- Mi a baj?

- Úgy döntöttem, sétálok még egy kicsit - vigyorodtam el. Sétálok.. Úgy egész éjjel, Rin szexelési szokásaiból kiindulva. Azt hiszem, holnap olyan leszek, mint a mosott szar.

- Történt bent valami? - mutatott a ház felé. Túl jó, rögtön kitalálja a dolgokat. Sóhajtva bólintottam egyet.

- Rin összeszedett egy pasit, és most jelenleg a konyhában tartózkodnak. Az asztalon.

- Gondolom nem a vacsora felett - fejezte be mondatom, roppant visszafogottan. Hajába túrva hátrasimította tincseit, amik visszahullottak homlokára, mikor elengedte őket. - Most mi lesz?

- Mi lenne? Sétálok - vontam vállat.

- Egész este? - vágta vissza. De sajnos igaza van. Ha megtenném, holnap még az első óra előtt csuklanék össze a fáradtságtól.

- Bekéredzkedek a campusra. Csak van egy szabad szobájuk - kit áltatok? Ez a leghíresebb egyetem Szöulban, örülnek a diákok, ha ágy jut nekik, nemhogy külön szoba!

- Ha nem zavar, hogy én én vagyok, nálam is aludhatsz ma. Nem lakok messze az egyetemedtől. És történetesen pizsamát is tudnék adni - tette hozzá. A világ elhalkult körülöttem, csak az ő hangja csengett a fülemben. Most konkrétan arra kér, hogy menjek fel hozzá a lakására, és aludjak ott. Mégis hova gondolsz Lora? Csak segíteni akar, mert te is segítesz neki a képekkel! - szidtam le magam. Végül is, igazam van. Ez csak amolyan adok-kapok dolog. Nem kell félnem.

- Elfogadom, köszönöm. És elnézést a kellemetlenségért - ismét meghajoltam előtte. Halk kuncogásba kezdett, majd lenézett a fedetlen kezemre. Az övén kesztyű volt, így nem fázhatott, míg az én ujjaim már szinte elkékültek a hidegben.

- Menjünk. Majd otthon felmelegedsz a zuhany alatt - elindult felém, de csak azért, hogy mellém érve megfogja egyik kezem, és ujjainkat összekulcsolva belecsúsztassa a zsebébe. Nagy szemekkel néztem le, majd rá, de ő azon kívül, hogy szélesen mosolygott, nem csinált mást. Én pedig nem akartam megtörni azzal a pillanatot, hogy rákérdezek, ezt most mégis mire véljem. 

Yoongi háza nagy volt. Mondhatni igazi kocka ház. Már az előszobában is tátva maradt a szám, a luxus miatt, ami bár jól nézett ki, mégse az rítt le róla, hogy olyan mérhetetlenül drága lenne. Visszafogott, mégis egyedi, amilyen a férfi.

Az első dolog, amit megláttam, egy nagy fehér zongora volt, a nappali közepén. Meglepődtem, nem is kicsit, hisz másoknál plazmatévé, vagy hatalmas kanapé van ott, ahol most a zongora áll. Yoongi-nál azonban a kanapé kicsi volt, kellett a hely a hangszernek.

- Úgy nézel rá, mint aki még sosem látott zongorát - dőlt neki, és húzta végig kezét a billentyűkön.

- Mert élőbe még sosem láttam. Nem érdekeltek annyira a hangszerek, hogy bármilyet is testközelből akarjak látni. - Ajkaival aprócska ,,O"-t formált, jelezve meglepődöttségét. Lenézett a zongorára, majd rám, és elmosolyodott. - Mi az?

- Eszembe jutott egy részlet, amit nem írtam bele egyik könyvembe se, mert.. Túlságosan erotikusra sikeredett a vázlataimban. Ezt a zongorát vettem alapul, mint ideális szex helynek - nyers szavait hallva éreztem, hogy arcomat ismét ellepi a gyorsan odaszáguldozó vérem. - Talán majd egyszer beleszövöm a történetbe. Csak meg kell találnom azt, amelyikbe illik.

