Miután visszamentünk a házba, volt nagyjából tíz percünk, amíg nem találkoztunk Georgie-val. Számomra az egész házibulinak ez volt a legjobb része, pedig ez idő alatt csak Charlie elkísért a mosdóba és ittunk egy pohár... valamit. Leginkább puncsra emlékeztetett, de kicsit sok volt benne az alkohol. Kicsit.

Éppen azt tárgyaltuk ki, mennyire szar a zene ami megy, amikor a fekete özvegy belépett az ajtón, ezzel természetesen magára vonva a barátom figyelmét, aki innentől kezdve újra levegőnek tekintett.

-Chuck, annyira jó ez a szám, nem akarsz tánconi? -mosolygott rá kedvesen, miközben végigsimított a mellkasán. Leesett állal figyeltem ezt a szintű pofátlanságot.

-Majd a következőre. Nekem annyira nem jön be. -vont vállat kedvesen, és viszonozta a mosolyt, majd átkarolta a derekam és egy puszit nyomott az arcomra. Szóval feltűnő, hogy féltékeny vagyok. Tök jó.

-Remélem Rob valami jó zenét tesz be. Néha nem is értem, hogyan talál ilyen szarokat. -forgatta meg a szemeit, Charlie meg felnevetett.

-Cica, te semmit nem veszítettél a humorodból.

-Van más is, amiből nem veszítettem. -kacsintott rá, majd sarkon fordult és a csípőjét erősen riszálva lépdelt ki a konyhából. Charlie természetesen minden mozdulatát szinte sóvárogva figyelte. Annyira nem bírtam ezt nézni, hogy hevesen lerántottam magamról a karját, majd átmentem az asztal másik oldalára, mintha alkoholt keresnék.

-Már megint mi a baj? -sóhajtott, miközben megfordult.

-Kettőt tippelhetsz.

-Miért vagy ilyen ellenszenves vele?

-Mert provokál! -fakadtam ki.

-Bee, mégis mivel? -nézett rám azzal a „hülye vagy fiam mint szódás a lovát" fejjel.

-Mindennel! Ahogyan beszél, ahogyan veled viselkedik... őszintén, olyan mintha nem is én lennék a barátnőd, hanem Georgie. -éreztem, hogy a fejem vörös lesz a dühtől. Charlie óriási szemekkel meredt rám.

-Elképesztően aranyos hogy féltékeny vagy.

-Egy faszfej vagy. -közöltem szemrebbenés nélkül, majd egyszerűen kiindultam a konyhából. Ki nem jutottam, mert beleütköztem az ördögbe. Elnézést, Georgie-ba.

-Bocsi Berta, az én hibám volt. -szabadkozott.

-Becca te szerencsétlen. B-E-C-C-A. Nem igaz hogy ennyit nem bírsz megjegyezni. -sziszegtem, majd félrelöktem és kiviharzottam az ajtón.

-Bee, várj! -kiáltott utánam Charlie. Már félig a nappaliban voltam, de visszafordultam felé. -Ne csináld ezt. Kérlek. -mondta halkan, miután közelebb jött.

-De nem bírom elviselni. -fújtattam.

-Én is elviseltem Markot, pedig már sokkal korábban bevertem volna a képét, mint ahogyan megtettem. Úgyhogy tényleg szépen kérlek, hogy próbáld meg. -végigsimított a karomon, majd összefűzte az ujjainkat. Olyan könyörgő tekintettel nézett rám, hogy képtelen voltam nemet mondani.

-Megölelsz? -biggyesztettem le az ajkaimat. Charlie nevetve húzott magához, én pedig az ingébe temettem az arcom és beszívtam az illatát.

-Gyere, iszunk valamit. -húzódott el, de még gyorsan visszarántottam és megcsókoltam. Nem volt egy hosszú csók, de tisztában voltam vele, hogy a konyhaajtó nyitva van és Georgie lát minket. Enyhén szólva tudatni akartam vele, hogy Charlie az enyém, és neki már semmi köze nincs hozzá. Semmi.

