Pár nap után kimaxoltunk minden létező lehetőséget, amit négy kamasz csinálhat karácsonykor az Isten háta mögött. Mézeskalácsot sütöttünk, karácsonyi filmet néztünk, karácsonyi horrort néztünk, karácsonyi zenét halgattunk, ittunk forrócsokit és forralt bort, hülyére zabáltuk magunkat... napok óta ott voltunk és eddig egyikünknek sem jutott eszébe az a dolog, amit a kisebbek minden nap megtettek. Kimenni a hóba.

Nem is értem hogy nem jutott eszünkbe előbb. A kisebbek naponta többször mentek ki, ráadásul esténként az ablakban néztük a hóesést. Oké, azt értem Charlie-nak miért nemjutott eszébe, vagy miért nem szólt. Egy ideje rájöttem, hogy Charlie nincs oda a hóért. Oké, konkrétan utálja.

Szóval nekem ugrott be legelőször az ötlet, hogy menjünk át ötévesbe és játszunk a rengeteg hóban. Amúgy én imádom a havat és magát a hideget is, úgyhogy ez volt az a pont, ahol egyikünknek áldozatot kellett hoznia. Vagy én maradok bent, vagy ő jön ki velem. És ki nyert? Naná hogy én.

Charlie morgolódva cipzározta be mellettem a kabátját, miközben én vigyorogva pattogtam.

-Legközelebb én mondom meg, mit csinálunk. És megjegyzem, semmi köze nem lesz a rohadt hóhoz. -jelentette ki durcásan.

-Charlie, ha rajtad múlna egész nap az ágyban fetrengenénk és semmit sem csinálnánk. -vontam fel az egyik szemöldökömet.

-De legalább nem fáznék. -tárta szét a karjait.

-Nem szokásod.

-Akármiben lefogadom, hogy Nash minimum egyszer a hóba küld, vagy egy szép adagot tesz a kabátomba, ami jó eséllyel a pólóm alá is bemegy. Úgyhogy fázni fogok. -betűrködte a haját egy fekete sapka alá, majd hozzám lépett és a derekamnál fogva magához rántott.

-Nem csak Nash lesz ilyen jófej. -vigyorogtam rá.

-Egy gonosz ember vagy. -biggyesztette le az ajkait, majd felém hajolt. Meg akart csókolni, de mosolyogva kicsusszantam a kezei közül, villámgyorsan kinyitottam az ajtót és már kint is voltam a hidegben. Mivel nekünk unalmas lett volna világosban szórakozni, ezért este tízkor jöttünk ki. Tökéletesen sötét volt, az égen gyönyörűen látszódtak a csillagok. Kár hogy nem tudom a csillagképeket, pedig az utcai lámpák fénye nélkül most remekül látszódtak.

-Ha elveszel a sötétben, reggelig itt maradsz! -kiáltotta nekem Charlie.

-Úgysem bírsz ki nélkülem egy éjszakát! -vigyorogtam.

-Nincs neked egy kicsit nagy egód? -ért mellém a barátom.

-Nem, az te vagy. -röhögtem el magam.

-Olyan kedves vagy velem. -forgatta meg a szemeit. -Csak nehogy véletlen havat egyél.

-Ahhoz előbb el kellene kapnod. -nyújtottam ki a nyelvem, majd újból elfutottam előle. Ezúttal valami búvóhelyet kerestem, amire egy nagyobb hóbucka mögött találtam rá. Bespuriztam mögé, majd óvatosan kilestem.

-Máskor legyél alaposabb. -suttogta a hátam mögött a barátom, majd egy kurva nagy adag havat nyomott az arcomba.

-Te szemét! -kiáltottam fel. Idegesen hátrafordultam. Pár lépéssel mögöttem Charlie irdatlanul röhögött, már a hasát fogta a nevetéstől. -Viccesnek hiszed magad?

-Igen. -röhögött. Válasz helyett nekifutottam és ráugrottam, aminek hála beledőltünk a hóba. Legalábbis Charlie igen, mivel én rajta voltam. Vihogva néztem le rá.

-Még mindig vicces?

-Te kis szemtelen. -húzta össze a szemét, majd egy mozdulattal maga alá fordított és rám feküdt, ezzel a hideg hóba préselve.

-Ez hideg! -sipítottam. A hó bement a sálamba, és ahol lehúzódott a kabátom cipzára, az alá.

