Richard ájultan feküdt a földön.

- Matt. - nézett rá Ed a fiúra.

Matt bólintott, majd elővette a machete-jét.

- Ki csinálja? - kérdezte Grace, aki mostmár lecsillapodni látszott.

- Én. - felelte Matt. - Hátra!

- Ne! Nem ölhetitek meg! - kiáltotta Amanda, de Greg hátra húzta.

Mindenki hátralépett, mire Matt levágta Richard elfertőződött, jobb alkarját.

A vér mindenhonnan ömleni kezdett.

- Valaki egy felsőt, gyorsan! - kiáltotta Grace, mire meglepetésünkre Amanda szaladt oda hozzá és odaadta neki a Forever 21-ból vásárolt felsőjét.

- Néha áldozatokat kell hozni! - sóhajtotta. - És nem akarom, hogy Richard meghaljon.

Grace rátekerte Richard vérző kezére a felsőt, majd jó erősen odaszorította.

- Maradt még valami gyógyszer? Fájdalomcsillapító? Ha nincs, mennyire gyorsan tudtok szerezni? - fordult vissza felénk.

- Nálam van pár tabletta. - vette le a hátizsákját Dean, majd kikotorászta a gyógyszert és odadobta Gracenek, Emily pedig egy palack vizet nyújtott át neki.

- Ed. Benne van a pakliban hogy Richard felébred még mielőtt eláll a vérzés a karjából. Muszáj arra kérnem téged, hogyha ez megtörténik, üsd le még egyszer. Sajnos ki kell égetni a sebet, mert ha nem akkor elüszkösödik és elfertöződik, Richard pedig meghal. Képes vagy még egyszer megtenni? - kérdezte Grace.

- Persze. - válaszolta Ed.

- Rendben. Akkor várnunk kell. Addig figyeljetek, nehogy valakivel ugyanez történjen ismét.

Mindenki felvett egy-egy pozíciót.

Vártuk a kóborlókat. Tudtuk, hogy jönni fognak, hiszen Richard kiáltása valószínüleg idáig vonzotta őket.

A jóslatom bebizonyosodott.

Tucatszámra jöttek. Legalább 30-an voltak. 

Mindannyian készek voltunk a harcra, kivéve Grace, Amanda és Richard. Utóbbi ugyebár ájult volt, az előbbi kettő pedig rá vigyázott.

Elkezdődött a harc.

Valamiért most szerencsénk volt. Nem voltak olyan gyorsak, mint általában.

Könnyűszerrel lehetett őket ölni.

Matt szinte megörült, a machetjével egyszerre többet is megsemmisített. Szerintem ismét felgyülemlett benne a düh és a szomorúság Darcy miatt és most adja ki magából.

Nem veszíthetjük el Richardot is.

Nem engedhetjük meg magunknak.

Az egyik kóborló elkapta Emily karját, de szerencsére Ed ott volt mellette és időben hárítani tudta. 

Adam egy adott ponton a földön fetrengett egy kóborlóval és úgy szúrta le őt.

Már jó párat megöltünk, de még így is rengetegen voltak és egyre többen jöttek.

Kelvin egy adott ponton már teljesen kifulladt, alig bírt talpon maradni.

- Kelvin, segíts Grace-nek. - utasítottam. - Nem halhatsz meg. Menj!

Kelvin a szemeimbe nézett, egy aprót bólintott, majd elment.

- Te jól vagy? - kérdezte Greg, mert Kelvin távozásával ő került mellém.

- Még bírom. - feleltem, majd fejbe szúrtam a kóborlót. - De itt nem maradhatunk. Minél előbb ki kell jutnunk.

- Előbb túl kell élnünk. - jelentette ki Greg.

- Túléljük. De ezt már szerintem sokszor mondtuk.

*

A nap lemenőben volt, a kóborlótetemek egymás hátán, mi pedig egy játszótéren kötöttünk ki egy kisebb faluban.

Dylanel egymás kezét szorongatva ültünk a padon, mellettünk Richard, aki bekötözött kezére bámult és mélyen hallgatott.

- El kellene mennem. - ez volt az első dolog, amit kimondott.

Hitetlenkedve néztem rá.

- Miről beszélsz?

Felsóhajtott, majd rám nézett.

- Csak hátráltatnálak benneteket, Alice. Semmi hasznomat nem veszitek így. A jobb alkarom lett levágva. Nem tudok így fegyvert fogni, nem tudok semmit sem tenni. Bal kézzel megtanulni boldogulni pedig időbe telik. Hosszú időbe. 

- Tiszta hülyeségeket beszélsz. - forgattam meg a szemeimet. - Szükségünk van rád, Richard. Majd megtanulod, emiatt ne aggódj.

- Nem tudok nem aggódni. Szőrnyen érzem magam, hogy ez megtörtént...

Megsimogattam a hátát.

- Ugyanez mással is megtörténhetett volna, nyugodj meg. Itt maradsz velünk, mert a csapat része vagy. Senki sem hibáztat a karod miatt. Nem hagyunk elmenni. Én biztosan nem. Ahogyan Grace sem.

- Grace... - motyogta a lány nevét. - Ő volt az, nem igaz? Ő mentette meg a kezemet?

Bólintottam.

- Ha ő nem lett volna, nem tudom mi lenne. Hihetetlenül bátran viselkedett egész végig. Higgadtan és megfontoltan kezelte az egész helyzetet. Hatalmas szerencsénk volt vele.

Richard bólintott.