-Biztos hogy ne keressünk egy sarkot? -suttogta alig pár centire az arcomtól Charlie.

-Egyre vonzóbb az ajánlat. -sóhajtottam. Vigyorogva megragadta a kezem és visszahúzott a konyhába, ahol Georgie a szupermodern nagyonúj okostelefonját nyomkodta unottan.

Az utána következő nagyjából egy órában hármasban beszélgettünk. Pontosabban hárman mindig ott voltunk, néha új emberek bejöttek és bekapcsolódtak, de hamar ki is mentek. És őszintén, az a beszélgetés inkább úgy zajlott, hogy mindketten próbáltuk Georgie-val túlbeszélni a másikat, Charlie-n pedig láttam, hogy remekül szórakozik.

Egyszer csak berontott egy enyhén benyomott srác, és egyből a barátomhoz szólt.

-Chuck bazdmeg, -itt csuklott egyet -nincs kedved fürdeni? -vigyorgott.

-Mi bajod van? -röhögött.

-Hát tudod... Randyéknek van jakuzzijuk. -vonogatta a szemöldökét, a barátomon pedig láttam, hogy megvilágosul. Jaj ne.

-Tom, ez életed eddigi legfaszább ötlete. -húzta egy széles mosolyra a száját.

-És ha már itt vannak, hozhatod ezeket a szép hölgyeket is. -kacsintott ránk. A reakciónkból is látszik, mennyire különbözőek vagyunk, hiszen míg én felvont szemöldökkel meredtem rá, a fekete démon erőltetett nevetéssel azonnal beleegyezett.

-Bee? -lépett mellém Charlie, majd megsimogatta a derekam.

-Nincs nálam fürdőruha. -vontam vállat amolyan „ez van" stílusban.

-Nem baj, én sem hoztam. -szólt közbe Georgie. Kérdően néztem rá, ami egyszerre tartalmazta a „ki kérdezett" és az „akkor miben fürdesz" kérdéseket. -A fehérnemű pont olyan mintha bikiniben lennék.

-Figyelj, ha nem akarsz, nem... -suttogta a fülembe Charlie.

-Benne vagyok. -erőltettem az arcomra egy vigyort. Áldom az eget, hogy Mini külön kihangsúlyozta, hogy a sminkem vízálló.

-Akkor indul a királyság! -üvöltötte el magát a srác, majd kirohant. Él másodpercig csak meredtem utána, majd megráztam a fejem és gyorsan töltöttem magamnak egy adag töményet, amit egybe le is húztam. Hosszú este lesz.

-Szerintem én hozok le törölközőket. -sóhajtott Charlie, majd nyomott egy puszit a számra és kisétált a konyhából, otthagyva engem Darth Vader női alteregójával. Nem lepődtem meg, hogy beállt az a tipikus kínos csend. Mégis milyen közös témáink lehetnének?

-Nagyon aranyos pár vagytok. -mosolygott rám, de az a mosoly rohadtul nem volt őszinte.

-Köszi. -biccentettem.

-Csak kár, hogy ez a kapcsolat nem lesz hosszútávú. -fűzte hozzá.

-Tessék?

-Ugyan már, nézz magadra. Chucknak igazi nő kell, nem egy ilyen... punk valaki. -köpte a szavakat. -Mi összeillettünk volna, de egyikünk sem akart komoly kapcsolatot. Viszont biztos vagyok benne, hogy irántam azért többet érzett, mint irántad. -úgy nézett végig rajtam, mint egy senkin, és a baj az, hogy elhittem amit mondott. Tudtam hogy igaza van, és ez borzasztóan fájt. Annyira szorítottam a kezembe lévő üveget, hogy már elfehéredtek az ujjaim.

-Csak úgy mondom, teszek róla, hogy az est végére köztetek már semmi se legyen, maximum gyűlölet.

