-Betty!-kiabáltam utána.

-Csak egy pók! Semmi bajom! -hallatszodott Betty hangja valahonnan a sötétből.

-Gyere mellém!-mondta Adam, majd hallottam Betty lépteit, ahogy Adam mellé somfordál.

-Most nezünk egy létszámot, oké?-kiáltotta el magát Ed. -Emily?

-Jelen! -hallatszott a lány hangja.

-Adam?

-Jelen!

-Alice?

-Itt vagyok! -kiabáltam.

-Grace?

-Megvagyok!

-Betty?

-Jelen!

-Ty?

-Jelen!

-És Dylan?

-Itt vagyok! -hangzott Dylan válasza mellőllem, amibe beleborzongtam, mivel nem is hallottam hogy ő is mellettem jön.

-Rendben.-mondta Ed.-Minél hamarabb bisztos helyet kellene találnunk, hogy meghúzhassuk magunkat estére. Ha nincs kunyhó vagy ilyesmi, akkor felcuccolunk a fákra, mert a talajon bármikor megtámadhatnak, főleg ilyen vak sötétben.

Teljesen egyetértettem Ed-el. Hatalmas veszélyben voltunk abban a pillanatban.
Adam megfogta a kezem.

-Csak hogy nehogy elvesszek, tudod milyen kóborló típus vagyok! -nevette el magát, én pedig megforgattam a szemeimet.
-Hideg a kezed.-mondta.

-Családi vonás. Apuval vámpírok vagyunk!-nevettem el magam.

És tovább meneteltünk, legalább 15 percet megállás nélkül.

Ed hirtelen megállt.

-Psszt...-mondta.-Halljátok ezt?

Hallgatózni kezdtem.

-Folyó?-kérdezte Dylan.

-Az.-vigyorodott el Ed.-Talán találunk valami kunyhót a közelben.

Ed szaladni kezdett, mi pedig utána.

Midnightnak nagyon erős akarata volt,hogy szaladgáljon és játszodjon, hogy egyre gyorsabban kezdett el rohanni, én pedig egyszerűen képtelen voltam tartani vele az iramot, így a póráza kiesett a kezemből, én pedig a földre zuhantam.

-Jól vagy Alice?-kérdezte Dylan,miközben segített felállni.

-Én igen, de Midnight elrohant.-pánikoltam be.

Ekkor erős csaholás rázta meg az erdőt.

Megijedtem.

-Mi van,ha elkapta egy zombi?-kérdeztem Dylant.

-Nyugi. Lehet,hogy talált valamit...

Tovább rohantunk, míg végre kiértünk a folyó partjára. Már egész közelről hallottuk Midnightot és pár pillanat után meg is pillantottuk. De nem volt egyedül: két árnyalak volt körülötte.

Megtorpantunk. Mindannyian Edet néztük, mivel ő volt a vezérünk.

-Ha éltek...mondjatok egy épkézláb mondatot!-kiabálta oda neki.

-Mi a szar ember? Ha halottak lennénk, rég megettük volna a kutyátokat!-válaszolta egy férfihang,mire mindannyian megnyugodtunk. -Gyertek közelebb.

Úgy tettük, ahogy mondta. Amikor már közel értünk hozzájuk, kirajzolódtak az arcvonásaik: egy fiú volt, arcra inkább ázsiainak tűnt, de valahogy mégsem volt teljesen az.Körülbelül velünk egyidős lehetett. Mellette egy hosszú hajú, kedvesen mosolygó lány állt, ő is korunkbeli.

-Aranyos a kutyusotok.-mondta a lány,majd megsimogatta Midnightot.

-Honnan jöttetek?-kérdezte a fiú.

-Los Angeles.-válaszolta Ed.

-LA? De jó!-csillantak fel a lány szemei.-De irigyellek titeket!

-Merre tartotok?-kérdezett tovább a fiú. Látszólag őt csak a tények érdekelték.

-Előbb Boston vagy Washington DC,aztán London. A menedékhez.

A fiú elnevette magát.

-Szerintetek van biztos menedék ott?

-Persze.-válaszolta Betty.-Miért...nincs?

