Sorban állok a büfében és mikor végre én kerülök sorra, megveszem a kávémat. Mivel most üresek a folyosók, egyszerűen leülök a lépcsőre és lassan kortyolgatni kezdem. Gondolataim valamiért csak Sangwoo körül forognak. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki egyáltalán figyelembe is vegyen.
Kicsit jólesik, hogy észrevett valaki, de zavaró is, ahogy viselkedik. A tekintete is.. Olyan, mintha egyszerre lenne kedves és ijesztő is.
A műanyag pohárban már csak pár korty maradt. Ezt a keveset sosem iszom meg, ugyanis az alján van a legtöbb cukor, ezért ott a legédesebb is, én meg nem nagyon vagyok oda az édes dolgokért. Felállok és kidobom a kukába, majd lassan visszalépkedek a lépcsőhöz és leülök. Kezeimre támaszkodva dőlök kicsit hátra és unottan kezdem el bámulni a plafont, amin már található egy-két rágógumi is, amit játékból dobáltak fel az alsóbb évesek. Nem tudom meddig bambulok, de a valóságba egy eléggé kellemetlen érzés ránt vissza. Valaki rátaposott a kezemre, ráadásul kétszer is egymás után. Az illető, mintha semmi sem történt volna, csak úgy tovább sétált. Az ölembe kapva a kezemet kezdek el halkan nyöszörögni, majd inkább felállok és arrébb sétálok. Balszerencsémre pont a jobb kezemre tapostak rá.
-Szuper.. Még jegyzetelni sem tudok.- motyogom kissé feszülten, majd megpróbálom mozgatni az ujjaimat, de csak rosszabb tőle. Egy sóhaj kíséretében indulok el az angol teremhez, ahol már vannak páran. Sangwoo még nincs itt.. Nézek körül a teremben. Várjunk... Miért érdekel engem, hogy itt van-e vagy sem?
Morogva trappolok az egyik hátsó padhoz, majd levágom magam a székre és a cuccaimat kezdem kipakolni. Kezem csak úgy lüktet közben, ezért lassan az ölembe eresztem, fejemet pedig a padra hajtva próbálom tűrni a fájdalmat.

Ebben csak Sangwoo érkezése gátol meg, mivel valamiért úgy döntött, megint mellém ül. Fejem továbbra is a padon pihentetem, úgy nézem, ahogy a fiú pakolászik.
-Angolból nem írunk..- motyogom halkan.
-Tessék?- hajol közelebb az arcomhoz lágyan mosolyogva. Kicsit meglepve húzódom hátrébb, majd inkább csak megrázom a fejemet.
-Na mondjad csak szépen!- húzza össze a szemöldökét, amitől tekintete kicsit ijesztőbb.
-Csak annyit mondtam, hogy angolból nem írunk..- ismétlem meg hallhatóan és közben lassan felemelem fejemet a padról, de ahogy megmozdítanám a kezem, a fájdalom belenyílal, így inkább továbbra is az ölemben tartom.
-Igen? Akkor jó.- mosolyodik el újra, majd az asztalra ülve néz le rám.
-Te mindig jegyzetelsz..Nem akarsz nekem is?- kérdezi féloldalas vigyorral az arcán és elém dobja a füzetét.
-Öhm...- nézek fel rá kicsit kétségbeesett arccal.- Nem tudnád magadnak írni? Nem valami olvasható az írásom..- tolom vissza bal kezemmel a füzetet.
-Én ki tudom olvasni, szóval nincs baj.- pöcköli felém mutatóujjával vigyorogva.
Ezt nem hiszem el... Vajon tud róla, hogy fáj a kezem vagy mi? Mivel nem tudom mivel levakarni magamról, egy apró mosolyt erőltetek magamra, majd alsó ajkamra harapva emelem meg a fájó kezemet és az asztalra teszem. Sangwoo közben féloldalas mosollyal arcán figyeli a mozdulataimat, ami természetesen eléggé zavaró.
Bal kezemmel kicsit szerencsétlenkedve kiveszek egy tollat a tolltartómból, majd a füzetre rakom. Ameddig a tanár be nem jött, addig csak az összefirkált padot bámultam, Sangwoo pedig engem vagy néha odaköszönt egyik-másik ismerősének.

Elkezdődik az óra és Sangwoo immár a mellettem lévő széken ül. Először csak lefeleltet a tanár két-három embert, eddig még nincs is baj, azonban amikor elhangzik a mondat, hogy "Folytatjuk a következő anyaggal" kicsit lesápadva nyitom ki a füzeteket. Lassan és óvatosan emelem a kezembe a tollat, de a fájdalom csak úgy hasogatja a kezem. A tanár elkezdi diktálni a szabályt és a példakat. Kissé remegve leírom az első pár szót, majd nem bírom tovább, a füzetre ejtem a tollat.
-Valami baj van?- néz rám mosolyogva Sangwoo. Csak egy pillanat erejéig pillantok rá oldalra, majd csak megrázom a fejem.
-Nincs semmi.- veszem újra a kezembe az íróeszközt, de ezúttal a balba és ügyetlenkedve kezdek el írni vele. Az óra végére sikerült egy kicsit fejlesztenem a balkezes írásomat.
-Tessék..- tolom a fiú elé a füzetet, amit ő szemöldökét összehúzva néz meg.
-Tényleg rondán írsz.- jegyzi meg, majd miután eltette a cuccait, széles vigyorral arcán fordul felém.
-Köszi, remélem legközelebb is a hasznomra leszel.- Kacsint rám, majd hirtelen megragadja a jobb kezem és hevesen rázni kezdi.
-Így illik kezet fogni azzal, akit újonnan ismersz meg!- magyarázza vigyorogva.
Szemeimet összeszorítva harapom be az alsó ajkam, ezzel sikerül visszafogni fájdalmas kiáltásom.
-Értem, mostantól így lesz.- hajtom le a fejemet és mikor végre elengedi a kezem, magamhoz szorítom és gyorsan a hátamra kapom a táskám. Ilyenkor még egy tesim szokott lenni, de arra sosem megyek be, hiszen a tanárt úgysem érdekli, hogy ki van ott és ki nem. Nagyrészt csak a jó kondiban lévők mennek tesire, vagy akik fogyni akarnak. Én egyikbe sem tartozom. Nem vagyok a legjobb kondiban, mivel az erőnlétem kicsit hiányos és nem vagyok túlsúlyban.

Gyors léptekkel indulok a kapu felé és már lépek is ki rajta. Előttem az úton csak úgy száguldoznak az autók. Kezem most jobban fáj, mint az óra előtt. Rossz érzésem van azzal a fiúval kapcsolatban... Vagy elszoktam a társasági élettől és ezért ilyen furcsa? Gondolataimba mélyedve sétáltam hazafelé, majd mikor abba az utcába értem, ahol lakom, csak akkor tűnt fel valami.
Valaki végig követett.

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Hali!
Megérkeztem a második résszel is! :)
Ha szeretnétek folytatást, vote-oljatok és a véleményeteket is kíváncsian várom kommentben, legyen az jó vagy rossz! :)