-Sok sikert Georgie. -majdnem sírtam, de egy gúnyos mosolyra még futotta. -Csak le ne törjön közben a körmöd.

-Édesem, még a hajam szála sem fog meggörbülni, mialatt szétszakítom ezt a valamit.

-Fogd be. -sziszegtem.

-Különben? Beárulsz? Szerinted kinek hinne? Egy csitrinek, akit ismer vagy fél éve, vagy annak, akivel évek óta nagyon szoros kapcsolatban van? -nézett rám gúnyosan. Gyűlölöm.

-Itt vannak, mehetünk? -nyitott be Charlie.

-Persze. -ugrott le Georgie a bárszékről, amin ült, majd a barátom mellé sétált.

-Bee, nem jössz?

-De igen, egy... egy pillanat. -újabb műmosoly, de sajnos Charlie átlátott rajta.

-Minden rendben?

-Igen, persze. Minden teljesen rendben van. -bólogattam. -Iszom egy pohár vizet és megyek utánatok.

-Gyere Chucky, addig melegítsük elő a jakuzzit. -simított végig a mellkasán, majd lecsúsztatta az ujjait a kezéhez, összefűzte az ujjait és kivezette a konyhából. Amikor kilépett, megfogtam a poharam és összeroppantottam a műanyagot. Ribanc.

Két perc múlva mondhatni összeszedtem magam, így kislisszoltam a teraszra. Az udvar közepén valóban felvolt állítva egy nem is kicsi jakuzzi, amiben néhányan, köztük a barátom és a démon, valamint pár fiú már ültek. Nem kicsit fázva léptem oda, igyekeztem kikerülni a ruhahalmokat. Ja, hogy most kéne vetkőznöm?

-Jössz? -mutatott a gőzölgő vízre Charlie.

-Ja, csak kurva hideg van. -dideregtem, miközben levettem a dzsekim, a bakancsom, majd a harisnyám. A bajok ott kezdőttek, hogy a pólómat és a szoknyámat is le kellett vennem. Magamban éppen egy kódexnyi átkot szórtam az összes srácra, akik örömmel nézték a vetkőzésem. Nagyon gyorsan megvoltam vele, és már másztam is be a forró vízbe a barátom mellé.

-Ha már láttunk melltartóban, lehet illene bemutatkoznunk. Ashton vagyok. -nyújtotta felém a kezét egy helyes, vörös hajú srác. Mosolyogva fogadtam el. -Te pedig Bee?

-Csak ő hív így. -biccentettem a barátom felé, aki ügyet sem vetett rám. -Amúgy Rebecca, de inkább maradjunk a Beccánál.

-Én Chris vagyok. -lökte arrébb Ashtont egy másik vörös hajú srác, aki véletlen pont ugyanúgy nézett ki, csak a szemszínük különbözött.

-Ikrek vagytok?

-Igen. -vágták rá egyszerre, mire felkuncogtam.

-De én vagyok helyesebb. -biztosított Chris.

-Idióta, ugyanúgy nézünk ki. -bokszolt a vállába a testvére. -Na de szép hölgy, hogyhogy itt szilveszterezel? Chuck azért nagyon nem itt lakik már.

-A szüleim elutaztak kettesben, Charlie pedig felajánlotta, hogy az ünnepeket töltsem vele és a családjával, úgyhogy végül itt kötöttem ki. -rántottam meg a vállam.

-Egy városban laktok? -kérdezte Chris.

-Igen. És osztálytársak is vagyunk.

-Pedig osztálytárssal sosem kezdünk. Alap szabály. -ingatták a fejüket az ikrek.

-Ezt neki mondjátok. -nevettem fel.

-Hülyének hisz minket, úgysem hallgatna ránk. -legyintett Ash. -Pedig hidd el, nagyon is értelmesek vagyunk.

-Gimisek vagytok még? -sandítottam rájuk. Kicsit idősebbnek tűntek.

-Másodéves filozófiahallgatókkal van dolgod. -húzta ki magát Chris.

