Egy...Kettő....Egy...Kettő....
...A harmadik eltűnt...

Sangwooval szemben, lekötözött kezekkel ülök egy széken. Nyugodt kisugárzásával olyan, mintha csak egy kedves, normális anyuka lenne, aki épp megetetni készül éhes kisgyermekét.
Hétköznapi dolgok...mégsem olyan normálisan előadva.

-Miért nem ehetek magamtól?- pillantok fel rá, de egyből feladva a dolgot, hisz úgy sem engedi. Ez tény és való.
-Kuss. Most papa-baba játék van.- vigyorodik felém egy másodpercre, majd újra az ételem hűtéséhez tér vissza.
-Szakállkát akkor már nem akarsz a nyakamba adni? Nehogy véletlen leegyem magam...vagy kiköpjem ami nem ízlik.- Kérdem flegmára fogva a dolgokat, csakhogy azok kicsit visszafelé sülnek el.
-Szakállka?- vakargatja állát gondolkozásba kezdve. -Majd kapsz egyet. De ha már így belementél a játékba, akkor hívj is papának! Oké, kisbabám? - Dob egy puszit felém, majd a számhoz emeli a kanálka falatot, amit még azelőtt elhúz, hogy sikerülne bekapnom. -Halljam hát...Ha enni akarsz akkor szépen meg kell kérned a papát.- Mér végig kihívva a játékra.
-Kérlek..p-papa...nem szeretnék ma is szenvedni az éhségtől...- Hamar bedobom a törölközőt, hisz ennivalóért cserébe ez nem nagy kunszt, főleg hogy csak egy megszólításról van szó.
-Nem rossz...de azért még gyakorold.- adja végre a falatot a számba, ami a sok hűtés ellenére is tűzforró, így kénytelen vagyok azonnal kiadni a számban lévő kaját.
-A kurva szádat...Most moshatom ki a ruhád..Na várjál baszd meg szerzek én neked szakállkát...-morogva indul meg otthagyva engem a konyhában. Nyelvem még kicsit sajog, így kint tartva próbálom egy kicsit enyhíteni az égető érzést rajta. Na de nem csak a nyelvem maradt kint végül...

-Apuci meghozta a szakállkát~ - lép be fülig érő vigyorral, minek sarkai már lassan szakadoznak, hisz olyan szélesre húzza ajkait. Az én szemeim pedig kidúvadnak a látványra, és kintlévő nyelvemhez csatlakozik az a kevés valami is, ami bennem volt. Reszketve nézem ahogy arcomba lógatja a szakállas fejet, melynek testét ki tudja hol hagyta, és közben folyamatosan öklendezek, mivel már tényleg semmi nincs bennem ami feljöhetne.
-Vhi-Vhidd innhken...- nyögöm ki nagy nehezen az öklendezések közepette és arcomat már beborítják a könnyek, amit az undor és a rosszullét váltott ki belőlem.
-Dehát az én kisbabám szakállkát akart...Nézd! A hajával még a nyakadba is lehet kötni.- Köti a nyakamba a férfi fej haját és nekem itt elég is lett, nem bírtam tovább.

▪️◾️◼️◻️◽️▫️

-Csipkerózsika későn kel... Nem fog tudni elköszönni..- cirógatásra nyitom szemeimet, és egy lágyan bazsalygó arcot látok meg először, mely kicsit inkább Sangmin fajtája. Igen..lassan már megkülönböztetni is meg tudom őket... -Hallom apuci ajándéka nem tetszett..- egy szempillantás alatt lett a lágy mosolyból veszélyesen ijesztő
vigyor, bár ez már nem olyan meglepő, mint amennyire a kezdetekben volt. Csak lassú pillantásokkal nézek fel rá, mozdulnom felesleges, hisz tudom, a bilincs ilyenkor tökéletes rabságot nyújt, és amúgy sem bírnék ilyen üres hassal, ami már szinte a bőrt emészti magába.
-Adj neki enni és fürdesd meg..a szakállkát majd csak akkor használhatja amikor visszatértem, addig ne zargasd vele!- ossza ki Sangminnak eme egyszerű feladatokat, amire az említett bólogatással válászol. -És mire visszajövök semmi változást nem akarok látni! Egy dög és te, semmi és senki más! - utasítja testvérét komoly tekintettel, majd belépked hozzánk a szobába, és először hozzám hajol le, hogy egy rövid csókot adjon ajkaimra. Kicsit meg is lepődve fogadom, ám mikor beleharap számba, felszisszenek. Egy kicsit hosszabb csókot vált testvérével is, majd bőröndjét megragadva már el is tűnik a házból....

-Na kicsikém...Egy darabig kettesben nyomjuk a dolgokat...vagy inkább én nyomlak téged..

♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️♣️

Sziasztok! :)

Csak annyit tennék hozzá ehhez a részhez, hogy Sangwoo részei nem értek véget a sztoriban, nehogy azt higyje valaki.. ^^"

Kérlek jelezd valamilyen formában ha tetszett a rész! Sokat számítana..  ^_^