Jung Kook harmadik osztályos ének versenyére készültünk. Mindenben segítettem a szüleinek. Elmentem venni vele ruhát, gyakoroltuk a szöveget, mindent tökéletesre terveztünk.

Éppen a nyakkendőmet segített megkötni anyukám, mivel felhívtam, hogy jöjjön, segítsen rajtam, mert alig húsz perc van hátra, én pedig még sehol sem vagyok.

- Nagyon fess vagy!- simogatta meg az arcomat.

- Nem minden nap mehetek Jung Kook "koncertjére".- húztam ki magamat.

- Elveszne nélküled.- simított végig a mellkasomon.

- Én is nélküle, anya.- vallottam be neki is a nyilvánvalót.

- Kérlek, vigyázz magadra.

Szemeiben látszott mennyire megijesztik az érzéseim. Szomorúan néztem rá, reménykedve abban, hogy valaha megérti majd mit is érzek a fiú iránt.

- Anya, mi történhetne velem?- mosolyodtam el, lágyan.

- Tudod azt te is, kicsim. Jung Kook egy kisfiú, te pedig egy felnőtt férfi. Kérlek szépen ne hozd olyan helyzetbe se őt, se magadat ami gondot okozhat.

- Mire érted ezt?

- Szerezz magadnak egy barátnőt. Vagy mit bánom én!- lépett el tőlem.- Ő egy kifiú. Más lenne ha nem ennyi év lenne köztetek.

- Szeret engem, anya.- tettem vállára a kezemet, s próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz.

- De nem úgy, mint te őt.- rázta a fejét, s lesütötte a tekintetét.

Erre már semmit sem akartam mondani, sőt belegondolni sem. Élvezni akartam minden percét annak, hogy ő az enyém.

•••

Helyet foglaltam a második sorban, pontosan középen, hogy egyből meglásson az én angyalom, akit az egész iskola és felnőttek sokasága várt. Két vagy három perc késéssel felsétált a színpadra, én pedig felemeltem félig a karomat és megmozdítottam az ujjaimat. Szemei felcsillantak mikor megláttak, majd elkezdődött a zene.

- Feeling like I'm breathing my last breath
Feeling like I'm walking my last steps
Look at all of these tears I've wept
Look at all the promises that I've kept...

Szemeim végig könnyben voltak, értelmezve a szövegét a dalnak, s mintha nekem énekelte volna. A világ megállt és csak mi ketten voltunk. Csak ő létezett. A közönség heves tapsa, visítása sem tudta elvonni a figyelmemet, kicsiny szerelmemről, aki sietősen sietett le a színpadról, s futott felém, tárt karokkal. Szinte azonnal felálltam, majd én is közeledtem felé, míg nem a karjaim közé ugrott, óvatosan belebújva a nyamaba.

- Ügyes voltál.- simítottam puha, ében fekete tincsei közé.

- Azt hittem nem is jössz el.- csuklott el a hangja.

- Sosem tennék ilyet. Mindig veled leazek.- ígértem meg neki.

Magam sem tudtam még akkor, hogy ez ígéret többet fog jelenteni, mint bármi más amit kiejtettem valaha a számon.

Jung Kook volt a nap sztárja, én pedig sosem voltam még büszkébb rá.

Nem is lehettem volna...