Victor lehajtott fejjel tűrte a kezelést. A bal lapockájánál újfent éles, csípős érzés hasított belé.

- Áhj! - szisszent fel a szemeit lehunyva. A mögötte pepecselő Yuuri ijedtében még a pamacsot fogó csipeszt is elejtette.

- Gome..! - nyüszítette kipirulva.

- Ugyan... - sóhajtott fel Victor, majd folytatta. - Semmiség..! - A kijelentés egyáltalán nem győzte meg a zavaradott japánsárcot. Ajkát beharapva, kétkedő tekintettel közelítette meg újból a vöröslő, kissé levedző sebeket. Victor látatlanban is megérezte párja vívódósát, ezért hátra pillantott a válla felett.

- Yuuri... - A megszólításra összerezzent a név birtokosa. - Ha nem tisztítod ki teljesen, el fog fertőződni akkor pedig, csak még rosszabb lesz.

- Tudom! - csapott a térdeire Yuuri szemeit összezárva. - De rosszul vagyok a tudattól, hogy fájdalmat okozzak neked... Megint..!

Victor reménytelenül felsóhajtott.

- Ezt már egyszer megbeszéltük... - Kicsit fészkelődött ültében, mert kezdtek elmacskásodni lábai a hosszantartó töröküléstől. - Tegnap éjjel azt akartam, hogy igazán éld át testünk egyesülését. Te eleget tettél ennek... Most viselnem kell az elvárásom következményeit!

- Na de hogy szószerint?! - Yuuri meleg, barna tekintete reszketve meredt élete értlmére.

- Nem értelek - fordított Victor újból hátat a férfinak. - Én nem majrézok a dolgon.. Jó, nem azt mondom, tényleg nem kellemes, ahogy az élőhúsomat pacsmagolod a sebészeti alkohollal. De nem fogok belehalni...

Yuuri hümmögve bólogatott, igazat adva ezzel orosz kedvesének. Mély levegőt vett, és ismét neki látott az általa okozott karmolások fertőtlenítésének. Victor, amennyire csak tudta, magába fojtott minden szisszenést, nyikkanást, de még így is összerándult néha.

- Kész. A fertőtlenítéssel meg is vagyunk - motyogta Yuuri. Igazából úgy tűnt, inkább önmagát próbálja ezzel trenírozni a folytatáshoz. Victor halványan elmosolyodott, s egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle. - Már csak be kell vékonyan krémezni, és vége.

Az utolsó mondatának megfelelően, félretette a vattás csipeszt, majd némi Bepanthen Pluss-t nyomott az ujjára.

- Ennek már nem lenne szabad csípnie... - érintette meg reszkető kézzel az első, majd húsz centis sebet. Az elmélet helytállónak bizonyult. Victor ugyan a lehető legrosszabbra is felkészült, ám meglepetésére, csak Yuuri félénk ujjhegyének tapintását érezte. Fürgén, de puhán kente be alattomosan égő csíkjait. Yuuri törődése és óvó szeretet melegséggel töltötte el.

- Köszönöm - lehelte csendesen, miután Yuuri az utolsó karmolást is lekente.

- I-igazán nincs mi-it - szabadkozott zavarában a feketehajú fiú. - Ez a legkevesebb!

Victor mosolya hálássá lett, s úgy fordult szerelme felé. Jobb kezét Yuuri lángoló arcára simította, majd lágy, érzéki csókkal pecsételte meg köszönetét.

Szerzői megjegyzés, feloldás:
És itt a mai, hatodik Oneshoot! Puszi mindenkinek! :)