A moziban rájöttem, hogy baromi rossz ötlet volt meghívni Markot is.

Nem mertem elképzelni, ezek ketten mit fognak művelni. De ha Mark nem jön, akkor a srácok váhják be a hisztit. Viszont ha Charlie, akkor pedig ő sértődik meg, ráadásul nem lenne eg kiváló ötlet Markkal esetleg kettesben maradni.

Mark a szöges ellentéte Charlie-nak. Bár Charlie is magas, de ő legalább egy fejjel fölé magasodik. Szőke hajú, kék szemű, és sajnos elég izmos is. Végiggondolva, ha ezek ketten egymásnak esnek... nem tudom kit féltsek jobban. Charlie múltkor kórházba juttatott valakit, Mark viszont erősebb, ráadásul a srácok is mellette állnak.

-Minden rendben? -szakított ki a gondolataim közül. Ahogyan belenéztem azokba az aggódó borostyánszínű szemekbe, összefacsarodott a szívem. Nagyon rossz érzés volt hazudni neki.

-Persze, csak... elbambultam. -mosolyogtam rá, legalábbis megpróbáltam. Charlie a szájához emelte a kezemet és egy lágy csókot lehellt rá.

-Az este miatt izgulsz? -rátapintott a lényegre. De ha még tudná, mennyire...

-Igen, egy kicsit. -vagy inkább rohadtul. Annyira megosztanám vele, de nem tehetem, mert vagy ő nem jönne el, vagy Markot nem engedné a közelembe. Így jár az ember, ha a legjobb barátja egyben a pasija. Szívás.

-Akkor nézd a filmet. Hátha a kaszabolás eltereli a figyelmed. -puszilta meg az arcom, majd újra a filmnek szentelte a figyelmét. Gondterhelten sóhajtottam, majd a vászonra néztem, ahol éppen megkéseltek valakit. Juhú.

-Őszintén, ez a film kibaszottul jó volt. -ecsetelte Charlie hazafele menet. Átöleltem a derekát és közelebb bújtam hozzá. Estére rendesen lehőlt a levegő, én pedig a kabát ellenére fáztam.

-Nem véletlenül imádom. Most már te is bogaras lettél. -nevettem. Nem gondoltam volna hogy valóban bejön neki.

-Melletted sajnos nincs más választásom. -puszilta meg a fejem búbját. Már majdnem a lakásomnál voltunk, egy utcára jártunk tőle.

-Segítesz összerámolni a lakásom? Amekkora állatok ezek részegen, tuti az összes festményemet szétbarmolnák. -kérdeztem amint megláttam az épületet, mert eszembe jutottak a képek, amiket még szeretnék megőrizni.

-Hova rakjuk őket? -állt meg a tűzlépcsőnél.

-A szobámba. Majd bezárom az ajtót. -válaszoltam, majd elkezdtem felmászni.

-Szerintem vidd be a filmeket is.

-Jó ötlet. A zenéket kint hagyom, végülis hallgatnunk kéne valamit.

-Mennyire fognak kiakadni a fogadott tesóid amiért jársz valakivel? -kérdezte, miközben az ablakon segítettem be.

-Hát... van aki kevésbé. De lehet hogy lesz aki meg akar verni. -húztam be a nyakam, és közben Mark járt az eszemben. Na ő biztosan jelenetet fog rendezni.

-Nagyszerű. -sóhajtott. -Akkor kezdhetjük?

-Aha. -léptem a vásznakhoz, majd nekikezdtünk az elhordásuknak.

-Hogyan tudsz ennyit festeni? -kérdezte Charlie fél óra és nagyjából ötven festmény után. -Csoda hogy befértek a szobádba.

-Nincs életem, valamivel le kell foglalnom magam. -vontam vállat, majd a matracomra estem. -Mennyi az idő?

-Fél tíz. Van valamilyen lányos buli-előtti rituáléd? -telepedett le mellém törökülésben.

-Átöltözök és felfogom a hajam. Nagyjából ennyi. -válaszoltam lustán.

-Őszintén, parázok mi lesz. -játszadozott a hajammal.

-Annyira azért nem kell. Jófej srácok, csak meg kell találni a közös hangot velük. -nyugtattam.

-Egyik sem akar majd kinyírni?

-Maximum megütni.

-Visszaüthetek? -a hangja laza volt, de éreztem a mögötte lévő feszültséget és idegességet. Neki ez olyan lehet, mint más srácoknak találkozni a barátnőjük szüleivel.

-Ha megütnek akkor igen. De szépen kérlek, ne provokálj verekedést, és ne te üss először. -simítottam a kezem az arcára.

-Visszafogom magam. De eléggé... nem örülök hogy öt srác fog szó szerint körülugrálni. -fújtatott.

-Ó, féltékeny vagy? -vigyorodtam el.

-Nem.

