Reagan eszeveszett tempóban szelte a távot sebesség határt nem ismerve tartott célja felé. Ideges volt,vagyis inkább zaklatott volt és félt. Maga sem tudta mitől,ugyanis halvány lila gőze sem volt mi folyik otthonukban. Ajkait harapdálva merengett el ezer meg ezer opción a Winchester fivérek jelenléte miatt. Ha csak Sam jelenléte lett volna információ, nem aggódik,azt gondolta volna,hogy Lyds és Sam újra minőségi időt töltenek együtt,akkor a telefon is talán azért szólalt volna meg a kocsmában,hogy tegyen kitérőt haza útjában,hogy ők kettesben lehessenek, De most...most haza rendelték őt. A kormányt szorongatva ajkait harapdálva merengett el. Rossz szokás volt ez ha nehéz helyzetbe került,mindig ezt a pótcselekvést vette igénybe a feszkó levezetésére.Kezdte azt hinni munkája miatt a sorozatos stressz faktor miatt ez már egy örökké ideg rendszerébe épülő válasz folyamat volt. Talán a gyerek kora miatt ez volt a lehető legjobb módja,hogy kiadja magából kellemetlen érzéseit. Persze ott volt az ereje,ami sokkal több dühöt és nyugalmat hozott volna számár de félő volt,hogy rossz vége lenne a történetnek. Felháborította ama tény is,hogy Lydia valószínűleg csak utoljára értesítette őt.Valószínűnek tartotta,hogy ha haza ér el kell beszélgetnie barátnőjével a veszély helyzetén értesítendő személyek fontossági sorrendjéről. A fenébe is,hogy nem maradt otthon. Ostorozta magát. Lydsnek szüksége volt rá,ő meg épp a Pengét játszotta azzal a bandával. Talán egy óra lehetett a haza útból,s mindent megadott volna már egy kiadós forró zuhanyért és az ágyáért,de tudta hogy ez csak egy luxus igénye,amelyet mostanság nem lesz elérhető számára.

§

A Jepp begurult a már a behajtón parkoló hőn imádott fekete Impala mellé. A két autó körül virágos kert terült el, különféle növényekkel,amelyek nevét Reagan nem tudta volna elsorolni. Ez is szegénységi bizonyítványához tartozott,de nem nagyon érdekelte. Kettőjük közt Lydia volt a hétköznapi.Vagyis hát aki energiát ölt bele abba,hogy annak nézzenek ki és,hogy úgy is éljenek,ámbár ez távol állt tőlük. Reagan maga a kert meglétét sem értette,ugyanis egy erdő közepén laktak.Volt elég zöldellő fa és bokor a környezetükbe,abszolút nem hiányzott a különféle színekben pompázott növényecskék,amelyeket valamilyen úton módon mindig tönkre tett parkolásával.És ha az erdő közepe és a virágos kert nem lett volna elég bónuszban járt hozzá aprócska emeletes faházuk s annak verandája,amely tüneményes kis tünde világot kölcsönzött a hely bájának. Reagan akárhányszor belegondolt,hogy ez egy tündérlak is lehetne hányingert kapott,de furcsa mód szerette is a kis erdejüket. Az otthonuk volt. Az otthonuk,amelybe most sötétség költözött,pedig mindig résen voltak,hogy ez az odú Svájc legyen. Távol a munkájuktól. Várt nem szállt ki járművéből,amely oly hangosan robogott be az erdő csöndes atmoszférájába,hogy tudta ha baj van Lydia nem lép ki az ajtón,hogy üdvözölje őt,ahogy mindig is tette. Akkor ott Reagan egy sóhajt eresztett ki tüdejéből,amely már a kocsmai telefon hívás óta ott tanyázott mélyen lelke rejtekében, ugyanis Lyds kilépett a verandájukra. Eper szőke haja fonatban lógott jobb vállán. A feltámadt szél kardigánja alá kapott,s utána kellett kapnia,ha azt szerette volna hogy a ruhadarab ott és úgy funkcionáljon,ahogy azt szeretné. A lány szemei a megérkező autóra vezette. Reagan kiszállt az autóból fegyvertelenül. Semmi jelét nem látta barátnőjén,hogy a veszély most is fenn áll.Csupán karikás szemei és az aggodalom,amely tekintetében ült árulkodott állapotáról.A vadász lány a veranda felé tartott,hogy üdvözölje barátnőjét,de Lydia is megindult,s amikor Reagan elé lépett gyorsan elkapta a vadász lányt ,s a hátsó udvarhoz vezette. A fiatal banshe morogva érzékelt némi ellenállást a másik felől,de azért csak vonszolta maga után a áldozatát a házuk hátához a lehető leghalkabban,hogy vendégei ne figyeljenek fel különös viselkedésére.
-Lydia mi az isten!?-suttogta dühösen a lány.-Minden oké veled?

