Ismét hajnalok hajnalán ébredtem, szokás szerint egy rémálomra. Ezúttal mondjuk nem emlékeztem arra, hogy mit álmodtam. Ez azért megnyugtató. Utálom látni azt a jelenetet a kádban...

Próbáltam rendezni a légzésemet, és felültem az ágyban. Charlie a derekamat szorongatta, de nem ébredt fel. Egy pillanatra borzasztóan utáltam az egész helyzetet. Altatóstul, depresszióstul, mindenestül.

Annyira gyűlöltem hogy nem kelthetem fel az éjszaka közepén, és magától sem kel fel hozzám. Hogyha egy rossz szót szólok, ideges lesz vagy olyan szomorú, amitől megszakad a szívem. Nem lehetek dühös rá, mert akkor ugyanez a szituáció lesz. Szeretem őt, mindennél jobban, de van néhány pillanat, amikor egyszerűen nehéz.

Hirtelen úgy éreztem, megfulladok a vastag takaró alatt, és Charlie mellett. Annyira melegem volt, szinte felrobbantam. Kómásan kikászálódtam az ágyból és az ablakok felé vettem az irányt. Leültem az egyik párnára és kinyitottam az ablakot. Metszően hideg levegő áradt be, ami kellően lehűtötte az idegeimet. Már azt sem tudtam, min lettem ideges.

Kibámultam a sötét éjszakában. Apró hópelyhek szállingóztak sebesen. A tetőt vastag hótakaró borította, ahogyan az udvart is. Látszott a lehelletem a hidegben, fehéren gomolygott. Megfordult a fejemben, hogy mennyire kihűl ettől a szoba, de nem zavart túlzottan. A sötétkék spagettipántos trikóm alól kilógó bőröm libabőrös lett, ami furcsa boldogsággal töltött el. Olyan jó érzés volt.

Lehunyt szemmel élveztem, ahogyan a hideg átölel és teljesen belemerültem ebbe az érzésbe. Éppen ezért lepett meg annyira, amikor egy meleg tenyér csúszott a vállamra. Először megijedtem, de eszembe jutott, hogy ki az.

-Megint a hidegben ülsz. Én tényleg nem értelek. -dörmögte Charlie. A hangja rekedt volt és mély, amitől még inkább libabőrös lettem.

-Nem is kell megértened. -lehunytam a szemem és magamban egy dalszöveget kezdtem dúdolni.

-Fura vagy. -lehajolt és egy csókot nyomott a lapockámra, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam. Odavagyok ezekért az apró dolgokért.

-Tisztában vagyok vele.

-Miért ülsz itt? -kérdezte, miután leült mellém.

-Mmm... nem mindegy? -motyogtam.

-Szóval rémálmod volt. -állapította meg. Túlságosan jól ismer, ami ilyenkor nem túl nyerő. Még titkolózni sem tudok előtte, bár nem is akarok túlzottan.

-Te miért nem alszol?

-Kibaszottul hideg van. Először azt hittem, valami gáz van a fűtéssel. De úgy látszik csak te akarsz megfagyasztani. -kuncogott.

-Ne haragudj. Nem akartam lefagyasztani a golyóidat. -röhögtem el magam.

-Szemtelen kis dög vagy te. -karolta át a derekam, majd a nyakamba csókolt. Átemelt az ölébe, mire halkan felnevettem. Éreztem a bőrömön ahogyan elvigyorodik.

-Azt hiszed nem tudom? -átfordultam az ölében és közelebb bújtam, így szinte összepréselődött a mellkasunk. A nyaka köré fontam a kezeimet, ő viszont már nem a derekamon, hanem a fenekemen nyugtatta a kezeit.

-Annyira gyönyörű vagy. -megbabonázva nézett végig rajtam, mintha minimum én lennék élete legnagyobb főnyereménye. Egyszerűen felperzselte a tekintetével a bőröm.

-Ne mondj olyat ami nem igaz. -sütöttem le a szemem, majd az alsó ajkamba haraptam.

-Sosem mondok olyat. -olyan feltűnően szuggerálta a számat, hogy azt már nem lehetett nem észrevenni.

-Miért nem csókolsz végre meg? -suttogtam.

