Az estét együtt töltötték. Logannek ezzel a meglepetéssel sikerült teljesen levennie a lábáról, mégis Neela legbelül arra vágyott, bárcsak a fiú megvallaná az érzéseit! Tudni szerette volna, mi ez kettőjük között. Az érintésével, a gesztusaival igyekezett kimutatni, mit érez a lány iránt, ám semmilyen szerelmes vallomás nem hagyta el az ajkait. Talán ő is pont annyira félt Neelától, mint a lány tőle. Mindketten igyekeztek vigyázni a szívükre, véletlenül se sérüljön meg. A lakás ajtajában búcsúztak el egymástól. 

Neela még azt tervezte, hogy beugrik az iskolába és néhány hivatalos dolgot elintéz, de mintha szárnyakat kapott volna úgy sietett előre. Szinte észre sem vette barátnője hadonászó karjait.

- Neela! Szia! - indult el felé, aztán egy gyors ölelésbe vonta, majd két puszit nyomott az arcára.

- Szia! - vigyorodott el Neela is.

- Mi újság? Mostanában alig tudunk összefutni - jegyezte meg a lány szomorkásan, majd tett egy lépést előre. - Egy kávét akartam venni magamnak, elkísérsz? - Neela mosolyogva bólintott egyet a kérdésére. Már amúgy is szeretett volna valakivel az érzéseiről beszélni. Egy pillanatra eszébe villant, hogy az elmúlt hetekben alig fordított időt a barátnőire és őt sem akarta elhanyagolni. Idegesen elhúzta az ajkait, Logan túl nagy hatással volt rá.

- Nagyon sokat kellett készülnöm a vizsgákra, de szerencsére Logan mellettem volt és együtt bogarásztuk át a könyveket... Ne tudd meg! - sóhajtotta a lány felé, hogy barátnője máris elvigyorodjon. Néhány érmét dobott a kávé automatába.

- Inkább szeretném megtudni, ha nem bánod! - nevetett fel. - Nem hiszem, hogy csak a könyveket bújtátok... - lökte meg Neela karját, akinek az arca máris pipacsvörösbe váltott. Nem bírta elrejteni az elégedett mosolyát.

- Oké, volt köztünk egy-két dolog, de még tényleg nem tudom, hogy mi van...- sóhajtotta.

- Most már lesz időd kitalálni, nem? Úgyis itt a téli szünet, mehetsz haza anyudékhoz.

- Hát, nem hinném... - sóhajtotta Neela.

- Mi az? Történt valami? - csodálkozva pillantott rá a másik, és óvatosan kiemelte a műanyag poharat a gépből.

- Jaj, nem! Ők jól vannak! Csak tudod, Logan segített mégis gyakornoki helyet szerezni a karácsonyi forgatásra - mesélte neki csendben.

- Tényleg? - Egy hamiskás vigyor jelent meg az ajkain. - Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megéri Logan Lermannel kavarni! - hasított a hangja a levegőbe, hogy Neela idegességében egymáshoz passzírozta az ajkait. - De miért? Érdemes volt hozzá közelebb kerülnöd, látod ezért éri meg gazdagabb pasikkal dugni...

- Tudod, nem... Nem arról van szó... - rázta meg a fejét kétségbeesetten Neela, majd falfehérré vált az arca, amikor a következő pillanatban megjelent mellettük Logan. Csak egy haragos pillantásra méltatta őt, majd gyorsan elrobogott mellettük a főbejárat felé. - Logan! - kiáltott utána, de a fiú mintha meg sem hallotta volna, még inkább felgyorsította a lépteit. Neela a parkolóban érte utol.

- Ügyes voltál, gratulálok! Bevettem. Most örülsz? - fordult felé mérgesen Logan, szemei szinte villámokat szórtak a lányra. Neela egész testében beleremegett, hirtelen azt érezte, hogy összeomlik körülötte minden és ha nem fékezi meg most a srácot, akkor Logan haragja még erősebb lesz és maga alá fogja temetni őt.

- Logan! Nem úgy volt, hidd el nem azért voltam veled! - próbált gyorsan védekezni, mire Logan szeme megint megvillant. Kezét ökölbe szorítva tartotta maga mellett, arca teljesen kipirult a haragtól, látszott rajta, hogy alig tudja visszafogni magát.

- Én megbíztam benned... - remegett meg a hangja is, ahogy kiejtette a szavakat. Olyan kétségbeesetten és összetörve nézett a lányra, hogy Neela hirtelen döbbent rá: egyáltalán nem szükségesek a szavak. Pontosan tudta, mit érez Logan, hisz' ő is pont ugyanazt érezte iránta. - Elmeséltem neked olyan dolgokat is, amiket másnak nem... Bazdmeg! Hogy ismerhettelek ennyire félre?! - kiáltott fel és mérgében a kocsija kerekébe rúgott. Neela először összerezzent mellette, majd Logan karjához nyúlt, mire a fiú máris morcosan elrántotta tőle. De a lány nem adta fel, már sokkal erőszakosabban fúrta magát közelebb Loganhez, az arcához nyúlt, hogy maga felé fordítsa, kényszerítse arra, hogy rá nézzen. Logan még ebben az állapotban is makacs módon lehajtotta a fejét. Úgy tűnt, képtelen a lányra pillantani.

- Figyelj rám... Nem azért voltam veled... Én..nagyon megkedveltelek téged. Ez az igazság - suttogta az ajkaihoz hajolva a lány. Logan arca már tűzforrón égett az ujjai alatt, de nem eresztette volna el. Most minden ott volt előtte, amire a legjobban vágyott. Le sem tagadhatta volna magában, hogy teljesen belezúgott ebbe a pasiba.

- Nem hiszek neked...

- Hallod? Nézz már rám! - dőlt már hozzá közelebb a mellkasával Neela. Szinte rettegett belülről, hogy Logan tényleg annyira megharagudott rá, hogy többet az életben nem akarja őt látni. A fiú lassan ráemelte tengerkék szemeit, sértettség, szomorúság áradt belőlük. - Ha kell visszaadom neked a jegyet, te ennél fontosabb vagy nekem - suttogta, miközben szívének ritmusa sokkal gyorsabb ütemre váltott. Készült egyenesen kirobbanni a mellkasából. - Én... - sóhajtotta halkan, de hirtelen már nem is tudta mit mondhatna Logannek. Veled akarok lenni? Nem érdekel, hogy ki vagy én akkor is téged akarlak, mert ami köztünk van az több, mint amit eddig valaki iránt is éreztem? Lassan lecsúsztak a kezei a fiú arcán, majd egy szomorkás sóhajjal fordult volna el, ha Logan nem kapja el még épp időben a csuklóját. Lassan maga felé fordította a lányt. Ujjai rázárultak a vékonyka csuklójára.

- Nekem is fontos vagy, Neela... Kérlek, ne mondj le rólam - érintette meg finoman ujjbegyeivel a lány arcát, hogy Neela máris aprót bólintva rá lehunyta a szemeit és fejét Logan állának támasztotta. Érezte, ahogy a férfi erős karjai átölelik őt és szívük egy ritmusra dobbant. Ez már a jövő zenéje volt.

VÉGE

( 2018-április-2 )