Sziasztok! Fene se érti, hogy miért írtam ezt a fejezetet anno E/3-ban, de ez most így marad... :D

Napok teltek el anélkül, hogy találkoztak volna egymással. Még Neelát is meglepte ez az új érzés, amit Logan hiánya váltott ki belőle. Próbálta bebeszélni magának, jobb ha nem találkoznak olyan sűrűn, így ő is könnyebben tud koncentrálni az iskolai tanulmányaira. Elég sok vizsga várt még rá, rengeteg könyvet be kellett szereznie, interneten kutakodni, hogy minden kérdésre felkészülhessen. Nem akart pont az első évben kibukni, és azt is pontosan tudta, hogy itt mindegyik csoporttársa a legjobb jegyre hajt. Sajnos a legjobb osztályzat sem jelentette mindig azt, hogy hozzá tudnak férkőzni a legjobb munkákhoz a jövőben. A színötös átlag néha fabatkát sem ért egy befolyásos barát, egy jó ismerős nélkül, aki be tudta őt vinni a színfalak mögé. Logannel mondhatni megnyerte volna ebből a szempontból a főnyereményt, de Neela még mindig tétovázott. Csak emiatt nem ismerkedett volna a fiúval még ha egy kis gonosz belső hang néha egyre hangosabban felszólalt a fejében, arra buzdítva őt, hogy tegye meg! Néha egy kicsit önzőnek is kell lennünk ahhoz, hogy elérjük a célunkat és némely emberek megérdemlik, hogy kihasználják őket. Loganre gondolt, aki sokszor magasról tett rá, hogy mennyire fontos hely ez az iskola és még az órákon is szórakozott. Ő megtehette. Már elért valamit az életben, talán csak a szülei vagy a managere szekálták, hogy a forgatási szünetekben bejárjon az órákra és viselkedjen úgy, mint egy átlagos diák. Utóbbi nem ment neki túl jól... Neela arca ebbe belepirult és máris egy huncut mosoly ívelte felfelé ajkait. Logan sokszor úgy viselkedett, mint egy rosszcsont kölyök, akit a legszívesebben inkább seggbe rugdosott volna, csak hogy lépjen előre legalább egyet.

Logan másnap is ezt erősítette meg. Az iskola földszintjén futottak össze, ahol a fiú épp igyekezett egy ital automatából egy pohár, forró kávét szerezni magának. Neela pár pillanatig csak nézte őt, megmosolyogta, ahogy ügyetlenül kiszedi a forró műanyagpoharat, majd ajkaival megfújkálja a gőzölgő italt. Biztos szomjas volt már.

- Helló! - lépett oda hozzá és köszönt rá, hogy a fiú szempillái megrebbenjenek, de máris viszonozza a lány mosolyát. - Csak meg akartam köszönni a salátát a nyuszim nevében is - kuncogott fel halkan a lány, erősebben fonta rá karjait a mappájára. Picit idegessé vált a fiú pillantásától. Logan olyan érdeklődve pillantott rá és nem is zavartatta magát. Szemei hosszasan pásztázták a lány karcsú alakját. Megnyalta az alsó ajkát.

- Szívesen, így legalább nem a virágcsokrot pusztítja a... Sötét Nagyúr - vigyorodott el és beleivott a kávéjába, hogy a lány ajkai egy halk 'o'-t formázzanak. Alig tudta eltitkolni, mennyire meglepődött rajta, hogy Logan emlékezett ennyi idő után a nyula nevére... meg eleve azt, hogy emlékezett rá. Tudta, hogy virágot küldött a lánynak. Akkor talán nem lehet ez sem túl gyakori eset.

- Bejössz órára? - mutatott már a folyosó irányába Neela, hogy Logan bólintson egyet rá. Különös volt az egész. Csendben lépdeltek egymás mellett, és Logan nem hogy leszakadt volna mellőle amikor beértek, hanem követve a lányt, szorosan mellé ült le a szomszédos székre. Neela arca pipacsvörösbe váltott és próbálta elrejteni zavarát, hogy már szőkésbarna haját is az arcába söpörte, míg a fiú magabiztosan húzta ki magát mellette.

- Mi a terved délutánra? - Neela épp pakolta vissza a könyveit a táskájába, amikor Logan feltette neki a kérdést. Egy pillanatra megdermedt tőle, pedig ő maga is tudta, hogy nincs miért. Már annyi mindenen keresztül mentek Logannel. Volt szerencséje több olyan helyzetben is látni a fiút, ami másnak biztosan nem adatott meg, és Logan múltkori vallomása is ott élt még benne. Akkor egy egészen más arcát mutatta meg neki a fiú.

- Haza kellene mennem, tudod nemsokára itt a vizsga és még át kell néznem hozzá pár könyvet - magyarázta Logannek, és közben igazi strébernek érezte magát. Azonban nem csak ez volt az egyedüli oka, hogy nemet mondott. Logan miatt nem veszíthette el a fejét, szem előtt kellett tartania a terveit, hisz' pont most jöttek a nehéz vizsgaidőszakok. Viszont így távol is tarthatta magától valamelyest őt, legalábbis ebben bízott.