-Vártam hogy végre megkérj. -mondta, majd villámgyorsan lecsapott az ajkaimra. Olyan hevesen csókolt meg, hogy majdnem hátraestem, ami meg is történt volna, ha nem fogott volna. Belemarkoltam a hajába és szorosabban húztam magamhoz. Most már teljesen egymásnak nyomódott a mellkasunk, egy centi hely sem volt kettőnk között.

-Miért kínzol? -motyogta két csók között. A számról áttért az arcomra, majd onnan a nyakamra. Finom csókokkal hintette be a bőröm, néhol pedig aprókat szívott rajta.

-Kérlek. -nyögtem.

-Tessék? -fagyott meg egy pillanatra.

-Kérlek. -ismételtem meg sóhajtva.

-De ugye... -nem hagytam befejezni a kérdését, olyan szenvedéllyel csókoltam meg, amilyennel csak tudtam. A kockás pizsamanadrágba bújtatott lábaimat a dereka köré kulcsolta, mire egy gyors mozdulattal felemelt és az ágyig meg sem állt.

>>>

Nem tudtam visszaaludni. Csak feküdtem a karjaiban és csodáltam az édes arcát. A mellkasunk összenyomódott, a kezeinket a másik derekán nyugtattuk és az arcunk között alig pár centi volt. Én a biztonság kedvéért visszahúztam a pizsamámat, hátha valaki benyit.

Hiába próbálkoztam, az álom elkerült. Úgy döntöttem, inkább felkelek. Kimásztam az ágyból és villámgyorsan felöltöztem. Még visszamásztam az ágyra és végigsimítottam a borostás arcán. Mindig borostás, mert a drága barátom rohadtul lusta borotválkozni. Egy gyors csókot nyomtam a duzzadt ajkaira, majd halkan kimentem a szobából és lementem a földszintre.

Észrevettem, hogy a nappaliban ég a villany, úgyhogy bementem. Odabent Martha és Sammy voltak csak. Sammy egy kék pokrócon ült és autókkal játszott. Martha mellette ült a kanapén, és figyelte a kisfiát.

-Jó reggelt! -köszöntem. Sammy folytatta a játékot, Martha viszont mosolyogva nézett felém.

-Hogy hogy ilyen korán ébren vagy?

-Nem tudtam visszaaludni. -vontam vállat, majd leültem a szürke kanapéra.

-Chucky?

-Még alszik. Nem volt szívem felkelteni. -ásítottam.

-Kérsz egy kávét? -ajánlotta fel kedvesen.

-Az nagyon jól esne, köszönöm. Addig szívesen figyelek Sammyre. -intettem a fejemmel a kisfiú felé, aki már nem az autóival, hanem egy játékrepülővel játszott. Édes volt, azt meg kell hagyni.

-Aranyos vagy. Hogyan iszod? -állt fel.

-Jó édes legyen. -nevettem fel.

-Rendben. -vigyorgott rám, majd kiindult. A kis szöszinek megsimogatta a fejét, majd átsasszézott a konyhába. Újból ásítottam, majd leültem a szőnyegre a kisfiú mellé.

-Fasz. -vigyorgott rám Sammy. A fejemet csóválva elnevettem magam. A szöszi felém nyújtott egy piros autót. Mosolyogva elvettem, majd a példáját követve elkezdtem a puha takarón tologatni.

-Miért nem kelhetek egyszer úgy fel, hogy te mellettem vagy? -hallottam meg Charlie hangját pár perccel később a hátam mögött. Hátrafordultam, így megláttam az ajtófélfának támaszkodó barátomat. Egy melegítőben és egy hosszúujjú felsőben feszített, a haja még kócos volt és elég morcosan nézett rám.

-Ne haragudj. -vigyorogtam rá, mikor eszembe jutott, miért is van rajta ez a felső. Oké, tegnap nem kicsit szívtam ki a kulccsontját. Meg a mellkasát. Meg a vállát...

-Elég elkeserítő, hogy a kétéves unokaöcsémre lecserélsz. Nem tudtam hogy a fiatalabb korosztályra buksz.

-Túl öreg vagy hozzám. -nyújtottam ki rá a nyelvem. Gonosz vigyorral a fején hozzám sétált, majd letelepedett mellém a pokrócra.

