a kedves kommentek hatására, úgy döntöttem feltöltök még egy részt! :) :*

Egész éjjel csak forgolódtam az ágyamban, egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, állandóan Logan öntelt arckifejezése rajzolódott ki a lelki szemeim előtt. Szinte a fülembe csengett önelégült hanglejtése is! Mégis hogyan mosom majd tisztára a nevem Logan előtt? Bár egyáltalán miért is érdekel engem ő? Valamiért a fejébe vette, hogy utálni fog engem, hogy megvet, lenéz, tényleg csak annyira tart, hogy asszisztenseként loholjak a nyomában, miközben ő sem különb nálam. Mi lesz, hogyha vissza akar majd élni a képekkel? Mi lenne, ha feljelenteném és az exemet is, hisz az egyáltalán nem volt törvényes, hogy ilyen képeket eladjon valakinek rólam? Mégis hol találta ezeket Logan? Talán az exem feltette őket egy netes oldalra? Jézusom! Nem tehette meg, hogy zsarol ezekkel a képekkel viszont, hogyha bemártottam volna emiatt, akkor az én nevem is sérül. Egyáltalán nem így akartam híressé válni ebben a szakmában! Sürgősen megoldást kellett találnom erre a helyzetre! Hosszú szürke szövetkabátot vettem magamra, egy nagy sállal, sapkával, hogy aztán bemenjek másnap is a városba. Még reggel írtam egy emailt Logannek, hogy beszélni szeretnék vele. Az egyetemtől nem messze volt egy kis kávézó, annak a címét adta meg, hogy aztán pontban délelőtt tizenegyre odaérjek. A szívem már a torkomban dobogott. Annyi gondolat suhant át a fejemen és nem tudtam a megfelelőt kiválasztani közülük, mégis hogy vegyem rá Logant, hogy hagyjon békén...

Az egyik belső bőr kanapén foglalt helyet, előtte egy kristálypohárban tejszínhabos, csokis desszert várt arra, hogy megegye, miközben ő kiskölyök módjára azzal szórakozott, hogy a desszert tetejére pakolt cseresznyével minél több tejszínhabot gyűjtsön össze magának.

- Szia! - köszöntem rá, amikor megálltam felette, majd egyik kezemmel levettem a fejemről a sapkát. Logan ajkain egy negédes mosoly jelent meg, és a mellette lévő üres helyre mutatott.

- Gyere, ülj le mellém! - Egyik tenyerét a combjára tette, míg közelebb hajolt az édességhez, és az ujjaival felemelte a cseresznye szemet. Egyszerűen képtelen voltam levenni róla a szemeimet. Lassan kitátotta a száját, hátravetette a fejét és miközben a nyelvét kidugta, úgy dörgölte kínzóan neki a cseresznyét. Nyelvével lenyalta róla a ráragadt tejszínhabot, majd finoman a fogai közé csípte gyümölcsöt és az ajkai összezárultak. Észre sem vettem, hogy addig amíg őt néztem levegőt sem tudtam venni, hogy csak akkor lélegeztem fel, amikor végre bekapta azt a nyavalyás cseresznyét, majd egy jóízű mosolyt villantott felém, hogy hangosan elropogtassa a fogai alatt a húsát. - Szívesen lettél volna a helyében, mi?

- Te mocskos disznó! - lendítettem már a kezemet is felé, ahogy felocsúdtam a szavai okozta döbbenetből. Az arcom is teljesen kipirult, viszont ő csak nevetett és sokkal gyorsabb volt nálam, máris elkapta a levegőben a csuklóm és visszahúzta maga mellé, hogy a combjára helyezze.

- Imádom, hogy ilyen kis heves vagy! Na, mondd csak, miért jöttél ide, Neela? - tette fel a kérdést, közben egyik szemöldöke huncutan felfelé húzódott. Néztem, ahogy a tengerkék szemei izgatottan felcsillannak és szívesen végignéztem volna a csalódottságát is, de most nem tehettem meg.

- Tudni akarom honnan szerezted a képet - csaptam a tenyeremmel az asztal lapjára, de Logan meg se rezzent.

- Az most mindegy.

- Nem! Nekem egyáltalán nem mindegy! A barátom nem tehette ezt meg velem! Mégis honnan ismered őt?! - remegett már a hangom is az idegességtől.

- A barátod?

- Jó... a volt barátom - rántottam egyet a vállaimon.

