Arra ébredtem fel, hogy a nap kiégeti a szememet, annak ellenére hogy csukva volt. Próbáltam takarni a kezemmel, de nem jártam túl sok sikerrel, így inkább elfordítottam a fejemet.

Aha, meg ahogy én azt elképzeltem.

Abban a pillanatban hogy megmozdítottam, majdnem felordítottam a hirtelen beléhasító fájdalomtól. Megpróbáltam felülni, amit nagy szenvedések árán, de véghez vittem. Megdörzsöltem a szememet, majd körbenéztem.

A nappaliban feküdtem, pontosabban a kanapén. Ahogy végignéztem a helységen, egyszerre több dolgot vettem észre.

Az első Charlie volt, aki a földön feküdt közvetlenül egy teljesen üres Jack Daniel's-es üveg mellett. Hangosan szuszogott, a hasán feküdt, a fején a haja helyett egy szénakazal volt, és valamiért még mindig csak egy alsóban és pólóban feküdt.

De rohadt jó a segge.

Gyorsan megráztam a fejem, ami újabb fájdalommal járt.

Mégis mi történt?

Konkrétan nem emlékeztem a hajnalra. Semmire.

Szépen lassan, kerülve a hirtelen mozdulatokat, felálltam, majd átléptem az alvó fiún és kimentem a konyhába. Ott töltöttem magamnak egy pohár vizet, amit egy húzásra kiittam. Utána eltántorogtam a fürdőbe, ahol belenéztem a tükörbe. Talán nem kellett volna.

Konkrétan úgy néztem ki, mint valami zombi. A hajam csapzott és kócos, ráadásul nagyon vodka szagot árasztott magából. A szemem alatt óriási fekete karikák húzódtak, a szám kiszáradt és cserepes, az arcom pedig hullasápadt. Egyszóval zombi.

Nagyon el kellett gondolkodnom rajta, hogy én vagyok-e a tükörben, de sajnos én voltam az. Lemondó sóhajjal megmostam az arcomat, ami kicsit felfrissített. Visszatántorogtam a nappaliba, ahol megakadt a szemem egy vodkás üvegen is, majd hirtelen beugrott néhány emlékkép.

Charlie-val motoroztunk. Graffitiztünk. Kajáltunk. Aztán felhívtam magamhoz aludni. A borostyánszemű fiú festménye. Hogy modellt ült nekem. Aztán újabb részlet ugrott be.

Kiment a szobámból, és egy üveg vodkával tért vissza.

-Nincs kedved iszogatni? Állítólag a művészek kreatívabbak részegen.-vigyorgott rám szemtelenül.

-Biztos vagy te ebben? -vontam fel a fél szemöldököm.

-Talán félsz élni?

-Add csak ide -mondtam, majd kivettem a kezéből az üveget, lecsavartam a tetejét és egy nagyot húztam belőle.

-Hogy csesznéd meg magad Charlie. -morogtam, majd odaálltam mellé. Még mindig aludt, szóval kicsit megbökdöstem a lábammal, de semmi. Egy kicsit erősebben bökdöstem, de meg sem moccant.

Beugrott egy zseniális ötlet, úgyhogy kimentem a konyhába és töltöttem egy pohár jéghideg vizet, majd visszasétáltam és újból megálltam előtte. A kezemben lévő poharat megbillentettem, így a hideg folyadék mind Charlie buksijára folyt. Aki, amint elérte őt a víz, üvöltve pattant fel. A tekintete eszelős volt, a haja ázott és kócós, és ugyanolyan sápadt volt mint én. Kár hogy még így, amikor szarul néz ki, akkor is dögös.

-Ez mégis mi a tarka fasz volt? -kérdezte idegbetegül.

-Ez? Ébresztő. -rántottam meg a vállamat, levetődtem a kanapéra, majd elkezdtem a távirányító után kutatni. A párnák között matattam, de nem találtam.

-Ébresztő? Ez neked ébresztő?

-Előtte megrugdostalak, de arra nem keltél fel. Drasztikusabb módszerekhez kellett folyamondom. -mondtam miközben még mindig turkáltam. Hirtelen a kezem ügyébe került, így diadalittasan felemeltem és már be is kapcsoltam a tévét.

-Milyen vendégszerető vagy. -gúnyolódott Charlie. Álldogálás helyett odajött a kanapéhoz, majd felemelte a lábaimat, leült a kanapéra és visszaengedte őket, a lábait törökülésbe tette.

-Ne is mondd. Amúgy, -néztem rá -mennyire emlékszel a hajnalból?

-Motor, graffiti, kaja... utána feljöttem, modellt ültem neked és közben iszogattunk. -gondolkozott.

-Iszogattunk? Elfogyott a whisky-m és alig maradt a vodkából! -akadtam ki.