-Tudod hogy mennyire szeretek egy ilyen éjszaka után melletted ébredni. -mormogta rekedten a nyakamra. Egy halk sóhaj hagyta el a számat.

-Nem tudtam visszaaludni. -mondtam szaggatottan. Alig bírtam egy normális mondatot kinyögni.

-Nem fáradtál ki eléggé? -kérdezte egy perverz mosollyal a fején.

-Ilyet nem mondtam. -jegyeztem meg halkan, majd direkt másfelé néztem, még véletlenül sem rá, miközben éreztem, hogy a fejem lángvörössé vált. Hangosan felröhögött, majd Sammy-hez hajolt, felemelte és elkezdett hülye arcokat vágni neki. És ő elvileg tizenkilenc éves.

-Amúgy tudod milyen reggel van ma? -kérdezte, miközben még mindig a kisfiúval bolondozott. Nem is tudtam eldönteni, melyikük az édesebb.

-Nemzetközi hozzuk zavarba a barátnőnket nap?

-Zavarba jöttél? -pillantott rám. Válasz helyett elkezdtem egy, a kontyomból kilógó tinccsel babrálni. -Édes vagy amikor elpirulsz. De rosszul tippeltél.

-Akkor...

-Karácsony reggele van te dilis. -forgatta meg a szemeit, majd a fejével a sarokban álló díszes karácsonyfa felé bökött.

-Ez nem jelent nekem túl sokat. -vontam vállat.

-Pedig hoztam neked ajándékot. -biggyesztette le az ajkait, és szomorú szemekkel nézett rám.

-Minek?

-Karácsony. Tudod, ajándékozás.

-Mondtam hogy ne fáradj vele.

-Bee. Nem volt fáradtság. Sőt, kifejezetten jó program volt ajándékot keresni neked. Először a krampusz jelmezt akartam megkeresni, de tudod milyen lusta vagyok. -mosolyodott el édesen. Oké, aranyosabb egy kétéves kisfiúnál is. Én kihalok rajta.

-Nem húznám fel. -röhögtem el magam.

-Ó dehogynem. -vigyorgott rám gonoszan. Sammy közben a két combján állt és a kis kezeivel az arcát nyomogatta, miközben nevetgélt. Olyan furcsa volt látni azt a pici fiút Charlie-n.

-Úgy érzem, Sammy lenyúlt tőlem. -pillantottam a kis szöszire.

-Na majd ha Lily lejön... akkor hidd el, nem Sammy lesz az aki lenyúl. -nevetett el magát. -Oda van értem. -dőlt hátra, ezzel magával húzva a kissrácot is.

-Jó reggelt Chucky. -lépett be Martha, egyik kezében egy bögre kávéval, a másikban egy tányér sütivel, majd mindkettőt letette mellém. -Jó étvágyat. -mosolygott rám.

-Köszönöm szépen Martha. -viszonoztam a mosolyát hálásan, majd elvettem egyet a sok csokis süti közül és beleharaptam. Finom volt, nagyon is.

-Hali Martha. Hogy aludtál? -érdeklődött a barátom.

-Tűrhetően. Sammy mindig felébred, úgyhogy nekem is fel kell ilyenkor kelnem. És ti hogy aludtatok?

-Egész jól. -mondtam gyorsan, mielőtt Charlie megszólalhatott volna és szokás szerint egy borzasztóan perverz megjegyzést tehetett volna.

-Hajnali háromkor arra keltem, hogy a szoba ki van hűlve, mert Bee a nyitott ablak előtt ült és ott relaxált.

-Minek ültél az ablak előtt? -kérdezte összevont szemöldökkel Martha, miközben leült velünk szemben a pokrócra.

-Én is ezt kérdeztem. -tárta szét a karjait Charlie.

-Nem tudtam aludni és melegem volt. -vontam vállat, mire mindketten felnevettek.

-Dilis vagy te lány. -húzott magához a barátom, majd egy puszit nyomott a hajamba, mire halkan felkuncogtam. -Miért nincsenek az ajándékok a fa alatt?

-Basszus, el is felejtettem. Pedig Barbara megkért hogy tegyem ki őket. -csapott a homlokára, majd felpattant.

-Ne segítsünk? -kérdezte Charlie.

