Ha írnék egy listát életem legszarabb reggeleiről, ez biztosan előkelő helyet kapna rajta. Szerintem ilyen másnapos még csak nagyon kevésszer voltam, mint a mai napon. Borzasztó hányingerem volt és szinte széthasadt a koponyám, annyira lüktetett, ráadásul ezen a beszűrődő fény sem javított egy cseppet sem.

Mikor rávettem magam, hogy egyáltalán megmozduljak, nagyon lassan felültem és megdörgöltem az arcomat. Viszont amint kinyitottam a szemem, kellemetlen meglepetésként ért, hogy ez bizony se nem az én, se nem pedig Charlie szobája. Egy teljesen idegen fiúszobában voltam, ami külön megrémített, mert Charlie pólóján és egy bugyin kívül más nem volt rajtam, emlékeim pedig az előző estéről nem igen voltak.

Óvatosan kimásztam az ágyból, majd nagyon halkan az ajtóhoz lépdeltem, kinyitottam és kilestem rajta. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy Nash lakásán vagyok. Átmentem a folyosón, majd a nappalin át a konyhába csoszogtam, miközben a szememet takargattam az erős fény elől. A helységbe érve furán hatott, hogy csak Charlie tartózkodott bent, Nasht és Minit sehol sem láttam.

-'Reggelt. -ásítottam egy nagyot, aztán a konyhapultnál álló barátomhoz sétáltam és átöleltem a derekát, a fejemet pedig a hátába fúrtam. -Nincs fájdalomcsillapítód? Szétdurran a fejem.

-De, az asztalon van. -mondta halkan.

-Köszönöm. -nyomtam egy csókot a lapockái közé, majd elengedtem, hogy az asztalról megszerezzem a gyógyszert. Mellé volt készítve egy víz is, így gyorsan leküldtem egyből két szemet. -Mikor keltél fel? És egyáltalán mennyi az idő?

-Délután kettő van, én pedig már vagy három órája ébren vagyok. -válaszolt anélkül, hogy felém fordult volna.

-Nem is vettem észre, hogy kikeltél mellőlem. Nashék hol vannak?

-Boltban, nincs itthon semmi ehető. Azt pedig nehezen vehetted volna észre, ugyanis a kanapén aludtam. -motyogta.

-Micsoda? De miért? -ráncoltam a szemöldököm. Basszus, durván kiesett a tegnap, az biztos.

-Mert nem akartam melletted aludni, ilyen egyszerű.

-Tessék? -akadt el a szavam.

-A tegnap este után nem akartam veled aludni. -ismételte meg önmagát, majd hátrafordult.

-Mi volt tegnap?

-Nem emlékszel? -vonta fel az egyik szemöldökét.

-Teljes képszakadás. Irdatlanul berúgtam, annyit tudok. -haraptam az ajkamba. Bassza meg, el sem bírom képzelni, mit csináltam.

-Kezdjük ezzel. Emiatt rohadt pipa voltam. -nyelt egy nagyot. -Még Nash is azt mondta, hogy le kellene állnod. Amennyit ittál, akár alkoholmérgezésed is lehetett volna.

-Akkor nem csoda, hogy ilyen pocsékul vagyok. -dörgöltem meg az arcom.

-Rosszul vagy? -enyhült meg a tekintete, majd ellökte magát a konyhapulttól és a két keze közé vette az arcomat, közben pedig aggódva vizslatott.

-Csak másnaposan. -hunytam le a szemem egy pillanatra. -Mit csináltam még? Az este.

-Emlékszel Richie-re? -vette el a kezeit, visszalépett a konyhapulthoz és nekitámaszkodott. Idegesen az egyik lábamról a másikra lépkedtem, majd inkább leültem az egyik székre.

-Azt hiszem. Nála voltunk szilveszterkor, nem?

