A lábamat már alig éreztem, a zene ritmusa dobolt a fülemben miközben a színpad felé haladtunk. Életemben nem szerettem a figyelem középpontjában lenni...de ez most valahogy más! Ahogy megálltam a fiú előtt beleszívtam a levegőbe aminek enyhén füst illata volt. Az iskolai diák társaink körülöttünk állva tapsoltak a bálkirálynő és bálkirály táncát várva.Végül Jungwoon szemei összetalálkoztak az enyémekkel.Nem tudtam mit tegyek. A fiú közelebb lépett hozzám és kezét nyújtva várta hogy elfogadjam. Persze mit is tehettem volna, vele nem is beszélgettem soha. De most engem választottak meg mellé és az egész kínos helyzetbe hoz mindkettőnket...
Hezitálva, de kezemet az övébe kulcsoltam. A körülvevő fiatalok ujjongani kezdtek.
Jungwoon közelebb húzott magához és én a kezemet automatikusan a vállára raktam. Cselekedetemen meglepődött, de csak egy mosolyt kaptam, majd kezeit a derekamra csúsztatta. Én eközben eléggé zavarban voltam, de a fiú jelenléte valamilyen módon megnyugtató volt.
A DJ beindított egy lassú számot, mi pedig lassan táncolni kezdtünk.

Kár hogy ez nem a valóság, helyette végig kell néznem ahogy egy másik lány kezét fogja és táncolnak.
Én azok között állok akik ujjonganak, csak hogy én nem tudok úgy tenni mintha örülnék ennek. Jungwoon a kiszemeltem évek óta, de ő populáris én pedig csak egy szürke kisegér vagyok mindenki szemében. A fiú fehér laza ingben és barna farmerben volt, haja tökéletes tincsekben lógott.
Jungwoon a lányra mosolyogott, majd játékosan hátratűrte az egyik kilógó hajtincsét.A gyomor rándult egyet és éreztem, hogy nem bírom sokáig sírás nélkül. A legjobb barátomhoz fordultam, megböktem vállát.
-Későre jár, én most hazamegyek!-mondtam a szőke hajú Ni-ki -nek visszatartja könnyeimet.
-Biztos, Y/n? Van még egy óra a buliból!-mondta aggódva.
-Igen.. holnap találkozunk Ni-ki!-mondtam majd egy félvállas ölelés után próbáltam átverekedni magam a tömegen.
A sok ember között haladva elég sokan fellöktek, vagy rosszallóan néztek rám. Amíg neki nem mentem valakinek...
-Jajj, Ne hara...!-kezdte Jungwoon akivel összeütköztem.A lány a karjába kapaszkodott és lesajnálóan nézett rám, miközben vissza akart menni táncolni.
-Nincs mit sajnálnod.-mondtam könnyes szemekkel majd kifutottam a bálteremből.

A esti levegőre, kiérve egyből kitörtek a kiszökni vágyó könnyeim. Rajtam egy halvány lila színű egybe ruha volt amin volt néhágy filter.
A történtek miatt olyan érzésem volt mintha minden levegő egyre jobban gyengítene, a szívemben a fájdalom pedig egyre jobban felerősödne.