-Dehogynem. A kis féltékeny. -vihogtam.

-Nem vagyok féltékeny. -kötötte az ebet a karúhoz, de láttam rajta hogy az.

-De igen. Nem akarod hogy más srácok is legyenek a környezetemben? -cukkoltam.

-Nem akarom. -adta meg magát.

-Féltékeny vagy.

-Oké, az vagyok. -forgatta meg a szemeit.

-Tudod hogy nincs rá okod. -a kezemet a tarkójára vezettem és lehúztam magamhoz.

-Valóban nincs? -hajolt még közelebb. Alig pár centi választott el minket.

-Tudod jól hogy téged szeretlek. -lehelltem az ajkaira, ő pedig lecsapott az enyémekre. Párszor megcsókolt, majd elvált tőlem.

-Imádom amikor így csillog a szemed. -suttogta, és közben a szememet pásztázta.

-Miattad csillog így. -mosolyogtam rá. -Átöltözök. Maradsz vagy kimész?

-Megyek. Amit az előző öltözésednél műveltél... -állt fel, majd kispurizott a szobából. Nevetgélve ültem fel. Gyorsan kerestem egy hajgumit, amivel felkontyoltam a hajam és a Sikolyos pólómat lecseréltem egy fekete trikóra és kimentem Charlie után.

-Pár perc múlva tíz. Mindjárt itt vannak. -rágcsáltam a szám szélét.

-Van még időm elfutni?

Csöngettek.

-Nincs. -sóhajtottam egy óriásit, majd nyomtam egy apró csókot Charlie ajkaira és elmentem ajtót nyitni. Mind az öten kint álltak, és mindannyiuknak tele volt a keze piával.

-Srácok! Gyertek be. -tártam szélesre az ajtót, ők pedig bemasíroztak a nappaliba. Ledobták a földre a rekeszeket és az üvegeket, én pedig sorban odamentem mindegyikhez.

-Hugi! -ölelt magához Dave elsőnek. Szorosan viszonoztam a raszta ölelését.

-Én is örülök neked Dave. -ócoltam össze a raszta tincseit. Vagy legalábbis megpróbáltam.

-Lou! -ugrottam következő áldozatom nyakába, aki épphogy lepakolta egy rekesz sört.

-Csá Reb. Még mindig olyan tökmag vagy. -röhögött ki a szemét, én pedig aranyosan hátbavágtam.

-Hali Steve. -pacsiztam le a sráccal.

-Rég láttalak. -vigyorgott rám.

-Hülye. -röhögtem ki, majd haladtam tovább.

-Becky! -húzott magához Mike.

-Mikey! Mi van veled szépfiú? -néztem végig rajta. Enyhe imidzsváltáson esett túl. A rocker gyerekből igazi kis hipster lett.

-Minden a szokásos. -villantott egy szívdöglesztő mosolyt.

-Szia Rebs. -szólalt meg Mark. Gombóccal a torkomban fordultam felé.

-Szia Mark. -mosolyogtam rá. Ugyanolyan helyes volt mint amikor utoljára láttam. Vagy még helyesebb lett. A derekamnál fogva rántott magához és szorosan átölelt.

-Gyönyörű vagy. -duruzsolta a fülembe. -És nagyon hiányoztál.

Beleborzongtam a hangjába, de nem viszonoztam kijelentését, csak elhúzódtam, majd középre léptem.

-Nos fiúk, baromira hiányoztatok. Ráadásul régen ittam olyan jól mint veletek, úgyhogy csapjunk is bele. De, előtte be szeretnék mutatni nektek valakit. Charlie, idejönnél? -kiáltottam ki a konyhába, pillanatokon belül pedig már mellettem is állt az említett személy.

-Charlie, ők itt a bátyáim. Dave, Lou, Steve, akit már ismersz, Mike és Mark. -mutattam végig rajtuk. -Srácok, ő itt Charlie. A barátom. -fűztem össze az ujjainkat, majd egy puszit nyomtam az arcára.

Ennek hallattán a srácok egy emberként hördültek fel, Steve és Mark kivételével. Steve amolyan „én megmondtam" fejjel nézett rám, Mark pedig... Mark semleges arckifejezést vett fel, de láttam hogy megbántottam.

-Rebs, nem vagy ehhez fiatal? -kérdezte Dave kimérten. Meglepetten néztem rá, majd egy pillanat erejéig Markra pillantottam. Dave észrevette, és láttam hogy leesett neki.

-Nem is tudom, Dave. -gúnyolódtam.

-Bocs, de tudod hogy vigyázni akarunk rád. -vont vállat.

-Oké, értelek. Na, igyunk! -csaptam össze tenyerem.

-Akarunk ivós felelsz vagy merszezni? -kérdezte Lou sunyi mosollyal a fején.