-De igen, nála meg a bátyjánál. Mindegy, nem ez a fontos. Igazából... nem történt semmi durva. Csak... megkértelek, hogy ne legyél vele, mert nem csak barátkozni akar veled. Ismerem. Erre te bedühödtél, és a következő percben már az ölében ültél. Előtte meg végig vele táncoltál és flörtöltél.

-Ennyi? -kerekedtek ki a szemeim.

-Igen. -bólintott.

-Én... én azt hittem, részegen megcsaltalak. Basszus, annyira féltem hogy mit csináltam, erre csak ennyi?

-Mondtam hogy nem nagy dolog, csak... nagyon rosszul esett. Kivetkőztél magadból, én pedig egyszerűen... csalódott voltam. Sajnálom, nem akartalak megrémíteni. -túrt a hajába, és tényleg szomorúnak tűnt. Tényleg ennyire megbántottam?

-Emiatt vagy szomorú? -álltam fel, majd lassan közelebb araszoltam hozzá. Mikor elé értem, felemeltem az állát, hogy a szemembe nézzen és ne a padlót vizslassa. -Ne haragudj rám. Nagyon sajnálom, de tényleg nem emlékszem rá. Kérlek. -simogattam meg az arcát és óvatosan egy csókot lehelltem az ajkaira.

-Nem haragszom. Csak szarul esett. De mindegy, majd biztosan túlteszem magamat rajta. -ingatta a fejét és ellépett tőlem.

-Megint az önbizalomhiány?

-Mégis honnan lenne önbizalmam, ha még egy random sráccal is leállsz, akit egyáltalán nem is ismersz? Összetört a szívem, mikor az ölében láttalak, de nem vagyok, nem lehetek mérges, mert tudom, hogy szilveszterkor én sokkal rosszabbat tettem. Ettől még fáj.

-Charlie, sajnálom. De szeretlek. Nem akartam fájdalmat okozni. -nyúltam a karja után és gyorsan összefűztem az ujjainkat, mielőtt elment volna. -Nézz ide. Nézz egy kicsit ide.

-Nem akarok. -sütötte le a szemeit.

-Kicsim, kérlek szépen. -emeltem fel újra a fejét és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. A szomorú tekintete és a majdnem kicsorduló könnycsepp a szemében összefacsarta a szívem. -Nagyon sajnálom. Szeretlek Charlie, az életemnél is jobban. Higgy nekem, sosem tennék ilyet józanul.

-Biztos? -kérdezte halkan és félve.

-Hát persze te butus. -kuncogtam, majd szorosan magamhoz húztam. Tétován visszaölelt, amikor pedig látta, hogy nem akarom elengedni, a derekamra csúsztatta a kezeit és magához szorított. Sóhajtva fúrtam az arcom a mellkasába.

-Megbocsátasz?

-Nem haragudtam, már mondtam. De kérlek, soha többet ne tegyél ilyet. Kérlek. -motyogta szinte már lemondó hangon.

-Nem fogok. Esküszöm. -suttogtam, majd felemeltem a fejem hogy újra megcsókolhassam. Finoman érintettük össze az ajkainkat, mintha féltenénk a másikat. A francba, miért cseszi el egyikünk mindig a dolgokat, amikor éppen minden rendben?

-Jobban vagy? -simított végig a kék loboncomon, mire csak lemondóan ráztam a fejem.

-Örülj hogy még nem hánytalak le. Kevésszer voltam ilyen másnapos.

-Hánynod kell? -vonta össze a szemöldökét.

-Aha. Baszki. -emeltem gyorsan a szám elé a kezem és elrohantam a fürdő irányába, Charlie-t otthagyva. Berontottam a helységbe, felcsaptam a vécéülőkét és már ki is hánytam még a lelkemet is. Pár másodperccel azután, hogy a vécé felett görnyedtem megéreztem, hogy valaki hátrasimítja és megfogja a hajam. Miután befejeztem, megtöröltem a számat és fáradtan nekidőltem a csempének.

-Most jobb? -guggolt mellém a barátom.

-Egy kicsit. Bah, de utálok hányni. -borzongtam meg. -Idehozod a fogkefém légyszi?