-Azt a rohadt. Micsoda megállapítás Rebecca. -vigyorgott.

-Hogy hívtál? -kérdeztem megrökönyödve.

-Ahogy hívnak. Rebecca.

-Neem. Nem nem nem. Nem nem. -ingattam a fejem, mire csak egy értetlen pillanást kaptam. -Nem fogsz így hívni.

-Nem tetszik?

-Az első találkozásunknál elmondtam, hogy a Rebecca tabu. A szüleim is mindig így hívnak.

-Nekem viszont kifejezetten tetszik. Rebecca. -ízlelgette a szót, vagyis a nevet. A nevemet.

-Charlie, ne.

-Rebecca, de. -vigyorgott rám. Hangosan fújtattam, majd megpróbáltam lelökni magamról, siker nélkül. El kell mennem gyúrni.

-Éjszaka párnát nyomok az arcodba és megfojtalak.

-Éjszaka egészen más dolgokat fogunk csinálni, Rebecca. -mormolta a fülembe.

-Igazad van. Én aludni fogok. -bólintottam. Charlie már készült volna mondani valamit, de hirtelen fejbe találta egy hógolyó.

-Nehogy már a hóban csináljátok! -kurjantotta Nash. Charlie gyorsan legördült rólam, majd felpattant.

-Nash, te faszkalap. -kezdte, miközben lehajolt és elkezdett egy méretes hógolyót gyúrni. -Fulladj bele abba a kurva nagy egódba, baszki. -röhögött, majd hozzávágta a hólabdát. Vigyorogva felültem, és pont láttam ahogyan a szőke srác arcába csapódik a hó.

-Ez háború. -jelentette ki Nash, akinek egy pillanat múlva újabb hógolyó csapódott a fejének, ezúttal hátulról. Mini dobta fejbe, aki nevetgélve szökdécselt mellé. Lábujjhegyen állva nyomott egy puszit a bátyja ledöbbent arcára, majd hozzám szökdécselt.

-Szerintem menekülj. Ezek igazi állatok. -súgta nekem.

-Szinte együtt élek ezzel a gyökérrel. Hidd el, tudom mekkora állat. -nevettem fel. Eszembe jutott amikor tejszínhabot nyomott a pólómba. Idióta.

-Ebben az esetben keress valami jó fedezéket. -a szemeit körbejáratta a minket körülvevő placcon. Egy erdő mellet voltunk, ahol óriási fenyőfák álltak sziklaszilárdan. Kiszemeltem egyet magamnak, és szépen lassan elkezdtem hátrálni, miközben a fiúk egymást szidták és dobálták.

-Hallod, szökik a kiscsibe. -hívta fel Nash Charlie figyelmét.

-Bee, ezt te sem gondolhattad komolyan. -mosolygott rám kedvesen Charlie. Lehet hogy édesen mosolygott, de a szemén láttam hogy eltökélte magát. Amolyan „szeretlek, de ma kurvára havat fogsz enni" nézése volt, ami nagyon nem tetszett.

-Igazábóóól.... -nyújtottam el a szót, ezzel egy kevés időt spórolva magamnak. Amilyen gyorsan csak tudtam, lehajoltam, gyúrtam egy elég nyomi hógolyót és a barátom arcába vágtam.

-Na csibe, ezt elbasztad. Ennyit a protekciódról. -köszörülte meg a torkát Nash vihogva, mire nemes egyszerűséggel bemutattam neki. -Tesó, tüzes pipit választottál. A végén még vadabb lesz mint Georgie.

A név hallattán éreztem hogy lesápadtam, Charlie arcáról viszont semmit sem tudtam leolvasni. Ennyit a hangulatomról.

-Repül a kurva nagy hógolyó! -üvöltötte Mini, ezzel megtörve a kínos csendet. A bátyja fején egy tényleg nagy hógolyó csattant, így a szőke tincsei teljesen eláztak.

Valamiért allergiás vagyok Georgie-ra. Rettentően kiakadok már csak a nevétől is, pedig sosem láttam még őt. Nem mintha annyira akarnám. Emiatt esett meg, hogy egy iciri picirit ideges lettem.

Annyira beleharaptam az ajkamba, miközben lehajoltam hógolyókat gyúrni, hogy kiserkent a vérem, így a fémes íz megtöltötte a számat. Később meg majd magyarázkodhatok annak a baromnak, hogy miért harapdáltam sebesre a szám, mert tuti hogy meg fogja kérdezni.

