Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy ezentúl SZOMBATonként fogok részt hozni, így végre rendszerben tarthatom ezt a történetet is és gondolom így nektek is jobban megfelel, mintha hébe-hóba hoznék csak részeket. Jó olvasást!:)

Másnap délben egy gyárépületnél álltunk meg az erdő mentén, hogy megebédeljünk. Úgy gondoltuk, mostmár itt az ideje valami rendes kaját is a szervezetünkbe juttatnunk, ugyanis eddig chipsel, kekszel és édességekkel tömtük magunkat, ami egyáltalán nem egészséges.

Mivel Betty elég jól tud főzni, ezért rá hagytuk azt. Ed levadászott két nyulat és Gracenek el kellett mennie jó pár méterrel arrébb, hogy ne láthassa, hogyan ölik meg. Képes lenne felboncolni egy embert, de ha ugyanez egy álattal történik, azt nem bírja.

Na szóval, Betty nyúlragut készített nekünk, ami be kell vallanom, istenien finom volt és jól esett megenni. Tyler gondoskodott az italokról, mivel egy egész doboz bádogos kólát cipelt el még anno abból a boltból, szóval az ebédünk mondhatni egy királyi lakoma volt.

Elmeséltem a lányoknak miről is zajlott a beszélgetésem az éjszaka folyamán Dylanel és mondanom sem kell, mennyire örültek nekem. Csoda, hogy nem kiabálták ki a többieknek.

-Miről suttogtok itt.-ült le közénk vigyorogva Adam. -Csak nem volt egy kis etyepetye az éjszaka?-nézett rám perverz mosollyal.

Meglöktem a vállát.

-Kapd be, Adam!-nevettem el magam. -Semmi sem történt.

-Csak annyi, hogy tutira össze fognak jönni!-ujjongott Betty.

-Dehogy fogunk!-forgattam meg a szemeimet.

-Fogadjunk. Ha igazam lesz, adsz egy csomag kekszet nekem. Ha neked lesz igazad, tőlem kapsz egy csomagot.-mondta Adam. -Két hónap és együtt lesztek. Biztosan.

-Oké. Áll az alkú.-egyeztem bele. -De veszíteni fogsz!

-Azt majd meglátjuk.-nyújtotta ki a nyelvét felém.

-Hé, Adam!-kiáltotta Tyler. -Gyere focizni!

-Foci?-kérdezte Emily. -Honnan van labdátok?

-Egek, mintha nem tudnád, hogy Ed mekkora focirajongó. Bárhonnan kerít egy labdát.-mondta Adam, majd felállt és oda szaladt a fiúkhoz.

Egy ideig néztük ahogyan fociznak. Edről sütött, hogy a legjobb közülük, de Adam és Dylan is egész jól nyomta, Tyler is ügyeskedett, Richard viszont arra hivatkozott, hogy ő már bizony csak az amerikai focihoz ért és inkább kiszállt a játékból.

Tyler véletlenül berúgta a labdát egy bokorba, szóval utánna rohant. Amikor már majdnem megtalálta, a bokor hirtelen megmozdult.

Tyler hátraugrott és előrántotta a fegyverét. Az, hogy miért tartja magánál a fegyverét focizás közben, nagyon jó kérdés.

A bokorra lőtt. Egy sikoly hangzott fel onnan.

-Hé!-kiabálta valaki, majd egy kéz kandikált ki a bokorból, amit aztán egy test követett.

Egy fiú bújt elő a bokorból, utánna meg egy lány.

A fiú dühösen nézett ránk.

-Normálisak vagytok?-rivallt ránk. -Így lövöldözni eszetlenül! Majdnem eltaláltatok!

-Haver, nyugodj le!-szólt rá Ed. -Nem kell a balhé. Csak elővigyázatosak voltunk.

-Elővigyázatosak? Inkább felelőtlenek!-kiabált.

-Matt, hagyd abba.-kérlelte a lány.

-Dehát ezek az emberek...

-...megérthetnéd őket. Tudod, velünk mi történt a legutóbb.-szakította félbe.

-Oké.-fújta ki a levegőt idegesen.

-Mi történt az oldaladdal?-kérdezte Grace a lánytól, mivel oldala vérzett.

-Valaki megpróbált leszúrni, de Matt segített elmenekülnöm.-mondta.

-Megnézhetem?-kérdezte Grace.

-Talán orvos vagy?-rivallt rá a srác.

-Nem orvos, de tud neki segíteni, oké?-mondta idegesen Richard.

A lány végül bólintott, Grace pedig megnézte a sebét.

-Nem olyan súlyos.-állapította meg. -Annyira nem mély, de ki kell fertőtleníteni. Mióta van meg?

-Úgy fél napja.-mondta a lány.

-Richard. Hozz gézt és fertőtlenítőt, légyszives. A kocsiban lesznek, a kék sporttáska oldalsó zsebében.

-Máris!-szaladt a dolgokért Richard, majd néhány pillanat múlva visszatért.

Ameddig Grace ellátta a lány sebét, addig a fiú tovább idegeskedett.

