December harmincegy, azaz szilveszter. Jaj.

Ez volt az első gondolatom ébredés után. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy ez lesz életem legpocsékabb ünneplése.

Délelőtt tizenegykor keltem fel Charlie-ra, aki véletlen leverte a telefonját a földre. Halkan szitkozódva vette fel, majd felém sandított, hogy ébren vagyok-e.

-Akkora szerencsétlen vagy. -dörzsöltem meg az arcom, aztán lassan felültem.

-Nem akartalak felkelteni. -mosolygott rám bocsánatkérően.

-Most már mindegy. -ásítottam. Kinyújtóztattam a végtagjaimat és komótosan kikeltem az ágyból. Újból megdörzsöltem a szemem majd hunyorogva néztem a barátomra. Túl világos volt nekem. Mármint nem Charlie, ő sötét mint az éjszaka.

-Felkészültél?

-Nem igazán. -eresztettem meg egy halvány mosolyt, mire közelebb jött és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Ha Mini le akar beszélni a ruhádról, ne hagyd magad. Ilyenkor egész nap készülődik és tiszta ideg.

-Miért?

-Szilveszter van. Ez nem elég? -nevetett fel, majd átkarolta a derekam.

-Hányra kell odaérnünk?

-Nyolcra, úgyhogy hétkor már el kell indulnunk. Szerintem elég egy órával előbb nekiállnod.

-Jól gondolod. -paskolgattam meg a karját, majd kibontakoztam az öleléséből és kiindultam a szobából, át a fürdőbe.

-Hova mész?

-Fogat mosni? -kérdeztem vissza, miközben beértem a helységbe. Kikaptam a fogkefémet a tartóból, rányomtam egy nagy adag krémet, majd nekiálltam sikálni a fogaimat. Charlie időközben csatlakozott hozzám, így együtt mostunk fogat, miközben átölelte a derekamat.

Az egész napunk unalmasan és eseménytelenül telt, egészen estig. Fél hatkor láttam meg Minit először a nap folyamán. A fején egy turbán volt és köntösbe lépkedett felénk. Én Charlie karjaiban feküdtem a kanapén és tévéztünk, mellettünk meg Nash nyomkodta a telefonját.

-Ti mégis mit csináltok? -kérdezte kimérten csípőre tett kézzel.

-Pihenünk? -nézett rá Charlie.

-Ti nem érdekeltek. -legyintett. -De Becca jön velem.

-Miért? -fanyalogtam. Olyan kényelmesen elvoltam.

-Hajat mosni, utána kezdünk vele valamit, kisminkellek... -sorolta, én pedig már a gondolattól kifáradtam.

-Menj csak. -suttogta a fülembe a barátom.

-Felőlem. -ingattam a fejem, majd kikeltem Charlie mellől és követtem a pattogó lányt. -Milyen sminket csinálsz nekem?

-Füstöset. Ha feltétlen ragaszkodsz ehhez a rocker stílushoz,, akkor legalább dögös legyél.

-Izé... köszi? -nevettem fel, miközben a lépcsőn caplattunk a szobája felé.

-Fürödj le, mosd meg a hajad, utána megszárítom neked és kivasalom. -adta ki az utasításokkat. -Itt is lefürödhetsz, legalább tudom hogy jó termékeket használsz.

-Biztos. -bólogattam. A szobájából átmentünk a fürdőbe, ami tele volt mindenféle cuccal. Őszintén, lehet hogy az én fürdőmnek is így kellene kinéznie. A kád szélén és mellette egy tucatnyi tubus, krém és spay sorakozott, a pultot elfoglalta a sok sok smink.

-Tessék, itt van két törölköző. Ezeket használd először, aztán ezt... -magyarázott. Én esküszöm próbáltam megjegyezni őket, de annyi volt...

-Oké, mondjuk hogy megjegyeztem. -túrtam a hajamba.

Negyed óra múlva én is turbánnal a fejemen ültem az ágy szélén. Mini egyszerre melegítette elő a hajvasalót és dugta a konnektorba a hajszárítót. Elővett egy körkefét, majd intett, hogy vegyem le a törölközőt a hajamról. Engedelmesen lecsavartam, így a vizes tincsek a vállamra hullottak.

Mini bekapcsolta a hajszárítót, ami hangos búgással kezdte a forró levegőt fújni. Lőször nagyjából megszárította a hajam, majd elkezdte beszárítani. Vagy tíz percen át bűvészkedett. Csoda hogy nem szakadt le a karja.

Nem is láttam milyen lett a hajam, rögtön befújta valamilyen hővédővel és nekiesett a hajvasalóval. Egyenes tincseket varázsolt a hullámos fürtjeimből anélkül, hogy megégetett volna. Na ez nekem tuti nem ment volna. Minimum három elsőfokú égési sérülést szereztem volna.

