok és lecsúsztam egy munkáról otthon, csodásan – színleltem mosolyt.

– Még mindig nem értem, hogy miért nem dolgozol orvosként.

– Mert nem volt kedvem tovább Timnek játszani a recepcióst, mivel csak annyi dolgom volt, mert az összes beteg valamiért őt preferálta jobban. Gondolom, mert az előző orvos is férfi volt, vagy tudom is én....

– Neked hozhatok még valamit Csipkerózsika? – Kérdezte Matt, ahogy anya elé letett egy pohár kávét.

– Mondtam már, hogy ne hív így – szóltam rá újra, most már haragosan.

– Honnan ez a becenév? – Kérdezett rá rögtön anya.

– Mert úgy aludt tegnap, mint a bunda. Reggelig meg sem moccant – nevetett Matt.

– És mondd csak Matt, te ezt honnan is tudod? – Vágta rá kérdését szinte rögtön Anya, melyre én kezdtem kényelmetlenül érezni magam, és Matt sem mert többet mondani, látszott, hogy tart a főnökétől egy kicsit.

– Ez egy hosszú történet anya, de Matt rendes volt velem tegnap. Vigyázott rám. – Mentettem ki, legalábbis azt hittem, de anya egy tőle megszokott, " most már mindent értek" hümmögés után, átható tekintettel nézett ránk.

– Elnézést – andalgott el a kínos pillanat elől Matt.

– Félre érted anya... – Jegyeztem meg.

– Ó, nem gondolok én semmire – válaszolta cseppet sem hihetően, majd kávéjával együtt az irodájába ment.