-Ó, de még mennyire! -pacsizott le vele Mikey. -Rebs, beszálltok?

-Charlie, játszol velünk? -fordultam felé abszolút felvillanyozva.

-Persze. -vigyorodott el.

-Akkor gyerünk! -üvöltötte el magát Lou, majd levetette magát a kanapé elé. A többiek hangosan röhögve követték, én pedig Charlie-t magammal húzva ültem le Steve és Dave közé. Mikey szerzett valahonnan egy üres üveget, amit betett középre és megpörgetett. Az üveg két fele Dave-re és Lou-ra mutatott.

-Nos, Dave, felelsz vagy mersz? -kérdezte a rasztát, én pedig már láttam rajta hogy ebből szívatás lesz.

-Ez nem kérdés. Merek. -ropogtatta meg az ujjait.

-Oké. Kopogj be valamelyik szomszédhoz és mondd neki, hogy prosti vagy, és ajánld fel a szolgálataidat. -dörgölte a kezeit ördögien. Dave a középső ujját mutatta neki, de felállt.

-Akkor hát, jöttök? -kérdezte, közben pedig a pólója alját áthúzta a tetején. Mindannyian utána mentünk, ő peig kiment a folyosóra és bekopogott az egyik szomszédomhoz.

-Csókolom. -köszönt illedelmesen az idős néninek, és közben ribancosan bepózolt.

-Kisfiam, mit akar? -meresztette a néni a szemeit.

-Figyeljen. Tudja, hajlandó vagyok ilyen fiatal hölgyeknek bizonyos szolgálatokat nyújtani. -csücsörített.

-Hát miféle fiú az ilyen? Ez a mai generáció! Adok én magának szolgáltatást! -rikácsolta a nénike, mi pedig majdnem megfulladtunk a röhögéstől.

-Kösz nem, nyanya. Nem tudja mit hagy ki. -küldött neki egy légpuszit, majd sértődötten átdobta a raszta tincseit a válla fölött és elviharzott, egyenesen a lakásomba.

-Tesó, ez haláli volt! -fulladozott Lou. -Egy kibaszott zseni vagyok. Most pedig, igyál. -nyújtott felé egy pohár whiskey-t.

-Inkább egy kurva nagy állat. -vihogott Dave, majd vállba boxolta a srácot és lehúzta az italt. -De most én pörgetek.

Az üveg kipörgött, a vége Marknál állt meg, a szája pedig... rajtam. Elmormoltam magamban egy cifra káromkodást.

-Rebs, felelsz vagy mersz? -az arcán egy pimasz mosoly ült, én viszont kerültem a tekintetét.

-Merek.

-Akkor. Csókolj meg. -jelentette ki.

-Tessék? -néztem a szemébe. A tekintetében a kibaszás fénye csillogott.

-Csókolj meg. Úgy mint régen. -vigyorgott gonoszan. Gyilkos pillantást vetettem rá, de higgadt maradtam.

Nem hátráltam meg a feladat elől, pedig lehet hogy mégis kellett volna. Felálltam a helyemről és Markhoz sétáltam. Letérdeltem elé, majd a kezeimet az arcára simítottam és magamhoz húztam. Abban a pillanatban hogy összeértek az ajkaink, Mark hevesen csókolt vissza. Tényleg olyan volt mint régen.

De régen nem volt ott az a kis hang a fejembe, ami figyelmeztetett hogy Charlie is ott van.

Pár másodperc után elhúzódtam. Mark lassan kinyitotta a szemét és a nyertesek vigyorával nézett rám.

-Baszódj meg. -sziszegtem, majd visszahúzódtam a helyemre. Nem néztem Charlie-ra. Szerintem még életemben nem volt ekkora bűntudatom.

-Kérem a piám. -nyújtottam ki a kezem, majd amint megkaptam lehúztam. -Én pörgetek.

Kipörgettem, az üveg Steve-re és Mikey-ra mutatott. Órákig játszottunk, de egy idő után ráuntunk. A fiúk felvetették hogy tegyünk be zenét, én pedig ó házigazdaként csak rámutattam a dobozra. Amíg ott válogattak, kimentem a konyhába, ahol Charlie-val találkoztam.

-Tudom hogy haragszol. -dőltem neki a konyhapultnak, míg Charlie egy üveg sört bontott ki.

-Akkor nyilván azt is tudod miért. -kortyolt bele az italba.

-Figyelj rám. Nem azért csókoltam meg, mert esetleg jelentett nekem valamit. -léptem közelebb.

-Jártatok, igaz? -sütötte le a szemét. Nyeltem egy nagyot.

-Igen. Egy hétig.

-Miért csak egy hétig? -vonta össze a szemöldökét.

-Addig tartott a fesztivál. Csak egy hétig voltunk együtt. -ismételtem meg magam és még közelebb léptem.