-Minek tartasz itthon ilyeneket? Akkor nem ittuk volna meg. -válaszolt és elcsente a távkapcsot. Elkezdte váltani a csatornákat, és amikor Spongyabob jött, egyszerűen továbblépett.

-Héé, teszed vissza?

-Mire? -ráncolta össze a homlokát.

-Az előbb ment a Spongyabob. Szoval most megfogod a távirányítót, visszakapcsolod és hagyod hogy gyermeki énem ugrándozzon örömében. -magyaráztam neki szépen lassan, mint valami hülyének.

-Többször kéne leitatnom téged. Olyankor sokkal felnőttesebb vagy. -kacsintott rám.

-Parancsolsz? -szaladt fel a szemöldököm.

-Hát tudod... egyszerre lehúztál egy fél üveg whisky-t, -amiért azért tisztellek- ,és utána...mondjuk hogy nagyon vonzott a szemem. Konkrétan rámmásztál, mert feltétlen látni akartad közelebbről. -húzta a száját arra az idióta, idegesítő, és rohadt helyes félmosolyára.

Ki. Fogom. Ütni. A. Fogait.

-És... nem csak a szemeim érdekeltek. -jegyezte meg.

-Bassza meg. Vagy inkább baszd meg. -puffogtam.

-Most miért én? -mutatott magára ártatlanul.

-Te itattál le.

-Hidd el, ittál te nélkülem is. -kuncogott. Láthatóan élvezte a szituációt.

Nincs az az Isten, hogy ennyire idióta vagyok. Belegondolni sem mertem, miket csináltam.

Inkább visszavettem a távirányítóm és átraktam a Spongyára. Charlie csak megforgatta a szemeit és felállt a kanapéról, majd kiment a konyhába. Miközben kifele ment, egyszerűen muszáj volt megbámulnom a seggét.

-Tegnap már megemlítetted mennyire jó seggem van, úgyhogy a stírölésedet megerősítésnek veszem. -kiáltotta nekem, de hátra sem fordult. Viszont még szándékosan neki is állt riszálni a csípőjét járás közben.

És ez mégis miért jön be nekem?

Két percen belül már vissza is tért, kezében egy pohárral, amiből menet közben ivott. Lerakta a földre, majd visszazuhant a kanapéra és felvette az előbbi pózt. Vagyis a lábaim az ölében, ő pedig törökülésben.

Viszont... valamiért elaludtam. Nem tudom miért, mivel nem voltam fáradt, de kinyúltam. Valószínűleg órákkal később ébredtem, mivel kint már sötét volt. És valamit éreztem magamon. Nem nagyon bírtam beazonosítani, de elég határozottan tartotta az oldalamat. Utána felkúszott az orromba egy illat.

Fenyő és eső.

Charlie.

Szépen lassan kinyitottam a szemeimet, pislogtam párat, hogy magamhoz térjek egy picit. Az oldalamon feküdtem, viszont két dolog megragadta a figyelmemet.

Pontosítok. Két kar ragadta meg a figyelmemet. Az egyik a fejem mellett lógott le, a másik pedig az a valami, amit a derekamon éreztem.

Utána leesett, hogy a hátamon érzett keménység nem a kanapém, hanem Charlie mellkasa.

De hogy kerültünk mi ebbe a pózba?

Óvatosan átnéztem a vállam felett, és megpillantottam az alvó srácot.

Kibaszott édes.

Valahogy nem jutott el az agyamig a dolog. Kényelmes volt a karjai közt, biztonságot nyújtó és otthonos. Békésen visszatettem a fejemet és egy picivel közelebb is bújtam hozzá.

Valamilyen eddig ismeretlen része a szívemnek azt akarta, hogy örökké így maradjunk. Mi tagadás, tökéletes volt a pillanat.

Gondoltam visszafekszem aludni, de nem találtam a legjobb fekvőpózt. Próbáltam halkan ficeregni, aminek végeredménye az lett, hogy szembe feküdtem Charlie-val, a karja még mindig szorosan ölelt, én pedig amennyire tudtam közel bújtam hozzá. Megtaláltam a tökéletes pózt. És így is aludtam el.

Mikor másodszorra felkeltem, Charlie arca konkrétan egy vonalban volt az enyémmel. Pár centi választotta el őket egymástól ő pedig még aludt.

Ó, és valahogyan ránk termett egy takaró. Szóval felébredt. Jó tudni.

Mivel már egyáltalán nem voltam fáradt, így gondoltam felkeltem őt is. Szépen, halkan elkezdtem szólongatni.

-Charlie. Ébresztő! Charlie! -mondogattam és megcirogattam az arcát. A fejét belesimíitotta a tenyerembe mint egy macska, de a szemét baszott kinyitni.

-Álmos vagyok. -motyogta csukott szemmel, majd még közelebb húzott magához. Az illata olyan szinten az orromba kúszott, hogy teljesen elbódultam tőle.