- Van egy jó ismerősöm, aki egy ilyen oldallal foglalkozik... - duruzsolta, szemei egy pillanatra, sokat sejtetően rám villantak. - Tudod, régi puncikat mutogatnak - morogta, nyelvével közben megint aprólékosan lenyalta a kanalat.

- Abbahagynád ezt? Ugorjunk a lényegre! - szólítottam fel mérgesen, hogy színpadiasan megcsóválta a fejét, de a vigyor csak nem tűnt el az ajkairól.

- Szóval, őket kereste meg az a pasas. Micsoda véletlen, nem? Én felvásároltam a képeket... Tényleg! Tudsz róla, hogy legalább nyolcat lőtt rólad? - Húú, hogy a fene vitte volna el azt az átkozottan magabiztos vigyorát!

- Jézusom! - kaptam már a szám elé a kezem ijedten, és ösztönösen távolabb helyezkedtem mellette az ülésen.

- Ez van. De hidd el, tőlem nem tudja meg senki. Nagyon diszkrét tudok lenni, hogyha a helyzet is úgy kívánja - suttogta közelebb dőlve hozzám. A szemei megint sokkal sötétebb kék színbe öltöztek, míg én ijedten próbáltam elhúzódni tőle. Kiélvezte, hogy teljesen a ülésbe nyom, mellkasával már az enyémnek feszült, hogy levegőt is alig bírtam venni.

- Rendben. Ha megkapom tőled a képeket, akkor elmegyek veled arra a forgatásra és leszek a segéded.

- Oh! Akkor mégis meggondoltad magad?

- Igen. Mint láthatod...

- Hogy mondtad? Nem hallottam, hogy a nevemen szólítottál volna - villantak meg a szemei.

- Igen Log....elnézést Mr. Lerman - szűrtem ki a fogaim között bosszúsan. Elégedetten kihúzta magát mellettem és mintha viccesnek találta volna a helyzetet, egy elégedett vigyor kíséretében belekanalazott a desszertbe.

- Kérsz? - emelte felém, de csak megráztam a fejem. - Kár, pedig nagyon finom - morogta, majd komótosan lenyalta a kanálról a tejszínhabot.

- Akkor... most már rendben vagyunk? Megkaphatom a képeket?

- Még nem. Amíg a forgatás tart, addig nálam maradnak - mondta úgy, hogy közben a szemeimbe se nézett, csak vígan kanalazta az édességet.

- De ez így nem fair...

- Tegnap seggfejnek neveztél, az sem volt fair...

- De hát az vagy! - borultam már ki megint teljesen mellette, hogy tekintetét dühösen rám kapja. Már féloldalasan fordult mellettem a kanapén.

- Aztán azt mondtam neked, hogy reggelre megváltozik a véleményed, pedig te szentül hittél benne, hogy nem adnád be a derekad...

- De megzsaroltál... - nyöszörögtem felé, hogy aztán megint az ajkaimra fagyjanak a szavak. Logan túl közel került hozzám, egyik kezét már a combomra tette és forrón végigsimított rajta a térdemig, majd megint felcsúsztatta a kezét, hogy az ujjaival már a lábamra mart. Tekintetét az enyémbe fúrta, éreztem, ahogy halvány pír költözik orcáimra, mindenáron valami értelmes mondatot akartam kifacsarni magamból, mégsem ment. Vesztésre álltam Logannel szemben. Istenem, hogy lehet ilyen erős hatással rám? Mérgesnek kellett volna lennem rá, mégis az ahogy az ujjai felcsúsztak a lábamon és pár centire voltak a lábam közétől túl veszélyes gondolatokkal borította el az agyam. Nem tudtam kiverni fejemből azt a képet, hogy megérintsen ott! Lassan közelebb dőlt hozzám, hogy leheletét éreztem a nyakam vonalán.

- Elég kényelmetlen ez a helyzet ugye, cica? - indultak meg újra lefelé az ujjai és váratlanul megint rászorított a lábamra. Halványan megnyaltam a kiszáradt ajkaimat. - Te mégis élvezed... tetszik neked... - morogta a fülembe, majd a keze megint felfelé indult meg és mintha csak véletlenül csinálta volna a kisujját végigvonta a nadrágon keresztül a belső combomon. Izgatottan felnyögtem, úgy kellett a fogaimmal az ajkaiba harapjak, hogy ennél ne legyek hangosabb! - Gyere, menjünk fel hozzám! Nézzük végig azokat a képeket... - csókolt bele a nyakamba, hogy remegve bólintottam egyet rá. Biztosan teljesen megőrültem! Most ment el az a maradék, csepp eszem is !

( 2018-március-25 )