Tetemek.

Felakasztott, véres tetemek lepték el a helyiséget. Legtöbbjük fiatal, 20-as éveiben járó férfi volt, de akadt ott két nő is: egy idősebb és egy harmincév körüli.

Amanda rosszul lett.

Leült a pince lépcsőjére és keserves sírásban tört ki.

Ami engem illet, csak próbáltam felfogni azt a sokkot, ami a szemeim elé tárult.

A tetemek egészen újak lehettek még, alig néhány naposak. Nem is nevezném őket tetemeknek, hisz mindannyian át voltak változva és hörögve, kapálozva bámultak minket.

A szám és orrom elé emeltem a kezemet, mert egy orrfacsaró bűz csapott meg és közelebb léptem hozzájuk.

- Alice, ne! Megharapnak! - kiáltotta Amanda.

- Ne izgulj, nem jutnak le a kötélről. - suttogtam.

A harmincév körüli nőt vettem célba először.

- Amanda... ő az? Ő Cindy Marshall? - kérdeztem.

Amanda felnézett és bólintott.

- A másik nő az anyukája, a többi meg a testvére. Ott a két iker, Kyle és Tom, 21 évesek... Istenem, arról álmodoztam, hogy egyikük a férjem lesz... meg az öccse, Andrew... ő 25 éves. Meg Harry, aki 19... - zokogott.

Bólintottam.

Ki tehette ezt velük?

Na várjunk csak...

Cindy Marshall és a családja.

Felakasztva.

A tetemek pedig alig néhány naposak.

A házon nem látszik, hogy bárki betört volna.

A gyilkosság nyomai feltisztítva...

És nincs az az Isten, hogy csoportos öngyilkosság történt itt, hisz a csaj előtt volt még az élet.

Akkor realizáltam a dolgot:

Kurva nagy szarban vagyunk.

- Amanda... - fordultam a lány felé - menj az emeletre és szedd össze a cuccaidat. El kell mennünk. Én értesítem a többieket.

Amanda kérdés nélkül bólintott, majd elszaladt.

Utolsó simításként fejbe lőttem őket. Nem sajnáltam a töltényt. Ne szenvedjenek tovább, nem ezt érdemlik.

Felrohantam én is Amanda után, aztán ki a többiekhez. Értesítettem Gracet és Richardot, akik rohantak is szólni a többieknek. Öt percen belül már mindenki fegyverrel a kezében húzta a csomagját a hátára. Midnightot úgy döntöttem, ezúttal nem kötöm pórázra.

Röviden elmeséltem a többieknek hogy mit láttunk. Richard egyetértett velem, hogy valószínüleg valaki megölte őket, hisz élelmet nem találtunk a házban, a hűtöt kifosztották és nem figyeltem meg, de valószínüleg a pincét is.

- Ha egyszer már jártak itt, visszatérnek. - jelentette ki. - De hihetetlen, hogy valaki van ennyire pihentagyú, hogy bezárja a házat kulccsal, miután embereket ölt... - borzongott meg.

- Biztos nem volt tömeges öngyilkosság? - kérdezte Adam.

- Dehogy! - kiáltott fel Amanda. - Cindy olyan vidám csaj volt, kizárt, hogy képes lett volna ilyesmire. - mondta könnyek között.

Adam egy ideig bámulta, majd megsimogatta a hátát.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Nem egészen. - suttogta Amanda. - Számomra ez... felfoghatatlan.

- Jobb ha elindulunk. - mondta Ed. - Dylanék északi irányba indultak, mi is arra menjünk.

Bólintottam.

Elhagytuk a házat, a biztonság kedvéért hagytunk egy cetlit az ajtón, hogy elindultunk, ne keressenek itt (Dylan és a többiek ha visszajönnek) és az erdő felé vettük az irányt.

Most is igaza volt a megérzésemnek.

Tudtam, hogy valami van.

De akkor... miért nem múlik el az érzés?