-Persze. Utána zuhanyozz is le, mert bűzlesz az alkoholtól. -csókolta meg a homlokom, majd végigsimított az arcomon, felpattant és kiment a fürdőből. Nehezen feltápászkodtam,lehúztam a vécét és vetettem egy röpke pillantást a tükörképemre. Te jó isten, mint egy csöves, úgy néztem ki. Inkább el is fordultam és nekiálltam levetkőzni. Charlie pont akkor toppant be, amikor lehúztam a pólómat, ami mellesleg az övé.

-Szeretem amikor csak fehérneműben vagy. Kifejezetten feldob. -támaszkodott az ajtófélfának vigyorogva. Sokat javulta hangulata, amitől én lettem boldog. Utálom, ha sír vagy szomorú, főleg, ha ennek én vagyok az okozója.

-Azt mindjárt gondoltam. -forgattam meg a szemeimet. -Fogkefe?

-Itt van. -emelte meg a kezében lévő tárgyat, majd közvetlenül mögém lépett és átölelte a derekam. -Kikapcsoljam a melltartód? -súgta a fülembe, én pedig tetőtől talpig lúdbőrös lettem.

-Szeretnéd? -dőltem hátra a mellkasára.

-Piszkosul. -mormogta.

-De utána kimész és hagyod hogy zuhanyozzak, igaz? -vigyorodtam el. Pimasz dög.

-Ha nagyon szeretnéd... -sóhajtott lemondóan. Az egyik kezét óvatosan felcsúsztatta a karomon, míg a másikkal a csípőcsontomat cirogatta. A karomról a vállamra, onnan pedig a hátam közepére vezette a hosszú ujjait, amikkel letáncikált a hátam közepére és félkézzel kicsatolta a melltartómat. Sóhajtva hagytam, hogy lehúzza a pántokat, majd hogy a fekete anyag lehulljon a padlóra.

-Kurva élet de gyönyörű vagy. -fújta ki a levegőjét akadozva, egy pillanattal később pedig ellépett tőlem. -Ha itt maradok, nem fogok bírni magammal. Majd gyere ki. -kacsintott rám, én pedig kuncogva kitessékeltem a fürdőből és rácsuktam az ajtót. Bolond srác.

Sietve lezuhanyoztam és hajat is mostam, majd alaposan átsikáltam a fogaimat egészen addig, amíg úgy nem éreztem, hogy így már megcsókolhatom azt a barmot. Megtörölgettem a hajam, végigdörgöltem a testem, jobb ötlet híján pedig visszavettem a pizsamámat, vagyis a fehérneműt és a pólót, aztán átmentem a nappaliba hozzá.

-Gyere ide. -tárta szét a karjait a kihúzott kanapén fekvő Charlie. Mosolyogva szökdécseltem hozzá és bevetődtem mellé.

-Szeretlek. -bújtam a nyakába. -Tényleg sajnálom a tegnapot.

-Hagyjuk a francba. -simított végig a nedves hajamon. -Nem vagy éhes?

-Még nem döntöttem el. Eddig hányingerem volt, most pedig még az utóhatással küszködök. -hunytam le a szemem és magamhoz húztam, mire ő is magához ölelt. Bódultan beszívtam az illatát, miközben azon agyaltam, hogy nem is eső, sokkal inkább tiszta víz illata van. Mint egy forrás, vagy nem is tudom.

-Amúgy én is szeretlek. -csókolta meg a fejem búbját.

-Még jó hogy. -mormogtam. -Különben lennének bajok. -nyomtam egy csókot a nyakára, mire felkuncogott.

-Most már vannak is. Megjöttek Nashék. -sóhajtott, pillanatokon belül pedig nyílt a bejárati ajtó és meghallottam a Harper testvérpár veszekedését. Mini éppen Nasht osztotta, aki igyekezett hárítani a húga sértéseit. -Sziasztok. Miért utáljátok már megint egymást?

-Mert Nash egy seggfej. -közölte nyugodtan.

