A hálószobába követtem őt, ahol az egyik fiókból elővett egy borítékot és egy nagy, szívből jövő mosollyal díjazta, hogy az ajtóban megállva, elnyíló ajkakkal, meglepetten figyeltem őt. Mit is mondhattam volna? Logan túljárt az eszemen, kiszagolta, hogy sántikálok valamiben és ügyesen meghiúsította a tervem, hogy felvegyem a beszélgetésünket. Agyam lázasan dolgozott volna egy újabb megoldásért, de jelenleg túlságosan lekötött a kezeiben tartott boríték. Leült velem szemben az ágyra, de amikor látta, hogy egy tapodtat sem bírok mozdulni, máris megpaskolta maga mellett az ágyat a tenyerével.

- Na, gyere cica. Ne félj tőlem - duruzsolta, és mint aki ezt mókásnak tartja halkan felnevetett. Úgy viselkedett, mintha az előző csók egy kis semmiség lett volna. Pedig az ajkaim még mindig égtek utána és a pulzusom is megugrott. Egy kis színjáték lehetett a részéről, vagy ez is az elcsábításom része volt, mégsem tudtam vele úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Már rég kerültem ilyen közel valakihez. Amióta beiratkoztam az egyetemre az összes napom az iskolával és a diákmunkákkal telt. Túl nehéz volt erre az egyetemre bekerülni, és semmiképp sem szerettem volna, hogy a tanulmányaimat bármi is veszélyeztesse. Kiváltképp nem egy ilyen beképzelt alak! Pedig régebben mennyit jártam szórakozóhelyekre, mennyi barátom volt! Egyáltalán nem volt jellemző rám ez a visszafogott életstílus, de mentségemre szóljon még ilyen közel sem kerültem az álmaimhoz. Nem bírtam volna ki, ha valamiért ez nem jön össze. Logan most túlságosan összezavart ezekkel a képekkel. Ha ez kitudódik... Idegesen helyet foglaltam mellette az ágyon, míg ő előszedte a képeket a borítékból és megmutatta nekem őket egytől-egyig. Tényleg nem tréfált, az exem többféle pózban is lefotózott. Valahol csak a kezeimmel takartam el a melleimet. Basszus, erre hogy nem emlékeztem?! Fordult egyet velem a világ és hányingerem lett ettől az egésztől. Szinte kikaptam volna Logan kezéből, hogy azonnal széttéphessem, elégethessem őket. Már nyúltam is felé a kezeimmel, amikor Logan azonnal elkapta őket tőlem és visszatette a fotókat a borítékba. - Na-na... - mondtam, hogy csak a forgatás után kapod meg őket - nedvesítette meg nyelvével az alsó ajkát, majd egy mozdulattal az éjjeli szekrényre lökte az egész csomagot. - De addig is, kedvesebb lehetnél hozzám...- értetlen tekintetemet látva, ami még néha visszavándorolt az éjjeli szekrényre, csak felsóhajtott. - Nem tetszik, ahogy beszélsz velem, pedig tudhatod, hogy nem egyforma helyről jöttünk... - Már a nyelvem hegyén volt egy cifra káromkodás, nem sokon múlt, hogy a képébe ne vágjam, mit is gondolok róla! Igen, kedves Logan, te a suttyók táborát erősíted! A beképzelt majmokét, a kinyalt seggű úrificsúrokét, akiknek az ujjukat sem kellett mozdítani érte, hogy ebbe a suliba bekerüljenek! Már nyitottam volna a számat, hogy egy nagy levegővétellel a szemére vessem azokat a gondolatokat, amik az elmúlt hónapokban felgyűltek bennem iránta, Logan pedig elkerekedett szemekkel várt. - Tessék, mondd csak ki, te mit gondolsz erről! A büdös életben nem kapod meg ezeket a képeket... - beszélt hozzám nyíltan, hogy megint rám ijesszen. Mondhatom, sikerrel járt.

