-Ezek után még engem okolsz? Tudod mit? Menj a francba a kis Markoddal együtt. Én végeztem. -a szemében mérhetetlen düh és csalódás ült. Kirohant a szobámból, majd a lakásból is.

-Bassza meg, ilyen nincs. -suttogtam magam elé, majd utána iramodtam. -Charlie! -üvöltöttem.

Lerohantam utána a lépcsőházban, majd ki az épületből, de nem értem utol. Mikor kirontottam az épület ajtaján, ő már a motorján ült, majd vissza sem nézve elhajtott. Miközben néztem ahogy elmegy, sírva fakadtam.

-Rebs, gyere vissza. Megfázol. -húzott magához Mikey, én pedig zokogva bújtam hozzá.

-Hol cseszem el a dolgokat? -fúrtam a fejem a mellkasába, így a könnyeimmel az ingjét áztattam át.

-Ezt nem te cseszted el. Mark volt. -simogatta a hajam.

-Egyáltalán él még? -néztem fel rá.

-Még igen. De szívesen megütném. Charlie szimpatikus volt, jófej srácnak tűnik. Mark meg egy faszkalap. Nem bírja felfogni hogy szakítottatok. -csóválta a fejét.

-A srácok ki vannak akadva?

-Csak mert Mark meghülyült. Eléggé nagy a pofája mostanság. -grimaszolt.

-Menjünk fel. Már nem jön vissza. -szipogtam, Mikey pedig mégjobban magához húzott és elindult velem befelé.

-Majd holnap megbeszélitek. Szeret a srác, látom rajta. -nyitotta ki az ajtót, majd felmentünk a lépcsőn. -Nem lesz semmi gáz.

-Fél órája mondtam neki hogy Mark semmit sem fog csinálni. Nagyon kiakadt az első csók miatt, de megígértem hogy nem lesz több ilyen. Erre Mark berángatott a szobámba és letámadt. Szerinted ezek után mit gondolhat? -kérdeztem élesen és elkeseredetten.

-Nem tudom. De nagyon remélem hogy megoldódik.

-Rebs! Minden oké? -futott hozzám Steve.

-Elment. -sóhajtottam szaggatottan. -Mark?

-A kanapén ül. Kivettem egy fagyasztott borsót a hűtőből, azt tartja a hülye fejéhez. -bekísért a lakásba, így én is láthattam.

-A jó édes kurva anyád! -csörtettem hozzá. Mark lassan felnézett rám.

-Mi van cica? Elment a gazdád? -röhögött. A szeme alatt már kékült a monokli és az egész feje bedagadt.

-Hogy lehetsz ekkora tahó? Ennyire birtoklási problémáid vannak? -ragadtam meg a pólóját és annál fogva húztam közelebb magamhoz.

-Még mindig hozzám tartozol. És ezen ez a mitugrász sem változik. -olyan határozottan mondta, hogy szinte én is elhittem. De csak szinte.

-Nem bírod felfogni hogy vége? Nem szeretlek. Sőt, mondok valamit. Sosem szerettelek. -taglaltam neki szépen lassan.

-Hazudsz. Én voltam az első szerelmed. És még mindig szeretsz. -köpte a szavakat.

-Mark, állj le. -lépett közbe Dave.

-Elment a barátom. Elment a srác, akit szeretek, csak mert te képtelen vagy normálisan viselkedni. Most már elégedett vagy, bassza meg?! -üvöltöttem rá, majd a karjánál fogva felrángattam és nekiálltam kituszkolni a lakásból. -Takarodj innen el!

-Tudod mit? Megyek is. Ilyen egy szerencsétlen picsa kell a francnak. -vigyorgott rám gonoszan. Teljesen lefagytam, annyira meglepődtem.

-Bocs tesó, de ez már nagyon kijárt. -lépett mellém Lou, majd egy isteneset bevert neki. Egy nagy reccsenést hallottunk, majd elkezdett Mark orrából dőlni a vér.