-Mondj olyat, amit még nem tudunk. -kuncogott Charlie, közben pedig a hátamat simogatta.

-Alszik?

-Nem, ébren vagyok. -motyogtam, majd a kezemet is felemeltem hogy jelezzem, még élek is.

-Másnapos. -magyarázta a barátom, de közben a simogatást nem fejezte be, emiatt pedig hálásan fúrtam a fejem a nyaka hajlatába. -Hoztatok kaját?

-Aha. Mit kértek?

-Teljesen mindegy. Ne segítsek?

-Nem kell, majd ez a szerencsétlen segít. -célzott a bátyjára. -Csinálunk palacsintát, az jó lesz?

-Tökéletes. Imádlak Mini. -nem láttam az arcát, de gondoltam hogy vigyorogva néz az unokahúgára.

-Nash, segíts kipakolni és tésztát keverni. Gyerünk, be a konyhába!

-Jól van, ne löködj már, megyek magamtól is! -idegeskedett a szöszke, a hangok alapján pedig bementek a konyhába és ott vitatkoztak tovább.

-Gyere már ki a nyakamból egy kicsit.

-Minek? -emeltem meg a fejem, hogy a csillogó szemeibe nézzek.

-Mert meg akarlak csókolni. -hajolt az ajkaimra, majd kis hezitálás után valóban finoman megcsókolt. Lassan kóstolgattuk egymást ajkait, de nem mentünk messzire. Percekig csókolóztunk, lustán és boldogan. Mosolyogva húzódtam el tőle, a haját hátrasimítottam a füle mögé és törökülésbe húztam magammal.

-Mit fogunk ma csinálni? -játszadoztam az ujjaival.

-Kicsit körbevezetlek a városban, megmutatok ezt-azt, akár ehetünk is a kedvenc helyemen, este pedig visszahozlak, én meg kimegyek Nashsel Dannyhez. -magyarázta szépen nyugodtan.

-Ne menjek veled? -fürkésztem az arcát aggódva.

-Nem kell, de köszönöm. -nyomott egy csókot a számra. -Megkérem Minit, hogy szórakoztasson el téged addig.

-Rendben. Szeretlek. -simítottam az arcára a tenyerem.

-Én is szeretlek. -mosolyodott el óvatosan. -Kaja után összekészülődünk és bemegyünk akkor a városba.

-Kész a palacsinta! -kiáltott át nekünk Mini a konyhából.

-Gyere, menjünk. -kulcsolta össze az ujjainkat, majd felállt és leugrott az ágyról, engem magával rántva. Vigyorgva követtem, mielőtt pedig beértem volna őt, rácsaptam a feszes fenekére. Meglepve fordult hátra, én pedig a meglepettségét kihasználva gyorsan megcsókoltam. -Szemtelen némber. -motyogta.

-Az éhenkórászt kihagytad. -csentem még egy utolsó csókot tőle, majd beugrándoztam a konyhába, a barátom pedig utánam sietett. Együtt vágódtunk le a testvérpár mellé, és kezdtünk bele a reggelibe.

»»»

Nagyon furcsa volt, hogy azokat az utcákat, tereket és parkokat róttuk, ahol Charlie élete legnagyobb részét leélte. Felspannolva magyarázta, mit és hol csinált, hogyan, én pedig ittam a szavait. Tényleg el bírtam képzelni abban a környezetben, és irigyeltem, amiért itt nőhetett fel.

-És Nash itt verte ki az utolsó tejfogamat. -mutatott a kosárpályára, én pedig megrökönyödve néztem rá. -Véletlen volt, na.

-Szóval hiányzott az egyik fogad? -vontam fel a szemöldököm. -Iszonyú édes lehettél. -kuncogtam.

-Az is voltam. Sőt, még mindig az vagyok. -öltötte rám a nyelvét. -Kajás vagy már?

-Aha, valamit bedobhatnánk. Melyik a kedvenc helyed?