- Mégis mit vársz tőlem? Legyek a pincsikutyád... pár nyavalyás kép miatt?! - pattantam már fel mellőle az ágyról felháborodottan. Kezeimet ökölbe feszítve tartottam magam mellett, csak hogy meg ne üssem őt.

- Nyugodj meg, van róluk másolat is, ha azon töröd azt a kis okos fejed, hogy elviszed őket. - Logan megint előttem járt, vagy csak ilyen jól olvasott az arcomról, magam sem tudom. Tekintetem a borítékról újra Logan arcára függesztettem. Az a gyönyörű kék szempár! Istenem, mennyi veszélyt rejtegetett számomra!

- De miért kellek neked, Logan? Miért játszol velem? - léptem már hozzá közelebb. Lábait terpeszbe téve, kissé kihúzta magát előttem, mellkasa kidagadt a bent tartott levegőtől, hogy megfeszült a póló is a testén. Istenem, ha nem lett volna ennyire szemét velem biztosan én döntöttem volna az ágyba, hogy követeljem az újabb csókot! - Biztos van több olyan lány az egyetemen, akiket zsarolni sem kell, önszántukból mennének veled. - Mintha elgondolkozott volna a szavaimon, majd bólintott is egyet.

- De te érdekesebb vagy náluk - nézett fel rám, és váratlanul kinyújtotta a karját felém, hogy az egyik ökölbe szorított kezemen simítson végig ujjaival, gyomrom megint görcsbe szorult és meginogtam. Képtelen voltam kivonni magam a pillantásának hatása alól. Tekintetünk egymásba kapcsolódott. - Gyönyörű vagy.. és kívánatos, vonzó... - suttogta a szavakat olyan mély, érces hangon, hogy beleborzongtam. Észre sem vettem, hogy már a lábai között állok és ujjaival felfelé halad a karomon, amiken már felálltak a pihék az izgalomtól, ő meg csak figyelte a mozdulatot, ahogy ujjai felfelé siklanak csupasz bőrömön. Még a szám is kiszáradt miközben őt nézte,m és próbáltam uralkodni a testemen. A vágy olyan erővel tört rám, hogy kezeimmel én is Logan után nyúljak és magamhoz húzzam őt. Ahogy a felkaromhoz ért még pár másodpercet várt, hogy a szívem is kihagyjon pár ütemet, mert ugyanarra gondolhattunk mindketten. Ujjbegyével a melleimen simított végig és még a pólón keresztül is lázba hozott ez az aprólékos, türelmes mozdulat. Mintha csak be akart volna cserkészni, nem hamarkodta el a dolgokat, kék szempárja már az arcomat fürkészte, ami lángba borult és akadozva szedtem a levegőt is. Finoman, puhán érintett meg, mintha csak egy lágy szellő lett volna, úgy futott végig a remegés is a gerincem mentén. Nehezen bírtam már türtőztetni magam, mégsem bírtam megmozdítani a testemet. Mintha Logan szavak nélkül irányított volna. Melleimet még csak a pólón keresztül simogatta, hogy aztán combomba markoljon, úgy húzzon közelebb magához. Arcát fúrta a melleim közé, miközben a tenyerével nem adta fel a testem becézgetését. Figyeltem ahogy szempillái elnehezülnek, nehezebben szedte ő is a levegőt. Kezeit végigvonta az oldalamon, hogy aztán újra mindkét tenyerével már jóval határozottan a melleimbe markoljon. Felszisszentem a váratlan durva mozdulattól, mire Logan is felpillantott rám ültéből és kíváncsiság csillogott a szemeiben. Kezével már a tarkóm után nyúlt, hogy a fejét felemelve az ajkaink megint találkozzanak egymással. Már sokkal szenvedélyesebben csókolt, nyelvét is átcsúsztatta a számba, hogy olyan érzékien játsszon az én nyelvemmel és verjen ki a fejemből minden mást, ahogy csak ő volt képes rá. Még sosem találkoztam előtte olyan pasival, mint Logan. Félelmetes volt, amilyen hatással van rám. Lassan pontosan, adagolta a kéjt, hogy felébressze bennem a vágyat, ami most izgatott lepke seregként tombolt a hasamban.

