Mennyit maradtunk a medencébe? Nem is tudom, de az biztos, hogy teljesen kiolvadtam. Rengeteget röhögtünk, bár az a keserű íz végig a számba volt, mert amíg én az ikrekkel nagyon jól elvontam, Charlie sajnos Georgie társaságát élvezte túlzottan. Lehet hogy engem ölelt és az én kezem fogta, de az, hogy le sem szart... nagyjából egy méterrel csökkent az önbizalmam minden alkalommal, amikor rájuk néztem.

Egy idő elteltével már mindenki megunta a vizet, így kimásztunk a jó melegből és rohantunk be a házba, mert senkinek sem akaródzott megfáznia. Mondjuk majdnem dobtam egy hasast befele menet, de ezzel gondolom senkit nem lepek meg.

A fekete leves viszont azután jött, hogy bementünk. Én elmentem és kerestem egy olyan fürdőt, ahol nem akartak párocskák szexelni. Szerencsére találtam egyet, így gyorsan be is surrantam és bezártam az ajtót.

Sóhajtva néztem a tükörbe, és határozattan kijelenthettem, hogy Mini remek munkát végzett. Egy apró elkenődésen kívül olyan fix volt a sminkem, mintha nem is mentem volna be a jakuzziba. Miután kibámészkodtam magam, a mosdókagyló alól kihalásztam egy törölközőt, és igyekeztem megszárítani a fehérneműmet. Mikor már ráfoghattam hogy száraz, visszavettem a ruháimat, megdörgöltem a hajam, kifésültem és késznek nyilvánítottam magam. Mondhatjuk, hogy jókedvemben voltam.

Viszont amint leértem, ez a jókedv egy pillanat alatt eltűnt, elég volt csak a táncolók közé néznem. Ugyanis középen ott vonaglott a barátom és a ribanca. Igazából csak a féltékenység mondatja velem, hogy vonaglottak, mivel Georgie a francba is, de tényleg dögös volt. Vigyorogva mozgatta a csípőjét, amit Charlie elég nagy örömmel fogadott és az ágyékát a lány fenekének préselte, a két tenyere a csípőjén volt és a feje a nyakába temetve. A torkomat a sírás fojtogatta. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy mennyire igaza volt annak a nyomorult lánynak. Egy mozdulattal elveszi tőlem.

A fejemet csóválva mentem ki a nappaliból, át a konyhába. ahhoz képest, hogy nemrég még alig-alig tartózkodott rajtunk kívül ott akárki, most elég sokan voltak a helységben. Azonnal ki is szúrtam egy vörös fejet, úgyhogy átnyomakodtam az embereken és megálltam Ash mellett.

-Mizu kiscsaj? -karolta át a vállam nevetve.

-Mire készültök? -leskelődtem. Az asztalról lekerültek az üvegek, és egy srác éppen poharakat rakott ki.

-Sörpongozunk. -vigyorgott a vörös.

-Beszállhatok?

-Tudsz sörpongozni? -vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve.

-A haverjaim igazi állatok, úgyhogy kénytelen voltam megtanulni. -kuncogtam.

-Akkor bizony ki vagy hívva egy menetre. -kacsintott rám, majd a kezembe nyomott egy üveg sört, bár nem tudom honnan akasztotta le. -Csak hogy bemelegedj.

-Kihívás elfogadva. -kortyoltam bele a sárgás italba, és enyhén elfintorodtam a kesernyés ízére. -Mikor kezdjük? -érdeklődtem.

-Ha szeretnéd, már most. Mi leszünk az elsők, kicsilány. -kacsintott rám újból, nekem pedig nevethetnékem támadt. Annyira jófejek ezek a srácok, és közel sem olyanok, mint a barátom. Nem csak azért, mert Ash és Chris vadidegen létemre beszélgettek velem, hanem mert egyáltalán törődtek velem. Charlie mit csinált? Fogta a kezem a medencébe. Kösz, oviban ez még elég volt, de ha közben egy másik csajt fűzögetsz, az úgy nem pálya. Nagyon nem.

