Már a kocsiba ültem be mellé és beszíjaztam magamon a biztonsági övet, mégis ugyanolyan átható pillantással figyeltem Logant. Talán lázas? Ennyire megártott volna neki a sok pia? Visszaemlékeztem, mennyi üres üveg és pohár állt előtte a bárpulton, akkor már teljesen ki volt ütve, amikor rátaláltam. Mégsem bízhattam meg benne. Logannél sosem lehetett tudni, mire számítson az ember, túl jó szinész volt. Még az is végigfutott az agyamon, lehet most is csak egy szerepet játszik, valamit megint el akar érni nálam.

- Most mi az? Miért nézel így rám, mintha szellemet látnál? - A mélygarázsból jutottunk épp ki a nappali fényre, hogy közben megállt a sorompónál és a kesztyűtartóból elővette a napszemüvegét.

- Törin nem is szoktalak látni - jegyeztem meg neki, és alig tudtam palástolni a hangomat uraló metsző élt.

- Mert nem szoktam bejárni - bólintott erre könnyedén Logan, mintha ezzel lezártnak is tekintette volna köztünk a beszélgetést. Lehet, hogy csak egy szívesség volt a részéről, ha már én este hazaszállítottam, akkor ő most gondoskodott arról, hogy bevigyen a suliba. Nem volt ebben semmi különös... Bent a napszemüveget ugyanúgy nem vette le, de ez szerintem már csak a menő pasas figurájához is tartozott. Egyik kezét a nadrágzsebébe csúsztatva lejtett be mellettem az egyetemre, hogy aztán a barátnőm jól megbámuljon minket. Mivel Logan velem jött, és amúgy sem akartam lekésni az előadást ezért mentem vele, barátnőm felé meg pár vállvonással jeleztem, hogy én sem értem, mi ütött ebbe a pasiba. Egészen a terem bejáratáig elkísért, majd megvárta amíg megtalálom a szokásos helyem és ő is utánam furakodott, hogy leülhessen mellém. Ami ezután történt még különösebb volt. Végig csendben hallgatta mellettem az előadást, néha figyelte, ahogy jegyzetelek, de ezen kívül egyáltalán nem piszkált, nem csinált semmi olyasmit, amit eddig már megszokhattam tőle. Például az okos, érdeklődő kérdéseit a tanár felé vagy amikor a barátaival sutyorgott, aztán mind hangosan felnevettek, hogy a tanár intse rendre őket... és hozzám sem ért. Valamiért még az is megfordult a fejemben, hogy most fog leégetni a többiek előtt, és az órán kezd el majd fogdosni, de meg sem próbálta. Pedig, talán hagytam volna magam. Már én sem értem mi ütött belém, de attól ahogy ennyire közel ült hozzám, combunk néha egymáshoz ért, éreztem a testéből áradó hőt, a tusfürdője szexis, férfias illatát... hát, én szívesen a nyakára tapadtam volna! Valószínűleg Logan teljesen elvette az eszemet! Pont akkor fogta vissza magát, amikor én kezdtem teljesen begerjedni rá. Amióta megszólítottam őt a parkolóban, mintha felpörögtek volna az események köztünk. Már két estét végigszeretkeztünk egymással, a többi napban pedig izzott köztünk a levegő, terhes volt a szexuális feszültségtől, annyira pattogtak köztünk a szikrák és biztos voltam benne, hogy ezt ő is érzi. Ő is ugyanúgy kívánt engem, talán emiatt is szólított le oly' könnyedén a bárban is. Volt köztünk valami... De ez a Logan most teljesen más volt. Nem akart kezdeményezni és a bunkó stílusa is elmaradt.

Előadás után még egy étterembe is elvitt, amitől végképp leessen az állam. Persze, felé ezt nem akartam mutatni, végül is miért ne mehetnénk akár normális randikra is? Bár erről sem tudtam megállapítani, hogy ez épp micsoda, csak annyira természetesen jött, hogy együtt menjünk el utána kávézni.

- Logan, tényleg nem kell ezt tenned - jegyeztem meg neki. Oké, eddig tudtam visszafogni magam. Mégis mi a fene ütött ebbe a pasiba?

