Hello mindenkinek, az egyik A.R.M.Y. barátném egy pár hete küldött egy maffiás BTS kvízt és amúgyis mostanában próbálok más témákban is írni úgyhogy ebben is kipróbálom magam.(nem kell megijdeni nem tartalmaz 18+-t, ettől függetlenül ha nem bírod ezt a témát akkor még most lépj ki...) Jó olvasást!<3

Sziasztok az én nevem Park Jimin és egy átlagos tinédzser vagyok, aki most is egy matek órán ül.
Elég unalmas életem van mindennap felkelek eljövök ebbe a börtönbe, ahonnan lelkem legszívesebben kirepülne mint madár a kalitkájából. De nem nekem itt kell ülnöm és képleteket számolgatni, hah...ilyen az élet.
A monológomból drága tanárnőm rikácsoló hangja hozott vissza a valóságba.

T.:Maga ott fiatalember, még mielőtt elalszik, legyen szíves megismételni az elöbb elhangzottakat! - bökött az ujjával felém majd lejjebb csúsztatta szinte már szemet égető vörös szemüvegét, és méregetni kezdett.

Az osztály engem figyelt ezért ránéztem a haveromra Jungkookra aki jelzett nekem hogy ugye tudom, hogy ezt nem hagyhatom figyelmen kívűl. Innen nincs megállás...ő kezdte.

JM.:Persze tanárnő. Fiatalember legyen szíves elismételni az elöbb elhangzottakat.-ismételtem meg majd ördögien elmosolyodtam

Az fiúk röhögni kezdtek, a lányok kuncogtak az én és a tanárnő közti beszélgetésemen.
Diadalittasan vettem tudomásul, hogy ezt a csatát én nyertem meg.

T.: Fiatalember azért a bunkóságnak is vannak határai, és maga már erősen súrolja ezt a határt.

JM.:Elnézést tanárnő, de megkell mondjam iszonyúan unalmas az órája és az elöbb is elaludtam.-ásítottam egyet majd nyújtóztam ki magam a végére

Az osztálytársaim mind tudják, hogy direkt szivatom a tanárt. Most is mindenki majdnem elröhögte magát, csak leszólni tud minket nem csoda senki sem szereti ezt a tanárt az osztályból.

T.: Park Jimin sikerült átlépned azt a bizonyos határt, IRÁNY AZ IGAZGATÓI! Nem igaz, hogy egy ilyen nagyszájú gárdát kaptam mint ti, de még ha a jegyeitek rendben lennének akkor nemszólnék semmit!- mondta kiabálva

Az üzenőmet elővéve a táskámból odaslatyogtam a tanári asztalhoz. Rádobtam a füzetet, majd zsebre tett kézzel nekidőltem a táblának. A tanár dühöngő fejjel firkálta bele amit szeretett volna üzenni a szüleimnek és drága igazgatónak.

Közben ezt motyogta "Neveletlen kölyök".
Fejemet felemelve kémleltem a munkám gyümölcsét, kopaszodó fejét itt ott haj fedte arcbőre most piros árnyalatban pompázott.
Az asztaltól ellépve a tanár a kezembe nyomta a meggyötört füzetem, majd elindultam a kijárat felé.Egy pillanatra megálltam mivel szólt a tanárnő.

T.: Valaki legyen szíves lekísérni ezt a gazfickót, nehogy kilógjon az iskolából!-majd a végét hangsúlyozva rámnézett szúrósan.
Jungkook! Legyen szíves lekisérni Mr. Park-ot.

JK.: Szívesen, tanárnő.

T.: Végre egy illedelmes diák, róla kéne példát vennie Mr. Park!

A barátom felpattant a székéről majd mellém érve mindketten elindultunk az igazgatóiba. A lépcsőn lefelé sétálva beszélgetni kezdtünk.

JM.: Jól színészkedtél, igazinak tűnt.

JK.: Ugye, tudod milyen nehéz volt egy kis nyalizós strébert játszani....bruh hányingerem lett.-rázkódott meg
Amúgy jó voltál, kíváncsi voltam meddig fogja bírni a tanci.-pacsizott le velem

JM.: Ezt a tanárt könnyű felidegesíteni, nem nagy szám. Na nézzük bővült-e a szókincse az előzőheti beírásom óta.

Kinyitottuk az üzenőmet, majd mindketten feléhajolva fürkésztük a betűket.

„Park Jimin nevezetű tanulónk matekórán illetlenül, neveletlenül viselkedett.Ajánlom a nevelési tanácsadóba küldését."-olvastam hangosan a sorokat.

JK.: Ez mindig ugyanazt írja be? Ez már elég unalmas szöveg...

JM.: Ezt már hallottuk más szitokszó esetleg nemcsak a megszokott régimódi?-tettem fel költői kérdésemet.

Tovább sétáltunk, de mostár mindjárt ott vagyunk az irodánál.

JK.: Nem félsz hogy tanácsadásra küldenek?
JM.: Biztos, hogy nem fog tanácsadásra küldeni az egyszer fix.

Az igazgatóihoz érve benyitottam, majd leültem az asztallal szemben lévő bőrfotellbe. Nem sokkal az érkezésem után besétált Mr. Hwang is.
Az igazgató úr egy elegáns fekete ingben , szintén fekete zakóban és egy fekete feszülős bőrfarmerben jelent meg. Hosszú szőke tincsei itt ott fonatokban lógtak.

Mr. H.: Park Jimin? Maga mit keres itt, mit csinált már megint?!
JM.: Igazából, itt van miért jöttem.-dobtam az asztalra a füzetem.