-Gyere, kezdünk. -rántott vissza Ash a gondolatmenetemből. Nagyon belemerültem, az biztos. Gyorsan megráztam a fejem, és beálltam az asztal túloldalára.

-Hölgyeim és uraim! A mai este első kihívója az egyedülálló, utánozhatatlan, és kibaszott zseni, Ashton! -üvöltötte egy srác, aki magára vállalta a kommentátor szerepét, bár senki sem kérte meg rá. Ash neve hallattán a töeg éljezónzeni és tapsolni kezdett, a vöröske pedig mélyen meghajolt egy óriási vigyorral az arcán.

-Köszönöm, köszönöm. -fogadta a bókokat, nekem pedig már fájt a hasam a röhögéstől.

-És a kihívottja, egy ismeretlen lány, aki elég merész ahhoz, hogy az egyik Mitchel fivért kihívja. Ő nem más, mint Becca! -üvöltötte újra a műsorvezetőnk, és legnagyobb meglepetésemre én is igencsak szép tapsot kaptam, és a fiúktól némi füttyögést. Nevetve fordultam körbe.

-Ashton! -kiáltottam. -Milyen sörpong az, ahol még partner sincs?

-Olyan, amit itt játszunk! -kiabálta vissza vihogva. -És mivel hölgyeké az elsőbbség, te kezdesz virágszál. -dobott felém egy pingpong labdát, amit el is kaptam.

-Készüljünk az első dobásra!

Kifújtam a levegőm, és eldobtam a labdát. Kettőt pattant, majd beleesett az egyik szélső pohárba. A gáz az volt, hogy a pohár tetején úszott, ergo nagyjűból színültig töltötték ezek a barmok a piros poharakat. Amint placcsant a kis fehér plasztikgolyó, éljenezni kezdtek.

-Egy null a szépséges leányzónak! -jelentette ki a kommentár. -Ashton bogaram, idd csak meg a sörödet. -pillantott a vörösre, aki szó nélkül, egy húzásra kiürítette a poharat, majd kihalászta a kis labdát, összegyűrte és félredobta.

-Kezdők szerencséje. -röhögött. Ő következett. Koncentrált, pattintott és... beletalált. Újabb őrjöngés, én pedig kivettem a sörös labdácskát és tisztességesen lehúztam a piát.

-Kezdők szerencséje. -ismételtem meg az előbbi mondatát. Kezdődjön a háború.

-Te csaló dög! Nem is lehet így bedobni! -tettem csípőre a kezem, miközben a vörös hajú és fejű Ashton fetrengett a röhögéstől.

-Egymás után háromszor betaaláltál, és én vagyok a csaló? -fulladozott. -Ez boszorkányság. Egy kibaszott boszorkány vagy. Máglyára veled!

-Előbb még elverlek. -vicsorogtam, majd pattintottam és újra betaláltam. Őrjöngve éljeneztek, miközben Ash már a nyolcadik poharát ürítette ki. Sikítozva nevettem azon, hogy mindjárt nyerek, pedig ha józan vagyok tuti nem így örültem volna. Hét teli pohár sört már leküldtem, ráadásul előtte is ittam és közben is kaptuk a rövideket.

-Nincs az az Isten, hogy ilyen jó legyél.

-De igen Ashy, fogadd el. -küldtem felé egy légpuszit.

-Egy banya vagy. -húzta össze a szemeit. -Egy átkozottul dögös és kibaszott jó sörpongos banya. -morogta.

-Megesik. -vigyorogtam, de hamar lefagyott az arcomról, ugyanis az a majom belelőtt a poharamba. Nem vacakoltam, kiittam az utolsó cseppig a tartalmát, majd a labdát az asztalraa borítottam a pohárból céloztam és... nem találtam bele. Csalódottan biggyesztettem le az ajkaimat, de Ashton sem talált bele a következőnél, amitől egyből visszajött a jókedvem.