-De, az jó lenne. Felviszem Sammyt Benhez, mindjárt visszajövök. -jelentette ki, majd felkapta a kisfiút és kiindult a nappaliból.

-Na végre. -mormogta Charlie. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy miért mondja ezt, hevesen megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba és a kezeimet az arcára simítottam, úgy húztam közelebb magamhoz. Egy perccel később vigyorogva húzódtam el tőle, és több kisebb csókot nyomtam a duzzadt ajkaira.

-Istenem de imádlak. -sóhajtotta két puszi között. Felnevettem és beletúrtam a kócos hajába, majd elkezdtem kisimítani a rakoncátlan tincseket az arcából. -Holnap reggel melletted akarok ébredni.

-Miért? -simogattam a puha tincseit.

-Imádom látni amikor felébredsz. Olyankor vagy a leggyönyörűbb. -suttogta. Szégyenlősen lesütöttem a szemem, és éreztem, hogy egy kicsit elpirulok. Sosem tudtam kezelni a bókokat, főleg nem Charlie bókjait. Amúgy sem bírtam volna kinyögni semmit, de Martha megmentett. Immáron Sammy nélkül lépett be a nappaliba.

-Talpra fiatalok, egy kettő! -tapsikolt Martha, mire Charlie kelletlenül, de felállt, majd magával húzott engem is.

Fél óra múlva fáradtan dőltem a kanapéra. Rohadt sok ajándékot kellett lecipelnünk, különböző méretű és alakú csomagokat. Mindegyik karácsonyi mintás csomagolópapírral voltak befedve, így kifejezetten jól néztek ki a karácsonyfa alatt.

Charlie vigyorogva huppant le mellém, majd elfeküdt az ölembe.

-Fárasztó volt?

-Dehogy. -forgattam meg a szemeimet, mire felröhögött.

-Így jár, aki nem alszik vissza egy ilyen hosszú éjszaka után. -kacsintott rám, én pedig ma már többedszerre fülig pirultam, majd karon vágtam.

-Sosem fejezed be a perverzkedést?

-Melletted nem megy. -vont vállat vigyorogva.

-Legalább ha lejön a családod, előttük ne mondj ilyeneket. -motyogtam, miközben a sötét haját piszkálgattam.

-Csak Nash és Mini előtt.

-Charlie. -próbáltam szigorúan nézni rá, de nem igazán jött össze. A szeme huncutan csillogott.

-Bee. -vigyorgott rám.

-Elviselhetetlen vagy.

-De te mégis elviselsz. Kész csoda.

-Mit kapok karácsonyra? -váltottam témát.

-Ha elmondanám, akkor az már nem lenne meglepetés. -vont vállat.

-De karácsony reggel van. Nem most kellene megkapnom? -kérdeztem, miközben a karácsonyfára, és az alatta lévő óriási kupac ajándékra néztem.

-Oké, majd ha felmentünk odaadom. Jó lesz úgy? -sóhajtott egy nagyot. Ha nem ismerném, azt mondanám izgul az ajándékom miatt, pontosabban hogy mit fogok szólni hozzá.

-Az első karácsonyi ajándékom. -motyogtam magam elé.

-Tudod, lehet hogy bunkóság, de én örülök neki. -felnyúlt az arcomhoz, majd megcirogatta a bőröm.

-Miért?

-Így legalább emlékezetesebb lesz. -felült az ölemből, majd a kezét újra az arcomra simítva megcsókolt. Boldogan karoltam át a nyakát, miközben félig már én ültem az ölében. Viszont amikor lépteket hallottam a konyha felől, ijedten húzódtam el Charlie-tól, aki elég furán nézett rám.

Pár pillanattal később két kisgyerek rontott be az ajtón, Lily és Danny, Charlie kisebb unokatesói. Egyből a karácsonyfához rohantak, és az ajándékokat kezdték álogatni, melyik melyiküké. A nagy szortírozás közepette beléptek a szüleik, Charlie szülei és Mini is a nappaliba. Az nem lepett meg, hogy Nash nincs itt. Ha csak fele annyit alszik, mint a barátom szokott, délig le sem jön.

Megpróbáltam kimászni Charlie öléből, mert úgy éreztem, azért nem igazán illik a családja előtt. De mielőtt sikerült volna, átkarolta a derekam és egy határozott mozdulattal visszahúzott.

