-Gyerekek, még pár perc.-suttogtam, ahogyan a távolba meredtem az erdő lombjai felé, másnap reggel.

-Alice.-fogta meg a vállamat Tyler. -Betty már nem jön vissza.

Lebiggyesztettem az ajkaimat és visszatartottam a könnyeimet.

Betty nem fog visszajönni. Tisztában voltam vele. De mégis az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy meggondolja magát.

Engedtem Tylernek hogy segítsen beülni a furgonban és helyet foglaltam leghátúl, Emily mellett.

Emily biztatóan megszorította a kezemet.

-Ő döntött így.-suttogta. -Már semmit sem tehetünk.

Bólintottam.

-De tudd, hogy én itt leszek neked, Alice. Bármi történjék is.

-Köszönöm.-öleltem át és eleresztettem egy halvány mosolyt.

-Hé Alice...-szólított meg Amanda, aki velem szemben ült. -Sajnálom.

Bólintottam. Nem tudtam volna mit mondani erre.

Az út nagyjából csendben telt, leszámítva a kóborló hörgéseket.

Megfigyeltem a furgonban ülő embereket, kivéve Matt-et és Darcyt, akik a vezetői -illetve az anyósülést foglalták el.

Dean és Greg végre kibékült. Jó volt látni, hogy ismét mosolyognak. Mindennél jobban szükségük volt egymásra.

Emily és Ed egymás kezét fogták. Azt hiszem, ezzel egy újabb szintre jutottak. Bár rettenetesen haragszom Edre, mégis örülök, hogy nyit végre normálisan Emily felé. Úgy érzem, ebből már biztosan lesz valami.

Dylan csak magában töprengve ült a furgon hátsó bejáratánál. Tegnap fel sem szólalt a Betty ügyben, sőt, beszélni se hallottam egyáltalán az este. Talán valami emészti...Meg kellene kérdeznem tőle.

Grace egészen el volt szontyolódva a tegnap történtek miatt, akit természetesen Richard vígasztalt. Ha ők ketten nem jönnek össze, akkor reménytelen hinnem a szerelemben.

Tyler csak bámult rám, mint egy szerencsétlenre. A szemével elemzett. Mintha belelátott volna a fejembe. Egészen félelmetes volt. Eszembe juttatta, hogy őt is pontosan ugyanúgy elhanyagoltam, mint Bettyt. Nem fogok elveszíteni még egy barátot. 

Adam és Amanda pedig a Titanic filmen veszekedtek. Feldobták a kedvemet az ikonikus ajtónfekvős jelenet elemzésével...

Betty nélkül mégsem volt ugyanaz az egész.

Erin után őt is elveszítettem.

Ha így folytatom, egy barátom sem marad.

Fejemet a térdeimre hajtottam és csak próbáltam kikapcsolni az agyamat.

Nem ment.

Egyfolytában az lebegett a szemem előtt, hogy mennyire pocsék vagyok.

Hirtelen megéreztem valamit a lábamnál, mire fel néztem.

Midnight volt az, aki nagy szemekkel nézett rám.

Elmosolyodtam, majd megsimogattam.

Ez a kutya mintha tudná, mikor kell megvígasztalni valakit. Mindig a legjobb pillanatokban jelenik meg.

Hirtelen történt valami: az autó egy hatalmasat ugrott, majd hallottuk ahogyan Matt a kormánnyal küzd, miközben a kocsi fordult párat.

Aztán megálltunk.

Mindenki ijedten szedte össze magát.

-Mi történt?-kiáltotta Greg.

-Valamibe belementünk.-hangzott a válasz az elöl ülő Darcytól.

Dylan kiszállt a kocsiból, majd szép lassan mi is követtük.

Az egyik kerék mellett guggolt. Leguggoltam mellé.

-Kilyukadt.-jegyezte meg.

-Mitől?-kérdeztem.

-Egy drótkerítés miatt.-felelte Matt aki akkor ért mellénk. -Az útra volt terítve, későn vettem észre.

Dylannal feltápázkodtunk.

-Srácok...-szólitott meg mindannyiunkat Richard. -Azt hiszem, kurva nagy bajban vagyunk.

Körül néztünk. Richardnak igaza volt: egy nagy horda kóborló közelített felénk. Pontosítok: nem nagy, hanem hatalmas. Egyenesen az erdő felől. Valószínüleg hallhatták a kocsit.

-Mi a fenét csinálunk?-kérdezte Emily.

-Meneküljünk?-kérdezte Adam.

-Nem hiszem, hogy az ésszerű megoldás. Nincs hol meghúzodni, ez a terület lakatlan.-mondta Matt.

-Harcoljunk?-kérdeztem.

-Nincs más választásunk.-felelte Ed. -Fegyvereket elő. Hátrálunk, de mivel gyanítom hogy többen is jönnek még, legyetek éberek.

Egyik kezemben fogtam a késemet, a másikban a pisztolyt. Mivel Amandánál semmi sem volt, a kést neki adtam.

-Meg fogsz bírkózni vele?-kérdeztem.

Amanda rám pillantott és láttam rajta, hogy majd' elsírja magát.

Rettegett.

-Akkor maradj mögöttem.-suttogtam.

Hevesen bólogatni kezdett, majd a hátam mögé ment.

Az első kóborló hamarosan már mellettem állt, én pedig sikeresen lelőttem, majd jött is a következő. Nagyon gyorsan jöttek, igazából most lehetett megérezni a súlyát annak, mennyien vannak.

Lassan kezdtem kifogyni a töltényekből.

-Tárat kell cserélnem!-kiáltottam Amandának. -Addig le tudsz szúrni párat?

-Nem!-kiáltotta Amanda ijedten.

-Akkor cserélsz te tárat?-kérdeztem.