Kezeivel felvonta rajtam a pólót, míg átbújtattam rajta a fejem és a karjaim is, hogy aztán kikapcsolja rajtam a melltartót is. Pillantása égette a testem, már erősebben szorított magához, hogy ajkai a bőrömmel érintkezzenek, majd egy hangos nyögés szakadt fel belőlem.

- Annyira gyönyörű vagy, Neela, nem tudok betelni veled... - újabb csókokat hintett a melleimre, és az ajkai közé vette az érzékeny mellbimbóimat, hogy finoman megszívja őket, nyelvével játszott velük, fogaival is rájuk harapott. Fejemet már hátravetettem és szemeimet lehunyva kínáltam fel magam neki. Az eszem és a szívem is hiába próbált visszatartani, de az érzékeimnek nem tudtam megálljt parancsolni. Annyira kívántam Logant, hogy szinte már én mentem elébe minden mozdulatának. Gyorsan fordított a helyzetünkön és lefektetett maga elé az ágyra. Néztem ahogy lehámozza magáról is a ruhákat, hogy csak egy szál alsóban álljon előttem, majd a nadrágom után kapott, hogy megszabadítson tőle. Még pár pillanatig mosolyogva figyeltem őt és mellkasom izgatottan megemelkedett minden egyes levegővételtől, mellbimbóim peckesen meredtek előre, hogy Logan lassan felém másszon és kék szempárja összekapcsolódjon az én kékemmel. - Mondd, hogy átadod magad nekem... hogy te is kívánsz... - súgta, hogy a szavakat ajkai közül szinte az én számba fújta. Egyik keze megint megindult a nyakam vonalától lefelé, a melleim közén át a hasamig, hogy alig tudtam másra figyelni.

- Igen - nyögtem fel, de Logan mintha várt volna még valamire, csak kitartóan figyelte arcom minden rezdülését. - Én is kívánlak. Logan, a tiéd akarok lenni... - néztem fel rá csillogó szemekkel minden gátlásomat levetkőzve, észérveket elhagyva, csak az számított, hogy mielőbb kielégüljek. Egy édes mosoly jelent meg a szája szegletében. Kényelmesen elhelyezkedett a lábaim között, miközben az alsónadrágot letolta magáról és meztelen felsőtestével teljesen az ágyba nyomott. Úgy falta ajkaimat, hogy alig kaptam levegőt, de már nem érdekelt. Kezeimmel én is simogattam őt, ahol csak értem. Az izmos vállait, karját, orromba szívtam azt a mámorító, fűszeres illatot, ami minden pórusából áradt. Álló férfiasságával böködte a combom belső felét, hogy aztán végre a kezével rámarkoljon és a puncimhoz illessze magát. Még kellett pár pillanat, hogy a vészcsengő bekapcsoljon nálam. Egy halk nyögéssel toltam el magamtól. Értetlenül pillantott le rám. - Logan.. ah... az.. óvszer... - Alig bírtam hangot kiadni, sőt úgy tűnt, ő sem akar azonnal megmozdulni. Az éjjeliszekrény fiókját húzta ki, majd a lábam között térdepelve elővett belőle egy kis ezüst csomagot, hogy egy mozdulattal feltépje. Tekintetemmel végre megint felmérhettem őt. Mint egy szomjazó ember, olyan áhítattal figyeltem Logan edzett alakját. Nem volt az a túlságosan kigyúrt pasas, inkább szálkás sportos felsőteste volt, ahogy térdepelt előttem, úgy feszítette be a hasizmait, hogy pár kockát is felfedezzek rajta. Ujjaival gyorsan felgörgette magára az óvszert, majd sietősen rám mászott újból. Ajkain egy virgonc mosoly táncolt és szemei is fénylettek, hogy már én sem bírtam visszafogni magam. Kezemmel a tarkója után kaptam, úgy húztam le magamhoz egy forró csókba, míg ő óvatosan a makkját a szeméremajkaim közé vezette úgy tolta fel magát belém. Ütemes, ringó mozdulatokkal tett magáévá, hogy már az ajkai közé nyögtem annyira jó volt az érzés. Kezeit a combjaimra csúsztatta, hogy ujjai már a bőrömbe vájtak, míg lehajolt hozzám és arcát a nyakam-vállam közi hajlatba fúrta. Éreztem a forró zihálást, ami ajkai közül szakadt fel, édes morgásszerű hangokat adott ki, hogy kedvem lett volna felnevetni, annyira boldognak éreztem magam és felszabadultnak. Mintha minden feszültség elillant volna, hogy teljesen átadhassam magam a gyönyörnek.