- Furcsa, mennyire különbözünk - bukott ki belőlem, amit talán nem kellett volna elmondanom, ugyanis most itt állt előttem, válaszért epekedve. - Mármint gondolj bele. Te ilyeneket írsz, nekem meg az sok, hogy levegyem a pólómat mások előtt.

- Volt már pasid? - kérdezte, én pedig őszintén reagálva megráztam a fejem. -  Na látod. Akkor ez nem is olyan meglepő. Mindenki másképp reagál az őt ért ingerekre. Nálad ez kissé hevesebb reakciót vált ki - vont vállat.

- Inkább nem normális reakciót - fordítottam el a fejem. Nem néztem oda, mégis magamon éreztem a tekintetét, ahogy perzsel. Belülről emészt, ahogy olvasni akar belőlem. Kitalálni a fejemben kavargó kuszaságot, amikre most én magam sem akarok gondolni.

- Rendben - fújta ki levegőjét. - Gyere ide.

- Mi? - fordultam vissza felé. - Miért?

- Ellenőrizlek. - Válasza cseppet sem elégítette ki a kíváncsiságom, ezért nem moccantam. Helyette cselekedett ő. Karomra fogva magához húzott, kezét a derekamra emelte. Feje a nyakamnál kötött ki, minden egyes lélegzetvételétől egyre libabőrösebb lettem, ahogy csiklandozott.

Puha ajkat éreztem meg magamon, ahogy lágyan ellepik a nyakamat. Keze nem engedte, hogy hátráljak, én pedig nem bírtam ellökni magamtól, ezért a vállába marva feszítettem hátra a fejem. Kihasználva az így kapott teret áttért a torkom vonalára. Csókjaival mindenhol ellepett, egy centit se hagyott ki. Kezével lesimított a combomra, majd lassan, mintha ezzel azt akarná mondani, hogy leállíthatnám, fel, egészen a fenekemig. Nagyot sóhajtottam, mikor aprót markolva még közelebb húzott magához. Ajkaival finoman csipkedte bőrömet, kettős érzéseket kiváltva belőlem.

A mámorító pillanatnak hamar vége lett. Yoongi elhúzódott, én pedig ahogy észbe kaptam, elléptem tőle, kezemet a mellkasom elé szorítva.

- Nincs veled semmi baj. Természetesen reagálsz - jelentette ki úgy, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Az eszem megáll! Mégis mi a franc volt ez!? - Kicsit sokat engedtem meg magamnak, ugye? Az arcodra van írva - hirtelen változott meg a hangja, és ezzel együtt az arckifejezése is. Ellökte magát a zongorától, és elindult a sötét folyosó felé. - Gyere megmutatom, hol fogsz aludni, és a fürdőt. Ma már nem kell többet látnod.

Csalódott? Megbántódott? Haragszik, amiért megengedte ezt magának?

Képtelen voltam eldönteni, mi baja van. A gond csak az volt, hogy élveztem. Remegtem a kezei között, a tudat, hogy ő mégis csak egy idegen elijesztett, de azok az ajkak.. Az a magabiztos kisugárzás, amivel azt éri el bennem hogy azt gondoljam ,, nem lesz semmi baj, bízhatok benne" teljesen megőrjített. Nem lettem volna képes nemet mondani neki. Most pedig legszívesebben visszatekerném az időt.

Egy frissítő zuhany után felvettem azt az inget, amit adott, valamint egy nadrágot. Kissé nagy volt, buggyossá vált, ahogy összekötöttem derekamnál a fűzőjét, de estére tökéletesen megfelel. Holnap úgyis lelépek innen. Valószínűleg már sosem térek vissza ide. Szombaton a fotózás után megköszöni a munkámat, és nem látjuk viszont egymást. Ez lenne a normális. Akkor mégis miért fáj?

