~Sangwoo szemszöge~
~-pt.2-~
~4 évvel korábban~

Apánk, avagy az ember bőrbe bújt szörnyeteg lassan egy éve átesett a ló túloldalára, amikor is gyilkos létére ő maga lett a meggyilkolt személy. A napjaim teljesen megváltoztak, és ezzel együtt Sangmin is tett egy nagy fordulatot.

Az első hetekben csak egy csöndes, hálás "feleség" volt, aki nap, mint nap étellel várt haza, mindeközben a házat is rendben tartotta. Egy idő után azonban elkezdett fordulni a kocka, de én ezt csak akkor vettem észre, mikor az már vissza nem fordult többé.

⚫⚫⚫

-Akkor megteszed nekem, igaz?- cirógatja fejemet, miközben azt a combján pihentetem.
-Meg, neked bármit, hisz ezzel boldognak láthatlak.- mosolyodok el lágyan, majd behunyt szemeimre egy leheletnyi csókot kapok, így kicsit elszélesedik mosolyom. Ez egyfajta "elő-köszönetmondás" nála. Az igazit majd a munka elvégzése után kapom meg, ezzel elérve azt, hogy mihamarabb csináljam a feladatom.
-Akkor sok sikert, várom majd a jó híreket.- csúszik arrébb, így fejem a kanapéra pottyan az öléből. -A rosszakat tartsd meg magadnak.- jelenti ki, és teljes egyszerűséggel áll fel, hogy szobájába sétálhasson. Egy "jó éjt" után már záródik is az ajtaja, én magam pedig a kanapén térek nyugovóra.

•••

Hajnalban csörren a telefon, mely azt jelzi, indulnom kell a dolgomra. Ledobom magamról ruháimat és feketébe öltözve, az eszközökkel a zsebemben indulok utamra, teljes nyugodtsággal.
A célpont háza elé érve, megbújok egy fa mögött és halk szuszogás kíséretében várni kezdek. Szerencsémre elég elhagyatott ez az utca, alig látni itt valakit, ez pedig ugyebár megkönnyíti dolgomat. Pár perc elteltével lépések hangja csendül fel, így nagy szemekkel figyelek a kapu irányába, melyen már épp az emberem lép ki. Megnézi telefonját, majd zsebre vágja és egy kisebb meglepődést okozva, felém indul. Szemeim kitágulnak, megfordul agyamban, hogy számított rám, de ekkor 180 fokos fordulatot tesz, mint aki elfelejtette, merre kell mennie és fejét vakargatva indul mostmár tényleg meg. Veszek egy nagy levegőt, majd gyorsan mögé lépek és a nyakába döfőm a tűt, amiből a méreg a testébe kerül át. Kicsit aggaszt, hogy nem a sajátos módjaimon végezhetek vele, de Sangmin erre kért és biztonságosabb is, azonban mivel a szer nem egyből hat, előkapom az átáztatott kendőt és a szája elé tartva, megvárom, míg a ficánkolás helyett, a karjaimba ernyedve ájul el. Farzsebébe nyúlva előszedem kulcsait, majd miután kinyitottam a bejárati ajtót, csak óvatosan belököm, mintha természetes halál érte volna. Csalódottan sietek haza, hisz nagyon bánom, hogy egy ilyen embert nem kínozhattam halálra.. Pedig aki az én életem értelmét zaklatni próbálja, azt érdemli. De legközelebb nem is lesz kegyelem.. Ha lesz még egy ilyen illető, kezdésképp levágom a nemiszervét és nyersen etetem meg vele, majd ha ezután sem áll le, ami elég kétséges, hiszen lehet túl sem éli, akkor esküszöm, találkozni fog a bennem lakozó ördöggel....

Hazaérve, Sangmin már az előszobában ücsörögve várt rám.
-Munka elvégezve!- ült ki széles mosoly arcomra és várakozóan guggoltam le elé.
-Nem is vártam mást tőled.- hajolt lassacskán közelebb s ajkaimra suttogva folytatta mondandóját.  -Neked köszönhetően én vagyok a legboldogabb ember...- szája széle felfelé kezdett görbülni, majd azt a kevés kis távolságot is megszüntetve, először csak egy pillanatnyi kóstolót adott, majd egy szélesebb mosoly után megkezdhettem lakomám.

•••

Mivel a tanulmányaim elég sikeresek, avagy elég jó tanuló vagyok, így kaptam egy olyan lehetőséget, hogy tanulmányozzak egy munkát kicsit közelebbről. Az igazat megvallva nem nagyon érdekelt a dolog, de amikor elmeséltem ezt Sangminnak, mint egy tigris, aki a prédájára veti rá magát, úgy csapott le a lehetőségre.
-Ha te nem akarod, akkor majd én! Úgy sem venné senki sem észre...- érvelt nekem órákig, hogy meggyőzzön, ami természetesen sikerült is neki.
-Na, csak pár nap a rendőrségnél és kész, nem lesz semmi következménye!- puszilgatta arcomat, ezzel elérve, hogy megadjam magam. Természetesen azért azt nem tartottam a legjobb ötletnek, hogy pont a rendőrségnél, de Sangmin nem egy könnyű alak, ha valamit elhatároz, abból nem lehet elcsavarni.
Hamar beadtam a derekam, annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy ebbe nem megyek bele, dehát neki nem tudok nemet mondani....

Később ez a vesztemet fogja okozni...

Megkezdődtek a látogatás napjai. Furcsa volt nekem nap, mint nap egyedül otthon ülni, de amit még furcsábbnak tartottam, hogy már az első napon egy olyan vigyorral tért haza, amit még sohasem láthattam arcán azelőtt.
-Na, milyen volt? -kérdeztem kissé rossz hangulattal az ismeretlen mosoly látta miatt.
-Van egy újabb munka számodra...- simította hátra hajamat a homlokomból, s ismételten az a vigyor ült ki arcára, mely tudatosította bennem, Sangmin már nem az, aki volt.

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Sziasztoook! :)
Tudom, sok időbe telt, de mint majdnem mindenkinek, nekem is rengeteg dolgom van, és szabadidőm pedig alig.
Nah, a lényeg, remélem sikerült egy jó részt összehoznom. :)