-Megnézhetem? -fordultam hátra, mikor már kihúzta a hajvasalót.

-Ha kész lesz a sminked. Várj, kihozom amit kell. -pattant fel, majd átviharzott a fürdőbe. Amint kilépett a szobából, az ajtó kinyílt és Charlie dugta be rajta a fejét.

-Élsz még? -kérdezte egy huncut mosollyal az arcán.

-Már nem sokáig. -húztam el a szám, mert Mini abban a pillanatban ért vissza, mindkét kezében egy rakatnyi izével.

-Chucky, sicc innen. -küldte ki az unokabátyját.

-Jól van, meg ne verj. -tette fel a két kezét, majd kihátrált a szobából.

-Akkor. Fekete füstös smink. Szerintem a szemedet hansúlyosobbra csinálom meg.-hangosan gondolkozott.

-Bízok benned. -sóhajtottam, majd lehunytam a szemem és átadtam magam a kis feketének. Nem tudom mennyi ideig voltam így, miközben élveztem a csiklandós érzést a szemhéjamon.

-Nyisd ki a szemed. -utasított Mini. -Szép vagy. Nagyon. -mosolygott rám. -Tessék, nézd meg. -nyújtott felém egy kézitükröt. Óvatosan elvettem, majd félve pillantottam magamra. Óriási megkönnyebbülés volt, amikor megláttam a külsőm. A fekete nagyon jól kiemelte a szemem kékségét, ráadásul Mini állítása szerint vízálló. Nem tudom miért olyan fontos, de egy sejtelmes mosoly keretében mondta, úgyhogy már előre féltem.

-Azt a rohadt. Egy varázsló vagy. -ámultam.

-Tudom. Na menj, még nekem is el kell készülnöm. -tapsolt kettőt. -Alig van már időm! -kapta a szája elé a kezét, én pedig jobbnak láttam kimenni. Köntösben settenkedtem fel a lépcsőn, majd halkan benyitottam a szobába. Charlie nem volt bent. Becsuktam magam mögött az ajtót, átszeltem a szobát a szekrényhez, levettem a köntösöm és kivettem a szekrényből egy csipkés melltartót és hozzáillő bugyit. Épp a melltartóm csatjával szívtam, mikor Charlie belépett.

-Segítesz? -kérdeztem, miközben háttal neki szerencsétlenkedtem.

-Persze. -odajött hozzám és egy pillanat alatt helyére tette a csatot, majd egy csókot nyomott a vállamra. -Fordulj csak meg.

-Minek? -kérdeztem, de azért megtettem.

-Neked mióta van ilyen szexi fehérneműd? -vonta fel a szemöldökét.

-Egy ideje. -vontam vállat elpirulva, miközben egy kicsit takartam magam.

-Tetszik. -állapította meg, majd egy gyors csókot adott a számra. -Na, öltözz te lány. -csapott a fenekemre, mire automatikusan karon vágtam.

-Hülye. -fordultam el, majd kivettem az előre kiválasztott darabokat. Az Iron Maidenes atlétát, a szakadt harisnyát és a szoknyát. Komótosan felhúztam az összeset, majd elégedetten néztem a tükörbe.

-Kibaszott gyönyörű vagy. -jelent meg mögöttem a fiú, átkarolta a derekam és belepuszilt a nyakamba. -Nem is megyünk sehova. Itt maradsz velem és felavatjuk a melltartódat. -kuncogott a bőrömre, én meg egy jól irányzott mozdulattal hasba vágtam. Perverz dög.

-Te meg nagyon elegáns. Nem is láttalak még ingben. -forultam meg. Egy sötétkék ingben feszített fekete nadrággal. Végigvezettem a kezem a hasán át a válláig, majd onnan a nyakához. Végül az arcára csúsztattam a kezeimet, és lehúztam magamhoz egy lágy csókra. Óvatosan ízlelgettem az édes ajkait, miközben az arcát simítgattam.

-Szeretlek. -lehelltem.

-Nálam nem jobban. -dörmögte.

-Meggondolom hogy tényleg maradjunk-e. -kuncogtam, miközben a szépen beállított hajába túrtam. Ennyit erről.

-Na neeem. Nem nem nem és nem. Nem nem. -lépett be Nash, mire ijedten hátrébbugrottam. -Nem csináljátok ezt velem. Nem vagyok hajlandó a húgom hisztijét hallgatni, hogy miattatok késünk, csak mert nem bírtok a hormonjaitokkal. Ilyen nem lesz. Irány lefele, egy-kettő! -tapsolt kettőt. Egy pillanatig meredten néztem rá, aztán kitört belőlünk a röhögés. -Nem mondom mégegyszer, különben esküszöm döglött halat teszek a párnád alá te buzi. -nézett komolyan a barátomra, mire neki lefagyott a vigyor az arcáról.

