Amanda azzal szórakozott az út során, hogy a neveinket találgatta. Bettyt és Emilyt nagy rendszerességgel összekeverte, engem meg Alice helyett Esther-nek szólított, de hogy a két név hogyan függ össze ötletem nincs.

-És te vagy...Arnold?-kérdezte.

-Adam.-forgatta meg a fiú a szemeit.

-Ó...bocs. Nem megy ez nekem.

-Vesszük észre.-jegyezte meg Emily.

-Hé. Este van már.-mutatott ki Dylan a ponyvát félrehúzva.

-Ahha.-mondtam. -Álmos is lettem.

-Akkor aludj.-mosolyodott el. -Dőlj a vállamnak.

-Biztos?

Dylan bólintott.

Ez már a második alkalom, hogy Dylan vállára dőlve alhatok. Azt hiszem, legalább annyit elértem, hogy bírjon engem. És ennek hihetetlenül örülök.

-Alice...-szólított meg.

-Hm?

-Szerinted újra láthatom majd apámat? Újra láthatjuk őket?

-Azt nem tudom.-suttogtam. -Ki tudja merre lehetnek.

-Igaz.

Szerettem volna azt mondani Dylannek, hogy találkozni fogunk velük. De egyszerűen nem tehettem, mert semmi sem volt biztos.

Aztán lecsuktam a szemeimet és próbáltam elaludni. 

Már félálomban voltam, amikor Matt felordított elől és a kocsi nekiment valaminek.

-Matt mi történt?-kiáltott oda Darcy.

-Kóborlók vannak az úton és elütöttünk egyet.-felelte a fiú. -Minden rendben.

Megnyugodva ültünk vissza. Közben hallottuk ahogyan eldördül néhányszor egy fegyver. Valószínüleg Greg kezdte lövöldözni a kóborlókat.

Ezúttal Adam vállára hajtottam a fejemet.

-Szabad?-kérdeztem.

-Neked bármit.-mosolyodott el.

Nemsokára el is aludtam.

*

Reggel egy parkolóban álltunk meg. Megreggeliztünk, majd páran a fiúk közül elindultak portyázni. Csak Adam és Dave maradt velünk, az előbbi azért, mert iszonyatosan fájt a lába.

-Dr.Franklin megmondta, hogy nem lesz jó vége.-vizsgálgatta Grace a lábát.

-És mégis mit tehettem volna? Cipeltessem magam?-kérdezte Adam.

-Olyan makacs vagy.-forgatta meg Grace a szemeit. -Nem ezt mondtam. Csak pihenned kellett volna.

-Eddig nagyon nem volt rá lehetőség, ugyanis ha nem emlékeznél, végig menekülnünk kellett minden elől. Különben meg a kocsiban pihentettem.

-És ezzel van szerencséd, mert rosszabb is lehetett volna. Az egészségi állapotod a tét.

-Hidegen hagy. Ameddig tudok még focizni, addig nem zavar, hogy bicegek.

-Oké Adam. Oké.-fújta ki idegesen a levegőt Grace. -Akkor csak egy masszázs kell még mára neked.

-Ú! Azt légyszi hadd csináljam én!-ajánlkozott ugrándozva Amanda.

-Jajj, csak te ne!-forgatta meg a szemeit Adam.

-De hát profi vagyok benne!

-Azokkal a műkörmökkel ne is közelíts a lábam felé.

-Most miért vagy ilyen makacs?-duzzogott Amanda. -Miért vagy ilyen rosszindulatú?

-Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak teszed magad?-kérdezte Adam idegesen.

-Mi a bajod?-kiabált rá Amanda. -Nem tettem semmi rosszat neked!

-Ez egy Zombiapokalipszis baszki! Ugye világos számodra, hogy semmit sem csinálsz a rinyáláson és a nyávogáson kívül? Az életükért küzdünk. És küzdünk a tied helyett is, mert te nem vagy képes rá. Akkor legalább tedd meg azt, hogy befogod. Az ilyenek, mint amilyen te vagy, már nem kellene létezzenek ezen a Földön. Könyörgöm...azokkal a műkörmökkel semmire sem fogsz menni. Sem a magssarkúddal és a méregdrága Forever 21-os ruháiddal.Szóval tekintsd mázlistának magad!-vetette a szemére, majd felállt és arrébb bicegett.

Amanda pedig abban a percben sírni kezdett.

Engem viszont ez hidegen hagyott. Csak Adam állapota érdekelt.

-Adam, állj meg!-ragadtam karon.

-Hagyj, Alice!

-Mi bajod van?

-Csak feldühített.-suttogta. -A kis tökéletes lány. Elkényeztetett liba. 

-Gyere, üljünk le. Megmasszírozom én a lábad. Azt mondtad, nekem bármit szabad.-mosolyodtam el.

Ő is elmosolyodott, majd leültünk.

-Tudod...nem kellene felkapnod emiatt a vizet. Lehet, hogy siralmas amit Amanda művel, de még nem volt képes ezt feldolgozni szerintem. Nem fogta fel, mi történt. Ott volt neki Greg és Dean akik megvédjék. Nem tehet róla, hogy nem tapasztalta még meg ezt az egészet a saját bőrén.

-Ezzel mire célzol?