-Te rohadék! -kapott az orrához. Viszont legnagyobb meglepetésemre nem csinált semmit, csak sarkon fordult és elrohant.

-Ne haragudj hogy belekevertelek Lou. Nem kellett volna ezt tenned.

-Kijárt neki. De a barátod jobban megverte. Jó srác az. -simította meg a vállam.

-Nekem vannak a legjobb tesóim. -öleltem át hirtelen.

-Ne szomorkodj hugi. Gyere, igyál egy keveset. -támogatott be a kanapéra, leültetett és a kezembe nyomott egy üveg vodkát. Ő leült az egyik oldalamra, Steve a másikra. Dave és Mikey pedig elénk ültek a padlóra, mindenki kezében volt egy üveg alkohol.

-Mesélj nekünk a srácról. -húzta meg a saját vodkáját Dave.

-Charlie... lényegében tökéletes. Nagyon édes, folyton csak rám figyel. Eleinte csak barátok voltunk, aztán... megtaláltam a gyógyszereit. -nyögtem ki. Elég furcsa volt négy szempár kereszttüzében kitálalni mindent.

-Gyógyszerek? -kerekedett ki Mikey szeme.

-Igen. Tudjátok, Charlie depressziós. -harapdáltam a számat.

-Ó, baszki, én péppé verem Markot. -szorult ökölbe Steve keze. Az arcán indulat tükröződött, és láttam hogy simán utána menne hogy megverje.

-Már mindegy. Holnap átmegyek hozzájuk és beszélek vele. -mondtam, majd nagyot kortyoltam a vodkámból.

-De hallod. -kezdte Mikey, aki nagyon agyalós fejet vágott.

-Igen?

-Ugye nem lesz gáz a sráccal? Mármint nem csinál semmi hülyeséget, igaz? -ahhoz képest hogy mennyit ivott, elég épkézláb gondolatai voltak. Amint eljutott az agyamig hogy mit mondott, szabályosan megrémültem.

-Erre nem is gondoltam. -suttogtam elhűlve magam elé.

-Na, ezt elkúrtad tesó. -dobott Steve egy párnát Mikey fejéhez.

-Elmegyek hozzá. -álltam volna fel, de Lou visszahúzott.

-Majd holnap. Hagyd lenyugodni.

-Biztos? Mert általában sikerül megnyugtatnom...

-De általában nem a volt barátod csókol meg. -vágott közbe Steve.

-Máris hiányzik. -dőltem Lou-nak, aki nevetve ölelt magához.

-Te aztán szerelmes vagy. -röhögött ki, majd a fejem búbjára nyomott egy puszit.

A srácok az éjszaka nem mentek haza. Annyira kiütötték magukat, hogy lényegében akárhol képesek voltak elaludni. Steve a konyhakövön, Mikey a kanapén, Dave és Lou pedig a nappaliban, a padlón aludtak.

Én még képes voltam betámolyogni a szobámban és lerogytam a matracra. Megpróbáltam elaludni, de egyszerűen hiányzott mellőlem Charlie. Nem volt kit átölelnem, nem volt kihez hozzábújnom és nem volt senki mellettem, aki olyan biztonságérzetet nyújthatott volna, mint ő.

Forgolódtam, kitakaróztam, betakaróztam, de sehogy sem volt jó. Úgy döntöttem, kikelek az ágyból és rajzolni fogok. Odaültem az asztalomhoz, felkapcsoltam a lámpát és magam elé húztam egy üres papírt. Egy pillanatig sem haboztam, mert tudtam mit akarok rajzolni.

Pár napja Charlie a kanapéjukon aludt el. Akkor láttam meg, mikor visszaértem a fürdésből. Annyira édesen aludt, képtelen voltam felkelteni. Leültem a kanapé mellett lévő fotelre, és csak néztem az alvó fiút. Hason feküdt és halkan szuszogott. Az arca belenyomódott a párnába, a karja lelógott a földre. Megint nem volt rajta póló, így láthattam a világos bőrét. Szinte megbabonázott ahogy néztem.