-N...nem tudok.

-Ha túl akarod élni...-lőttem fejbe még egy kóborlót és ez után töltény nélkül maradtam-...akkor csináld. Sietek, ígérem.

Amanda nagy nehezen bólintott.

Előkerestem a táskámból a töltényeket.

Amanda felsikított, mire felkaptam a fejemet.

Megölt egyet. 

Arca csupa vér volt.

-Tarts ki, Amanda!-kiáltottam, majd amilyen gyorsan csak lehetett, tárat cseréltem.

Mire végeztem, Amanda már három kóborlót megölt.

-Látod hogy megy ez?-mosolyodtam el, majd lőni kezdtem.

Egyre inkább fogyatkoztak.

-Gyerekek, most futunk!-jelentette ki Ed. -Már nincsenek sokan, ezektől megszabadulhatunk.

Bólintottunk.

Már épp rohantunk volna, amikor valami olyasmi történt, ami eddig még soha velünk.

Egy velőtrázó sikoly járta át az erdőt. 

Összerezzentem a hang hallatára.

Amint a hátunk mögé fordultunk, már rég késő volt.

A látvány mindannyiunkat sokkolt. Vérfagyasztó volt.

Hárman kapták el őt. Nem tudott volna elmenekülni. Nem tudtunk semmit sem tenni. Minden csupa vér volt. Az egyik karja már hiányzott. Az arca egyik felén már csak húscafatok lógtak. Szemeiből mégis áradtak a könnyek. Hamarosan viszont már egy nyögést sem adott ki. Az utolsó levegővételig küzdött, de mindhiába.

Először láttuk egy csapattársunk halálát. Először láttuk azt a borzalmat, hogyan tépnek szét egy élő embert.

És abban a pillanatban, Matt felordított. Ordítva rohant a kóborlókhoz, puszta kezével tépve szét őket, de a szerelmét már így sem tudta megmenteni.
Darcy halott volt. Darcy...meghalt.

Grace összeesett a látvány miatt, az én térdeim meg reszkettek és észre sem vettem, hogy a könnyek eleredtek az arcomon. 

Abban a pillanatban mellettem termett Adam és a  karjaiba zárt. Erősen kapaszkodtam belé, mintha ő lenne az utolsó reménysége az életemnek. 

Annyira hirtelen és gyorsan történt az egész, hogy az agyam alig volt képes felfogni az egészet.

Nemsokára felkapott az ölébe és elindultunk.

Láttam, ahogy Ed elrángatta a helyszínről a lesokkolt Matt-et. Szegény fiú alig tudta vonszolni magát. Az idegösszeomlás szélén állt. Csak bambult maga elé és valamit motyogott, amit nem értettem. Sírt. És Matt-et sírni látni rosszabb volt, mint Darcy halálát. Összetört lelkileg. 

A következő pillanatban olyasmi történt, ami által jogosnak érezhettem, hogy számunkra itt a vég.

Egy hatalmas robbanás rázta meg a földet, melynek hatására Adam elesett, így én is kizuhantam az öléből és jó pár métert gurultam egy út menti árokba.

Vége lenne? Itt lenne vége mindennek?

Azt hittem, már a halál szélén állok, így megmoccanni sem akartam. De nem hallottam már semmit és kóborlókat sem láttam sehol.

Mi történhetett?

Próbáltam feltápázkodni, de valaki a fejemnél fogva visszanyomott a földre és erősen odaszorított.

-Ne mozdulj, szépségem!-jegyezte meg, majd egy kötéllel jó erősen összekötötte a kezemet.

Amint felhúzott a földről, egy csomó tetetmet láttam magam körül. Hogy kóborók-e vagy a csapattársaim, azt sajnos nem tudtam megállapítani az irdatlan mennyiségű füsttől. Adam sehol. Csak ez a férfi, aki erősen szorította a kezemet.

Rá pillantottam.

Magas volt és erős. Haja vörös volt és emiatt Abraham érzését kelltette fel bennem a The Walking Dead-ből, ám hamar kiderült, hogy közel sem olyan barátságos, mint ő. 

-Lódulj már te kis ribanc!-rángatta meg a karomat.

Nem mertem válaszolni neki.

A pánik már teljesen átjárta akkor a testemet és félő volt, hogy elbőgöm magam.

Alice Jane Black elveszítette a bátorságát.

A férfi maga után vonszolt. Nem tudtam hová visz, honnan bukkant elő hirtelen és hogyan lehet ilyen higgadt amikor ennyi kóborló és füst vesz körül, de gyanítottam, hogy mindez az ő műve. 

Hamarosan kiderült, hogy nem csak az övé.

-Millford! Találtam egyet!-kiáltotta oda neki egy másik hapsi, aki épp Tylert szorította oda a betonhoz.

Tyler látványa némiképp megnyugtatott. De ez az érzés csak pár másodpercig tartott.

-Elég ez a kettő. A többi úgyis megdöglik!-jelentette ki a vörös pasas, azaz Millford, majd egy terepjáró autóba tuszkolt be, ahová nemsokára Tyler és a másik hapsi is csatlakozott.

Tyler halántékából ömlött a vér.

Ijedten néztem rá és ő is vissza rám.

-Ha megmukkantok vagy egyetlen kis stiklit is meglátok tőletek, mindkettőtöket agyonlőlek!-jelentette ki Millford.

Féltem attól a pasastól. Nagyon féltem.

Valaki hamarosan elindította a kocsit és máris száguldottunk. 

Szerettem volna hátra nézni, de mégsem tettem. Nem akartam holtan látni a többieket. 

És én magam sem akartam meghalni.

Kérdés: 

Szerintetek kik ezek az emberek és hová viszik Tylert meg Alice-t?