-Az igen. Nietzsche?

-Ahhoz, hogy az ember egyedül élhessen, állatnak vagy Istennek kell lennie, mondja Arisztotelész. -kezdte Chris.

-A harmadik esetet nem említi, amiko az embernek mindkettőnek kell lennie – vagyis filozófusnak. -fejezte be a másik vörös. Elismerően megtapsoltam őket.

-Szóval ha mondok valamit, ti a nagy koponyátokkal kimagyarázzátok?

-Bármikor. -kacsintott rám Chris.

-Elvagytok? -csúsztatta hirtelen a kezét a derekamra Charlie, én pedig a meglepődöttségtől megugrottam.

-Persze. Két ilyen értelmiséggel. -nevettem fel.

-Filozófia szakosok. Velük még én sem merek vitatkozni. -húzta el a száját. -Szólj ha már sok volt belőlük. -suttogta a füleme.

-Nincs semmi baj. -vontam vállat, majd finoman az arcára tettem a kezeimet és mosolyogva megcsókoltam. Éreztem, hogy a csókunkba vigyorog, miközben a víz alatt a fenekemre csúsztatta a kezeit. -Kis hülye vagy. -motyogtam.

-Csak nehogy ez a kis hülye lenyomjon a víz alá. -húzta ördögi mosolyra a száját.

-Ne merészeld. -tartottam elé a mutatóujjam. -Mini ki fog nyírni.

-Vállalom a kockázatot. -küldött egy légpuszit, majd valahogyan felkapott és a vízbe dobott. Nevetve és prüszkölve bukkantam elő.

-Ez már háború, Harper. -fröcsköltem felé egy adag vizet.

-Legközelebb a hóba doblak ki, nem a víz alá nyomlak le. -forgatta a szemeit.

-Igazából nem is rossz ötlet. -csillantak fel a szemeim. -Mindig ki akartam próbálni, hogy milyen amikor az ember a szaunából rohan ki a hóba. Ez végülis hasonló, nem?

-Nem fogsz melltartóban a hóba ugrálni. -jelentette ki Charlie.

-Miért is?

-Mert megint meg fogsz fázni. Úgyhogy nem.

-Igazságtalan vagy. -biggyesztettem le játékosan az ajkaimat.

-Miért, itt és most kimásznál a vízből és beleugranál a hóba? -vonta fel a szemöldökét.

-Tudod jól hogy megtenném. -vigyorogtam rá.

-A világért nem szólnék bele, de... én nem hiszem hogy megtennéd. -szólalt meg Chris egy vigyorral az arcán.

-Akarsz fogadni?

-Tíz dolcsi hogy nem teszed meg. -nyújtotta ki a kezét.

-Legyen tizenöt. -csaptam bele.

-Chris, vondd vissza. Most. -figyelmeztette Charlie. -Bee, te meg nehogy megtedd! Esküszöm nem tudom mit csinálok veled, ha most kiugrasz.

-Akkor találd ki. -kacsintottam rá, majd felálltam és a jakuzzi szélére álltam. Pont mellettünk volt egy cuki hókupac, ami nagyjából akkora lehetett, mint én. Mielőtt Charlie bármit mondhatott volna, gyorsan beugrottam a jeges kupacba.

Először meg sem éreztem, hogy hideg. Csak voltam a hószerű valamibe, és élveztem. Nagyjából öt másodperc múlva viszont már átjött a csontig hatoló hideg, amit nem igazán kíván az ember senkinek. Közben hallottam, hogy az ikrek röhögnek, így én is röhögve másztam ki a hóból, megkerültem a jakuzzit és a lépcsőnél bemásztam a melegbe.

-Nem vagy normális. -ingatta a fejét Charlie, miközben visszaúsztam mellé.

-Megesik. -mosolyodtam el, mivel amint letelepedtem mellé, átölelt és magához húzott.

-Ha megfázol, kurvára kiröhöglek.

-Ha megfázom, átköpöm rád a bacikat.