Az egész játék ideje alatt eszembe sem jutott a barátom, hogy mi van vele vagy hogy hol van. Ash és a sörpong, a pia és a közönségünk annyira elvették az eszem, mint még soha semmi. Felszabadultan nevettem, ittam és boldog voltam. Az az ócska ribanc sem jutott eszembe, pedig megígérte hogy elveszi a pasimat.

Érdekes módon sikerült megnyernem a játszmát, pedig csak a puszta szerencsén múlt. Egyetlenegy pohara maradt mindkettőnknek, és mégis beletaláltam, annak ellenére hogy csoda az is, hogy még magamnál voltam. Több alkoholt ittam, mint amennyi vizet szoktam egy nap bevinni. És nem csak sört, hanem sok minden mást is.

Abban a pillanatban, amikor a labdám betalált az utolsó pohárba, akkora üdvrivalgás tört ki, mint amilyen a játék során egyszer sem. Ashton is nevetve tapsolt, majd átjött a másik oldalra és a vállára kapott. Sikítva nevetgéltem, miközben a fejébe kapaszkodtam.

-Éljen a sörpong királynő! -üvöltötte el magát.

-Éljen a sörpong királynő! -kurjantotta a tömeg utána.

-Ash tegyél le, különben tarkón foglak hányni. -röhögtem, mire a srác óvatosan letett a földre. Amint kétlábon álltam ismét a talajon, rájöttem hogy valóban hányingerem van. -Kijössz velem? -kérdeztem halkan a vöröstől, akinek csoda hogy nem álltak keresztbe a szemei.

-Tényleg hánynod kell?

-Nem tudom. -vihogtam, majd megragadtam a kezét és kihúztam a tömegből, akiknek fel sem tűnt hogy lelépünk. Ha jól hallottam, valamelyik srác ki akart menni az udvarra, a többi hülye meg követte.

Amin kiértünk a konyhából, a tekintetemmel azonnal Charlie után kutattam. Sajnos ismét megláttam. Ugyanúgy azzal a ribanccal táncolt és még mindig nem zavartatta magát. Csalódottan meredtem rá, miközben észre sem vettem, mennyire szorítom Ash kezét.

-Tényleg jobb lenne ha kimennénk. -simította a másik kezét a vállamra, majd kivezetett a házból. Kiültünk a rohadt hidegbe a verandára, de legalább volt ott egy pokróc amire rá tudtunk telepedni.

-Te is láttad őket vagy csak én képzelődtem? -kérdeztem halkan.

-Nem képzelted. -ingatta a fejét. Újra meg újra aa fejembe villant a kép, amitől fokozódott a hányingerem. Végül felálltam és konkrétan a lelkemet is kihánytam egy hortenziabokorra. Ash jófej volt és hátrafogta a hajam, amíg nem végeztem.

-Kösz. És bocs. -húztam el a számat, mikor visszakísért.

-Szép róka volt. -dícsért meg, én pedig erőtlenül felnevettem.

-Mi a faszt csináltam, amiért ezt érdemlem? -tettem fel a költőinek szánt kérdést.

-Chuck egy seggfej. Mindig is az volt. -vont vállat. -Nagyon bírom a fejét, de néha akkora faszságokat bír művelni, hogy azt már tanítani kéne.

-Mire gondolsz?

-Az összes eddigi kapcsolatát szétbaszta valamivel. Ha engem kérdezel, egy idő után túlságosan elbízza magát és emiatt történik mindig valami. Mondjuk az előző barátnői nem voltak túl eszesek. -húzta el a száját.

-Nash azt mondta, nem nagyon hasonlítok rájuk. -nevettem fel keserűen.

-Az nem kifejezés. Konkrétan te vagy az élő példa arra, ők milyenek nem voltak.

