⚫04⚫

Már hajnali kettő van. Nyugtalanul forgolódok az ágyamban és az óra kattogását figyelem. "Tik-tak tik-tak" visszhangzik a fejemben. Sóhajtva tápászkodok fel az ágyamról és kicsit nyújtózkodva leszedem a falról, majd ügyetlenkedve, de kiveszem belőle az elemeket és az éjjeli szekrényre teszem. Megkönnyebbülten dőlök vissza az ágyamba és próbálok mihamarabb elaludni, de hamar rá kell ébrednem, hogy nem ilyen egyszerű.

Homlokot ráncolva hegyezem a fülem a fura zaj irányába, ami első hallásra macska nyávogásnak tűnhet, de valójában ez egy segélykérő kiáltás. Nem másé, mint az anyámé.
Jiroo! Segíts!
Játszadozik velem az elmém. Nagyon szerettem anyám lágy, magas hangját...Ellentétben apám mély, érdes hangjával.
A képzeletem alkotta kiáltások egyre halkulnak. Vele együtt szemeim is tapadni kezdenek, majd mire megszűnik a hang, én magam is mélyen szuszogva alszok már.

Reggel kicsit később ébredek a megszokottnál, de ez nem borítja fel remélhetőleg a napirendem.  Gyorsan elkészültem és elindultam az egyetemhez. Kezem még mindig fáj, de már tűrhetőbb a tegnapi fájdalomhoz képest. Beérve egyből a kémia terembe mentem és szokásosan egy hátsó padba ültem. Szerencsémre Sangwoo a későbbi órára jár be, így egy kicsit nyugodtabb vagyok. A jegyzeteimet most is bal kézzel írom, ami persze emiatt kissé randa.

Óra végén csak beledobálom a cuccaimat a táskámba és a mosdó felé veszem az irányt.
Miután végeztem, a tükör elé állva megmosom a kezem és sz arcom. Mivel nincs papírtörlő, ezért kénytelen vagyok a pólómba törölni az arcom. Nincs bent senki rajtam kívül, így teljesen nyugodtan húzom fel a pólóm és megtörlöm vele vizes arcomat. Mikor leengedem, kikerekednek szemeim a fiú láttán, aki a falnak támaszkodva, karba tett kezekkel néz végig rajtam. Légzésem egyre szabálytalanabb, ahogy hátrább lépkedek.
-Mit vagy így befosva?- húzza fel egyik szemöldökét komor tekintettel. Már nyitnám a számat, hogy nincs igaza, de egy hang sem jön ki belőlem, így csak egy kicsit megrázom a fejemet. A tegnapi meggátol abban, hogy most beszélni tudjak hozzá. Nem tudom, mi volt vele, de az biztos, hogy nem volt valami szórakoztató.
-Ha nem félsz, akkor meg mit állsz ott? Úgy nézel ki, mint aki mindjárt összefossa a bokáját.- nevet fel halkan és közelebb lépked hozzám. Nagy szemekkel nézek fel rá és megpróbálok arébb lépni, azonban ebben Sangwoo lába meggátol. A lábamra taposva vigyorog a szemembe és gondolom a reakciómat várja, ugyanis tekintetéből ki lehet olvasni, hogy valamilyen szinten kíváncsi és izgatott. Kicsit remegve nyelek egy nagyot és továbbra is a szemeibe nézek.
-Tegnap milyen kis illetlen voltál. Én meglátogattalak, te meg inkább csak kulcsra zártad az ajtót.- biggyeszti le száját és jobban a lábamra nehezedik közben. Szemeimet összeszorítva próbálom tűrni, de felszisszenek halkan.
-Én... Nem tudtam... Hogy ott vagy... -hazudom a szemkontaktust megszüntetve, mivel immár lehajtott fejjel próbálom kicsit letolni a lábamról.
-Nem elég, hogy hazudik, de még megpróbál ellenkezni is..-nevet fel és még mindig a lábamon állva húzza végig hüvelyk ujját a számon, ezzel elérve azt, hogy idegesen arrébb lökjem magamtól. -Mi a... -néz rám felháborodva, majd a karomat szorítva eldugaszolja a lefolyót és hideg vizet kezd engedni bele.
-Rohadt száraz a szád..Sőt, mindened. Tudod... többet kéne inni..- vigyorodik el szélesen, összehúzott szemöldökkel, ami miatt az összkép eléggé ijesztő. Remegve figyelem ahogy a víz folyik és Sangwoo mondatára teljesen elsápadva próbálom kiszabadítani a karom a szorításából. Mivel nem sikerül, nyelek egy nagyot és az oldalába ütök egyet. Talán nem ez volt a legjobb döntés, ugyanis arcáról hirtelen lehervadt az a vigyor és a nyakamnál fogva, a vízbe nyomta a fejemet. Még csak levegőt venni is elfelejtettem, így hamar fuldokolni kezdek, de ő továbbra sem enged. Egyre gyengébbnek érzem magam. A testem is alig bírom megtartani, mígnem minden erőm elszáll és összecsuklok.

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Sziasztok!
Szeretnék mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánni! :)
Ha tetszik, vote-oljatok és a véleményetekre is nagyon kíváncsi vagyok (hamar leszek vén, de ez van ), szóval nyugodtan megírhatjátok kommentben! :)

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top