- Ezt? - mutatott rá az egyik könyvre Logan, amit épp Neela a kezében tartott, és igyekezett volna a táskájába gyömöszölni. Sok apró, színes papírfecni volt a lapok közé tűzve. A lány csak bólintott rá egyet.

- Alig haladtam még vele... - húzta el a száját.

- Te akkor is már előrébb vagy, mint én... Ki sem kölcsönöztem még - sóhajtotta Logan, hogy Neela meglepetten pillantson rá. Logan igyekezett szomorú fejet vágni, de pár pillanat múlva egy hamiskás mosoly jelent meg a szája sarkában. - Oké, neked nem tudok hazudni. A könyvtárban sem jártam még. Gondoltam, majd a netről lenézem a fontosabb infókat... - nevetett fel, hogy arca is elpirult és a tarkóját vakargatta idegességében. Már Neela is felnevetett.

- Én egy csomó jegyzetet készítettem már belőle, de így is van pár rész, amit még mindig nem értek. Ha lenne kedved... - kezdett bele, de máris a nyelvére harapott. Nem akarta Logan alá adni a lovat. Legbelül attól tartott, ha újból kettesben maradnak, abból nem túl sok jó sülhet ki. A fiú úgy tűnt csak ismerkedni akar és még véletlenül sem érintette meg a lányt, de az az új, titokzatos, visszafogott Logan valamiért nagyon izgatni kezdte Neela fantáziáját. Talán már nem is tetszik a fiúnak? Elég jól elriaszthatta, ha már csak barátként tekint rá, akivel a könyvekről és a tanulnivalókról tud beszélni.

- Ha nem zavarlak, akkor hazavihetlek. Tudod, kocsival jöttem... - bólintott rá a másik, hogy Neela valamiért elégedettséget érzett. Hadakozott ellene, hogy Logan áthúzza a számításait, mégsem tudta megállni, hogy maga mellett ne tartsa őt. 

***

- Itthon van a lakótársam - jegyezte meg, amikor végre beléptek az albérletébe. Logan, mint aki már otthonosan mozog náluk, húzta le lábairól a cipőit és követte Neelát a szobájába. Még a megjegyzésére sem reagált semmit, hogy ezzel a lányt, ha lehet még jobban összezavarja. Csalódottságot érzett, hogy a lakótársa otthon van, de ez végül is valamelyest biztonság érzetet is adott neki. Logan úgysem próbálkozna be, ha van otthon valaki más is rajtuk kívül. Legalábbis először ez jutott az eszébe, majd csalódottan felsóhajtott. Ez esetben, az ő kezei is meg vannak kötve, és valóban csak mint két barát ülnek majd össze tanulni. Már jó két óra is eltelt, mire a tananyag egy nagy részét sikerült átvenniük és szerencsére, amiben Neela nem volt biztos azt Logan könnyedén meg tudta neki magyarázni. Úgy tűnt, hogy nagyon gyorsan pörög az agya, és pillanatok alatt tudja értelmezni és magáévá tenni a könyvben leírtakat.

- Megyek, készítek teát! - mozdult meg lassan Logan mellett az ágyon. Mintha rá sem hederített volna, egy apró bólintással jelezte, hogy hallotta Neela szavait, de még mindig nagyon a könyvbe merült, amit a kezeiben tartott maga előtt. Amikor a lány visszatért hozzá már szinte elégedetten dőlt végig a lány ágyán, karjait összefonta a feje alatt, úgy bámulta a plafont.

- Egész otthonos itt nálad.

- Pedig alig vagyok itthon, tudod a suli meg a meló...

- Nem is tudtam, hogy még dolgozol is.

- Néha igen, elvállalok diákmunkákat. Nem akarom, hogy a szüleim támogassanak mindenben... - magyarázta neki, és lassan felé nyújtotta a bögrét. Logan még elnyújtózott az ágyán, majd szemeit az előtte álló lányra vetette. Megint olyan pillantással mérte fel Neelát, hogy a lánynak attól még a pihék is felálltak a tarkóján és gyomra ideges remegésbe kezdett.