-Nem szöksz meg. -duruzsolta a fülembe. Mini időközben hozzánk ért és leült Charlie mellé a kanapéra.

-Megvárjuk amíg idehozzák? -kérdezte Mini.

-Én elég jól ülök, úgyhogy igen. -vigyorgott Charlie. Kapja be. -Szerinted a nagyi mikor hozza a kakaót?

-Nash még nincs itt, úgyhogy arra még várhatsz.

-Nash csoda ha ma felkel. -forgatta meg a szemeit.

-Lily mindjárt jön megmutatni mit kapott. Három, kettő... -még be sem fejezte, a kislány sikongatva indult meg felénk, kezében egy játékbabával.

-Chucky! -sipította Lily, majd hirtelen lefékezett előtte, mielőtt nekünk jött volna. -Nézd mit hozott nekem a Mikulás!

-Na mit kaptál hercegnő? -kérdezte lelkesen a barátom.

-Kaptam egy hercegnős babát! -ugrándozott. Nagyon aranyos volt, ahogyan a rózsaszín, szintén hercegnős pizsamájában pattogott.

-Nem mondod! –„ámult" el Charlie. Gondolom nem lepődött meg, de édes volt, ahogyan mégis érdeklődött.

-Aaannyira szép és hejcegnős! -selypített Lily.

-Hercegnőnek hercegnő jár, nem? -kacsintott rá. -Lily, szereted a kalandokat?

-Persze. -tapsikolt.

-Akkor... hozd ide nekem és Mininek az ajándékunkat, rendben? -vigyorgott rá.

-Olyan lusta vagy, Chucky. -forgatta meg a szemeit drámaian.

-De te meg nagyon édes, és idehozod nekünk.

-Okééé. -nyávogta, majd trappolva elment a karácsonyfához.

-Kihasználod szegényt. -ingattam a fejemet mosolyogva.

-Lily imád engem. Nem tehetek róla. Engem csak imádni lehet. -tárta szét a karjait, mire Minivel egyszerre felröhögtem.

-Feltétlen. Te vagy a legimádnivalóbb ember a világon. -nyomtam egy puszit az arcára.

-Ne hízlald az egóját, így is elég nagy. -nevetett Mini.

-Olyan gonoszak vagytok mindketten. -biggyesztette le az ajkait. -De legalább Lily szeret. Látod? Még az ajándékainkat is idehozta. -biccentett a kislány felé, már másodszorra fordult meg, mindkét alkalommal három dobozt cipelve.

-Köszi Lily. -mosolygott rá Mini, majd elvette a dobozokat. -Chucky, ez a kettő a tied. -nyújtott felé egy nagyobb és egy kisebb dobozt. A barátom vigyorogva elvette, majd az egyiket az ölembe rakta, míg a másikat nekiállt kibontani.

-Na mit kaptál? -kíváncsiskodott Mini.

-Egy filmválogatást, három könyvet... és két pár zoknit. -emelte ki összevont szemöldökkel a vastag, kötött zoknikat.

-Megszívtad. De lehet hogy Nash is ilyet kap.

-És te mit kaptál? -nézett át a doboz felé Charlie.

-Egy vastag törikönyvet, négy gyertyát, meg egy sálat. Jobb mint a te zoknid. -dobta a fejének a halvány rózsaszín anyagot.

-Ennyit a szexi sáladról. -vigyorgott rá Charlie, majd a nyaka köré tekerte a kötött sálat.

-Esküszöm, te évről évre egyre hülyébb leszel. -csóválta Mini a fejét, majd felém nyújtott egy dobozt. -Ez a tiéd Becca.

-Az enyém?

-A nagyi idén téged is kínozni akar a fantasztikus köteményeivel. -forgatta meg a szemeit Charlie, majd az állával a vállamra támaszkodott. -Ennyit arról, hogy az enyém lesz az első. -biggyesztette le az ajkait.

-Ettől még a tiedet tekintem annak. -mosolyogtam rá.

-Szerencséd. -nyújtotta rám a nyelvét. -Na, nyisd ki. Kíváncsi vagyok mi van benne.