-Egy gyrosozó, innen pár utcányira. De még azelőtt, meg akarok tenni valamit. -ragadta meg a kezem és határozottan elkezdett húzni valamerre. Igyekeztem tartani az iramot, viszont amikor megálltunk, ügyesen a hátának ütköztem a nagy sietségemben. Kicsit zavarodottan néztem körbe, valamilyen fa alatt álltunk, amit nem tudtam hova tenni.

-Miért is vagyunk itt? -érdeklődtem finoman.

-Mert ezen a helyen csókoltam meg az első barátnőmet. -adta meg a logikus magyarázatot. Oké.

-És?

-Úgy gondoltam, itt fogom az utolsót is. -vigyorgott rám, mint egy ötéves, én pedig boldogan elmosolyodtam. Jó ég, hogy érdemeltem én meg egy ilyen fiút?

-Szóval én leszek az utolsó? -vontam fel a szemöldököm pimaszul.

-Az ötéves tervbemben igen. -kuncogott, mire mellkason vágtam. -Jó, na, nem csak az ötéves tervben, hosszútávra tervezlek.

-Kösz, nagyon jófej vagy. -forgattam meg a szemeimet.

-Tudod hogy így van. -húzott magához a derekamnál fogva. Vigyorogva kulcsoltam a karjaimat a nyaka köré, majd a tarkóján növő babahaját kezdtem bizergálni. -Annyira gyönyörű vagy. -hajolt közelebb, és nagyon óvatosan megcsókolt. Szorosan hozzásimultam, a lábam már kezdett fájni a lábujjhegyen állástól, de nem akartam elszakadni tőle, semmilyen értelemben sem. Mikor már nem értek össze az ajkaink, még akkor is összeölelkezve álltunk.

-Milyen bújós vagy ma. -jegyezte meg kuncogva, majd kaptam egy puszit a hajamba.

-Ugye tudod mennyire szeretlek?

-Igen, tudom. Én is téged. -simított végig a hátamon. -Mehetünk tovább?

-Persze. Éhes is vagyok. -engedtem el, hogy aztán a kezét ragadhassam meg. Charlie elkezdett valamerre húzni, én pedig követtem és hallgattam, milyen volt a kamaszkora azelőtt, hogy megismerhettem volna. Azt mondta, az irodalom volt a kedvenc tantárgya (itt jelentőségteljesen rámnézett), és az irodalomtanárát szerette a legjobban. Már korábban is rengeteget olvasott és megígérte, hogy kaja után elmegyünk abba a könyvesboltba, ahol állítása szerint a fél életét eltöltötte.

A késői ebédünk után ugyebár beugrottunk egy antikváriumba, ahonnan hét könyvvel távoztunk. Hatot magának vett, egyet pedig lényegében rámtukmált, mert elvileg iszonyatosan jó és muszáj elolvasnom. Szemforgatva tömködtem be a táskámba ötpercnyi győzködés és néhány véletlen elcsattant, de nagyon meggyőző csók után.

Haza nem mentünk, ugyanis Mini bejött értem és elráncigált vásárolni, hogy végre legyen valami dögös ruhám is. Nem mondom, hogy túlzottan feldobott a vásárlás gondolata, de a végén már jól érztem magam. Sokat röhögtünk, végül pedig néhány új ruhadarabbal távoztunk a plázából. Én nem vagyok biztos benne, hogy tényleg olyan jól álltak, de Mini esküdözött hogy igen, na meg persze hogy Charlie ki fog bújnia bőréből, ha meglátja.

Este kilencre hazaértünk, megettük az étteremből hozott kaját, majd vártunk. Charlie és Nash olyan hat körül váltak el tőlünk, én pedig féltettem a szerelmem, mert tudom hogy most látja először Danny sírját. Nem is reméltem, hogy józanul jön haza.

Tizenegy fele zajt hallottam kintről majd az ajtó csapódott. Felültem a kanapén, egy perccel később pedig megláttam Nasht, aki éppen Charlie-t támogatta be. Átkarolta az unokaöccsét, aki konkrétan csatak részegen vánszorgott.