-Mehetünk. -mondta ártatlan tekintettel.

-Oké, még kiveszem a bőrkabátom. -jutott eszembe, majd a szekrényhez fordultam és kivettem belőle az említett fekete dzsekit, amit azonnal magamra is kaptam.

-Bakancs?

-Lent van. -válaszoltam egy pici gondolkozás után.

-Telefon?

-A kabátom zsebében. -ütögettem meg a zsebrészt.

-Akkor tényleg mehetünk. -karolta át Charlie a derekam, majd Nasht maga előtt tolva kiléptünk a szobánkbólés lesitettünk a lépcsőn. Jól tettük, mert miközben a bakancsom cipőfűzőjét kötöttem be, Mini futott lefele. Magassarkúban. Hogyan?

-El fogunk késni! Istenem ez annyira gáz! -pánikolt, miközben a vastag szövetkabátját húzta fel.

-Nyugodj meg, időben vagyunk. -paskolta meg a húga fejét Nash. Mini olyan csúnyán nézett rá, hogy inkább elkapta a kezét, és szerintem egy gyors imát is elmormolt.

Nagyjából egy óra múlva már majdnem ott voltunk. Én hátul ültem az autóban Charlie-val és az ő kezét szorongattam, aki csak mosolyogva nézett.

-Izgulsz?

-Egy kicsit. -vallottam be. -Oké, eléggé.

-Nincs rá semmi okod. Én veled leszek, a többiek pedig jó arcok. Simán be fogsz tudni illeszkedni. -szorított az ujjaimra. -Ha nem érzed jól magad, akkor keresünk egy sarkot és...

-Megjöttünk, úgyhogy kérlek ne molesztáld tovább a csibét. -húzta be a kéziféket Nash, majd kiszállt az autóból. Mini ugyanígy tett, úgyhogy egy nagy lélegzetvétel után kinyitottam a kocsiajtót és kiugrottam a terepjáróból. Nagyjából három háznyira voltunk, de máris éreztem a zene dübörgését, na meg persze hallottam a hangját. Összehúztam magamon a bőrdzsekimre felvett kabátot, és Charlie kezét szorongtva indultam Nashék után.

Maga a házibuli egy nagy családi házban volt, ami teljesen fel volt díszítve karácsonyi dekorációval. A fenyőfákon girlandok voltak, az ereszen pedig karácsonyi égősorokat futtattak végig. Az óriási hóval együtt mesésen nézett ki.

Pillanatok alatt már bent is voltunk az előtérben. Charlie lesegítette a kabátom, majd egy, az előtérből nyíló szobába ment, gondolom lerakni a sajátjával és Miniékével együtt. Azalatt a kemény két perc alatt már elbaszódott az este.

Többen megfordultak az előszobában és vigyorogva üdvözölték Minit és Nasht. Én a háttérben húzódtam meg, de sajnos volt valaki, aki nem csak futólagosan köszönt. Egy középmagas, gyönyörű lány, hosszú fekete hajzuhataggal és tökéletes alakkal. Egy rövid koktélruhát húzott, ami még éppen az ízlésesség határait súrolta. Még nem mutatkozott be és sosem láttam ezelőtt, de tudtam ki ő.

-Mini, Nash! Annyira örülök nektek! -tárta szét a karjait, majd átölelte mindkettőt, így történt meg, hogy észrevett. Összevont szemöldökkel meredt rám, majd elengedte a testvérpárt. -Téged még nem ismerlek. Georgie vagyok. -nyújtotta felém a kezét mosolyogva. Istenem, annyira tudtam...

-Becca Addams. -ráztam meg a kezét.

-Gondolom Mini barátnője vagy. Mindig is érdekes volt az ízlése lányok terén. -nézett rám lesajnálóan, mire nekem az egekbe ugrott a szemöldököm.

-Hát, nem éppen. -mondtam, és legnagyobb örömömre pont akkor lépett be a barátom.

-Chuck! -csapta össze a két tenyerét a fekete démon, majd mielőtt a barátom felócsúdhatott volna, a nyakába vetette magát.

Aznap este több alkalommal tört apró darabokra a szívem. Az első akkor volt, amikor kérdés nélkül visszaölelte, pont leszarva, hogy létezek.

-Georgie! -szorongatta meg.

-Annyira hiányoztál. -húzódott el a lány, majd egy nagy puszit nyomott az arcára, amit Charlie nevetve fogadott.

-Hidd el, nekem jobban. -vigyorgott rá, miközben végigsimított a derekán. Én meg csak álltam ott, miközben az járt az eszemben, hogy ez egy kibaszott rossz döntés volt, hogy eljöttem ide. -Georgie, engedd meg hogy bemutassam a barátnőmet. -pillantott felém. Jé, leesett neki hogy van barátnője? Gratulálok Harper.