Mr.H.: „Park Jimin nevezetű tanulónk matekórán illetlenül, neveletlenül viselkedett.Ajánlom a nevelési tanácsadóba küldését."-olvasta a sorokat.
Jimin ez a hónapban már a harmadik alkalom.Sajnos el kell küldjelek tanácsadásra, vagy ki kell rúgjalak. Válassz!

JM.: Hajh...ha muszály akkor megyek.- tártam szét a karjaimat.
Mostmár mehetek?-kérdeztem ingerülten
Mr.H.: Jimin, most hazaküldelek egy igazolatlannal és gondolkodj el azon, hogy máskor miket mondasz.
JM.: Oké... Akkor én mentem..! Viszlát!- álltam fel a bőrfotelből, majd elhagytam az irodát.

Az irodából kilépve Jungkook fogadott, hogy mit mondott a diri. Elmeséltem neki mit mondott.

JK.: Ez komoly? És te elmész erre a tanácsadásra?!
JM.: Az a baj, ha nem megyek el akkor ki fog rúgni.
JK.: Figyelj, nekem mennem kell de írj hogy mi volt.
JM.: Jól van, szevasz!
JK.: Szervusz!

Lassan és komótosan sétáltam a szekrényekhez, majd a cuccaimat kiszedve beraktam a táskámba.Ezután elhagytam az épületet.Az utcára kilépve megéreztem a tavasz varázslatos virág illatát ami felkúszott az orromba majd szétáradt a nyugodtság a testemben.
Nyugodtságomat gyomrom korgása szakította meg.
Lehet hogy kellene valamit uzsonnáznom..
A pékségből kifelé lépve a szél felborzolta naracssárga színű tincseimet. Egy sósperecet szorongatva pici kezeim között
indultam a város másik végébe, ahol lesz ez a tanácsadás.

Nem igazán, van kedvem ehhez de muszály.Igazából elég ha ott vagyok amíg a tanácsadó beszél addig kitudom pihenni magam.
Olyan hosszú az út, hogy nem is látom a végét.
A park fái között sétálva egy kavicsos úton sercegnek a lábaim alatt a kisebb kődarabok.

Egy utcába értem, itt lakik a nagymamám gondoltam meglátogatom, még úgyis van fél órám a tanácsadásig. Az erkélyes lakás felé lépkedtem a napfényben. A kék keretes bejárati ajtóhoz lépve megnyomtam a csengőt.

Nem hallok senkit jönni....gyanús ilyenkor az ajtónál várakozva már szoktam hallani a nagymamám kopogó fapapucsának hangját, de most még légy zümmögést se hallani.
Az ajtóra rakva a kezem kopogtatott, de az ajtó kinyitódik. A nagymamám mindig bezárja az ajtót, napközben is...valami nincs rendben itt.

Az ajtót kitárva léptem be az előszobába.A villanyok nem égtek, csak a természetes fény világított be az ablakokon.A bútorok összezúzva hevernek, a falat is néhol szétverték. A szoba másik végén álló tükörhöz közeledve láttam meg, hogy az is többezer darabra lett zúzva.
Ez a tükör sokat jelentett számomra mivel kiskoromban szerettem táncolni, mindig ennél a tükörnél táncoltam miközben a nagymamám a székében horgolt.
A tükör egy darabját felvéve nézegetni kezdtem, az üveg széle megvágta a kezem. A vér lecsöppent a poros földre.
Ha bánatotta valaki a nagymamámat, az nagyon megkeserüli!-szorítottam ökölbe a kezem.

A lépcsőn felfutva kerestem a nagymamám, miközben nevét kiáltottam hátha meghall engem.
NAGYIII!?-Kiabálva futottam át egy másik szobába.
A szobában sötét van, lépteket hallok.
A lámpát keresve tapogatózok a sötétben, de csak nekimentem a polcnak. A padlóra esve fogom az ügyetlenségem miatt bevert fejem.
Hirtelen a szoba sarkában egy narancsárga fényű lámpa fénye világítja be a szoba egy részét.
Fejemet felkapva figyelek, ki volt a vakságom megmentője. A naracssárga lámpa mellett egy sziruettjéből látszólag egy férfi áll, kezében egy baseball ütővel.

JM.: MAGA TETTE EZT A NAGYMAMÁM HÁZÁVAL?!
KT.: Ah, szóval maga az Mr. Park. Igen, én voltam.- nevetett fel mély hangján
JM.: Ki maga, aki csak úgy besétáll egy ember házába és szétver mindent?! Válaszoljon maga betörő!
KT.: Én, Mr. Park adóságot jöttem beszedni.-forgatta meg a kezében a baseball ütőt.
JM.: Miről beszél maga, milyen adósság? Még mindig nem mondta el, hogy maga ki a fene és én kezdek nagyon zabos lenni magára!
KT.: Kim Taehyung vagyok a K.L.-vállalat örököse.
JM.: Mi köze van a családomnak ehhez, és mi ez az adósság?
KT.: Majd útközben elmondok mindent. Addig is szép álomokat Park Jimin.
Hirtelen elernyedtek végtagjaim, mintha kifutott volna minden porcikámból az erő, a földre rogytam.
JM.:Szép álmoh~kath?..-lenéztem, és láttam hogy a bokámból kiáll egy tű, aminek a végén rózsaszín tollak vannak.
Szemeim előtt elsötétült minden, csak valaminek a búgását hallottam.

Folytatás következik!

Sziasztok, esküszöm ez ahhoz képest jó lett mint amilyenre számítottam! Ez eddig a leghosszabb rész amit írtam nektek, 1293 words ehehhh😅
Ezt emberek egy hét alatt írtam meg úgy, hogy szerdára beteg lettem. Mindenki maradjon egészséges. Remélem tetszett!🌺