-Komolyan mint egy ötéves... -motyogtam magam elé, miközben nekiálltam kibontani a díszes csomagolópapírt. Benne nekem is egy sál volt, csak az enyém sötétzöld. Ezenkívül ugyanúgy gyertyákat kaptam, meg egy számomra eddig ismeretlen könyvet.

Ezután maga a karácsony reggele már nem volt túl izgalmas. Mindenki kibontotta az ajándékokat, mutogatták egymásnak, Charlie nagyija hozott nekünk kakaót és végül még Nash is letámolygott. Viszont amire nagyon kiváncsi voltam, arra még várnom kellett. Ugyanis elég nehéz volt észrevétlenül lelépni, hogy megkaphassam életem második, de mondhatni az első ajándékát. Borzasztóan izgatott voltam, így amikor végre elszabadultunk, ugrándozva mentem fel a lépcsőn.

-Gyakrabban kapsz ajándékot ha ettől ilyen boldog vagy. -követett Charlie.

-Inkább a tudat, hogy tőled kapok ajándékot tesz boldoggá. -mondtam, majd mikor a szobánk ajtójához értünk, berontottam rajta és az ágyra huppantam. Olyan finom Charlie illata volt!

-Hunyd be a szemed. -utasított, miközben a szekrényünkhöz lépett és a saját részénél kezdett matatni.

-Kérésed számomra parancs. -vigyorogtam, majd becsuktam a szemem és még a kezemet is elé tettem. Egy perc múlva éreztem, ahogyan besüpped mellettem az ágy. -Kinyithatom?

-Most már igen. -elvettem a kezemet és kinyitottam a szememet is. Charlie ölében egy fekete bőr kötésű, nagyalakú notesz hevert.

-Ez mi? -vontam össze a szemöldököm.

-Nyisd ki, észlény. -forgatta meg a szemeit, mire vállon boxoltam, majd felvettem a könyvecskét és fellapoztam. Az első oldalon az „Emlékek" felirat díszelgett, Charlie szép betűivel írva. A következő oldalra lapoztam, ahol az első graffitink képe volt, alatta a dátummal. A következő oldalak mind egy-egy képet tartalmaztak, amik valamilyen közös emlékünk része volt. De voltak olyan képek is, amikről nem is tudtam mikor készültek. Egy kép, ahol festek, egy ahol alszok és mégegy, amikor éppen főzni próbálok.

-Ezeket mikor csináltad?

-Mikor éppen nem figyeltél. -vont vállat.

-Azt a rohadt. Ezek... -nem jutottam szóhoz. Volt olyan, amire pontosan emlékeztem. Kép, ahol vigyorogva nézünk a telefonba, ahol éppen megcsókol, de készült olyan, ahol a hóesésben állunk és csókolózunk. Gyanítom ezt Rachel készítette.

-Tetszik? -kérdezte fürkésző tekintettel.

-Nem is adhattál volna ennél szebbet. -letöröltem egy kósza könnycseppet, ami éppen lefolyni készült. Istenem, volt olyan kép, hogy félig rajta fekszek és alszok, vagy éppen belemerülök a rajzolásba. -Köszönöm.

-Ezek csak képek. -harapott az ajkába, és halványan elpirult.

-Ettől még ez a legjobb ajándék a világon. -mondtam, majd a nyakába vetettem magam és szorosan magamhoz öleltem. Életem első ajándéka, ami a legtökéletesebb a világon. 

Drágaságaim!

Tudom, ne is mondjátok, egy csicska vagyok. Most mentegetőzhetnék, hogy suli így, meg suli úgy, de igazából minek? Van hogy félig kész van a rész, de fáradt vagyok tovább írni, vagy egyszerűen nem tudom hogyan folytassam. Ilyen 1000-1500 szavas részeket nem szeretnék kitenni, nálam a minimum alalpkövetelmény magamtól a 2500 szó. Minimum.

Szóval miután kimagyaráztam magam, remélem tetszett ez a rész :3 most nagyon karácsonyi lettem, pedig még Halloween sincs :D

Mindegy, már csak egy valami és békén hagylak titeket; ezt a részt a legkedvencebb szülinapos barimnak küldöm :3 :3 remélem örülsz :D

Most már abbahagyom, úgyhogy csók híveim :D