Betartotta a szavát, nem jött ki a szobájából. Bementem a vendég helyiségbe, de az ajtót nem csuktam be, csupán résnyire hagytam nyitva. Bemásztam a hatalmas ágyba, és elmerültem a puha takaró lágy ölelésében. Ehhez képest az, ami otthon nálunk van semmi. Látszik, hogy hol van az ő színvonala, és hol van az enyém.

A kényelem ellenére nem tudtam elaludni. Forgolódtam össze vissza, leszálltam az ágyról, hogy megigazítsam az így összegyűrt lepedőmet, valamit a takarót, ami elfordult a huzatban. Nem jött álom a szememre, és tudtam, hogy ebből így baj lesz. Igyekeztem bárányokat számolni, majd inkább mesélni magamnak, hátha elalszok. Azt hittem, elértem végre, hogy félálomba lökjem magam, ugyanis kellemes zenére lettem figyelmes.

Aztán amint kipattantak a szemeim rájöttem, hogy ez kintről jön. Édes zongoraszó. Szinte magam előtt látom Yoongi-t ahogy finoman ütögeti a billentyűket varázslatos hangon szólaltatva meg az egyszerűnek tűnő csodálatos hangszert. Muszáj voltam kimenni hozzá. Szeretem ezt a dalt, pedig nem rajongok a klasszikusért. Odamentem a zongora másik feléhez, és felkönyököltem rá. A férfi nem vett észre, ugyanis csukott szemmel merült el a gondolatainak kottamezején, amit én sosem érthetek meg.

Hirtelen a hangok elnémultak, csend telepedett a szobára. Kinyitottam a szemem, tekintetem egybefonódott Yoongiéval. Nem mondta, mégis tudtam, hogy mit akar kérdezni. Mit keresek itt, és miért nem alszok.

- Brahms 1. szimfóniája - feleltem sóhajtva. - A szomorúságról. ,,Nem tudom eltitkolni, hogy levert, és szomorú vagyok, mert ezek nem azonos jelentőségűek"

- Nahát - képedt el teljesen. - Nem gondoltam volna, hogy felismered. Az idézettel pedig.. Nagyon megleptél.

- Szeretem hallgatni. Nagyon sok érzelmet kivált belőlem. Utálom, hogy érzékennyé válok tőle, mégis köszönöm neki, hogy segít kiüríteni belőlem a felesleges érzéseket. Hülyeség, tudom - legyintettem kezemmel, hogy felejtse el a dolgot.

- Egyáltalán nem az - vágta rá. - Én is ugyan így vagyok vele. Szinte minden éjjel eljátszom ezt magamnak, hogy megszabaduljak az érzelmeimtől. Mindent a könyveimbe akartam ölni, mégsem tudták elvenni tőlem. De a zongorám - ismét végigsimított a fehér felületen. Arcára lágy mosoly húzódott, mint aki büszke arra, hogy megvan neki a hangszer. - Mindig segített. Kivéve most.

- Kivéve most? - ismételtem meg. Kíváncsi voltam, mitől más a mostani eset.

- Hiába játszom, nem szűnik ez az érzés. - Mellkasára fogott, tenyerét a szívéhez emelve. - Azt hiszem, megkedveltem egy nőt, akit mindössze két napja ismerek úgy igazán. Na ez a hülyeség. - Hihetem azt, hogy rólam beszél, ugye? Másról nem tud.. Bár ezt sem jelenthetem így ki, elvégre mit sem tudok az életéről. - Azt hittem ez azért van, mert megszólalásig olyan vagy, mint Rona. De rá kellett jönnöm, hogy nem. Tényleg első látástól szimpatikus voltál. Most pedig elijesztelek magamtól azzal, hogy ezt elmondom neked, de nem bírom magamban tartani. Ne haragudj.

