Hangos sóhajok töltötték meg a sötét szobát. Elfojtott nyögések és apró, remegő sikkantások koronázták meg a pillanatot.

- Victorh.. - Yuuri elcsukló hangja elenyészett az átélt élvezettől.

Victor büszke mosollyal az arcán térdelt japán kedvese felett. Jobb keze a férfi csípőjére siklott, s erősen rámarkolt. Yuuri ködös szemei tágra nyílva meredtek rá, de ő mit sem törődött ezzel. Hátát előnyös ívbe feszítette.

- Nincs ish.. annál szebb, mikorh.. alattam vonaglaszhh az élvezettől,... amith énh okozok nekedh! - Szavai büszke kéjtől voltak rekedtesek.

Yuuri-nak erős koncentrációjába került, hogy értelmes választ fogalmazzon meg a hallottakra. Ám minden előfizetése hiába való volt: Victor a lehető legközelebb hajolva simult hozzá. Meglepett nyikkanással díjazta a megmozdulást.

Yuuri egész testében lüktetett.

A nyakán ejtett szívások nyomai lángoltak... nem beszélve a combján parázsló harapásokról.

Érezte a fájdalmat - a testén, és ott belül is.

Szemeit összeszorítva tűrte Victor férfiasságának tehetetlen ostromát. Minden lökés villámként hasított belé. Még sem tiltakozott ellene.

Akarta Victor-t. Akarta most, holnap és az örökkévalóságig. A kín, amit okozott; járulékos veszteségeként élt elhomályosult tudatában.

Szerette Victor-t. Úgy, és olyannak amilyen volt. Kimondani azonban sosem volt bátorsága...

- VICTORHH! - sikított fel ahogy egy újabb erőszakos lökéssel elmerült benne. Kezei önálló életre kelve fogták közre az ezüst hajú férfi arcát.

Victor lihegve tartotta ki mozdulatát. Élvezte hogy Yuuri oly erősen feszül meg merev tagja körül... mégis gyengéd tapintással érinti ujjbeggyeivel.

Igazság szerint már mindketten a határaikat feszegetették: Még pár csípőlendítés és Victor kielégülten fog félénk szeretője testére omlani. Egy testre, mely vágyának tárgya. Egy testre, mely ugyanolyan csatakos a megélt kéjtől akárcsak az övé.

Egy hirtelen gondolattól vezérelve lehajolt a ziháló fiúhoz, és ajkait az övéire tapasztotta.

Yuuri kissé fulladozva engedett utat partnere nyelvének. Sajátja pedig heves keringőre hívta azt.

Hosszú volt még az éjszaka. Hosszú, és soha véget nem érő izgalmakkal kecsegtető. Izgalmakkal, melyek örökre a négy fal közé zárva rekedtek.

Szerzői megjegyzés, feloldás:
Üdvözlök újra mindenkit! :)
Jó hosszú időre eltűntem (higgyétek el, én sem így terveztem... De még mindig nem vagyok a helyzet magaslatán..Sőt..!)
Nem akartam tovább húzni a dolgot, így ma visszatértem egy újabb rész erejégi. Remélem tetszett nektek! 💕🌹
U.i.: Nem tudom mikor lesz időm/energiám a következőre, de ígérem ha alkalom adódik rá, nem fogom a szőnyeg alá söpörni! :)