- Ha nem bánod akkor máskor is átjönnék - jegyezte meg miután lassan az ágy szélére mászott és megállt egyenesen a lánnyal szemben. Neela csak elnyíló ajkakkal figyelte őt, le sem tudta venni a szemeit Logan puha, rózsaszín ajkairól, amikről szavak hullottak le, de fel sem tudta őket fogni. Pedig Logan még mondott valamit neki, hogy aztán észrevegye magát és a lány kezéhez nyúljon, amiben a teás bögrét tartotta. Óvatosan elvette tőle, majd az éjjeliszekrényre tette, úgy tett Neela bögréjével is. A lány meg sem tudott előtte mozdulni. A belső hang egyre tompábban szólt a fejében, hogy aztán teljesen elcsendesedjen és csak Logan kék szemeire figyeljen. Ajkain az édes mosoly egyre szélesedett, majd kezeivel finoman megérintette a lány vállait, hogy ajkával közelebb hajoljon hozzá és forrón megcsókolja őt. Annyira váratlanul történt, mintha egy kisebb villámcsapás futott volna végig a lány gerincén, hogy megszédítse őt és lábai is beleremegjenek. Hagyta, hogy a fiú a felsője alá furakodjon a kezeivel, majd finoman kibújtassa őt belőle, ajkai újra a lány száján csattantak és nyelvével izgatóan kért bebocsátást magának. Neela egy halk nyögéssel jelezte, hogy élvezi ahogy Logan ujjai végigszántanak a meztelen bőrén, majd gyengéden az ágyra fektette őt. A könyveket elsöpörte maguk körül úgy helyezkedett el a lány felett, és egy ideig csak forró csókokkal kényeztette Neela minden porcikáját. Annyira édesen és türelmesen csinálta, hogy már a lány lökte feljebb a csípőjét, közelebb hozzá, hogy Logan ágyékának csapódjon.

- Kérlek... - suttogta a fiú ajkai közé könyörgően pillantva fel rá. Nézte, ahogy Logan szemei elsötétülnek a vágytól.

- Most nem akarom elhamarkodni, én... - mintha még Logan sem lett volna teljesen biztos magában. Talán csak a lányt nem akarta elijeszteni heves vágyaival. Neela váratlanul megragadta Logan egyik kezét és máris a lábai közé vezette. A bugyi még rajta volt, de szinte tocsogott a forró kéjtől, alhasa összerándult már a gondolatra is, hogy nemsokára a fiú farka fog benne szántani. Logan ajkait a lány nyakára tapasztotta, hogy ajkai közé szívja az érzékeny bőrt, Neelából egy hangosabb nyögést kisajtolva.

- Csak csináld, nem bírom tovább... - vetette már oldalra a lány a fejét, ölét ingerlően a férfi combjának nyomta. Logan pillanatok alatt szabadult meg a felesleges ruhadarabjaitól, úgy feküdt vissza a lányra és az ágyba nyomta a finom, kis testét. Ajkaival még a melleit kényeztette, nyelvét pörgette a megkeményedett mellbimbók körül, hogy Neela már alig tudta visszafogni magát, egy halk, rekedtes nyögés tört fel belőle, mígnem megérezte a fiú meleg tenyerét a száján. Logan így próbálta csendre inteni őt.

- Azt akarod, hogy meghalljon? Izgat, ha nem vagyunk egyedül? - suttogta gonoszan a fiú a fülébe. Neela már a hanglejtésétől is beleborzongott és egy nagyot nyelve próbálta visszafogni magát és engedni Logannek, hogy a bugyiját lehúzza a lábain, majd a nedves öléhez furakodjon. Álló férfiassága már bökte a lány szeméremajkait, hogy Logan nem volt rest még pár pillanatig csak le-fel vonni magát a lány nedves punciján. Neela mellkasa fel-le emelkedett, egyre nehezebben szedte a levegőt, és a szíve is túlságosan gyors ütemet vert a mellkasában. Logan kínzó lassúsága kibírhatatlan volt, megváltásként érte a mozdulat, amikor a kemény, forró hímtagja végre a nedves puncijában tört utat magának és végre elkezdett a lányban mozogni. Úgy járatta benne magát, olyan természetességgel mintha mindig is összeillettek volna. Majd a finom, türelmes ütem egyre gyorsabbra váltott, hogy Neelának már muszáj volt megkapaszkodnia a párnájában, hogy megtartsa magát. Logan farka teljesen felnyársalta őt és egyre feljebb küzdötte magát benne, hogy a legérzékenyebb pontot elérje Neelában. A lány fájdalmasan nyögdécselt alatta, néha alig bírta vele tartani az iramot, de ahogy Logan kihúzódott belőle, úgy kívánta újra és úgy hiányzott neki az a pulzáló hímtag. Már a hátára fordította a fiút, hogy ő üljön az ágyékára és a lábait oldalt megtámasztva magabiztosan lovagolta meg a farkát. Igyekezett visszafogni a nyögéseit, mégis ahogy a farok egyre mélyebbre lökődött benne, úgy veszítette el a fejét és a kezeit Logan mellkasán megtámasztva forrón mozgatta magát rajta, mígnem végre elérte a csúcsot és végigszántott az egész testén a remegés. Logan meztelen testére hanyatlott és csak halk pihegésre volt képes.

- Nem bánnám, ha máskor is átjönnél... - sóhajtotta még Logan arcába pillantva, miközben mutatóujjával Logan egyik mellbimbója körül körzött.

( 2018-április-2 )