-Fogalmam sincs.-vont vállat.-De nem pazarolom az időmet és nem kockáztatom az életemet olyasmiért, ami nem is biztos.

-Az te vagy. Nem kértük a véleményedet.-jegyezte meg szúrosan Emily.

-Nyugi kislány.-tartotta fel a kezeit a fiú.-Nem ítlkezem felettetek. Tegyetek úgy, ahogy akartok. De...Hogyan jutottatok el idáig?-vonta fel a szemöldökét.

-Kocsival, de elfogyott a benzin...-mondta Dylan.

-...és egy horda zombi jelent meg a horizonton...-folytattam én.

-...így bemenekültünk az erdőbe.-fejezte be Ed.

-Értem. Hjajj, ti gyökerek!-nevette el magát. -Azt hittétek az erdő biztonságos?

-Nem. Láttuk a The Walking Dead-et és tudtuk mi várhat ránk és hogy mire vállalkozunk.-forgattam meg a szemeimet.

A fiú megint nevetni kezdett.

-De bírlak kiscsaj.-vigyorgott rám.-Tök komolyan.

-Kösz. Én is bírlak...mondjuk.

Erre mégjobban nevetett.

-Nem tudtok segíteni nekünk?-kérdezte Adam.-Csak valami biztos hely kellene a közelben éjszakára. Nem tudtok valamit?

-Hmm. Talán.-mondta a fiú.-Az attól függ, ki vagy és hogy hívnak.

-Adam, Alice, Ed, Dylan, Grace, Emily, Tyler és Betty. Illetve a kutyáink, Daisy és Midnight.-mutatott be minket Adam.

-Van még egy kutyusotok?-csillant fel a lány szeme ismét.

-Igen.

Ugrándozni és tapsikolni kezdett. Tökre bírtam a csajt.

-Hogy hívnak?-kérdeztem a srácot.

-A nevem Cody, ő itt Anne. És...segítünk nektek!-mondta a fiú, egyenesen engem nézve.

-Tényleg?

-Ahha. Van egy táborunk. Én és Anne épp portyán voltunk de ránk esteledett és nem mehetünk vissza most. Három kilométerre van innen. Reggel elvihetünk oda titeket, lezuhanyozhattok meg ilyesmik ha szeretnétek. Ma este viszont egy vadászlakban szállunk meg. Két percre van innen. Jó lesz így?

-Igen. Köszönjük!-hálálkodott Ed, majd kezet fogott Codyval.

-Vihetem a kutyust?-kérdezte Anne.

-Persze.-bólintottam.

Elindultunk Cody és Anne nyomába.

Hamar megérkeztünk a vadászlakhoz.

Belül egész kellemes volt, eltekintve a szagoktól. Lecuccoltunk a földre, Cody pedig begyújtott a kandallóba.

Előszedtem a hálózsákomat,majd bele is bújtam, mivel eléggé fáztam.

-Hé, TWD csaj!-kacsintott nekem Cody.-Na ki a legjobb?

-Daryl Dixon!-feleltem neki nevetve, mire lepacsiztunk. -Mostmár értem hogyan élhettétek túl.

-Pedig elég sok hibát követtünk el.-vontam meg a vállamat.

-Hibák mindig vannak.-mosolyodott el.

-Ha te mondod...

-Amúgy meg...jobb ha felkészültök. Az a tábor...elég kemény hely.

-Börtön?

-Nem. Viszont a vezetők...szigorúak.

-Mint a Kormányzó?

-Hasonló.-bólintott.

-Nem fogunk megtámadni titeket vagy ilyesmi...

-Gondoltam.-nevette el magát.-Csak gondoltam szólok, hogy ne érjen meglepetés.

-Értem. Köszönöm. Mégis jó fej vagy!-mosolyodtam el, mire ő is.

-Nos...ideje aludni. Fáradtak lehettek ennyi utazástól.-mondta Cody, majd felállt mellőlem.

Bár a fél kocsiutat végigaludtam, tényleg fáradtnak éreztem magam, így jobbnak láttam, ha lefekszem aludni egy kicsit. Jobb éberen, kipihenten szembeszállni másokkal...