Hirtelen nem tudtam, mit mondhatnék erre. Sok mindent akartam egyszerre, mégsem éreztem, hogy az megfelelő lenne. Mert én is így éreztem és ugyan olyan hülyének gondoltam miatta magam. Nem kedvelhetek egy vadidegen férfit! Ezek szerint mégis.

- Sose volt barátom - szögeztem le. - Eddig csak a tanulásra koncentráltam, hogy el tudjak helyezkedni egy biztos állásban, és ott dekkolva megtaláljam azt, amit csinálni szeretnék az életben. Éppen ezért, fogalmam sincs, mi az a szerelem. De, ahogy a közelemben vagy, és megfogod a kezem.. Vagy akár az esti dolog - utaltam vissza a kis ügyködésére a nyakammal. - Az nagyon jól esett. Megmagyarázhatatlanul jól.

- Akkor ez már biztos. Mind a ketten hülyék vagyunk.

Sokáig voltunk egymás előtt, csendben. Én a zongora mögött álltam, Yoongi pedig ült előtte. Egyikünk se nézett a másikra. Még csak a másik lélegzetvételét se hallottuk. Nem tudom, hol jártunk gondolatban, de nem itt. Kitört rajtam az álmosság, fájt a fejem, mert ez egyszerre sok volt nekem. Mégse hagytam ott, és mentem aludni. Nem tehettem, nem akartam.

- Ha szombaton sikerül a fotózás - törte meg a csendet. - Eljönnél utána velem egy randira?

- Ez.. Nagyon jól hangzik - mosolyodtam el. Yoongi elégedetten bólintott párat, majd felállt, és elém sétálva magához húzott. Akárcsak akkor. De ez most igazi volt. Éreztem a szívének heves ütemét, ahogy szabálytalanul veszi a levegőt. Vicces, hogy egy férfi is lehet ilyen.. bizonytalan.

- El sem hiszed, mennyivel könnyebb ezt könyvben leírni. Sokkal másabb, ha te magad teremted a helyzetet, és befolyásolod a szereplőket.

- El tudom képzelni. - Nem olyan töketlenek, mint amilyenek mi vagyunk. De a könyvek csak ezt tudják nyújtani. Egy olyan történetet, amibe mindenki beleképzelheti magát, mégis ott van az a keserű szájíz, hogy soha nem fog vele olyan történni. Valamiért mégis olvassuk, mert imádjuk őket. Az élmény, amit a könyvek adnak eltompítják ezt a csekélyke csalódottság érzetet.

Yoongi elhúzta enyémtől a fejét, ezért felnéztem rá. Nem engedett el, csupán hátamon pihenő kezét felcsúsztatta a tarkómra. Hajamba markolt, tincseimet apránként húzva lefelé, ezzel felszegve a fejem. Lehunytam a szemem, mikor ajkai az enyémhez értek. Lágyan súrolták a számat, nyelvével végigsimított alsó ajkamon, mielőtt feltérképezett volna belülről. Ahogy megnyíltam neki, egyre többet engedett meg magának. Egyre mélyebbre hatolt, egyre vadabb és pajkosabb lett. Ez pedig felbátorított, így visszacsókoltam.

Ruhájába kapaszkodva kerestem támaszt, nehogy itt essek össze előtte. Térdeim megrogyadoztak, de tartottam magam. Akartam még ebből az édes élményből. Ő pedig készséggel megadta nekem.

- Ne siessünk ennyire - vált el tőlem. Homlokát az enyémnek döntötte, mind a ketten pihegtünk, pedig csak csókolóztunk. - Ezt az egyet mindenképp ki akartam próbálni. Azt hiszem itt az ideje aludni - bólintottam, bár nem tetszett, hogy elengedett, és elvonult a szobájába. Nem akarhatok többet, és nem is gondoltam arra, hogy együtt aludjunk. Mégse tetszett, hogy már nincs a közelembe. Lehetséges, hogy a könyvekben olyan sokszor megírt ,,első látásra szerelem" mégis létezik? Mégis milyen kérdés ez, hisz én vagyok jelenleg az élő példa, hogy igen, létezik. Mégpedig nem is akárhogy. Ez az érzés mindennél jobb. Még nem teljes szerelem, de erős vonzalom. Leírhatatlan.