-Bassza meg, mi a franc? -kerekedett el a szemem.

-Voltunk Dannynél. Utána pedig vettem neki egy liter whiskeyt, mert megkért rá. -vont vállat, majd óvatosan a kihúzott kanapéra fektette a fiút, akiből áradt az alkoholszag. -Megitta az egészet.

-Micsoda? -akadtam ki.

-Ne haragudj, nem kellett volna engednem, de nem tudtam mit kezdeni vele. Sosem láttam még olyan szarul kinézni, mint amikor meglátta a sírt. -ingatta a fejét. Odamásztam a barátomhoz, aki egy pillanat alatt elaludt, én pedig káromkodva lerángattam róla a ruháit, míg csak alsónadrágban maradt.

-Picsába. Hozz egy lavórt, mert szét fogja hányni a kanapét. -utasítottam a szőket, mire az rögtön nekiindult, majd hamarosan kezében a kék lavórral visszatért. Letette a kanapé mellé, majd segített úgy fordítani a benyomott fiút, hogy oda hányjon.

-Elbírsz vele?

-Persze, megoldom. Francba is, teljesen szétcsapta magát. -szitkozódtam, miközben kisimítottam a haját az arcából. -Hozol egy üveg vizet? Utána nyugodtan elmehetsz aludni, vigyázok rá.

-Azonnal. -pattant fel, majd eltűnt a konyhába, ahonnan egy másfél literes üveggel és egy levél fájdalomcsillapítóval tért vissza. -Vigyázz rá. Jó éjt Csibe. -nyomta a kezembe a dolgokat, majd kaptam egy puszit és elment a szobájába. Sóhajtva letettem a dolgokat magam mellé és a barátom kezét megfogva álomra hajtottam a fejem.

Elsőnek hajnali egykor keltem fel arra, hogy hányik. Szerencsére bele a lavorba, így én csak a haját simogattam, amíg vissza nem dőlt mellém. Itattam vele valamennyi vizet, kiönöttem a lavor tartalmát, majd visszafeküdtem mellé.

-Minden rendben?

-Nem. -hunyta le a szemét.

-Milyen volt odakint? -érdeklődtem halkan.

-Iszonyatos. -sírta el magát, majd szorosan hozzám bújt. -Annyira hiányzik. -zokogott a mellkasomba, miközben én csak a hátát simogattam, hátha segít.

-Tudom kicsim. Majd jobb lesz. -suttogtam neki. Egy idő után elállt a sírása és elaludt, de az éjjel ezt még háromszor eljátszottuk. Minden alkalommal öklendezett egy darabig, még amikor csak a keserű epe jött fel a torkán, akkor is. Én utána itattam vele egy kevés vizet, ő pedig álomba sírta mgát a karjaimban.

Minden pillanatát gyűlöltem ennek az éjszakának. Hiába igyekeztem, nem sikerült Charlie-t összeraknom Danny halála óta és ez most lett egyértelmű. Fuldoklott a sírástól, én pedig képtelen voltam megnyugtatni, amíg el nem aludt, tehetetlen voltam.

Az utolsó alkalom reggel nyolckor volt, utána viszont már nem bírtam visszaaludni. Simogattam a fiút, a haját, a vállát, az arcát, majd mikor rendeződött a légzése, kikeltem mellőle. Betakartam, nyomtam egy csókot az arcára és átcsoszogtam a konyhába. Csináltam magamnak egy bögre teát és egy szendvicset, majd komótosan elfogyasztottam mindkettőt. Mire befejeztem, Mini sétált be frissen a helységbe.

-Jó reggelt. -mosolygott rám, de valahogy nem bírtam viszonozni.

-Jobbat. -dünnyögtem fáradtan.

-Mi a baj? -ült le elém.

-Nash vett neki egy üveg whiskeyt, ez a hülye pedig az egészet benyomta. Végighányta az egész éjszakát. -túrtam a zilált tincseim közé.