Hirtelen felállt a padról, majd az unokatestvérem fele sétált, aki Dean-el beszélgetett az egyik hintán.

- Khm ... - köszörülte meg a torkát, mire a lány felnézett. - Van rám pár perced? - kérdezte.

Grace bólintott, majd felállt a hintáról és követte Richardot.

- Megmentetted az életemet, Grace. - mondta Richard, amint megálltak egy másik pad mellett.

- Semmiség volt az egész. - mondta szégyenlősen Grace. - Bárki miatt megtettem volna.

- De értem tetted. És ez nagyon sokat jelent. - ölelte át fél kézzel a lányt. 

Grace meglepődött, ám visszaölelt. Színtisztán le tudtam olvasni az arcáról, mennyire megkönnyebült azon, hogy Richard él és virul és hogy tényleg meg tudta menteni. Richard arca pedig maga volt a napsugár: igazán hálás, amiért Grace ott volt vele végig és azért küzdött, hogy ő élhessen.

- Köszönöm. - suttogta a fülébe.

Grace elmosolyodott, majd hamarosan elengedte a fiút.

- Tégy nekem egy szivességet, Richard. - jelentette ki.

- Mit tehetek érted? - kérdezte a fiú.

- Ne hősködj ezek után. És figyelj oda, merre mész. Nem akarjuk elveszíteni a másik karodat is.

Richard bólintott.

- Téged pedig főleg nem. - tette hozzá Grace, majd elpirult.

Richard is elpirult, de azért válaszolt:

- Csakis miattad. - vigyorodott el.

Ezek szerint elfogadta, hogy soha többé nem használhatja a jobb kezét. Bár amikor megharapták, eléggé kiakadt, de ki ne tette volna? Valószínüleg mindannyian kiakadtunk volna. De Richard erős. Vagy legalábbis meg tud győzni mindenkit arról, hogy az.

És hiszem, hogy mindannyian azok vagyunk.

Kérdések:

Edhez:

Mikor szeretnél összejönni Emilyvel?

Ed válasza: Miből gondoljátok, hogy össze szeretnék jönni vele? :)) Áh, tudjátok mit? Kit álltatok? Össze szeretnék. De úgy érzem, nem érdemlem meg Emilyt, hisz mindig bunkó vagyok vele. Szóval még vacilálok rajta, hogy megkérdezzem-e tőle, lenne-e a barátnőm?

Mit akarsz csinálni az elájult Richard-al?

Ed válasza: Fel akarom darabolni és megsütni nyárson, muhaha :DD Azt hiszem, már tudod erre a választ.:)

Adamhez:

Titokban érzel valamit Amanda iránt?

Adam válasza: Azért titok, hogy titokban is maradjon, nem? :D Majd meglátjátok.:)

Tetszik Amanda? Szerinted te tetszel neki?

Adam válasza: Miért kérdez tőlem mindenki Amandaról? xD Nem nyilatkozom magamról, de természetesen én tetszem neki. Most komolyan, nézzétek az imádnivaló arcomat, kinek ne jönnék be? :D

Dylanhez:

Mikor lesz már valami igazán romantikus?

Dylan válasza: Az igazán romantikus alatt mire gondoltok? Gyertyafényes vacsora és a pincér egy zombi? :D Hmm, talán nem is rossz ötlet.:) Egyébként folyton romantikus dolgokon agyalok, de a kapcsolatunk még nagyon a kezdetén jár és még ki kell ismernem jobban Alice-t ahhoz, hogy tudjam, miket szeretne. Vagy csak simán megkérdem Adamet.:))

Mióta vagy szerelmes/tetszik neked Alice?

Dylan válasza: Nehéz meghatározni. Azt hiszem, az első éjszaka óta, amikor együtt őrködtünk. De akkor csak tetszett. Hogy szerelmes mikor lettem, azt sajnos nem tudom megmondani. Csak úgy megtörtént egyik pillanatról a másikra.:)

Dylanhez és Alicehez:

Ha eljuttok Londonba, akkor is együtt lesztek? Átkaroljátok egymást meg hasonlók?

Dylan: Nagyon remélem, hogy ez így lesz. :D

Alice: Sajnos nem láthatjuk előre mi lesz, sok minden történhet ameddig eljutunk oda - ha eljutunk egyáltalán -, de Dylanhez hasonlóan én is csak remélni tudom, hogy így lesz.:)

Richardhoz:

Ugye nem tervezel meghalni te szerencsétlen gyökér?

Richard válasza: *nevet* Én csak azt teszem, amit megírtak a "forgatókönyvben". De azt hiszem a fenti rész után már megkaptad a választ. :P

Ugye nem haltál meg Richard? Ugye csak elájultál?

Richard válasza: Csak leütöttek, hogy le tudják csapni a megfertőzött kezemet. xD Aucch.

Amandahoz:

Miért hordod azokat a magassarkúkat magadnál?

Amanda válasza: Mert a személyiségem részei és nagyon fontosak számomra. Igen, talán ostobaságnak tűnhet, de nekem ez így természetes. Egyébként meg azt vallom, hogy Apokalipszis közepén is tudni kell stílusosnak lenni, - vagy stílusosan meghalni akár.

Kelvinhez:

Rossz, hogy nem tudsz beszélni?

Kelvin válasza (amit papírra írt): Eléggé. Nehezemre esik így társalogni, a kezem már fáj a sok írástól. De Greg és Grace nagyon jó fejek, hogy megpróbálják megtanulni a jelbeszédet miattam.:)

Ha valaki kérdését kihagytam, elnézést kérek.