Richard és Grace mögé settenkedtem, és még mielőtt megszólítottam volna őket észre vettem, hogy egymás kezét fogják - mármint, értitek, Richard a még megmaradt kezével. Nagyon édesek voltak.

- Khm... - köszörültem meg a torkomat, mire ijedten néztek hátra és elengedték egymás kezét. Mindkettejüknek égett a feje. Úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. - Nagyon rossz érzésem van. - jelentettem ki, mire összenéztek.

- Lesokkoltál, ez érthető. - mondta Richard.

- Nem. - ráztam meg a fejemet. - Ez más. Szörnyű... érzés. Valami nem hagy nyugodni. Valami... történni fog.

Grace beharapta az alsó ajkát.

- Alice, ne ijessz, légyszives! - suttogta. - Félelmetes vagy ilyenkor.

- Nem viccelek. Bocsi, hogy felzaklattalak ezzel titeket, csak... muszáj volt valakinek elmondanom.

Grace megsimogatta a hátamat.

- Ha Dylan miatt aggódsz, biztos vagyok benne, hogy vele minden rendben.

Egy hatalmasat nyeltem.

Pontosan Dylan miatta aggódom.

Azért bólintottam.

- Hogy van a kezed? - tereltem el a gondolataimat és Richardra néztem.

- Jól. De furcsa, hogy gyakorlatilag érzem a helyét annak, ahol az ujjaim voltak és jön is, hogy mozgassam őket, miközben nincs ott semmi. - jelentette ki szórakozottan.

Elmosolyodtam.

- Ha eljutunk Londonba, biztosan kapsz egy protézist a helyére.

- Ugyan már, minek az? - nevetett fel. - Megtartom a csonka kezet. Grace szerint ez mutatja, hogy egy kibaszott túlélő...

- ... vigyázz! - kiáltott fel Emily, majd lelőtt egy kóborlót, aki Richard felé tartott.

- ... vagyok. - fejezte be Richard a mondatot. - Kösz Em.

Emily biccentett.

- Basszus... - suttogta Richard. - Jobb lesz, ha befogom inkább és figyelek.

Elnevettem magam.

- Srácok! - torpant meg hirtelen Ed. - Ti is... hallottátok?

Megálltunk mindannyian és fülelni kezdtünk, néhányan körbe is néztek párszor.

- Nem hallok semmit se! - mondta Amanda.

- Szerintem menjünk tovább! - javasolta Adam, ám ekkor egy csapat madárraj repült el a fejünk felett.

- Oké. Itt van valami. Talán egy horda kóborló? - feltételezte Emily.

- Nem. - rázta meg a fejét Ed. - Ez inkább úgy szólt, mint egy...

BUMM.

Fegyver hang.

Aztán egyre több.

- Lövöldöznek... - suttogta Amanda ijedten. - Talán Dylanék azok?

Ed rám nézett.

- Lecsekkoljuk? - kérdeztem.

Nemsokára viszont emberi hangokat, szitkozódást lehetett hallani.

- Mi a... - nézett a távolba Adam, hunyorítva.

Ed jobban megmarkolta a pisztolyát.

- Ellenség vagy barát? - kérdezte.

Újjabb lövések.

- Még nem tudom. - motyogta Adam. - De hátráljunk egy kicsit.

Mindenki hátrálni kezdett.

- Állj! - kiáltott fel Adam. - Nem! Az ott... Kelvin!

Hunyorítani kezdtem én is és az egyik alak valóban Kelvinre hasonlított.

- És Dylan! - kiáltott fel Emily.

Tényleg ők voltak. Meg Dean, Matt és Greg.

Egy hatalmas kő esett le a szívemről.

Egészen addig, ameddig meg nem hallottuk kétségbeesett hangjaikat.

- Meneküljetek! - harsogott túl mindenkit Matt. - Gyerünk, futás!

Mindenki egy emberként nézett össze és szinte egyszerre kezdtek el szaladni.

Csak nekem gyökerezett földbe a lábam.

Kérdés:

Szerintetek ki ölhette meg a bloggercsajt és a családját?