-Miért nem szóltál? Felváltva is vigyázhattunk volna rá. -értetlenkedett Mini.

-Elbírtam vele, ne aggódj. Csak rossz látni, hogy szenved. -álltam fel, hogy a dolgaimat betegyem a mosogatóba.

-Ezen túl kell lépnie, mi nem segíthetünk neki. -lépett mellém, majd átölelt. Sóhajtva visszaöleltem.

-Csinálok neki valami reggelit és felkeltem. -húzódtam el, viszont Mini megfogta a kezem és nem engedett.

-Hagyd, megcsinálom én. -mosolygott rám, mire most én öleltem meg.

-Köszönöm. -nyomtam egy puszit az arcára, majd kisasszéztem a konyhából. Charlie még mindig a kanapén fetrengett, a lába belecsavarodott a takaróba, a fejét a párnába fúrta. Óvatosan leültem mellé az ágyra és finoman végigcirógattam a meztelen hátán.

-Ébresztő. -suttogtam a fülébe. -Kelj fel kicsim. -duruzsoltam a fülébe.

-Hmmm... -mormogott, majd vakon megragadta a derekam és magához rántott.

-Szép jó reggelt neked is. -kuncogtam.

-Ne beszélj... nagyon fáj a fejem. -motyogta.

-Kérsz fájdalomcsillapítót? -kérdeztem halkan, lágy hangon. Fel sem emelte a fejét a párnából, úgy kezdett el vadul bólogatni. -Tápászkodj akkor fel, Mini csinált reggelit. A konyhában megkapod.

-Nem vagyok éhes. -tiltakozott, mire nem túl erősen, de hátbavágtam. -Hé, most miért?

-Eszel és kész. -makacskodtam. -Felkelsz?

-Ja. -egyezett bele vonakodva. Nyújtózott egy nagyot, közben vagy hat csontja kiroppant és nehezen felült. -Kurvára szédülök. -fogta a fejét.

-Gyere. Segítek. -nyújtottam a kezem, miután felálltam. Elfogadta, én pedig segítettem neki felkelni.

-Köszi. -sóhajtott, majd nyomott egy puszit a homlokomra és becsoszogott a konyhába. Én követtem a vékony srácot be, ahol Mini éppen rántottát sütött. Ahogy kihúzta a széket, a lány hátrafordult és rámosolygott.

-Jó reggelt.

-Jobbat. -ismételte meg, amit én mondtam korábban, mire mindketten felkuncogtunk az unokatestvérével.

-Édesek vagytok. Na egyél. -tette le elé a tányért a gőzölgő tojással, paradicsommal és pirítóssal. Charlie nagy nehezen nekiállt megenni, miközben kedvesen szuggeráltam. Mikor befejezte, bevette a fájdalomcsillapítót, én pedig elküldtem fürdeni, mert most ő bűzlött az alkoholtól, majd utána együtt leheveredtünk a kanapéra, amíg Mini felrázta a bátyját.

-Szeretlek. -suttogtam a fülébe, Charlie pedig őszintén elmosolyodott.

-Én is szeretlek kicsim. Mindennél jobban. -fél karjával magához húzott és ráérősen megcsókolt. A kezeim közé fogtam az arcát, úgy csókoltam vissza. Beletúrtam a hajába, közelebb rántottam magamhoz és beleharaptam az alsó ajkába, mire egy halk nyögés volt a válasz. -Némber. -suttogta.

-Mindennél jobban. -motyogtam a szájába. Kétségtelen, halálosan beleszerettem, és fontosabb nekem bárkinél vagy bárminél. 

Nem tudom, mit írhatnék :P

Egy hónapot kihagytam, pedig nyár van és tengernyi szabadidőm. Viszont összejöttek a dolgaim, nem volt annyi időm és kevés az ihlet. Túl nehéz elengedni a könyvemet, ezért nehéz írnom is.

Szép nyarat drágáim, imádlak titeket :3