Ha már nem volt mellettem az igazi Charlie, rajzoltam magamnak egyet. Igyekeztem minnél élethűbre, minnél „csárlisabbra" csinálni. Annyira belemerültem, hogy már csak a felkelő napra figyeltem fel. Aznap éjjel sem aludtam semmit, de miután végeztem a rajzzal, befekeküdtem az ágyba és hamar elnyomott az álom.

Órákkal később keltem fel. A fejem hasogatott és szédültem, ráadásul irtózatosan szomjas voltam. Gyorsan megnéztem a telefonomon az időt, ami szerint délután négy volt. Sóhajtozva másztam ki a puha takarók közül. Ahogy kimentem a szobából és beértem a nappaliba, a szemem elé tárult a négy, alkoholtól bűzlő, alvó fiú. Szinte már vártam hogy felébredjenek, mert nagyon tudtam hogy másnaposok lesznek.

Átvánszorogtam a fürdőbe és elkezdtem a szekrényben kezdtem kutatni. Hamar a kezem ügyébe került a fájdalomcsillapító, ambiől egyből két szemet bekaptam, majd egy kis csapvízzel leküldtem. Utána rögtön megmostam a fogam, különben tuti elfelejtettem volna.

Vissza sem raktam a yógyszert a szekrénybe, hanem kimentem a konyhába. Letettem az étkezőasztalra a dobozt, mellé pedig két üveg ásványvizet helyeztem. Ha már másnaposok, akkor segítek rajtuk.

Újra bementem a szobámba. Egy papírra írtam a srácoknak, hogy mit hol találnak. Utána átöltöztem, lecseréltem a trikóm egy sötétzöld ujjatlanra, majd rákaptam egy bő, sötétkék kapucnis pulóvert. A zsebébe betömtem a telóm, egy csomag zsepit meg egy doboz cigit. Tapasztalatból tudtam, hoogy fölösleges kiöltöznöm vagy egyáltalán normálisan kinéznem, mert mindig történik valami szerencsétlenség.

Csak akkor még nem tudtam mekkora.

Halkan mentem ki a lakásból, bár fölösleges volt. Ezek még akkor sem keltek volna fel, ha kitör a harmadik világháború.

Lekocogtam a lépcsőn, majd kilöktem az ajtót. Kint állt a biciklim, úgyhogy elkötöttem és már rá is pattantam. A levegő hűvös volt, nem is kicsit, de nem igazán jutott el az agyamig. Enyhén még tompa voltam, de a fejem már nem hasogatott.

Bő negyed óra alatt értem be az utcájukba. A gyomrom összerándult, ahogy megláttam a házukat. Nagyon féltettem a barátom, mivel az az idióta Mike bogarat ültetett a fülembe. A baj az, hogy simán el tudtam volna képzelni róla, hogy valamilyen hülyeséget csinálna.

Pillanatokkal később már ott álltam a háznál. A fekete terepjáró nem volt a ház előtt, vagyis Charlie szülei nem voltak otthon. Nekitámasztottam a biciklimet a verandának, majd felsiettem a bejárati ajtóhoz.

Izgulva kopogtam be, de nem érkezeett válasz. Percekig álltam kint, de nem nyitott senki ajtót. Kezdtem ideges lenni, de azzal nyugtattam magam, hogy biztosan alszik. A kezemet a kilincsre csúsztattam, és felkészülve hogy zárva van, lenyomtam. Meglepetésemre az ajtó kinyílt, így beléptem a házba.

-Charlie, itt vagy? -merészkedtem beljebb. Választ nem kaptam, de vízcsobogást hallottam. Felkocogtam az meletre és a fürdő ajtajához mentem.

-Charlie! -kiáltottam be. Nem reagált semmit, úgyhogy lenyomtam a kilincset. De az ajtó nem nyílt.