A kezembe vettem kettő labdácskát, majd az egyiket Nash, a másikat Charlie irányába dobtam. Az előbbi célba ért, viszont sajnos a hülyét nem sikerült eltalálnom. Kár. Megpróbáltam valamiféle vigyort varázsolni az arcomra, ami, mivel nem esett több szó a barátom volt szexpajtijáról, egy idő után igazi mosoly lett. Nevetve dobálóztunk, löktük egymást a hóba és szórtunk havat a másik kabátjába közel három órán keresztül. Annyira kimerültem, hogy az hihetetlen, ráadásul sem az ujjaimat, sem az arcomat nem éreztem a hideg és a hó miatt.

Mikor közös megegyezés alapján bevonultunk a házba, bár én szívem szerint aludni indultam volna, a nappali felé vettük az irányt, de csak miután levettünk minden kabátot, sapkát, sálat, kesztyőt, bakancsot, farmert... oké, farmert csak én vettem le, de csak mert volt alatta egy fekete leggins. Fáradtan vonszoltuk be magunkat a kanapéhoz, majd mindannyian ráborultunk. Mi Charlie-val az egyik felére, míg Mini a bátyjával a másikra vonult. Az nem kifejezés mennyire kivoltunk. Amikor félig fekve a barátom mellé telepedtem, akkor vágott arcon az a tipikus fáradtságérzet, amit mondjuk egy intenzív 18 órás festés után érzek.

Mikor kényelmesen befészkeltem magam Charlie karjai közé, Nash úgy döntött nem alhatok, mivel neki rendkívüli pofázhatnékja van.

-Srácok, mondjátok már el nekem. Hogyan keveredtetek ti össze? -kérdezte baromi diszkréten. Sajnos túl fáradt voltam a középső ujjam felemeléséhez, de úgy láttam komolyan érdekli.

-Mire gondolsz? -ásítottam.

-Hát... ennek a buzinak nem sok hozzád hasonló barátnője volt eddig. -vont vállat, mire nekem ráncba szaladt a szemöldököm.

Charlie

Borzasztóan jól elvoltam magamban, amikor Nash nekiállt Bee-t a faszságaival fárasztani. Éppen Bee dekoltázsán legeltettem a szemem, ami hála a trikójának, felülről tökéletesen látszódott. Viszont amikor Bee egy kicsit feljebb ült, így már nem is nagyon feküdt, eljutott az agyamig mit mondott Nash. Előre éreztem, ebből jó kis vitánk lesz.

-Ezt... ezt hogy érted? -vonta össze a szemöldökét a barátnőm. Nash, hogy rohadna ketté a...

-Nem tudom hogy mondjam úgy, hogy ne sértselek meg... Más kaliberűek voltak. Mondjuk többek voltak külsőleg, mint belsőleg... -magyarázta szerencsétlenül. Abban a pillanatban nagyon megfejeltem volna. Lényegében kijelentette, hogy az előző barátnőim jobban néztek ki, mint Bee. Ekkora tapintatlan bunkót mint Nash, hát nem láttam még.

-Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy...? -villámló tekintettel néztem a szőke felé. Ha megsérti, én letépem a golyóit.

-Liz és Mara kurva szexik voltak, de elég agyhalottak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te nem vagy szexi... -ahogyan meglátta az arckifejezésemet, lesápadt. -Vagy talán mégis... -nézett rám összehúzott szemekkel. -Oké, mutatok róluk képet, aztán majd eldöntöd. -sóhajtott, majd előkapta a telefonját, fél perc múlva pedig Bee felé dobta, aki, bár semmi labdaérzéke nincs, elkapta és meglátta a fotót, amin a két exbarátnőm pózolt.

-Melyik Liz és melyik Mara? -kérdezte enyhén remegő hangon. Terelte a szót, hogy ne tűnjön fel, mennyire kiakadt. Csak nem tudom, ez az üvöltözős vagy a sírós kiakadás.

-A jobb oldali Liz. -motyogtam, miközben a tekintetem a kép és a barátnőm között cikázott.

A két exbarátnőm eléggé... nem olyanok mint Bee. Ebben Nashnek kurvára igaza volt. Liz szőke, Mara pedig vörös hajú. Mindkettő elég nagy mellekkel és igencsak jó alakkal rendezlezik, ráadásul szépek is. Mármint ha nincs rajtuk smink, akkor viszonylag. Bőven nem annyira, mint Bee.