Hosszú percekig feküdtünk egymás mellett az ágyban, nem bújtam hozzá, nem is erről szólt ez az egész és a szex is annyira leszívta minden energiámat, hogy csak elnyújtóztam mellette, úgy figyeltem félig lehunyt szemekkel, ahogy Logan sötétbarna haján megcsillan a napfény. Két karját összekulcsolta a feje alatt, úgy emelkedett meg fel és le a mellkasa. Vajon minden lány ennyire szexinek, gyönyörűnek láthatta ezt a pasit? És a kérdés után máris megjelent a fejemben a válasz: biztosan. Szó nélkül szállt ki mellőlem az ágyból, hogy visszavegye magára a ruháit, míg én is a bugyimat próbáltam megtalálni valahol az ágy mellett. Aztán kisétált a hálóból. Igyekeztem utána, bár még egy gyors pillantást vetettem az éjjeliszekrény irányába, de a boríték a képekkel már nem volt ott.

- Logan... akkor... miben egyezzünk meg? - köszörültem meg a torkom. Épp a hűtő ajtaját csukta vissza, egy gyümölcsleves flakont tett le maga elé a pultra. Mélyen felsóhajtott, de amikor a szemeimbe pillantott már nem áradt azaz ismerős huncutság a tekintetéből. Inkább volt hideg, lenéző, mint aki csak egy kis cselédre néz, aki porszívózni jött hozzá.

- Hát, elég jó vagy az ágyban, de... - ingatta meg a fejét, hogy aztán megkerülve a pultot hozzám sétáljon. - Őszinte leszek veled, Neela, nem ütöd meg azt a szintet. Sajnálom. - Ajkait is elhúzta fanyalogva, nyelvével csettintett egyet és megkeményedett arcvonásain láttam, hogy : nem, ő biztos nem sajnálja. Riadtan hátráltam tőle egy lépést, hogy aztán vállait megrántva újra a gyümölcsös flakon felé vegye az irányt. Szemeim már elkerekedtek, miközben magam elé meredve csak a konyha hideg járólapját figyeltem. Akár csak Logan. Pont olyan kényes, kemény volt ez a márvány is. Ő közben már levett magának egy tiszta poharat, még nem is kettőt, hogy esetleg rám is gondolt volna. Meg sem próbált udvarias lenni vagy marasztalni.

- És mi lesz a gyakorlattal? A jegyekkel? - tettem fel neki a kérdést már akadozva, pedig belül már éreztem a válaszát, de tőle akartam hallani. Tudni akartam, hogy ezután mire számíthatok. Ivott egy kortyot még.

- Hát, úgy csinálod ahogy akarod. Én már odaadtam a jegyem Natalie-nak. Tudod, az apja hajókat gyárt, nem kellene egy jó lehetőségről lemaradni. Tudod mennyit számítanak a kapcsolatok... - ugrott fel az egyik szemöldöke, mintha egy kis buta lányhoz beszélne. - Most, ha nem haragszol... más terveim is vannak mára... - sétált el előttem a bejárati ajtó felé.

( 2018-március-25 )