- Ennyit igazán megtehetek, állandóan szemétkedek veled - mondta úgy, hogy teljesen a szemei kékjébe vesztem. Már kiszáradtak az ajkaim is, csak kavargattam magam előtt a kávémat. - Múltkor azt vágtad a fejemhez, hogy senkivel sem törődök magamon kívül... és ebben teljesen igazad van - morogta. A kávéscsészéje mellé készített apró, fehér szalvétát morzsolgatta az ujjai közt elgondolkodva, hogy egy nagyot nyeltem. Kedvem lett volna megvigasztalni őt, de még vártam vele. Olyan nehéz volt Loganben megbízni, elhinni azt, amit mond. Hogy minden hátsó szándék nélkül teszi. - A bátyám pár hónapja jegyezte el a menyasszonyát és a házunkban tartották meg a kézfogót, de... - egy nagyot sóhajtott, még mindig nem nézett a szemeimbe - ... szokás szerint megint elcsesztem. Nem túl sokan voltunk, csak ötven-hatvan ember... - rebbentek meg a szempillái, és a tekintete is elsötétült ahogy visszaemlékezett a történtekre. Végre rám pillantott. Még az utolsó mondatán rugóztam. Ötven-hatvan... az máshol már egy kisebb tömegnek számítana. - Jöttek Jen koszorúslányai is és jól éreztük magunkat, többet ittam a kelleténél és szokás szerint csak magammal törődtem. Az egyik lánnyal elvonultunk, hogy kettesben legyünk és... tudod, hogy mi volt. - Még döbbenten hallgattam őt, hogy aztán a pillantásomban megjelenjen a rosszallás is. Logan gyorsan megrázta a fejét, majd egy mély levegőt vett, hogy befejezhesse. - Javában szexeltünk egy asztalon, amikor Lucas és a fél rokonság ránk nyitott. Ha még ez nem lenne elég, sikerült a tortájukat is leborítanunk, Jen meg teljesen kiakadt, veszekedni kezdett a csajjal. A bátyám azóta nem akar szóba állni velem. Jen még előbb békélt meg, mint ő... Szerintem nem akar köztünk balhét, tényleg rendes csaj. De Lucas inkább kerül - fejezte be végül, hogy kicsit megsajnáltam őt. - Látod, ekkora fasz vagyok... - sóhajtotta, majd megkavarta a kávéját és az ajkaihoz emelve gyorsan kiitta az egészet.

- Jogos, ha mérges rád.

- Tudom, de nem bírom elviselni, ha mérges. Már számtalanszor elnézést kértem tőle, de azt hiszem el kell fogadni, hogy ekkora pöcs vagyok. Hibát hibára halmozok. - Már olyan nagy, szomorú szemekkel lesett rám, aztán fájdalmasan felsóhajtott, hogy az egyik kezem az asztal felett az övére csúszott.

- Ezeket miért mesélted el nekem? - kérdeztem tőle halkan. Tényleg nem értettem. Ha valóban így volt, akkor tényleg sajnáltam Logant, elég elcseszett helyzet lehetett ez. Mondjuk, azt is el tudtam róla képzelni, hogy már nem az első alkalommal húzta ki a bátyjánál a gyufát. Csak ez most elég rosszul sült el.

- Magam sem tudom. Kedvellek - suttogta ő, hogy mélyen a szemeimbe nézzen és nem húzta el a kezét sem. Mindketten mély hallgatásba burkolóztunk.

***

Később hazavitt, majd gyorsan elbúcsúztunk egymástól. Egy csók, egy puszi, semmilyen bensőséges érintkezés nélkül. Megint én zavartam össze azt hiszem saját magam. Logan már így is kiöntötte a lelkét nekem, olyan titkokba avatott be, amiket másnak biztosan nem mondott volna el. Már, ha mindez igaz volt! De nem kételkedhettem benne. Annyira akartam neki hinni s visszaemlékeztem az arcára, ahogy szomorúan ücsörög mellettem, és ő is csak tűnődik azon, hogy mitévő legyen, mégis jól fogadta a közeledésemet és nem ugrott azonnal rám. Ha csak az lett volna a célja ezzel a mesével, hogy újra megfektessen, akkor biztosan nem hagyott volna csak így parlagon, nem?

Másnap ért az újabb meglepetés. Csak délután voltak megint óráim, így az egész délelőttöt otthon töltöttem. Egy futár csöngetett be hozzánk, aki egy hatalmas csokor virágot nyomott a kezembe. " Neelának, Köszönöm. Logan. " Csak ennyi állt a kiskártyán, hogy még jobban magába bolondítson. Logan most tényleg udvarolni akar nekem? Mégis miért tenné? Honnan jött ez az egész? Csak záporoztak bennem a kérdések, mégis az lett a vége, hogy a képzeletem szárnyalni kezdett. Talán, ha hagyom akkor több is lehet köztünk, lassan meg fogunk nyílni egymás előtt. Délután még beszaladtam az előadásra, képtelen lettem volna arra, hogy ne ő járjon folyamatosan a fejemben. Éreztem, hogy néz. A hátamba fúródott a pillantása, hogy óra végén már direkt sokkal lassabban pakoltam össze a cuccaimat, úgy várt meg a padsor végén.

- Na, hogy tetszett a virág? - tette fel mosolyogva a kérdést. A szívem máris olvadozni kezdett. Szürke, testre simuló pólót viselt, fekete bőrkabáttal, aminek könyökéig feltűrte az ujját. Összepasszíroztam az ajkaimat, hogy még véletlenül se nyögjek fel.

- A Sötét Nagyúr majdnem megette - motyogtam neki, közben bezzeg égett az arcom.

- Ki az a Sötét Nagyúr? - ugrottak már a homlokába a szemöldökei csodálkozva.

- Van egy nyuszim - nevettem már fel, hogy Logan ajkain is kiszélesedjen az a mosoly. Másnap már egy doboz salátát is mellékelt a virágcsokor mellé.

( 2018-április-1 )