-Arra célzok, hogy megfogja. Egyszer neki is ölnie kell majd. Vagy ölni fog vagy pedig meghal. Ezen mindenkinek túl kell esnie. Megríkattad.

-Hidegen hagy.

-Kérj tőle elnézést.

-Már miért kérnék?-kérdezte értetlenül.

-Mert letámadtad szinte ok nélkül. Ő is csak egy ember.

Adam végül bólintott.

*

Tüzet gyújtottunk, mert az idő eléggé hűvösre váltott, a Nap is lemenőben volt.

A fiúk még nem tértek vissza, így rájuk vártunk. Emily és Darcy őrködtek, ha jön-e kóborlóveszély, mi többiek pedig a tűz körül ültünk.

Amanda egyedül ült egy fának dőlve. Tyler felsőjét viselte, amit a fiú még éjszaka adott oda neki az autóban.

Minket nézett. Tekintete közöttem és Adam között vándorolt. Aztán rá nézett a tűzre.

Megböktem a fiú oldalát, mire az köhögni kezdett.

-Khm...Amanda...

A lány felnézett.

-Sajnálom...-kért bocsánatot Adam. -Nem kellett volna így leszólnom téged.

-Oké.-nézett el róla Amanda és ezzel lezártnak tekintette a vitát is.

Sajnáltam, de végtelenül idegesített is, mert legalább elismerhette volna, hogy Adamnek igaza volt egy részben. Ez egy Zombiapokalipszis. És csak azok élhetik túl akik bátrak és harcolnak.

A parkoló mellett volt egy kisebb ház, melynek verandáján egy pad helyezkedett el. Oda sétáltam és leültem lejegyezni a mai nap eseményeit, miközben egy almát rágcsáltam nagy buzgósággal.

-Honnan szereztél almát?-hallottam meg egy hangot. -Bocs, ha megijesztettelek.-ült le mellém Dean, nevetve.

-A táskámban maradt még. Adnék neked is, de ez volt az utolsó. Egyébként nem ijedtem meg.

Elmosolyodott.

A távolba meredt, majd dobolni kezdett ujjaival a térdein. 

Fürkészni kezdtem.

-Hány éves vagy?-kérdeztem.

-16.-felelte. 

Bólintottam. Tehát én vagyok az idősebb, ez az!

-Greg és Amanda a barátaid? Vagy rokonok vagytok?

-Greg a legjobb barátom. Amanda a mostohatestvére. Nos...az egyik mostohatestvére.

-Miért? Hány van neki?

-Öt, ha a féltesóit is beleszámoljuk.

-Öt?-hökkentem meg.-És vérszerinti?

-Tudtommal egy se.-rázta meg a fejét. -Az apja elég nagy sármőr volt, négyszer házasodott meg, onnan ennyi gyerek.

-Értem.-bólogattam.

-Az Apokalipszis előtt...mit szerettél csinálni?-kérdezte tőlem. -Ha már ilyen ismerkedősdit játszunk.-mosolyodott el.

-A szobámban gubbasztottam és filmeket vagy sorozatokat néztem.-böktem ki egyből. -Meg szerettem bicajozni és...írni.

-Írni?-kérdezte. -Miket?

-Random egyperces történeteket, mert néha megszállt az ihlet.-mosolyodtam el. 

-Abba írod őket?-mutatott a naplómra.

-Nem.-csuktam össze hirtelen. -Ez más.

-Napló?

-Az.-bólintottam. -Na és te? Sportoltál?-tereltem el a témát.

-Eltaláltad.-nevetett. -Kosaraztam.

-Gyakorlatilag a kedvenc sportom.-pacsiztam le vele. -Régen én is jártam, de aztán a tanulás túl sok időt vett el.

-Kár érte.

-Ja.

-A szüleid?-kérdezte.

-Anya és a hugom Londonban vannak, apa meg eltűnt. Ezért vagyok én itt. A tiédek?

-Egyik sem él már. A nagynéném nevelt.

-Ó...részvétem.

-Nem ismertem őket. Három éves voltam amikor meghaltak. Repülőszerencsétlenség volt.

-És a nagynénéd?

-Nem bírta a strapát. Élőhalott lett belőle.

-Láttad amikor átváltozott?

-Igen. Magas láza volt, először nem is sejtettem miért. Aztán leállt a légzése és amikor felébredt, hörgött és majdnem beleharapott a karomba. Utánna pedig...

Nem folytatta a mondatot.

Becsuktam a szemeimet.

-Megölted.-suttogtam.

-Meg kellett tennem.

A vállára helyeztem a kezemet.

-Bátran és helyesen cselekedtél.

-Tudom.-kezdett el bólogatni.

A távolból valaki kiabálni kezdte a nevemet.

Odafordultam a parkoló irányába és láttam ahogyan Dylan integet. Visszaintettem neki.

-Hoztam neked valamit!-kiabálta.

-Gyere, mert megjött Don Juan.-jegyezte meg gúnyosan Dean, mire szeliden vállba boxoltam.

Visszasétáltunk a többiekhez.

Kérdések: 

Mi a véleményed Adam és Amanda "vitájáról"? 

Tudom, hogy még nem alakult ki minden szál, de ha bárkit összehozhatnál bárkivel, kit kivel hoznál össze és miért?:)