-Neked nem jelentett semmit? -nézett fel rám a szempillái alól.

-Semmit. -erősítettem meg, majd egy utolsó lépést tettem felé, így már összeért a mellkasunk. Kivettem a kezéből az üveget és átkaroltam a nyakát.

-Többször ne csókold meg. -döntötte a homlokát az enyémnek, a karjait a derekamra fűzte.

-Nem fogom. De téged igen. -finoman, lassan csókoltam meg. Szerettem volna éreztetni vele, hogy mennyire komolyan gondolom amit mondtam.

-Szeretlek. -suttogta két csók között.

-Khm... ahogy látom, zavarok. -jött be a helységbe Mark, mi pedig megszakítottuk a csókunkat.

-A picsába. -suttogtam. -Mark, mi kéne? Alkohol van kint elég. -szóltam negédesen.

-Szeretnék Charlie-val beszélni. -mondta ki, és úgy látszott komolyan gondolja.

-Nem. -jelentettem ki.

-Bee, hagyd csak. Ha beszélni akar, akkor beszélünk. -csókolt bele a nyakamba.

-Oké. -sóhajtottam. -De fogd vissza magad. -súgtam a fülébe, majd kibontakoztam az öleléséböl.

-Te pedig, -sétáltam Markhoz, -ne provokáld. És viselkedj normálisan. -sziszegtem.

Charlie:

Miközben Bee kiment, újra a kezembe vettem a sörömet. Nem néztem Markra, mert baromira bevertem volna a képét.

-Na ide figyelj, te szerencsétlen. -lépett hozzám a szőke.

-Mit akarsz? -néztem fel rá megvetően.

-Rebs az enyém.

-Ebben tévedsz szépfiú. -tettem le az üveget.

-Miért is? -fonta keresztbe a karjait.

-Mert Bee nem a tied. Velem van. Szeret engem. És velem valamiért nem csak egy hétig volt együtt. -gúnyolódtam.

-Hidd el, ez a szerelem nem szerelem. Úgysem tart majd sokáig. -vicsorgott, majd kiviharzott a konyhából. Megvontam a vállamat, majd lehúztam a maradék sört és kivettem a hűtőből egy másik üveget és kimentem a nappaliba.

-Charlie, barátom, gyere ide. -szólt a raszta a kanapéról. Letelepedtem mellé. A srác erősen whiskey szagot árasztott magából, amire magyarázat volt a kezében lévő üres üveg.

-Hali Dave. Mizu?

-Te figyelj. Mesélek valamit. -karolt át, így közelebbről is láthattam a részeg fejét.

-Hallgatlak. -dőltem hátra.

-Tudod, Rebs és Mark csak egy hetet voltak együtt. -csuklott egyet. A téma hallattán elhúztam a számat, de nem szakítottam félbe. -Éstudod... abban az egy hétben minden benne volt.

-Hogy érted hogy minden? -ráncoltam a homlokom.

-Hát mindeeen. -nyújtotta el a szót, majd vad röhögésbe kezdett. Jobbnak láttam otthagyni, úgyhogy inkább felálltam, hogy megkeressem a barátnőm.

Benéztem a konyhába és a fürdőbe, de ott nem találtam őket. Már mentem volna ki a lakásból, hátha a folyosón vannak, amikor észrevettem hogy nyitva van a szobájának ajtaja. Rossz előérzetem volt, de benyitottam. Nem kellett volna.

A szemközti falnál Bee és Mark csókolóztak. Ahogyan észrevettem, Bee el próbálta lökni magától, de a szőke nagyon erőszakos volt. Elborult az agyam.

Életemben nem voltam olyan ideges. Pár lépéssel átszeltem a szobát és lerántottam Markot a barátnőmről. Amint felém fordult, rögtön behúztam, majd újra és újra és újra. Akkor sem álltam le, amikor valaki le akart rángatni róla. Már vérben úszott a gyerek feje, de nem volt elég.

-Állj le! Charlie, állj le! -jutott el Bee hangja hozzám. Az alattam fekvő srác eszméletlen volt.

Leszálltam róla. Az öklömet, amin keveredett a saját vérem és Marké, a pólómba töröltem, közben felegyenesedtem.

-Mondtam hogy ne kezdj verekedést. -dühöngött mögötten, én pedig döbbenten fordultam meg.

-Ezek után még engem okolsz? Tudod mit? Menj a francba a kis Markoddal együtt. Én végeztem. -mondtam idegesen, majd kimentem a szobából és azzal a lendülettel a lakásból is.

-Charlie! -kiáltott utánam a lépcsőházban, de nem érdekelt. Csak mentem lefele, majd ki az épületből. Lent felpattantam a motoromra, majd vissza se néztem amikor elmentem.

Elegem volt. Óriásit csalódtam Bee-ben. Már nem érdekelt semmi és senki. Elegem volt.