-Azaz... -noszogattam finoman.

-Ha lenne egy kis eszem, azt mondanám hagyd ezt a barmot és gyere velem Vegasba, hogy elvehesselek. -röhögött, miközben megrökönyödve néztem rá.

-Mi a francért?

-Mert kibaszott jó nő vagy, vicces, jófej és nem csak a fejed, de a szíved sem üres. -bökött a mellkasom felé. -Csak az a baj, hogy bírom azt a gyökeret. És részeg vagyok. -sóhajtott, majd egyszerűen rámborult.

-Mit csináljak vele? -öleltem át a vállát. -Bent táncol a volt dugópajtijával és fogdossa, miközben le sem szar, pedig elvileg én vagyok a barátnője.

-Mondom mi legyen. Mivel nem is csinált igazából semmit, szerintem egy kicsit duzzogj emiatt, dörgöld az orra alá párszor. Chuck nagyon király a megbékítésben úgyhogy csak jól járhatsz vele. Ha pedig meggondolnád magad, én akármikor leiszom magam és elveszlek Vegasban. -kacsintott rám, én pedig felnevettem. Hihetetlen ez a srác. -Amúgy pedig... kétlem hogy csinálna valamit. Nem látod te hogyan néz rád. -csóválta a fejem.

-Hogyan néz rám? -ugrott össze a szemöldököm.

-Szerelmesen. -vont vállat a vörös. -Oda van érted.

-Köszönöm Ash. Komolyan. Most nagyon megnyugtattál. -húztam magamhoz, és szorosan megöleltem.

-Ha hozol nekem egy pohár whiskeyt, azzal nagyon meghálálhatnád.

-Akkor gyere be velem, melegedjünk meg egy kicsit. -dörzsöltem össze a tenyerem. Ash nevetve felkelt az ölemből és felhúzott. Az ő keze és olyan hideg volt mint az enyém. Lehet hogy az a whiskey nem csak neki fog kelleni. Ugrándozva mentem vissza a házba, ahol az előszobában összefutottam Nash-sel.

-Mizu kiscsibe? -ölelte át a vállam. -Chuck?

-Mást fűzöget. -vontam vállat.

-Igyál csibe, az mindig segít. Addig én is fűzök valami szép lányt. Mondjuk őt. -súgta, majd a pillantásával megmutatta az említett csajt. Egy másikkal beszélgetett.

-Oké. -nevettem fel, majd kibontakoztam a karjából és a konyha felé indultam. Átverekedtem magam néhány emberen, ugyanis ahogy láttam, az előbb még bentlévő tömeg teljes egészében kijött. Belöktem a vállammal az ajtót, de amint beléptem lefagytam.

Sikerült neki. Összejött annak a ribancnak.

Georgie a pulton ült és éppen a barátom torkán dugta le a nyelvét. Az egyik kezével a haját túrta, a másikkal konkrétan az övét bontogatta. Viszont Charlie semvolt tétlen, ugyanolyan hévvel csókolta a fekete démont, miközben két kézzel markolta a lány melleit. Vagy egy percig csak álltam ott és néztem őket. Igaza volt. Mi nem illünk össze. Kurvára nem.

A könnyeim szépen lassan peregtek az arcomon, de nem bírtam rávenni magam, hogy elfordítsam a fejem. Csak néztem a tökéletes duójukat. Mikor rájöttem hogy konkrétan végignézem, ahogyan a pasim megcsal, sarkon fordultam és kirohantam a konyhából. Ki akartam jutni, mert úgy éreztem, nem kapok levegőt. Csakhogy az előtérben Ashton és Nash ott voltak, így szó nélkül nem rongyolhattam ki.

-Hé, mi történt? -kapta el a karom Ash.

-Menj a konyhába. -szorítottam ökölbe a kezem, majd kitéptem magam a szorításából és kirohantam.