-Átaludtunk egy napot. -súgtam.

-Nem érdekel. -mormogta, a fejét pedig a nyakhajlatomba fektette. Várjunk, mivan?

Inkább nem reagáltam semmit, csak megfordultam a karjaiban. Vagyis csak elkezdtem, mert félúton rámszólt.

-Ne menj el. -nyöszörgött.

-Csak megfordulok. Tudsz aludni ha tévézek? -kérdeztem, majd befejeztem a fordulatot. A kezemmel a távirányítót vettem fel a padlóról és bekapcsoltam a tévét.

-Ha nem mész sehova akkor felőlem kitörhet a harmadik világháború is. -fúrta vissza a fejét a nyakamba és tovább szuszogott.

Mi van ezzel a sráccal?

És mégis mi a faszért tetszik ez a helyzet?

Levettem a hangerőt, majd elkezdtem a csatornák között válogatni. Megállapodtam egy random csatornán, ahol éppen az American Horror Story című sorozat harmadik évadát ismételték. Rengetegszer láttam már, úgyhogy lazán be tudtam kapcsolódni.

Fel se tűnt, de abbamaradt a szuszogás a nyakamba. Hátrapillantottam és nagyon közelről találkoztam a borostyánszínű szemekkel.

-Mióta vagy ébren?

-Épp elég ideje hogy tudjam, ez egy nagyon beteg sorozat .-hajolt közelebb. Az arcunkat megint alig választotta el pár centi egymástól. -Elkezdjük elölről? Kíváncsi vagyok.

-A szüleid nem aggódnak? -én is halkan beszéltem. Mintha valami miatt muszáj lenne csöndben maradnunk.

-Nyugodj meg, sosem aggódnak. Tudok vigyázni magamra.

-Mit akarsz?

-El sem hinnéd ha elmondanám.

-Még mindig szeretnéd megnézni?

-Csábító ajánlat. -mosolyodott el.

-Megkeresem a DVD-t. -húzódtam el tőle, majd kimásztam a karjaiból. A meleg után hirtelen megcsapott a szoba hidege, ráadásul csak egy rövidgatya takarta a lábaimat, így tiszta libabőr lettem.

Odabaktattam az egyik dobozhoz a sok közül majd levágtam magam mellé és nekiálltam turkálni benne. Kis idő múlva a kezembe került a lemez, úgyhogy gyorsan betettem a lejátszóba és már mentem is vissza a takaró alá. Na meg Charlie mellé.

Amikor bebújtam, újra átölelt a karjaival és szorosan magához húzott. A takaróm szerencsére elég nagy volt mindkettőnknek, sőt, még le is lógott a kanapéról.

Nekiálltunk az évadnak, és őszintén, eszméletlen gyorsan telt az idő. Legalább hat részen már túl voltunk. Mondjuk pár percre néha bealudtam, de nem zavart. A nap viszont kezdett felkelni, ami nagyon meglepő volt. A hétvégém fele már eltelt.

-Nem vagy éhes? -kérdezte két rész között.

-Talán. Pattogtassak kukoricát? -fordultam hátra.

-Aha, lehet. Vajas van?

-Csak az van. -nevettem fel, majd megint kimásztam a melegből.

Betotyogtam a konyhába, ahol egy kisebb hidegrázás ért, ahogy a hideg csempéhez ért a talpam. Megkerestem a kukoricát majd bedobtam a mikróba. Amíg sült, elővettem a hűtőből egy üveg kólát.

Amint kipattogott, beöntöttem egy tálba, megragadtam az üveget és visszamentem. Letettem a kaját és az innit a földre, újfent bebújtam a hülye mellé, majd magamhoz vettem a tálat.

-Nekem nem is adsz? -nyúlt át felettem, majd belemarkolt a meleg kukoricába.

-Igazából nem érdemled meg. -vigyorogtam hátra rá.

-Most miért mondod? -röhögött fel.

-Mert nem érdemled meg.

-Azt mondod? -húzta fel az egyik szemöldökét.

-Azt. -bólintottam határozottan.

-Ez esetben... -nekiállt csikizni. A kukoricás tálat levertem, a tál nagyot koppant a padlón, az apró szemek szanaszét gurultak, de nem zavart. Folyamatosan nevettem, mivel eszméletlen csiklandós vagyok. Charlie fölém hajolt miközben éppen vergődtem és úgy basztatott.

Hirtelen az arcunk túl közel került egymáshoz, közelebb, mint amikor ráestem. Abbahagyta a csikizést én pedig a röhögést, mindketten elkomolyodtunk. Ahogy fölöttem támaszkodott, a tekintete elsötétült A mellkasom gyorsan emelkedett fel és le, de ő is kapkodta a levegőt. Becsuktam a szemem.

A következő pillanatban megéreztem az ajkait az enyémeken.