-Jól vagyok,de a fúk tele rakták a házat ördög csapdával.-adta Lydia Reagan tudtára a ház állapotát.
-Kitalálom a küszöb előtt is van egy ugye?-kérdezte mézes mázos hangon a vadász ugyanis hangulatának ez volt a tető pontja. Elege lett mindenből.Kifele persze ezt nem mutatta megtanulta már kárán,hogy ha érzelmeket mutat az nem segít az adott helyzetben,így megtanulta ezt a fajta játékot,csak egy pókerarc kellett,s némi ellentétes cselekedett.Mint,ahogy most is tette. Morogni akart,helyette bájos mosolyt villantott. Lydia kérdésére csak becsukott szemmel bólintott. Reagan amolyan ez remek pillantást villantott,s kimérten megvakarta homlokát.
-És akkor én most hogy menjek be?
-A fürdő szoba ablakán.-suttogta Lyds.
-Azon az ablakon,ami a második emeleten van? Ki van zárva. Mi vagyok én valami taknyos tinédzser?A-a.-rázta fejét hevesen Rea,s elnevette magát a kellemetlen szituáció miatt.

-Ha nem hát nem. De mond csak mit mondasz nekik ha rákérdeznek miért nem jössz be?
Rea arckifejezése megváltozott. Lydia győztes mosolyt villantott.A fiatal vadász lány dühösen dobta oda partnerének a kocsi kulcsát,s még dühösebben rángatta le magáról fekete bőr dzsekijét,amit szintén erre a mutatványra jutott.
-Bent találkozunk.-bökött Reagan mutató ujjával Lydiára.-Aztán pedig rohadtul ajánlom,hogy kifejtsd mit keres itt a szellemirtó banda.
Rea az odú hátához sétált.Bakancsa alatt ropogott az avar. Felnézett az ablakra.
Mély levegőt vett,s ugrott egy nagyot. Épp hogy eltudta kapni,az ablak párkányának peremét.Nagyon nem tetszett neki,hogy erejét kell használnia,mikor épp bujkál két vadász elől,hogy le ne bukjon. Az ablak nyitva volt.Legalább erre gondolt a vöröske.-gondolta magában. Jelenlegi álláspontjában Reagannek egyik személy se volt a szíve csücske. Óvatosan,halkan mászott be az ablakon. Akkor ott úgy érezte magát a lány mintha ő lenne macska nő. Tökéletesen sikerült észrevétlenül bejutnia saját otthonában. Haját füle mögé tűrve lépkedett hátra fele. Az ablakon kibámulva lépkedett is tovább,amikor is bele ütközött valamibe. Valakibe. A szíve őrült ütemet diktált ijedtségében. Gyorsan megfordult.Lebukott. Ez volt az első gondolata..... Na jó talán a második,ugyanis Dean Winchester állt előtte félmeztelenül,derekán lazán csüngött a kölcsön kendő,ami talán Rea-é lehetett.Izmos mellkasáról vízcseppek peregtek le v vonaláig. Jobb kezében törölközőt tartott,s azzal próbálta szárazzá varázsolni haját. Reagan Bell gyűlölte magát,amiért gondolataiban helyeslő hümmögő hangok akartak átjutni a józan ész falain. Maga a srác egy rohadék volt,viszont a teste és a fizimiskája nem volt hanyagolható tényező,amikor szóba került Dean Winchester.
-Miért másztál be?- bökött állával az ablak irányába,majd a lány elé lépett bizalmatlan tekintettel. Reagan nyelt egyet. Ajajjj.