-Jajj, olyan hülye vagyok! Azt hittem Mini barátnője. -nevetgélt a saját hülyeségén. -Amúgy már bemutatkoztunk, csak nem gondoltam hogy veled van. Igaz Bessie?

-Becca. -javítottam ki egy gúnyos mosoly kiséretében.

-Ne haragudj. -küldött egy negédes vigyort. Meg. Akarom. Tépni. -Nem jöttök be? Van étel, ital, a srácok sok piát hoztak, és Rob beállt DJ-nek. -magyarázta.

-Tényleg, kellene a srácoknak is köszönnöm. -nevetett fel Charlie.

-Odalesznek, ha megtudják hogy itt vagy. Nagyon furcsa nélküled minden. -simított végig a karján.

-Cica, képzelheted milyen az élet nélkületek. Nagyon kár hogy nem vagytok velem. -cica? Na azért álljon már meg a menet.

Persze, borzasztóan rossz lehet neki. Végül is csak a barátnője van ott vele. Nyilván én nem vagyok olyan nagy élmény, mint Georgie. Őszintén sajnálom szegényt, tényleg.

-Szerintem én megyek és megnézem az italokat. -szóltam Charlie-nak.

-Megbeszéltünk valamit. -nézett rám jelentőségteljesen.

-Nem érdekel. -vontam vállat, majd mielőtt felócsúdhatott volna, utat törtem az emberek közt. Végül valahogyan a konyhában kötöttem ki, ahol az étkezőasztal tele volt tömve üvegekkel. Találomra kikaptam valami töményet, fogtam egy piros poharat és teletöltöttem, majd lehúztam. Az alkohol égette a torkomat, de jól esett, így töltöttem még egy pohárral. Ezt már szolidabban kortyolgattam, majd egy kis idő elteltével visszamentem a nappaliba, miután nagyjából megnyugodtam.

Elég sokan voltak, így nehezen, de kiszúrtam Nash szőke fejét. Átvágtam a tömegen, és megkocogtattam a vállát.

-Charlie? -kérdeztem hangosan. Valami pop-sláger szólt, de olyan kibaszott hangerőn, hogy a saját gondolataimat alig hallottam.

-Az előbb még Georgie-val láttam valahol.-kiáltotta.

-Oké. Köszi. -mondtam egy keserű mosollyal. Tíz perce voltunk ott, de máris lelépett a volt akármilyével. Kösz Charlie, tényleg.

Nem tudtam mit kezdeni magammal. Nash és Mini a barátaikkal voltak, Charlie azzal a ribanccal, én pedig senkit sem ismertem. Kezemben a poharammal a nappali hátsó ajtajához mentem és kiléptem a decemberi hidegbe. Rajtam kívül senki sem volt kint, bár ezt nem csodálom. Teraszról letakarították a havat, és még kint volt egy hintaágy, úgyhogy inkább leültem a már megfagyott párnára. Elővettem a kabátzsebemből a cigimet és a telefonomat is. Meggyújtottam egy szálat, majd elkezdtem a telefont babrálni. Játékaim nem voltak, füles híján zenét sem tudtam hallgatni, úgyhogy amolyan miért is ne alapon megnyitottam a galériát és elkezdtem a képek között lapozgatni. Több képem volt a festményeimről, tájakról és Charlie-ról, valamit közös képek. A gyomrom összeugrott, amikor az aranyos képeinket néztem.

-Mit csinálsz itt kint? -kérdezte hirtelen egy ismerős hang. Amikor odafordultam, a barátomat láttam kilépni.

-Semmit. -vontam vállat.

-Nem érzed jól magad itt? -guggolt le elém, én pedig megráztam a fejem.

-Tudod, elég nehéz jól szórakozni, ha nincs kivel. Te leléptél Georgie-val, engem meg otthagytál a francba. -szorítottam össze az ajkaimat.

-Nem hagytalak ott, csak... -kezdte, de a tekintetemet látva megakadt. -Oké, lehet hogy mégis otthagytalak. Ne haragudj. -fogta meg a hideg kezeimet. -Gyere vissza, jó? Megígérem hogy nem hagylak egyedül.

-Kisujjeskü? -vontam fel a szemöldököm, mire nevetve megcsóválta a fejét, és kinyújtotta a kisujját, amibe beleakasztottam az enyémet.

-Kisujjeskü. -mosolygott rám édesen, majd finoman megcsókolt. -Na gyere, mielőtt idefagysz. -húzott fel, majd a derekamat átölelve vezetett vissza.

Azt hittem, az este a továbbiakban tényleg jobb lesz.Ekkorát még sose