-Különben is kik vagytok ti? A Mentőcsapat?

-Ki vagy te egyáltalán?-kérdezte tőle Ed idegesen. -És honnan jösztök? És mi elől menekültök?

-Inkább ki elől.-mondta a lány. -Az őrült nagybátyám elől.

-Miért őrült?

-Egyszerűen az agyára ment ez az egész Apokalipszis. Darcyt bezárta a pincébe mert félt, hogy nehogy átváltozzon és megharapja őt. Ha nem lettem volna ott, tényleg beigazolódik, amit gondolt.-mondta Matt.

-Szóval Darcy a neved. Grace vagyok, örvendek.

-Én is örvendek. És köszönöm, hogy segítettél rajtam.

-Igazán nincs mit. Naponta cseréld a kötést. Adok egy csomag gézt ha gondolod, nekünk még van bőven.

-Elfogadom az ajánlatot. Köszönöm.-bólintott.

-Darcy, nem kellene idegenekben bíznod.-mondta Matt.

-Az első mondata, amivel egyetértek.-jegyezte meg Ed, Matt mondatára. -Ha így folytatjuk, egyszer megszívjuk.

-Akkor ezentúl, kedves Edward, mindig rád hallgatunk majd.-forgatta meg a szemeit Grace.

-Honnan jösztök?-kérdezte Matt.

-Los Angeles.-felelte Adam. 

-Én Denverből.-mondta Richard.

-Mi innen a környékről.-mondta Matt. -Hogyan jutottatok ilyen messzire?

-Közöd?-kérdezte Ed.

Láthatóan nagyon nem bírták egymást.

-Éhesek vagytok? Mert kajánk az van bőven.-mondta Betty.

-Hát...nem akarunk modortalanok lenni...-mondta Darcy.

-Ugyan, vegyetek nyugodtan.

-És ha mérgezett?-kérdezte Matt gyanakvóan.

Ed arcon csapta magát.

-Hülye vagy? Miért mérgeznénk meg a kaját, amiből mi is eszünk?-kérdezte.

-Elfogadjuk.-mondta erősen Darcy, Mattre nézve. -Tudod jól, hogy nincs semmink se.

-Rendben, Darcy. De csak miattad.-morgott tovább Matt, majd leült a fűbe, kissé távolabb tőlünk, Darcy viszont közénk ült.

-Mindig ilyen?-ült le Grace, Darcy mellé.

-Matt? Dehogy. Kedves srác.

-Nekem nem annak tűnik.-jegyezte meg Ed.

-Csak bizalmatlan, ennyi. Amúgy meg igazán jószívű. Köszönöm.-vette át a tányért, amit Betty adott neki.

Mattnek is vitt.

-Merre tartotok?-kérdeztem.

-Nem igazán tudjuk. Igazából csak egy kocsit akarunk szerezni és egy tábor után kutatni ahol eléldegélhetnénk. Na és ti?

-Londonba tartunk.-mondta Adam.

-Hát, sok sikert!

-Köszi, nektek is!

-Amúgy ez isteni finom.-jegyezte meg.

-Köszi.-mosolygott Betty.

Tyler hirtelen felpattant a helyéről és Darcy mellé ült.

-Mondták már neked, hogy milyen szép vagy?-kérdezte egy csábos mosollyal.

-Köszönöm.-mosolygott rá Darcy.

-Egyébként Tyler vagyok!-mutatkozott be.

-Örülök, Tyler.

Már megint kezdi...

-Biztosan nem akarsz inkább velünk jönni Matt helyett?-kérdezte.

-Nem, köszi. Nem ismerlek titeket, Mattet viszont már gyermekkorom óta. Nem hagyom magára.

-Biztos vagy benne? Mert én tényleg, tök komolyan megvédenélek téged. Aztán meg ki tudja? Talán később kialakulna valami közöttünk...mondjuk lehetnél a barátnőm...

Richarddal vissza kellett folytanunk a nevetést ami készült kitörni belőlünk.

Mi ez a hülye duma, Tyler? Ennél te jobbat is tudsz!

-Bocs, de...nekem Matt a pasim. De azért aranyos vagy.-mondta Darcy.

Tyler látszólag eléggé csalódott volt, de békén hagyta a továbbiakban Darcyt.

-Máris megcsalod Trinát?-kérdeztem vigyorogva.

-Ez nem számít megcsalásnak. Csak bókoltam neki.-mosolygott sejtelmesen.

-Ne próbáld meg kiszedni magad ebből!-cukkoltam.

-Hallgass, Alice!-nevetett. -Különben is, Trina csak egy egyéjszakás kaland volt...

-Nekem nem úgy tűnt.-jelentettem ki.

Vállat vont.

Soha nem fogom megérteni a férfiakat...

Mivel az előző résznél elfelejtettem a kérdést, ezért most felteszem azt ide:

1. Szerinted Dylan ugyanúgy érezhet Alice iránt, ahogyan Alice iránta?

2. Mit gondolsz Matt viselkedéséről? Bunkó volt vagy jól tette, hogy nem bízik idegenekben?