-Szépek. -dobta vissza a telefont. Olyan halál lazán viselkedett, mint akinek néhány mikrót mutattak. Nem tud rájuk az ember mit mondani, mert nem ért hozzájuk, de valamit mégis kell.

-Azok. Mondjuk neked legalább van személyiséged. Ennek a kettőnek néha mélyebb volt a dekoltázsa, mint...

-Hé. -szakítottam félbe. Ezzel tuti elástam magam, de akkor is. Jártam velük, szerettem őket, és azért igenis volt személyiségük. Az más kérdés hogy túl sokat adtak a külsejükre.

-Beszéljünk másról. Mini, neked van barátod? -terelte a szót Bee.

-Igen hugi, van barátod? -fordult felé Nash gúnyosan, mire a lány karon vágta.

-Utállak te köcsög. -fonta össze a karjait duzzogva.

-Mini biszex, csak nem meri elmondani a szüleinek. Se senki másnak a családból, csak nekünk. -magyaráztam Bee-nek.

-Persze, mondd még hangosabban, szerintem a nagyiék nem hallották. -cseszett le idegesen.

Egy éve mondta el nekem és Nashnek, hogy a saját neméhez is vonzódik. Rettenetesen kétségbe volt esve, és azt hitte, emiatt megutáljuk. Emlékszem mennire riadt volt a tekintete akkor.

-Mini, mondtuk már. Attól még, hogy ferde hajlamaid vannak, mi szeretünk. -mosolyogtam rá.

-Fulladjatok meg mindketten. -mutatott be nekünk, mire felnevettem. Aranyos amikor egy ilyen pici ember ideges. Bee is ilyen. Hiába verne meg, akkor is édes.

-Amúgy ha már így személyeskedünk... Nash, volt már valaha komoly kapcsolatod? -kérdeztem visszafojtott röhögéssel.

-Hogyne. Két hét már komolynak számít?

-Az már házasság tesó. -bólintottam.

-Akkor nem. -vigyorgott rám, mire majdnem elröhögtem magam. -Én még nem kötelezem el magam egy Csipkerózsika mellett. -biccentett a barátnőm felé. Először le sem esett mire céloz, csak amikor megnéztem az alvó szépséget.

-Szerintem ez egy jelzés, hogy húzzunk a picsába. -ásítottam, majd kinyújtóztam és óvatosan felálltam. Nem zavartatta magát, továbbra is aludt, úgyhogy fáradtan a karomba emeltem. -Jó éjt Mini. Rohadj meg Nash. -búcsúztam tőlük, majd válasz nélkül felindultam az emeletre. Próbáltam hangtalanul lopakodni, így szinte lábujjhegyen mentem végig minden emeleten. Még szerencse hogy Bee ilyen könnyű.

Mikor felértem a toronyhoz, a hátammal belöktem az ajtót és úgy mentem be. Lámpát nem kapcsoltam. Nem akartam felkelteni. Finoman letettem az ágyra, majd nekiálltam levetkőzni. Már csak a pólóm és a boxerem maradt rajtam, mikor álmosan nyöszörögni kezdett. Először azt hittem, rémálom, de hamar kiderült hogy nem.

-Mi a baj? -simítottam végig a haján.

-Levetkőztetsz? -kérdezte félálomba.

-Drága, ha én vetkőztetlek le, abból nem lesz alvás.

-Hülye majom. -motyogta. Lassan felült, leszerencsétlenkedte magáról a harisnyáját vagy milyét, majd még mindig csukott szemmel a hátához nyúlt, kikapcsolta a melltartóját és átdobta a szoba másik felébe. Utána visszazuhant az ágyba és tovább aludt.

-Beszarok. -suttogtam, majd levettem a pólóm és bemásztam mellé. Alig bújtam be, az egyik lába rögtön a derekamon kötött ki, a karjával pedig a nyakamat ölelte át. Halkan felkuncotam, majd betakartam, mivel ez az alvópóz nem kicsit emelte ki a fenekét. Még átkaroltam a derekát és közelebb húztam magamhoz.

-Szeretlek. -duruzsoltam a fülébe, mire motyogott valami „Én is téged" félét. Lehunytam a szemem, és elrebegtem egy gyors imát, hogy megússzam a holnapi lebaszást Nash kis akciója miatt, majd én is bealudtam.