                                ***

A fotózás napjáig majdnem minden szabad pillanatomat Yoongi-nál töltöttem. Elkérte Jungkook listáját, és minden képet elgyakoroltunk vagy hatszor, mivel a fiatal úr miatt pár próbálkozás csókcsatába, és kergetőzésbe torkollott. Végül szombaton elintézte nekem, hogy csak Jungkook, Jimin és Ő legyenek bent a helyiségben, így nem volt annyira kellemetlen a szituáció. Végig azt gondoltam, hogy Yoongi van előttem, és így lényegesen könnyebb volt.

- Köszönöm a kemény munkát. Ígérem, ha kiadják filmben, fizetem a mozitok árát - hajolt meg Jungkook vidám vigyorral az arcán. Jimin sietősen távozott, én pedig befutottam az öltözőbe, hogy átvegyem a saját ruháimat. Már csak a pólómat kellett volna magamra aggatnom, mikor meghallottam a hátam mögül, hogy az ajtó becsukódott. Átnéztem a vállam fölött, de a közeledő alakon kívül nem láttam mást.

Tudtam, ki az. Csakis egy ember olyan pimasz, hogy bejöjjön egy nőhöz, aki épp öltözik csak azért, hogy átölelje hátulról, és puszikkal lepje el a nyakát.

- Nagyon jó voltál - súgta fülembe, amitől elrázott a hideg. Imádom a hangját.

- Ezek után minimum, hogy film legyen belőle - jelentettem ki. Felkaptam a pólómat, de mivel Yoongi a hátamnak volt dőlve, nem tudtam felvenni. - Addig nem mehetünk randizni, amíg ezt fel nem veszem - mutattam a kezemben levő anyagra. Felsóhajtott, és megingatta a fejét, mintha nem tudná eldönteni, mit is tegyen.

- Pedig ezt meg bírnám szokni. Otthon is lehetnél így. Sose látogat meg senki, nem buknál le.

- Miből gondolod, hogy randi után hozzád megyek? - nevettem fel.

- Miből? Onnan, hogy meg kell ismernünk egymást. Mivel még tart az írói szabadságom, nagyon sok szabadidőm van. Az ágyam is magányos este, és a konyhámnak se ártana, ha egy nő besegítene a főzésben. De mindenek előtt nekem kellesz - tette hozzá. Szavaitól teljesen ellágyultam, nem bírtam levakarni azt az elégedett és boldog mosolyt az arcomról.

- Rin-nek még nem is mondtam. Ő is el volt foglalva mostanság a pasijával.

- Akkor itt az ideje egy dupla randinak.

- Igen, az tényleg jól hangzik.

Végül elengedett, és segített felvennem a pólómat. Kimentünk a fagyos útra, Yoongi pedig felidézve egy kedves emléket, ismét a zsebébe dugta a kezünket, miközben ujjaink össze voltak fonódva. Így indultunk el a bowling klubb felé, csakhogy ne legyen mindig az étterem a randi hely.

Mind a ketten imádjuk azt a játékot, ráadásul én hülye belementem egy fogadásba, hogy simán megverem őt. Sajnos, azt nem árulta el, mit kér cserébe, ha ő nyer, de van egy sejtésem. Izgatottan várom, mit hoz a jövő, és milyen apróbb titkokat rejt még ez az eddig magányosan élő író.

VÉGE

Köszönöm, hogy elolvastad 💕
Hibákért elnézést💜🙈

Tudom, hogy Lora nem szőke, ha lesz időm átszínezem a haját, de ennek a képnek itt a helye 😍